Tiszacsege nevében a Tisza előtag csak a 19. század elejétől szerepel, kellett, ugyanis az országban több Csege nevű helység is volt.

A város nevezetességei közül a leglátványosabb a református templom. Mai formáját, a jellemzően barokk küllemét jóval később kapta meg, mint a korábban a város első kőépületeként szereplő, értelemszerűen katolikus templom, amelyet 1596-ban a törökök szövetségesei, a krími tatárok pusztították el. Ám erről, a valaha volt templomról sok mindent tudunk, oklevelek, térképek és útleírások tesznek említést róla. A 15. században gótikus stílusban készült. Ezt a mohácsi vész előtt bástyákkal alaposan megerődítették, mellvédet emeltek elé, bástyás falakkal vették körül. A templomerőd, mint sok társa abban az időkben, Csege lakóinak védelmére szolgált. Egy 1461-ben kelt oklevél már várszerű építményként nevezi meg. A törökök végleges kiűzése előtt, 1621-ben újjáépítették. Mai barokk formáját 1856 és 1887 között kapta meg.

Református templom

Az ekkor elkészített új torony talapzata alá egyfajta időkapszulát tettek, amiben az építkezésről szóló okirat, egy üveg bor és pénzdarabok vannak. 1975-ben, a templom felújításakor kerültek elő a gótikus épületmaradványok, a befalazott sekrestyebejárat és a déli oldal ablakpárkányai. Megtalálták a templomot építő kőműves céhjelvényét is. A templom vulkáni tufaköveit Tokaj környékéről hozták ide hajóval a Tiszán. Feltárták a cintermet, azaz a templom melletti temetőt is. A csegeiek egészen az 1700-as évek végéig ide temetkeztek. Különös, még a pogány időkből származó szokás szerint sírjaikat kelet felé tájolták. 2004-ben a templom külső részét teljes egészében felújították.

Zsellérház múzeum

A nádtetős Zsellérház múzeum 1883-ban épült. Jellemzően az alföldi vagy közép-magyar háztípust mutatja meg. A 19. század végi paraszti élet tárgyi emlékeit tárja látogatói elé állandó kiállítása. A házat a Ferge-család építette. A vályogfalú, fehérre meszelt, hármas térbeosztású jobbágyház előterével (pitvar) szemben a konyha van. Egyik sarkában a szobába átnyúló búbos kemence. A pitvar másik oldalán ott a kamra. A konyhában Tiszafüred és Mezőcsát fazekasműhelyeiben készült edények, evőeszközök és sokféle konyhai felszerelés áll. Szembesülhetünk a hagyományos paraszti élet szabályaival, melyek pontosan meghatározták, hogy abban a világban kinek, hol a helye. Az asszonyoké a kemence és a kandalló körül, a férfiaké pedig a saroklóca előtti asztalnál. A vendégeket a nyoszolya előtt elhelyezett székbe ültették.

Tiszacsege történelme számtalan érdekességet rejt. Ezek mindegyikével megismerkedhet az, aki kellő időt és figyelmet fordít itt eltöltött ideje alatt arra, hogy meghallja a régmúlt idők szavát.

Tiszacsegét, ezt a közel ötezer lélekfős várost a Hortobágy kapujaként említik. Az itt élők egész történelmük során igen szorosan kötődtek a nagy pusztához és a nagy folyóvízhez, a Tiszához. Jellemzően az állattartás és a földművelés határozta meg életüket. Máig is sokaknak megélhetést ad a Hortobágy és a Tisza, azonban Tiszacsege a legújabb időkben már erőteljesen bekapcsolódhatott a kikapcsolódási, üdülési lehetőségeket rejtő turizmusba. Eredendően meglévő természeti kincsei mellett ehhez az egész évben működő termálfürdő is erősen hozzásegítette őket. A szabadidő eltöltésének rendkívül változatos formáit kínálják vendégeiknek. Ezt, ha csak a közlekedést nézzük, könnyen tetten érhetjük.

A rév Tiszacsegén a 19. században (Forrás: Tiszecsege Önkormányzata)

A Tisza túlpartjáról komppal jöhetnek ide, a város biztonságos gátjának tetején egyforma kényelemben közlekedhetnek a gyalogos túrázók és az egyre nagyobb létszámú kerékpárosok. A Tisza által létrehozott ezerszínű, természeti kincsekben gazdag növény és állatvilág számtalan élményt kínál az idelátogatóknak. Azok is jól járnak, akik a Tiszából csupán halakra kíváncsiak, pontosabban a halételekre. A híres Csegei Halászcsárda a Tisza-part gondozott, padokkal, pihenőhelyekkel szegélyezett útjain könnyen megközelíthető. A Tisza-parton tekintélyes nagyságú üdülőtelep épült. Ez félezernél több házból áll, ahol a nyaralók mellett jó néhány állandó lakost is találunk.

Csegei halászlé (Forrás: Tiszacsegei Halászcsárda)

Tiszacsege életében már évek óta állandó és tömegeket vonzó programként szerepel a júliusi halászlé fesztivál, azaz a csegei halászlé ünnepe, és az augusztusi Csege Napok. Kevéssé ismert, hogy nemcsak a Tisza déli szakaszán, hanem itt, az észak-keleti részen is megfigyelhető a nyári tiszavirágzás. Ősszel és tavasszal pedig a nagy folyó árterében színpompás kép kavalkáddal várja híveit a természet.

Bár Tiszacsege nevének eredetét a legtöbb forrás a Cseg személynévből eredezteti, ám az ügy ennél bonyolultabb. Sok, egymásnak ellentmondó adat van erről a szótörténeti tárakban és más könyvekben, kéziratokban. A szájhagyomány szerint a falu például a korábban a Tiszának ezen a szakaszán nagy számban élő kecsegéről kapta a nevét. Ez a ma már ritka halfajta ezt az elméletet azzal is megerősíti, hogy a falu 1696-ban készült pecsétjén is ott van. Aztán, egy bizonyos ősi halfogó eszközzel, a cége nevűvel is kapcsolatba hozták. A cégével a Tiszának ezen a vidékén korábban igen sok halat fogtak. (A cége a folyókba halfogáshoz épített rekesztés. A vízbe V alakú, alacsony gátat építettek, ennek nyílásába bocskor varsát vagy rőzsecsomót helyeztek, és gübülő rúddal hajtották a halat a cége szűk kapuja felé. De csinálhatnak céget a víz folyására merőlegesen levert karókból, sövényekből is. Ennek nyílásába zsákforma gamzsahálót fektettek. A hátsó nyílását katucska tartotta szabadon. Számtalan más formáját is használták a magyar patakokban és folyókban, minden esetre a neve Tiszacsegén és környékén a hétköznapok szókincsébe tartozott.)

A település nevét 1248-ban, Chegének írták egy oklevélben. IV. Béla adománylevele arról tanúskodik, hogy Csegén komoly révforgalom volt, az itt a Tiszán átkelőknek vámot kellett fizetniük. A falunak ebben az időben halászati joga volt a Völgyes, a Nagy-morotva és a Hortobágy vizeire is. 1299-ben Szilesd falu határát Csegéhez csatolták. A muhi csata előtt, 1241-ben a tatár seregek egy része itt kelt át a Tiszán Muhi felé. IV. Béla 1248-ban Csegét az egri püspökségnek adományozta. 1332-ben adófizető, egyházas helyként Károly Róbert királyunk birtoka volt. A 14. századtól a Bajoni majd a Hunyadi család birtokába került. A különböző, a faluhoz kötődő oklevelekből szépen nyomon követhető a helység fejlődése. Kezdetben falu, aztán birtok, majd már mezővárosként szerepelt. A Tiszántúltól a Nyugat-Európába irányuló óriási marhacsordákat megmozgató kereskedelem főútvonala itt haladt át. A 15. század végétől a debreceni mészáros céh is ezt használta.

Dombóvárt azok az emberek is híressé tették, akik innen indulva váltak maguk is híressé. A Rácegrespusztán felnőtt Illyés Gyula a település gimnáziumában tanult, akárcsak Pataki Ferenc a fejszámoló művész, és Buzánszky Jenő, a világ legismertebb magyarjainak, az aranycsapat tagjainak egyike.

Fekete István emléktáblája a róla elnevezett iskola bejáratánál. Budapest, Orbánhegyi út 7.

Dombóvár közelében, Göllén gyerekeskedett a magyar irodalom legnépszerűbb ifjúsági irodalmat művelő írói közé tartozó Fekete István. Neki szentelnek emléket Dombóvár első múzeumában, melyet Bodó Imre agrármérnök alapított 1995-ben. A százezrek látogatta kiállító terekben megnézhetők az író személyes tárgyai, eszközei: kéziratai, igazolványai, bizonyítványai, oklevelei, kitüntetései, versei, könyvei.  A természetről készített festmények és a sokak kedvencévé vált Fekete István-i állatszereplők modelljei: Vuk, a róka, Kele, a gólya, Csí, a fecske, Hu, a bagoly és Lutra, a vidra. A múzeumban helyet kaptak Csonka Sándor, Gulyás József, Soós Tibor és Szentkirályi Attila festőművészek munkái, valamint Ambrus Sándor grafikái. Fekete István Somogy megyei szülőfaluját, Göllét ott készült szőttesek képviselik. Figyelemre méltó tény, hogy megnyitása után alig négy évvel Dombóvár első múzeuma, a Fekete István Múzeum 1999-ben megkapta az év múzeuma díjat.

A Fekete István Múzeum épülete

2001-ben nyílt meg a felújított és az erre a célra átadott volt főszolgabírói házban a Dombóvári Helytörténeti Múzeum. A 19. század utolsó éveiben épült ház négy különböző méretű helyisége és tágas folyosó a saját és az időszakosan kölcsönzött tárgyakból rendezett kiállításokat szolgálja.

A 20. század második felének egyik legnagyobb hatású igazi, tudós népművelője volt a nemrég elhunyt Balipap Ferenc. Konok kitartással ragaszkodott városához, a szociológus végzettségű, ám költőként is az élvonalhoz tartozó szakember kisugárzása, elragadó embersége évtizedeken keresztül valódi, a helyi és a nemzeti értékeket képviselő és védelmező közösségeket tartott össze a városban.

Maradjunk még Dombóvárott, nézzük meg történetét a kezdetektől. Az ókorban a rómaiak a keltáktól vették el és csatolták birodalmukhoz a Dunántúlt. A római időkben fontos utak vezettek át a majdani városon, Pécsről Győrbe és Óbudára vittek. A Kapos folyón még egy híd is volt, közelében pedig egy azt őrző katonai erődítmény. A honfoglaló magyarok korán benépesítették a természeti kincsekben gazdag vidéket, melynek nevét az itt talált szlávok Dobov (Tölgyes) szavából és a vár kapcsolatából eredeztetik. A Kapos folyó partján, már a tatárjárás után épült egy másik vár is. A település első írásos említése az Árpád-ház kihalása utáni időkből származik. 1326-ban már a Csák-nemzetség birtoka volt. A mohácsi csata után feltűnt a vidéken a híres Werbőczy István kancellár, aki agyafúrtan gyarapította vagyonát. Sógora halála után Dombó vára Werbőczy Imre birtokába került. Az erődítmény fénykora a 15. századra tehető.

Werbőczy István Hármaskönyve, a Tripartitum.

Werbőczy István a magyar jogtudomány első, és több évszázadon át meghatározó alapművének, a Tripartiumnak nagy részét Dombóvárott írta. A törvénykönyvet 1517-ben adták ki, hatása akkor még alig volt bemérhető, később vált nyilvánvalóvá, hogy alapvetően meghatározta a magyar politikai és jogi gondolkodást. A török hódítás idején a megszállók igyekeztek itt tartósan berendezkedni. Az ő közigazgatási rendszerükben a budai kormányzóság koppányi szandzsákjának egyik központja volt. A vár környékét a törökök kiűzése idején felégették. A derék felszabadítók a várat felrobbantották, köveit a nálunk szokásos módon széthordták. Az új település első házait ezekből építették. Dombóvár vidékén a megszállás és harcok után gazdátlanná vált hatalmas területeket Esterházy Pál nádor vásárolta meg, és tette birtokai központjává.

Esterházy Pál portréja, Elias Widemann rézmetszete (1652)

A sokoldalú gróf és birodalmi herceg kitűnő katona, költő és zeneszerző volt. Kismartonban született 1635-ben. Édesapja, Esterházy Miklós korábban szintén viselte a nádori tisztséget. Édesanyja Nyáry Krisztina volt. A korban nem szokatlan nagycsaládban élt, hét testvére volt. Esterházy Pál Grazban és Nagyszombaton a jezsuitáknál tanult. Alig húszéves korában már főispánként megnősült, unokahúgát, Esterházy Orsolyát vette el. Tizennyolc gyerekük született. A büszke családapát Pápa kapitányává és királyi tanácsossá tették. 1657-től udvari tanácsos, 1661-ben főudvarmester lett, ezt a tisztséget 1681-es nádorrá választásáig viselte. A törökök kiűzését eredményező 1663-64-es harcokban Esterházy Pál jelentős szerepet kapott, feladatait sikerrel teljesítette. 1668-ban bányavidéki és Dunán inneni főkapitánnyá nevezték ki, rá egy évre Csobánc várának kapitánya lett. A harcok alatt végig hűséges volt a Habsburgokhoz, mert erősen hitt abban, hogy ezzel hazája érdekeit szolgálja, a Habsburgok nélkül az ország erőtlen lenne a törökökkel szemben. A felvidéki protestáns arisztokratákkal is szembefordult, békítő politikája a Thököly Imrével folytatott tárgyalásokon 1680-ba kudarcot vallott. Egy évre rá a soproni országgyűlésen Esterházy Pált nádorrá választották. Alig egy évvel később meghalt a felesége, de az arisztokrata újra megnősült, Thököly Imre testvérét, Évát vette el, tőle hét gyereke született. Személyében a magyarországi barokk költészet képviselőjét is tisztelhetjük, latin nyelvű emlékiratai forrásértékűek. Vallási indíttatásból alkotott zeneműveket, melyek 1711-ben Harmonia Caelestis címmel jelentek meg. Esterházy Pálnak egyéb írásai is ránk maradtak, teológiai értekezések és imádságok. Kitüntetett szerepe volt a törökök ellen vívott felszabadító háborúban, ott volt Buda ostrománál és annak visszafoglalásánál. 1687-ben rávette a rendeket, hogy mondjanak le az Aranybulla ellenállási záradékáról és a szabad királyválasztásról. Ezt a császár Esterházy Pál birodalmi hercegi rangra emelésével hálálta meg. A Rákóczi-szabadságharc idején is kitartott az uralkodóház mellett. 1711-től – Kismartonban, 1713-ban bekövetkezett haláláig – Moson vármegye főispáni tisztségét is viselte.

Dombóvár legújabb kori történelme igen gazdag eseményekben. Ha nem a szorosan vett politikatörténetet vizsgáljuk, hanem a magyar gazdaság fellendülésének kezdetéig megyünk vissza, megállapíthatjuk, hogy miként tudta megváltoztatni, méghozzá erősen a maga javára fordítani a vasútvonalak kiépülésével megteremtett új helyzetet ez az életrevaló település. Az addig mezőgazdasági környéken sorra épültek fel az ipari üzemek, megváltozott a község közigazgatási helyzete, és a környék egyik legjelentősebb kulturális központjává vált. Országos hírű volt a Hungária Vajkiviteli Rt. dombóvári központjában készült minőségi vaj. 1900-ban kezdődött meg az üzemben a termelés, a napi 16-20 mázsa vaj nagy részét külföldön értékesítették.

A Dőry Konzervgyár ideiglenes részvénye 25 ezer korona értékben (Forrás: MaNDA Adatbázis, Magyar Nemzeti Múzeum - Budapest, CC BY-NC-ND)

Dőry Etelka 1912-ben alapította meg a Dőry Konzervgyárat. Az első világháború jelentős megrendeléseket hozott, és erősen meggyorsította a fejlődést. Az 1930-as években száz munkást foglalkoztattak a gyárban, alkalmi munkásként további, akár hatszáz fős csoportok is dolgozhattak itt. Nem túlzás azt állítani, hogy a dombóvári konzervgyár termékei világhírt szereztek: a befőttekből, lekvárokból, kandírozott gyümölcsökből Dél-Amerikába is vittek. 1914-ben a Magyar Államvasutak itt telepítette le Talpfatelítő Vállalatát. Az időjárás viszontagságait jól tűrő, első osztályú dombóvári talpfákat korszerű berendezésekkel konzerválták. 1925-ben az Esterházy-család Újdombóváron gőzmalmot építtetett. A nagy kapacitású üzembe a vasúthoz bekötött vágányokon óriási mennyiségű gabonát lehetett feldolgozásra ideszállítani. Dombóvár és Újdombóvár közigazgatási egyesítése a második világháború után, 1946-ban zajlott le. A Rákosi-diktatúrát követő, bizonyos fellendülést hozó 1960-as, 70-es években több dombóvári üzemet korszerűsítettek, és új gyárakat is építettek itt. Így lett Dombóvárnak kenyérgyára, kesztyűgyára, így kapott helyet a Láng Gépgyár és a Pátria Nyomda, végül a Csavaripari Vállalat. 1970-ben nyilvánították várossá Dombóvárt, ami újabb lökést adott a településfejlesztésnek. Áruház, szálloda, kultúrház, új iskolák, torna- és sportcsarnokok épültek. 1973-ban kezdtek bele a mára a város legfőbb idegenforgalmi nevezetességét jelentő Gunaras Termál- és Gyógyfürdő kiépítésébe.

Gunarasfürdő szabadtéri termálvizes medencéinek egyike 1985-ben (Forrás: MaNDA Adatbázis, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum - Budapest, CC BY-NC-ND)

Vegyük szemügyre kicsit tüzetesebben ezt az egyre népszerűbb és ismertebb pihenő területet. Nevének jelentését nem nehéz megfejteni, hiszen a 20. század első feléig itt libák úsztatója volt. Úgy tűnik, ezen a vidéken a hímnemű libák, azaz a gúnárok űzték többségükben ezt a sportot, ezért lett a hely neve Gunaras. A helyi történetek szerint úgy fedezték fel a víz gyógyító hatását, hogy a kukoricakapálásból hazafelé tartó asszonyok a tó forrásánál mosták meg lábukat. Tőlük szereztek tudomást mások is arról, hogy a víztől enyhültek vagy megszűntek reumatikus fájdalmaik. A fürdőépítés első üteme 1972-től 73-ig tartott. Érdekes volt az a szinte teljes körű összefogás, amellyel az építkezést a dombóváriak támogatták: a városban dogozó nyolcezer emberből 7162-en egy napi keresetükkel járultak hozzá a költségekhez. A fürdők mellett üdülőterületet alakítottak ki. Először 210 darab apró üdülőtelket parcelláztak ki. A fürdő megnyitásakor két darab 215 köbméteres termálmedence, kettő 35 köbméteres gyerekmedence, egy 1800 férőhelyes, váltókabinos öltöző, és egy százötven személyes bisztró állt a vendégek rendelkezésére.

A gunarasi strandfürdő napjainkban

Alig egy év múlva már bővítettek, egy 20X50 méteres, 1500 köbméteres sportmedence került a többi mellé. Szinte természetes, hogy egy mesterséges tavat is kialakítottak. Ezt a medencék leeresztett vizével táplálták. Egy év után ez a tó száz méter hosszú és száz méter széles volt, a dombóváriak ide jártak csónakázni és vízibiciklizni. Közben több száz hétvégi ház épült fel a telkeken. 1976-ban már százhúszezernél is több látogatót fogadtak a létesítményben. Elkerülhetetlenné vált a fürdő téliesítése, ami egyben bővítést is jelentett. Több száz férőhelyes öltözőket építettek, melyek magukban foglalták a zuhanyzókat és illemhelyeket, a fedett fürdőcsarnokban három medence volt, 1300 négyzetméteres területen. Ez egyben már azt is jelentette, hogy hivatalosan is gyógyfürdővé nyilvánították Gunarast. 1986-ban, miután a gyógyászati részleg fejlesztése is befejeződött, újabb bővítés következett, szolgálatba lépett az óriáscsúszda és egy újabb hideg vizes sportmedence. A fürdő körül nyolchektáros parkot alakítottak ki. A kezdetben százszor száz méteres tó mára egyhektárossá vált, melynek partján minden korosztály megtalálja a neki megfelelő kikapcsolódási formát.

A gunarasi vizet a magas fluorid tartalmú alkáli-hidrokarbonát jellemzi. Bizonyítottan jól alkalmas mozgásszervi betegségek, gyomor- és bélbántalmak, nőgyógyászati, fogíny- és szájbetegségek kezelésére, de eredményesen alkalmazzák légzőszervi, szív és érrendszeri elváltozások gyógyításában, továbbá a bőrgyógyászatban is. A vízre huszonkettő különböző gyógyszolgáltatás épült, így a fürdő a régióban, de az országban is a legtöbb fajta kezelést tudja megadni vendégeinek. A fürdőben a gyógyászat mellett a hagyományos wellness, termál és strandszolgáltatások is megtalálhatók.

Dombóváron és környékén a törökök kiűzését követő időszakban békés lassúsággal fejlődhetett a vidék leginkább földművelésre épülő gazdasága. Egy 1851-es feljegyzésben a következőket olvashatjuk: „Dombóvár magyar mezőváros tolna megyében… Lakja 1200 katholikus, 80 zsidó, katholikus parochia, derék uradalmi épületekkel. Róna határa első osztálybeli, réttyei jók, szőlőhegye, erdeje bőséges…”

Dombovár vasútállomása (Fotó:By VT - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=22503919)

A 19. század második felének közepén aztán Dombóvár fejlődésében hatalmas lépést jelentett a vasútépítés. 1872-ben a Dombóvár-Zákány, rá egy évre a Dombóvár-Bátaszék- Baja vonal készült el. 1882-ben adták át a Budapest és Pécs közötti vasútvonalat, ez érintette Újdombóvárt. 1906-ban készült el a Dombóvár-Veszprém közötti vonal, majd 1908-ra áthelyezték Újdombóvárra a bátaszéki vonalat, így a város az ország egyik legfontosabb és legnagyobb vasúti csomópontjává vált. Nagy törést jelentett a város életében az első világháború. Erről a vidékről főleg az olasz frontra, a híres doberdói csatatérre küldték a dombóvári katonákat, nagyon sokan elestek ott.

A dombovári Esterházy Miklós Nádor reálgimnázium 1930-ban

A tanácsköztársaság 133 napját a városban két tanár és egy kalauz vezetésével élték meg a dombóváriak. Az illetők nem lehettek népszerűek, a kommün bukása után kivégezték őket. A trianoni országcsonkítás Tolnát nem érintette. A két világháború közötti korszakban jelentősen fejlődött a város. A mai Újdombóvár rész kialakítása 1919-ben már elkezdődött: az Esterházy-birtokból kétszáz holdat kimértek ötszázkilencvenegy építési teleknek. 1925-re felépítették a Szent Orsolya-rendi zárdaiskolát, ahol az épületben legalábbis egészen 1959-ig tanítóképzés is volt. Ekkor tették át az oktatást Kaposvárra. Átadták az ipartestület moziját és vendéglőjét, 1927-ben pedig a községházát. Rá két évre a neves építész, Alpár Ignác tervei alapján felépítették az Esterházy Miklós Nádor Gimnáziumot. Ugyanebben az évben felépült a református templom, majd az evangélikusoké, 1934-ben pedig felszentelték katolikus templomukat. Ugyanebben az évben adták át a városi strandfürdőt is. A második világháború ugyan nem okozott akkora emberveszteséget a városnak, mint az első, ám a Dombóvárt 1944. december 1-jén megszálló szovjet katonák borzalmas mészárlást rendeztek itt. A világháborús emlékművön kétszáztizenhét áldozat nevét találjuk meg.

Dombóvár története tehát olyan akár, egy emberi élet, ahhoz, hogy mindig meg tudjon újulni, sokszor veszítenie is kell.

Szoros szálakkal kötődik Békéscsabához a legismertebb magyar festőművész, Munkácsy Mihály. A Steiner-Omaszta kúria ma Munkácsy Emlékház, melyben a mester kilenc festménye mellett sok-sok állandó és időszaki tárlat is helyet kapott.

A Munkácsy Emlékház (Fotó: Csabagyöngye Kulturális Központ)

Idézzük fel ennek kapcsán, hogy miként is került a festő kapcsolatba Békéscsabával. Sikerei csúcsán a Párizsban élő Munkácsy így emlékezett vissza Békéscsabára: „A város látképe csodálatba ejtett: hosszú-hosszú utca, egész alacsony, széles házak, mind rendjében, sorjában, akárcsak a Rue Rivolin Párizsban. A közepén, ahol az utcák metszik egymást, farkasszemet néz a két templom. Köröskörül csend. Harang szól mélabúsan…” Nyolcéves korában, miután teljesen elárvult, Miskolcról került ide 1852-ben. Anyja testvére, Reök István ügyvéd volt a gyámja, akihez később a világ távoli tájairól is gyakran hazajárt. A festő Gizella húga is a városban lakott, Steinerné Reök Saroltánál. „…A város legvégében áll ez a csinos ház… Széles lépcsőzet vezet fel az udvarról. A másik oldalon terasz uralkodik a nagy kert felett. Nagynéném, Steiner bácsi és Giza már a lépcsőn vártak. Mindnyájan megöleltek és nyomban otthonosan éreztem magam” - írta a kúriáról Munkácsy Mihály, ahol ma már a csabaiak büszkeségeként az ő emlékháza áll.

Munkácsy gyámja úgy döntött, mivel unokaöccse nem volt éppen jó tanuló, hogy iparosnak adja. 1855-ben a fiú Lang Mihály békéscsabai asztaloshoz került inasnak. Keserves inasévek után 1858-ban szabadult fel. Ekkor Aradra ment, ott Albrecht Ferdinánd műhelyében volt asztalossegéd. Valóságos nyomorban élt, súlyosan megbetegedett, és 1860-ban hazatért, de ekkor már nagybátyja-gyámja Gyulán lakott. Reök István valamiféle munkaundort gyanított ebben, vissza akarta küldeni Aradra Munkácsyt, akiről igen rövid idő alatt kiderült, hogy valóban komolyan beteg. Felépülése közben rajzolással foglalta el magát. Bizonyos Szamossy Elek akkortájt Wenckheim gróf kastélyában dolgozott. A véletlen hozta össze Munkácsy Mihállyal. A fiatalember megmutatta Szamossynak a rajzait, aki jól megnézte azokat és alkotójukat, majd azt mondta: Magából talán más is lehetne, mint asztalos. Gyorsan kialakult köztük a mester-tanítvány viszony, 1862-től már együtt dolgoztak. Tizenhat éves volt tehát a fiatalember, amikor egy akadémiai képzettségű festő tanítványa lett, akitől nemcsak a technikát leste el, de általa megismerte a művészettörténet alapjait is. Egy megrendelőjük, Ormos Zsigmond, temesi főispán, aki mellesleg műgyűjtő és művészettörténész is volt, tovább gyarapította a fogékony festőjelölt tudását.

Vilt Tibor alkotás Békéscsabán, a szoborsétányon áll

Munkácsy tizennyolc évesen került Pestre, ahol a fiatal művészek azonnal befogadták, és körükben villámgyorsan megszerezte az ezekben a körökben elengedhetetlen műveltséget. Than Mór és Ligeti Antal továbbsegítették szakmai fejlődését, ennek egyik eleme volt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárában festményeket másolhatott. Reök István féltette unokaöccsét, próbálta visszatéríteni az asztalossághoz, ám nem járt sikerrel. A fiatalember festőként akart boldogulni. A Pesti Főreáltanoda igazgatója 1864-ben kiadott egy műveltségi bizonyítványt arról, hogy Munkácsy Mihály műveltsége megfelelő, apróbb hiányosságai pótolhatók. Miután eladta első képeit, a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára ment tanulni. Közben vissza-visszajárt Békéscsabára, ahol megrendelésekre portrékat készített. Ekkor már a nagybácsi sem tiltakozott gyámolítottja pályaválasztása miatt. Nevelővárosa, Békéscsaba nagyon büszke világhírű fiára. Az emlékház és a múzeum mellett két igen rangos szobrász Munkácsyt ábrázoló szobra is erről tanúskodik, az egyiket Borsos Miklós, a másikat Vilt Tibor készítette.

Az országban talán Békéscsabán a leggazdagabb a gasztronómiai rendezvények kínálata. A város legjellemzőbb helyi étele a csabai kolbász. A Csabai Kolbászfesztivál minden évben az ország egyik legrangosabb eseménye. De van itt Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé, mellettük még a Békéscsabai Lecsófesztiválnak is jut hely és figyelem.

Nézzünk utána alaposabban a híres csabainak!

Napjainkban egyre fontosabbá válnak a helyi értékek az emberek és közösségeik életében. A XX. században bekövetkező változások ugyanis az élet minden részére hatással voltak, de mégis egyre több területen látjuk be, ha civilizációnk megtartása a feladat, akkor a múltban már kipróbált és bevált formákat sem szabad elfelejtenünk. Ezért készülnek tervek például az agrikultúrában és az iparban a helyi gazdaságok, a helyi termelés, a helyi értékek megőrzésére.

A Békéscsabai Megyei Könyvtár jóvoltából kerülhetett fel a világhálóra a jeles helytörténész, Dedinszky Gyula bibliográfiája, majd a Dedinszky egyik legjelentősebb művének tartott A csabai kolbász című könyv digitalizált változata is elkészült. A Dedinszky Gyula munkásságát ismertető bibliográfia igen terjedelmes, közel negyven oldalon át sorakoznak a Békéscsabáért oly sokat munkálkodó tudós pap művei. De ki is volt Dedinszky Gyula?

Egy dunagálosi evangélikus lelkész fia, aki 1927-ben Sopronban maga is evangélikus lelkészként szerzett diplomát. Tanulmányait Finnországban egészítette ki, de 1928 szeptembere már Kiskőrösön találta, itt szolgált 1930-ig, majd Szarvasra került. Végül újra Kiskőrösre szólították elöljárói, ahol 11 évig dolgozott. 1941-ben került Békéscsabára, ahol nyugdíjazásáig, 1972-ig evangélikus lelkészként tevékenykedett. Kis túlzással Dedinszky Gyulát akár polihisztornak is nevezhetnénk, hiszen irodalmi lapokban publikált, nyelvészeti tanulmányokat készített, finn, svéd, norvég és dán prédikációvázlatokat fordított, majd figyelme egyre inkább a helytörténet és a néprajz felé fordult. Mindkét területen a békéscsabai evangélikusok múltját kutatta és dolgozta fel. Néhány jellemző cím szlovák nyelven is publikált tanulmányai közül: A békéscsabai szlovák tájnyelv kisszótára; XVIII. századi jobbágy végrendeletek és adásvételi szerződések, Békéscsaba; Munkaeszközök és munka a békéscsabai szlovák középparaszti gazdaságban. Dedinszky Gyula gazdag és tartalmas élete 1994-ig tartott. Legismertebb művét, A csabai kolbász címűt a tudós szerző 1975-ben írta. Dedinszky a maga nemében egyedülállónak minősíthető tanulmánya olyan aprólékos műgonddal, érzékletesen, szakszerűen és részletesen tárja az olvasó elé a csabai kolbász történetét, elkészítésének módját, hogy annak azonnal kedve támad Békéscsabára rohanni, és megkóstolni ezt a hungarikummá vált nevezetes élelmiszeripari terméket.

A 150 oldalas könyv talán legtöbbet idézett része a csabai kolbász fogalmát tisztázza: "Röviden tehát: a csabai kolbász paprikával fűszerezett, sertéshúsból készült, nem morzsolódó, de nem is kemény, zaftos, erős, élénkpiros színű, enyhén füstízű, tartósan elálló kolbászcsemege."

Ami mindezek után következik, a két világháború közötti híres magyar néprajztudósok és szociográfusok, vagy a népi írók is büszkén vállalhatnák. Lépésről lépésre sorba veszi mindazt, ami a kolbászkészítéshez kell. Külön fejezetben tárgyalja – az Ami a csabai kolbász készítését megelőzi címűben –, hogy mi mindent kell tenni addig, míg a disznóvágáshoz érnek. Szó esik a békéscsabai sertésnevelés módszereiről, a disznóvásárlás és szaporítás fogásairól, a süldőnevelésről, a hizlalásról és a különböző sertésbetegségek házi gyógyításáról. A disznóvágás tárgyi kellékeinek bemutatása következik, megtudjuk, milyen bútorok, edények, kések, szerszámok kellenek a disznóöléshez, és milyen fűszereket kell beszerezni a hús feldolgozásához. A vágás közvetlen előkészítő munkálataiban nincs egyenjogúság. Dedinszky Gyula külön tárgyalja férfiakra váró munkát és a női feladatokat. A könyvben még egy szlovák disznóvágási dal kottája is szerepel. Megismerjük, miként volt szokás ezen a jeles eseményen tevékenykedni, hogyan gyülekeztek a résztvevők, hogy kellett lefogni a sertést, milyen a helyes szúrás, perzselés, lemosás és a hasítás, bontás. A csabai kolbász elkészítése természetesen külön fejezetet kapott. A szakmunka második részében szó esik a tartósított termékek egész évi felhasználásáról, és a különböző kolbászfajtákról.

A Csabai kolbász hungarikum (Forrás: Hungarikumok gyűjteménye)

Dedinszky Gyula mindenki számára hozzáférhető tanulmánya a csabai kolbászról nagyon fontos, azonban nem helyettesítheti azt a tapasztalatot, tudást és gyakorlatot, amelyet a békéscsabaiak nemzedékről nemzedékre örökítenek át. Amit az egyik legismertebb mai csabai kolbászkészítő mester, Knyihár Mihály mond, azt akár Dedinszky Gyula könyvébe is beilleszthetnénk:

„Mitől lesz csabai a kolbász, elmondom, nem titok. Attól, hogy minden csabai benne. Azt a takarmányt kapja, ami itt a környéken terem, csak háztáji sertésből csináljuk a kolbászt. Kizárólag nagy súlyú disznót vágunk. Az is lényeges, hogy milyen a kolbászunk húsösszetétele. Ha levágjuk a sertést, mi mindenféle húsát felhasználjuk a kolbászba. Belekerül a fehérpecsenyétől kezdve a kicsontozott oldalason át minden. Hét és fél kiló színhúshoz két és fél kiló szalonnát teszek.  Ehhez jön só, paprika, köménymag, fokhagyma, és a leglényegesebb, hogy a paprika domináljon.”

A félszázezernél több lakót magáénak tudható Békéscsaba Békés megye székhelye. Évszázadok történelmét őrző épületei, minden évszakban más-más arcot mutató városképe és természeti értékei sok vendéget vonzanak. Érdemes megismerkednünk a város történelmével.

A békéscsabai városháza

A régészeti kutatások adatai alapján már több ezer évvel ezelőtt lakott volt ez a vidék. Az ókorban megfordultak itt a szkíták, a kelták, a dákok és a szarmaták jazig törzse. A négyszázas évektől az Alföld a hunok birodalmához tartozott, Attila halála után a gepidák szállták meg. Utánuk jöttek az avarok, akikkel együtt nagy számban magyarul beszélő csoportok is érkeztek. A kettős honfoglalás elméletének ez a fontos eleme máig vitatott. Azaz mielőtt Árpádék megjelentek volna itt, az avarokat szolgáikká tették a bolgárok. Békés megye terültén a honfoglalók állattenyésztésre alkalmas legelőket és földművelő népet is találtak. A magyarság egészen bizonyosan megszállta a Körösök vidékét, erről Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár történeti munkája is megemlékezik. Államalapító Szent István királyunk ezen a vidéken nem volt túl népszerű, a terület bizonyos Vata nevű főember kezén volt. Vata nem volt más, mint az 1046. évi pogánylázadás vezetője. Csak ennek az országos méretűvé nőtt felkelésnek a leverésével kezdődhetett meg a megye megszervezése és beillesztése a feudális államba. A Csaba településnevet csak 1337-ben említik először írásban. A szó török eredetű, az ajándék jelentésű személynévből keletkezett. A mai Békéscsaba területén kilenc egykori település nyomait találták meg: Csaba, Gerendás, Gerla, Kétsoprony, Mezőmegyer, Ölyved, Szent-Miklós, Püski és Vesze.

Egy nagyot ugorva az időben, a török idők végénél megállva egy furcsa helyzetről számolnak be a kutatók. Bár sokan azt állítják, hogy Békés megye teljesen elnéptelenedett ekkor, az állítás ellenkezője is igaz, Csaba környéke folyamatosan lakott volt. Megbújtak a rabló, fosztogató bandák elől, néha rövid időre elköltöztek, ám ebben változást a törökök kiűzését megelőző háborúk hoztak. A 17. század végi felmérések sehol nem említik Csabát. A város újraalapítása a Rákóczi-szabadságharc után Harruckern János György nevéhez kötődik, aki háborús érdemei ellentételezéseként megvásárolhatta a kincstártól Békés megye szinte teljes területét. A későbbi arisztokrata volt az, aki megkezdte a település intenzív benépesítését. Nógrádból, Gömörből és Hontból jöttek az evangélikus szlovákok, és ahogy teltek az évtizedek, egyre többen lettek, hiába próbáltak más vallású és más nemzetiségű embereket kizárni köreikből, ez nem járt sikerrel, 1746-ban a csabai határban már negyvenegy római katolikus telepedett le. Állattenyésztéssel és gabonatermesztéssel foglalkoztak.

Szlovák Tájház (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

A várostörténet további részei imponáló számadatokkal igazolják, hogy miként lelt otthonra itt az ipar, mit jelentett a vasút megjelenése, mit jelentett a csabai szlovákok hazaszeretete: 1848-ban kétezer nemzetőrt állítottak ki. Aztán micsoda óriási fejlődést és feszültségeket hozott a 19. század második felében az ipari nagyüzemek és a nagybirtokok egyre gyorsabb fejlődése. A társadalmi feszültségek is kiélesedtek, a nincstelen agrárproletárok és a hatalom között nagy hullámokat vető összecsapások voltak. Nem véletlenül nevezték ezt a vidéket Viharsaroknak.

Az Árpád fürdő épülete 1930 körül (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

Ma a csabaiak azt írják magukról, hogy mivel a legtöbb zöldterülettel rendelkező település a megyei jogú városok közül, az ország legélhetőbb városainak egyike. Az egyik ilyen park az élő vizű csatorna partján található Széchenyi-liget. Itt áll az 1850-ben emelt egykori zenepavilon, amelyben most ökoturisztikai központ várja a természetbarátokat. A csatorna parti sétányt szobrok ékesítik, a városhoz kötődő híres embereknek állítanak emléket. A műemlék épületek közül a sok szép ház tömegéből kiragyognak a 19. században épített remekművek: a Fiume Hotel, a Jókai Színház és a Városháza, amelynek homlokzatát Ybl Miklós tervezte. Békéscsaba jelképe Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma, az Evangélikus Nagytemplom, és az 1745-ben elkészült Evangélikus Kistemplom. Tudjuk, a települést döntő többségében szlovák származású emberek jellemzik, így az ő hagyományaikat őrző Szlovák Tájház is fontos turistacélpont lehet. A római katolikus plébániatemplom a magyar téglagótika egyik legjelentősebb darabja. 1910-ben fejezték be építését. Békéscsaba közepén 1922-ben emelték az Árpád fürdőt, és a közelmúltban a sok-sok korszerűsítésnek köszönhetően tíz medencéjével gyógy- és wellness szolgáltatásaival áll a látogatók rendelkezésére.

Igaz, nem itt született, hanem Huszton, ahova Ady Endre Érmellékéről apai és anyai ágon igen erősen kötődött. Utóbb némely irodalmi szakértők meglehetős erőszakossággal magyarázzák bele költészetébe, mi szerint Ady szilaj szilágysági tulajdonságai éppen úgy megjelennek Szép Ernő műveiben, mint ahogy a közeli Szatmárban élt Kölcsey Ferenc költői világa. Különös életföldrajzi közelítésmód, a fél évszázaddal ezelőtt e tárgyban született irodalomtörténészi munkát mára már elfelejtették. Szép Ernőt viszont nem.

Szép Ernő édesapja, Szép Sámuel Husztról Hajdúszoboszlóra került, ahol az izraelita iskolában dolgozott tanítóként, Szép Ernő édesanyja varrónő volt. Néhány hajdúszoboszlói év után Debrecenbe költöztek. Szép Ernő középiskoláit Debrecenben kezdte, ám rosszul tanult és rossz társasába keveredett, apja átíratta a mezőtúri református főgimnáziumba. Itt hatodikos korában az iskola minden irodalmi pályázatát megnyerte.

Szép Ernő

Szép Ernőnek itt jelent meg első verseket és elbeszéléseket tartalmazó könyve 1902-ben, a Szép Juhászné című.  Rá egy évre már Budapesten újságíró. 1905-ben a Budapesti Napló munkatársa, a szerkesztőségben egy íróasztalon osztozott Ady Endrével. 1908-tól a Nyugat, 1910-től az Est munkatársa. Az első világháborúban önkéntesként vett részt, mint haditudósító.  1925-től az Újság újságírója.

Furcsa pályafutás Szép Ernőé. Népszerű költőként kezdte, divatos színpadi szerzőként folytatta, regényei megjelenésükkor irodalmi szenzációnak számítottak, és már szinte teljesen megfeledkezett róla az irodalmi közvélemény, amikor újra felfedezték, mint az abszurd irodalom magyar előfutárát. Ady Endre talán legjobb barátja volt, de Molnár Ferenc legszűkebb társaságában is ott volt a helye. Babits Mihály és Kosztolányi Dezső első megjelenésétől kezdve nagy költőnek tartotta, Hatvany Lajos pedig egyenesen a magyar irodalom egyik fő alakjának. Feljegyezték róla, hogy rendkívül szerény, kicsi, sovány ember volt, aki zavart mosollyal mondta el ironikus véleményét a világról. Szerették, de valójában senki nem vette komolyan. Furcsa gesztusait anekdotákként terjesztették. Ezek legismertebbike, hogy amikor katonaidejét leszolgálva tisztté avatták, jelmondatot kellett vésetnie kardjába. Szép Ernő hadnagy nem éppen harcias jelmondatot használt – Leben und leben lassen! – Élni és élni hagyni. Irodalmi munkássága is ennek jegyében zajlott, ez a félszeg emberszeretet egyszerre tette őt Petőfi egyszerűségéhez közelivé, de ezzel együtt a kabarék szókimondó, kemény csúfolódásait is szeretetre méltóan tudta beépíteni műveibe.

Hajdúszoboszlói gyermekévei – senki nincs máshogy – alapvetően meghatározták világlátását. Az Alföld, a Tiszántúl gondolkodásmódját hozta Budapestre. Élete itt szerkesztőségekben, kávéházakban, irodalmi körökben zajlik. A kezdetben bohém fiatalember – a bohémság azt jelentette, hogy igen sok hölgypartnere volt – hamar agglegénnyé változott. Ehhez feltehetően hozzásegítette az a tény is, hogy a hajdúszoboszlói szűkösség a nagyvárosban is ugyanazt jelenti: nyomort. Amikor Szép Ernő, úgymond, befut, és írásaival sok pénzt keres, nem habozik, nekivág a világnak, és amíg a pénze tart, összevissza utazgat Európában. Kalandjairól, utazásai színtereiről költői publicisztikákban számol be. Költősége végigkíséri egész életét, akkor is, amikor tárcát ír, akkor is, amikor prózát, akkor is, amikor színdarabot. A falusi és a vidéki városi gyerekkor, a diákévek és a fővárosi életképek – így írják – impresszionista-lírai színezetet adnak a Szép Ernő szövegeknek.

Legjelentősebb regényének az 1919-ben írt Lila ákácot tartják. Szép Ernő a színpadi szerzők világába is hasonló módon robbant be, mint a költészetbe. A legdivatosabb drámaírók között tartották nyilván. A kabarék színpadán gyakorolta be, hogy miként lehet egyedi hangú, közönségsikerre bizton számítható, ám mégis komoly mögöttes üzeneteket tartalmazó jeleneteket megírni. Színdarabjai: Az Egyszeri királyfi – ez lényegében egy nagy mesejáték, 1913-ban mutatták be a Nemzeti Színházban. Jászai Mari és Rózsahegyi Kálmán a kor legnevesebb színészei játszották benne a főszerepeket. Szép Ernő fejedelmi honoráriumot, ötezer aranyforintot kapott érte, amelyet nagyrészt hazaadott Hajdúszoboszlóra, ahol szülei még nyolc testvért neveltek –, az Azra, az Aranyóra, a Patika, a Vőlegény, mind-mind azt a fajta szelíd emberséget jeleníti meg, igaz, más-más témavilágban, ami Szép Ernő írásaira annyira jellemző. Megírta sikerregénye, a Lila ákác színpadi változatát is. Ezt kétszer megfilmesítették.

A Lila Ákác  című film 1972-es változatának plakátja.

Szép Ernő 1941-ben egy különös könyvet állított össze, amelynek címe: Felnőtteknek. A kötetben olvasható történetek egy gyerek élményeit jelenítik meg a felnőtt ember szemével. Legelső történetének címe Szoboszló. Szép Ernő különös személyisége, világlátása, és gondolkodásmódja ennek első mondatában mindenki előtt tisztán áll: „Ahogy az én könyvem kinyitja valaki, úgy nyitom ki Szoboszlót a lelkemben.” Kortársai mindegyike elmondta vagy lejegyezte Szép Ernőről, hogy akárhol is volt, kereste a Hajdúszoboszlóról szóló híreket, nagyon büszke volt szoboszlóiságára.

A város pedig büszke Szép Ernőre. Emlékét tisztelettel és szeretettel őrzik, ma iskola viseli a nevét.