Tiszacsege nevében a Tisza előtag csak a 19. század elejétől szerepel, kellett, ugyanis az országban több Csege nevű helység is volt.
A város nevezetességei közül a leglátványosabb a református templom. Mai formáját, a jellemzően barokk küllemét jóval később kapta meg, mint a korábban a város első kőépületeként szereplő, értelemszerűen katolikus templom, amelyet 1596-ban a törökök szövetségesei, a krími tatárok pusztították el. Ám erről, a valaha volt templomról sok mindent tudunk, oklevelek, térképek és útleírások tesznek említést róla. A 15. században gótikus stílusban készült. Ezt a mohácsi vész előtt bástyákkal alaposan megerődítették, mellvédet emeltek elé, bástyás falakkal vették körül. A templomerőd, mint sok társa abban az időkben, Csege lakóinak védelmére szolgált. Egy 1461-ben kelt oklevél már várszerű építményként nevezi meg. A törökök végleges kiűzése előtt, 1621-ben újjáépítették. Mai barokk formáját 1856 és 1887 között kapta meg.
Református templom
Az ekkor elkészített új torony talapzata alá egyfajta időkapszulát tettek, amiben az építkezésről szóló okirat, egy üveg bor és pénzdarabok vannak. 1975-ben, a templom felújításakor kerültek elő a gótikus épületmaradványok, a befalazott sekrestyebejárat és a déli oldal ablakpárkányai. Megtalálták a templomot építő kőműves céhjelvényét is. A templom vulkáni tufaköveit Tokaj környékéről hozták ide hajóval a Tiszán. Feltárták a cintermet, azaz a templom melletti temetőt is. A csegeiek egészen az 1700-as évek végéig ide temetkeztek. Különös, még a pogány időkből származó szokás szerint sírjaikat kelet felé tájolták. 2004-ben a templom külső részét teljes egészében felújították.
Zsellérház múzeum
A nádtetős Zsellérház múzeum 1883-ban épült. Jellemzően az alföldi vagy közép-magyar háztípust mutatja meg. A 19. század végi paraszti élet tárgyi emlékeit tárja látogatói elé állandó kiállítása. A házat a Ferge-család építette. A vályogfalú, fehérre meszelt, hármas térbeosztású jobbágyház előterével (pitvar) szemben a konyha van. Egyik sarkában a szobába átnyúló búbos kemence. A pitvar másik oldalán ott a kamra. A konyhában Tiszafüred és Mezőcsát fazekasműhelyeiben készült edények, evőeszközök és sokféle konyhai felszerelés áll. Szembesülhetünk a hagyományos paraszti élet szabályaival, melyek pontosan meghatározták, hogy abban a világban kinek, hol a helye. Az asszonyoké a kemence és a kandalló körül, a férfiaké pedig a saroklóca előtti asztalnál. A vendégeket a nyoszolya előtt elhelyezett székbe ültették.
Tiszacsege történelme számtalan érdekességet rejt. Ezek mindegyikével megismerkedhet az, aki kellő időt és figyelmet fordít itt eltöltött ideje alatt arra, hogy meghallja a régmúlt idők szavát.
