Maradjunk még Dombóvárott, nézzük meg történetét a kezdetektől. Az ókorban a rómaiak a keltáktól vették el és csatolták birodalmukhoz a Dunántúlt. A római időkben fontos utak vezettek át a majdani városon, Pécsről Győrbe és Óbudára vittek. A Kapos folyón még egy híd is volt, közelében pedig egy azt őrző katonai erődítmény. A honfoglaló magyarok korán benépesítették a természeti kincsekben gazdag vidéket, melynek nevét az itt talált szlávok Dobov (Tölgyes) szavából és a vár kapcsolatából eredeztetik. A Kapos folyó partján, már a tatárjárás után épült egy másik vár is. A település első írásos említése az Árpád-ház kihalása utáni időkből származik. 1326-ban már a Csák-nemzetség birtoka volt. A mohácsi csata után feltűnt a vidéken a híres Werbőczy István kancellár, aki agyafúrtan gyarapította vagyonát. Sógora halála után Dombó vára Werbőczy Imre birtokába került. Az erődítmény fénykora a 15. századra tehető.
Werbőczy István Hármaskönyve, a Tripartitum.
Werbőczy István a magyar jogtudomány első, és több évszázadon át meghatározó alapművének, a Tripartiumnak nagy részét Dombóvárott írta. A törvénykönyvet 1517-ben adták ki, hatása akkor még alig volt bemérhető, később vált nyilvánvalóvá, hogy alapvetően meghatározta a magyar politikai és jogi gondolkodást. A török hódítás idején a megszállók igyekeztek itt tartósan berendezkedni. Az ő közigazgatási rendszerükben a budai kormányzóság koppányi szandzsákjának egyik központja volt. A vár környékét a törökök kiűzése idején felégették. A derék felszabadítók a várat felrobbantották, köveit a nálunk szokásos módon széthordták. Az új település első házait ezekből építették. Dombóvár vidékén a megszállás és harcok után gazdátlanná vált hatalmas területeket Esterházy Pál nádor vásárolta meg, és tette birtokai központjává.
Esterházy Pál portréja, Elias Widemann rézmetszete (1652)
A sokoldalú gróf és birodalmi herceg kitűnő katona, költő és zeneszerző volt. Kismartonban született 1635-ben. Édesapja, Esterházy Miklós korábban szintén viselte a nádori tisztséget. Édesanyja Nyáry Krisztina volt. A korban nem szokatlan nagycsaládban élt, hét testvére volt. Esterházy Pál Grazban és Nagyszombaton a jezsuitáknál tanult. Alig húszéves korában már főispánként megnősült, unokahúgát, Esterházy Orsolyát vette el. Tizennyolc gyerekük született. A büszke családapát Pápa kapitányává és királyi tanácsossá tették. 1657-től udvari tanácsos, 1661-ben főudvarmester lett, ezt a tisztséget 1681-es nádorrá választásáig viselte. A törökök kiűzését eredményező 1663-64-es harcokban Esterházy Pál jelentős szerepet kapott, feladatait sikerrel teljesítette. 1668-ban bányavidéki és Dunán inneni főkapitánnyá nevezték ki, rá egy évre Csobánc várának kapitánya lett. A harcok alatt végig hűséges volt a Habsburgokhoz, mert erősen hitt abban, hogy ezzel hazája érdekeit szolgálja, a Habsburgok nélkül az ország erőtlen lenne a törökökkel szemben. A felvidéki protestáns arisztokratákkal is szembefordult, békítő politikája a Thököly Imrével folytatott tárgyalásokon 1680-ba kudarcot vallott. Egy évre rá a soproni országgyűlésen Esterházy Pált nádorrá választották. Alig egy évvel később meghalt a felesége, de az arisztokrata újra megnősült, Thököly Imre testvérét, Évát vette el, tőle hét gyereke született. Személyében a magyarországi barokk költészet képviselőjét is tisztelhetjük, latin nyelvű emlékiratai forrásértékűek. Vallási indíttatásból alkotott zeneműveket, melyek 1711-ben Harmonia Caelestis címmel jelentek meg. Esterházy Pálnak egyéb írásai is ránk maradtak, teológiai értekezések és imádságok. Kitüntetett szerepe volt a törökök ellen vívott felszabadító háborúban, ott volt Buda ostrománál és annak visszafoglalásánál. 1687-ben rávette a rendeket, hogy mondjanak le az Aranybulla ellenállási záradékáról és a szabad királyválasztásról. Ezt a császár Esterházy Pál birodalmi hercegi rangra emelésével hálálta meg. A Rákóczi-szabadságharc idején is kitartott az uralkodóház mellett. 1711-től – Kismartonban, 1713-ban bekövetkezett haláláig – Moson vármegye főispáni tisztségét is viselte.
