Szoros szálakkal kötődik Békéscsabához a legismertebb magyar festőművész, Munkácsy Mihály. A Steiner-Omaszta kúria ma Munkácsy Emlékház, melyben a mester kilenc festménye mellett sok-sok állandó és időszaki tárlat is helyet kapott.
A Munkácsy Emlékház (Fotó: Csabagyöngye Kulturális Központ)
Idézzük fel ennek kapcsán, hogy miként is került a festő kapcsolatba Békéscsabával. Sikerei csúcsán a Párizsban élő Munkácsy így emlékezett vissza Békéscsabára: „A város látképe csodálatba ejtett: hosszú-hosszú utca, egész alacsony, széles házak, mind rendjében, sorjában, akárcsak a Rue Rivolin Párizsban. A közepén, ahol az utcák metszik egymást, farkasszemet néz a két templom. Köröskörül csend. Harang szól mélabúsan…” Nyolcéves korában, miután teljesen elárvult, Miskolcról került ide 1852-ben. Anyja testvére, Reök István ügyvéd volt a gyámja, akihez később a világ távoli tájairól is gyakran hazajárt. A festő Gizella húga is a városban lakott, Steinerné Reök Saroltánál. „…A város legvégében áll ez a csinos ház… Széles lépcsőzet vezet fel az udvarról. A másik oldalon terasz uralkodik a nagy kert felett. Nagynéném, Steiner bácsi és Giza már a lépcsőn vártak. Mindnyájan megöleltek és nyomban otthonosan éreztem magam” - írta a kúriáról Munkácsy Mihály, ahol ma már a csabaiak büszkeségeként az ő emlékháza áll.
Munkácsy gyámja úgy döntött, mivel unokaöccse nem volt éppen jó tanuló, hogy iparosnak adja. 1855-ben a fiú Lang Mihály békéscsabai asztaloshoz került inasnak. Keserves inasévek után 1858-ban szabadult fel. Ekkor Aradra ment, ott Albrecht Ferdinánd műhelyében volt asztalossegéd. Valóságos nyomorban élt, súlyosan megbetegedett, és 1860-ban hazatért, de ekkor már nagybátyja-gyámja Gyulán lakott. Reök István valamiféle munkaundort gyanított ebben, vissza akarta küldeni Aradra Munkácsyt, akiről igen rövid idő alatt kiderült, hogy valóban komolyan beteg. Felépülése közben rajzolással foglalta el magát. Bizonyos Szamossy Elek akkortájt Wenckheim gróf kastélyában dolgozott. A véletlen hozta össze Munkácsy Mihállyal. A fiatalember megmutatta Szamossynak a rajzait, aki jól megnézte azokat és alkotójukat, majd azt mondta: Magából talán más is lehetne, mint asztalos. Gyorsan kialakult köztük a mester-tanítvány viszony, 1862-től már együtt dolgoztak. Tizenhat éves volt tehát a fiatalember, amikor egy akadémiai képzettségű festő tanítványa lett, akitől nemcsak a technikát leste el, de általa megismerte a művészettörténet alapjait is. Egy megrendelőjük, Ormos Zsigmond, temesi főispán, aki mellesleg műgyűjtő és művészettörténész is volt, tovább gyarapította a fogékony festőjelölt tudását.
Vilt Tibor alkotás Békéscsabán, a szoborsétányon áll
Munkácsy tizennyolc évesen került Pestre, ahol a fiatal művészek azonnal befogadták, és körükben villámgyorsan megszerezte az ezekben a körökben elengedhetetlen műveltséget. Than Mór és Ligeti Antal továbbsegítették szakmai fejlődését, ennek egyik eleme volt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárában festményeket másolhatott. Reök István féltette unokaöccsét, próbálta visszatéríteni az asztalossághoz, ám nem járt sikerrel. A fiatalember festőként akart boldogulni. A Pesti Főreáltanoda igazgatója 1864-ben kiadott egy műveltségi bizonyítványt arról, hogy Munkácsy Mihály műveltsége megfelelő, apróbb hiányosságai pótolhatók. Miután eladta első képeit, a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára ment tanulni. Közben vissza-visszajárt Békéscsabára, ahol megrendelésekre portrékat készített. Ekkor már a nagybácsi sem tiltakozott gyámolítottja pályaválasztása miatt. Nevelővárosa, Békéscsaba nagyon büszke világhírű fiára. Az emlékház és a múzeum mellett két igen rangos szobrász Munkácsyt ábrázoló szobra is erről tanúskodik, az egyiket Borsos Miklós, a másikat Vilt Tibor készítette.
