Tiszacsegét, ezt a közel ötezer lélekfős várost a Hortobágy kapujaként említik. Az itt élők egész történelmük során igen szorosan kötődtek a nagy pusztához és a nagy folyóvízhez, a Tiszához. Jellemzően az állattartás és a földművelés határozta meg életüket. Máig is sokaknak megélhetést ad a Hortobágy és a Tisza, azonban Tiszacsege a legújabb időkben már erőteljesen bekapcsolódhatott a kikapcsolódási, üdülési lehetőségeket rejtő turizmusba. Eredendően meglévő természeti kincsei mellett ehhez az egész évben működő termálfürdő is erősen hozzásegítette őket. A szabadidő eltöltésének rendkívül változatos formáit kínálják vendégeiknek. Ezt, ha csak a közlekedést nézzük, könnyen tetten érhetjük.
A rév Tiszacsegén a 19. században (Forrás: Tiszecsege Önkormányzata)
A Tisza túlpartjáról komppal jöhetnek ide, a város biztonságos gátjának tetején egyforma kényelemben közlekedhetnek a gyalogos túrázók és az egyre nagyobb létszámú kerékpárosok. A Tisza által létrehozott ezerszínű, természeti kincsekben gazdag növény és állatvilág számtalan élményt kínál az idelátogatóknak. Azok is jól járnak, akik a Tiszából csupán halakra kíváncsiak, pontosabban a halételekre. A híres Csegei Halászcsárda a Tisza-part gondozott, padokkal, pihenőhelyekkel szegélyezett útjain könnyen megközelíthető. A Tisza-parton tekintélyes nagyságú üdülőtelep épült. Ez félezernél több házból áll, ahol a nyaralók mellett jó néhány állandó lakost is találunk.
Csegei halászlé (Forrás: Tiszacsegei Halászcsárda)
Tiszacsege életében már évek óta állandó és tömegeket vonzó programként szerepel a júliusi halászlé fesztivál, azaz a csegei halászlé ünnepe, és az augusztusi Csege Napok. Kevéssé ismert, hogy nemcsak a Tisza déli szakaszán, hanem itt, az észak-keleti részen is megfigyelhető a nyári tiszavirágzás. Ősszel és tavasszal pedig a nagy folyó árterében színpompás kép kavalkáddal várja híveit a természet.
Bár Tiszacsege nevének eredetét a legtöbb forrás a Cseg személynévből eredezteti, ám az ügy ennél bonyolultabb. Sok, egymásnak ellentmondó adat van erről a szótörténeti tárakban és más könyvekben, kéziratokban. A szájhagyomány szerint a falu például a korábban a Tiszának ezen a szakaszán nagy számban élő kecsegéről kapta a nevét. Ez a ma már ritka halfajta ezt az elméletet azzal is megerősíti, hogy a falu 1696-ban készült pecsétjén is ott van. Aztán, egy bizonyos ősi halfogó eszközzel, a cége nevűvel is kapcsolatba hozták. A cégével a Tiszának ezen a vidékén korábban igen sok halat fogtak. (A cége a folyókba halfogáshoz épített rekesztés. A vízbe V alakú, alacsony gátat építettek, ennek nyílásába bocskor varsát vagy rőzsecsomót helyeztek, és gübülő rúddal hajtották a halat a cége szűk kapuja felé. De csinálhatnak céget a víz folyására merőlegesen levert karókból, sövényekből is. Ennek nyílásába zsákforma gamzsahálót fektettek. A hátsó nyílását katucska tartotta szabadon. Számtalan más formáját is használták a magyar patakokban és folyókban, minden esetre a neve Tiszacsegén és környékén a hétköznapok szókincsébe tartozott.)
A település nevét 1248-ban, Chegének írták egy oklevélben. IV. Béla adománylevele arról tanúskodik, hogy Csegén komoly révforgalom volt, az itt a Tiszán átkelőknek vámot kellett fizetniük. A falunak ebben az időben halászati joga volt a Völgyes, a Nagy-morotva és a Hortobágy vizeire is. 1299-ben Szilesd falu határát Csegéhez csatolták. A muhi csata előtt, 1241-ben a tatár seregek egy része itt kelt át a Tiszán Muhi felé. IV. Béla 1248-ban Csegét az egri püspökségnek adományozta. 1332-ben adófizető, egyházas helyként Károly Róbert királyunk birtoka volt. A 14. századtól a Bajoni majd a Hunyadi család birtokába került. A különböző, a faluhoz kötődő oklevelekből szépen nyomon követhető a helység fejlődése. Kezdetben falu, aztán birtok, majd már mezővárosként szerepelt. A Tiszántúltól a Nyugat-Európába irányuló óriási marhacsordákat megmozgató kereskedelem főútvonala itt haladt át. A 15. század végétől a debreceni mészáros céh is ezt használta.
