Dombóváron és környékén a törökök kiűzését követő időszakban békés lassúsággal fejlődhetett a vidék leginkább földművelésre épülő gazdasága. Egy 1851-es feljegyzésben a következőket olvashatjuk: „Dombóvár magyar mezőváros tolna megyében… Lakja 1200 katholikus, 80 zsidó, katholikus parochia, derék uradalmi épületekkel. Róna határa első osztálybeli, réttyei jók, szőlőhegye, erdeje bőséges…”

Dombovár vasútállomása (Fotó:By VT - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=22503919)

A 19. század második felének közepén aztán Dombóvár fejlődésében hatalmas lépést jelentett a vasútépítés. 1872-ben a Dombóvár-Zákány, rá egy évre a Dombóvár-Bátaszék- Baja vonal készült el. 1882-ben adták át a Budapest és Pécs közötti vasútvonalat, ez érintette Újdombóvárt. 1906-ban készült el a Dombóvár-Veszprém közötti vonal, majd 1908-ra áthelyezték Újdombóvárra a bátaszéki vonalat, így a város az ország egyik legfontosabb és legnagyobb vasúti csomópontjává vált. Nagy törést jelentett a város életében az első világháború. Erről a vidékről főleg az olasz frontra, a híres doberdói csatatérre küldték a dombóvári katonákat, nagyon sokan elestek ott.

A dombovári Esterházy Miklós Nádor reálgimnázium 1930-ban

A tanácsköztársaság 133 napját a városban két tanár és egy kalauz vezetésével élték meg a dombóváriak. Az illetők nem lehettek népszerűek, a kommün bukása után kivégezték őket. A trianoni országcsonkítás Tolnát nem érintette. A két világháború közötti korszakban jelentősen fejlődött a város. A mai Újdombóvár rész kialakítása 1919-ben már elkezdődött: az Esterházy-birtokból kétszáz holdat kimértek ötszázkilencvenegy építési teleknek. 1925-re felépítették a Szent Orsolya-rendi zárdaiskolát, ahol az épületben legalábbis egészen 1959-ig tanítóképzés is volt. Ekkor tették át az oktatást Kaposvárra. Átadták az ipartestület moziját és vendéglőjét, 1927-ben pedig a községházát. Rá két évre a neves építész, Alpár Ignác tervei alapján felépítették az Esterházy Miklós Nádor Gimnáziumot. Ugyanebben az évben felépült a református templom, majd az evangélikusoké, 1934-ben pedig felszentelték katolikus templomukat. Ugyanebben az évben adták át a városi strandfürdőt is. A második világháború ugyan nem okozott akkora emberveszteséget a városnak, mint az első, ám a Dombóvárt 1944. december 1-jén megszálló szovjet katonák borzalmas mészárlást rendeztek itt. A világháborús emlékművön kétszáztizenhét áldozat nevét találjuk meg.

Dombóvár története tehát olyan akár, egy emberi élet, ahhoz, hogy mindig meg tudjon újulni, sokszor veszítenie is kell.