1967. június 24-től lehetett hivatalosan is Coca-Cola-t venni és inni Magyarországon. Egészen addig kólázni egyet jelentett az ellenállással, vagy más nézőpontból a hazaárulással, hiszen a nyugati világ legkedveltebb üdítőitaláról rengeteg hamis legenda élt Magyarországon. Az egyik ilyen mese szerint a máig ismeretlen összetételű  ital bódító hatású, azaz folyékony kábítószer. Az ifjúsági újságok, nem volt sok abban az időben, teli voltak a kólamámorban fetrengő nyugati fiatalokról szóló történetekkel.

A kólát ugyanaz a titokzatosság vette körül, ami általában a tiltott holmikat, sokak fantáziáját izgatta, hogy miért nem lehet ilyet nálunk vásárolni. A kábító hatásból nagyjából annyi volt igaz, mint ami például a Camel cigaretták összetételéről szólókban: azt hírelték, hogy az egyik meghatározó összetevője a teveürülék. Vagy, hogy a cigarettáknál maradjunk, a II. világháborúban az amerikai katonák legkedveltebb márkája a Lucky Strike volt, erről meg azt állították, hogy a harci kedvet fokozandó marihuánával keverték, aztán amikor a háború végeztével a Lucky Strike kikerült a kereskedelmi forgalomba a legenda tovább élt és sokan áhítattal szívták az állítólagos füves cigit.

De, hogy visszatérjünk az üdítőitalokhoz ma, amikor több százféle sorakozik belőlük a nagyáruházak polcain, nehéz elhinni, hogy a 60-as évek végén az a magyar, aki nem piált, alig néhány márka közül választhatott üdítőitalt: volt a Bambi, a Hüsi és a legendásan rossz ízű, gyanús anyagokból előállított málnaízű szörp sűrítmények. A módszer az utóbbiakat illetően a következő volt: a méretes bádogpultja mögött álló kocsmáros egy féldecis poharat megtöltött a sűrítménnyel, ezt átöntötte egy nagyobb, általában 3 decis pohárba, és erősen sistergő szódavízzel felhígította.  

1967-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be hivatalosan a Coca-Cola-t a magyar népnek. A prospektusgyűjtő tömeg megrohanta a kóla standot, amit a kommunista hatalom erőszakszervének, a szocialista rendőrségnek kellett megvédenie a tömeges  kíváncsiságtól.

A Coca-Cola cég nem vesztegette az időt, egy év múlva, 1968-ban már Magyarországon is gyártották az üdítőt. Kőbányán, a Magyar Likőripari Vállalatnál. A Coca-Cola volt egyébként az első, a II. világháború után Magyarországon gyártott amerikai termék. Ezután már nem volt megállás. A kóla, mondhatnánk, villámháborúval lerohanta Magyarországot. Az orosházi üveggyárban kóla palackokat gyártottak, 1970-ben pedig az összes szeszipari vállalatunk megkapta a kóla palackozás jogát. Kóla literek százezrei kerültek a két decis és literes üvegekbe Szabadegyházán, Győrben, Kisvárdán és Miskolcon. A Cola cég azonban az ország keleti részét, nevezetesen Békés megyét is bevette, 1980-ban már Békéscsabán is szerződtek a helyi üdítőitalt gyártó vállalattal .

A Coca-Cola diadalmenete úgy folytatódott, ahogy elkezdődött. Egyre többet vásároltak belőle, menő volt kólát inni, főleg amikor felfedezték vörösborral elegyített változatának különlegesen gyors hatását. Így találkozott a kapitalista technológia az ősi magyar borászati hagyományokkal, és hozott létre egy különlegesen gyors berúgásra alkalmas új, közös terméket.

1988-ban aztán azoknak, akik nem tudtak megbarátkozni a leginkább az Erigon nevű torokfájásra használt orvosságszirup ízére emlékeztető Coca-Cola-val, piacra dobták a Fantát. A sárga, narancs ízű üdítő is villámgyors sikereket ért el. Kis idő elteltével népszerűsége sötétbarna társaival vetekedett. A Fantát akkoriban a következőképpen rendelték a pincértől: kérek egy szőke kólát.

És mindenki tudta, miről van szó, alig néhány év volt hátra a rendszerváltásig. Azután meg úgy jártunk, mint valamikor a vörösboros kóla, végzetesen összekeveredett bennünk és körülöttünk minden. Mostanára kezdünk kijózanodni.

Dippold Pál

Hatvanöt évvel ezelőtt, 1948. június 22-én született Budapesten Cserháti Zsuzsa. A vitathatatlanul nagy tehetségű énekesnő élete 2003-ig tartott.

Azt írják róla, hogy a második popgeneráció egyik jeles tagja volt. Ha élne, ezt az állítást sem szerénységből, sem álszerénységből nem vitatná. Mint ahogy azt tette 1970-ben Illyés Gyula Simon Istvánnak beszélgetve az írószobák című kötetben. A költőfejedelem azt mondta, hogy ő sértőnek érzi azt a megállapítást, mi szerint ő a Nyugat második nemzedékéhez tartozna. Micsoda dolog ez? – kérdezte. – Második generáció, olyan ez mintha vonaton utaznánk, ahol ugyebár van első osztály, van második, van harmadik, és hát én nem vagyok második osztályú művész. A költő eltévedt a szódzsungelben, a sorszámnév esetében időrendiséget jelölt, azaz az első nemzedék után következik a második, azután a harmadik. A költészet és az emberi gyarlóság némelykor ilyen furcsa helyzeteket eredményezhet.

Cserháti Zsuzsának az élete sem volt mentes a felemelő és rettentően szomorú fordulatoktól. Nincs tudomásunk arról, hogy őt bármikor is érdekelte volna, hogy az úgynevezett kritikusok hányadik generációba sorolják, de e nélkül is volt elég baja.

Fotó: Bara István (http://www.fotobara.hu/galeria/Popsztarok/index.html)

Az 1970-es évek egyik legnépszerűbb és legtöbbet foglalkoztatott énekesnője volt, az eredeti, fényes és igen erős hangú Cserháti Zsuzsa. A tánczene világa akkoriban nem volt éppen könnyű terep. Közép-Európában Kelet és Nyugat közé szorítva a sokszor életveszélyes politikai játszmák részeseként éltek a pop-rock világ szereplői. Alig pár évvel korábban még a coca-cola mámorban fetrengő bódult kapitalista huligánok dekadens zenéje – ez volt a hivatalos minősítés – a hetvenes évekre nyert polgárjogot Magyarországon. Nagyjából akkor, amikor a feketék az Egyesült Államokban.

Az 1968-ban megjelent Üvöltés című irodalmi válogatásban, melyben az úgynevezett beat-irodalom képviselőit mutatták be a magyar olvasóknak, nem véletlenül nevezte korosztályát – Cserháti Zsuzsáét is – Norman Mailer fehér négereknek.

Cserháti Zsuzsa 1965-ben kezdett el hivatásszerűen énekelni, előtte tíz évig klasszikus balettet tanult. Ez kitűnő színpadi mozgásán mindig meglátszott. A Kádár-kor megadta a népnek kenyeret is meg a cirkuszt is. Az egyik ilyen országos indulatokat felkavaró cirkuszforma volt a Táncdalfesztivál. Az 1972-es versenyen vált országosan ismertté Cserháti Zsuzsa. Ezután ívelt fel villámgyorsan zenei karrierje. A korszak legnagyobb slágere Cserhátitól az Édes kisfiam című dal volt. Ő nem csak a hagyományos táncdalénekesi pályán mutatta meg tehetségét, a lehető legkülönfélébb műfajokban alkotott maradandót: a rockban, a jazzban, a swingben és a soulban is. Még ma is gyakran éneklik Különös szilveszter című dalát, vagy a másikat, a Horváth Károllyal, azaz Charlival sikerré vált a Száguldás, Porsche, szerelem címűt (SZ,P,SZ).Vagy eszpéesz, eszpéesz.

Cserháti Zsuzsát 1981 és 1985 között kiszorították arról a pályáról, ahol nála különbek csak igen kevesen voltak. Előjött a középszer, mondhatnánk teret nyert a gagyi. Ő meg ahol tudott, énekelt. Külföldön, itthon, végül a budapesti éjszakában a Moulin Rouge jelentett számára menedéket. Ez egyébként nem volt valami félreeső, szégyellendő hely, Zámbó Jimmy pályafutása is itt kezdődött. Cserháti Zsuzsa szakmai nagyságát többek között az is jelzi, hogy sok-sok felvételt készített mellőzöttsége éveiben a világhírű Szakcsi Lakatos Bélával.

Az éjszakában eltöltött évek azonban nem múltak el nyomtalanul, nagyon meghízott, depresszióba esett, egy évig eltűnt a színpadról. 1996-ban tért vissza, Hamu és gyémánt című albumát egy év alatt négy újabb követte. Fellépés fellépést ért, lefogyott, sikere, mondhatnánk, az égig ért.

Cserháti Zsuzsa, mint minden valamire való művész, nyomot hagyott az időben. Többek között a Gothár Péter rendezte Idő van című filmben. Az pedig, hogy hangja hallatán ma is mindenki beleborzong a ténybe, hogy az idő van, aztán egyszer csak nincs, szintén a kitűnő énekesnőt igazolja.

Dippold Pál

Mára virradóra megdőlt a legmagasabb napi minimum-hőmérsékleti rekord, erről számolt be az MTI. Az előző évben, Lágymányoson mért országos csúcsot hagytuk magunk mögött, Tatán 24,6 fokot mértek ma hajnalban.

Akár a trópusokon, mondjuk nap, mint nap, miközben különböző időjárás-jelentéseket tanulmányozunk, bízva abban, hátha az egyik enyhülést jósol, és azt gondoljuk, hogy soha nem volt ilyen meleg, legalábbis nem tartott ilyen hosszú ideig. Gyakran emlegetjük manapság az időjárással kapcsolatos anomáliákat is, pedig ötven évvel ezelőtt is rekordot döntött a júliusi hőmérséklet. A hőmérő higanyszála fokozatosan kúszott 30 fok fölé, majd stabilan ott is maradt hetekig. A kánikula tombolt, a hőség menekülésre késztette a város lakóit. Budapest utcái kiürültek, mindenki a strandokon és a vízparton kereste az enyhülést. A filmhíradó tudósítása szerint a főváros egyik kedvelt fürdője, a margitszigeti Palatinus rekordszámú látogatót fogadott július harmadik hétvégéjén.

Az 1963-as év bővelkedett hazai időjárási rekordokban, illetve rendkívüli eseményekben. Hazánkban az év zord téli napokkal indult, rendkívüli hidegről írtak az újságok. Ötven évvel ezelőtt hó vastagsági rekordot mértek a Kékestetőn, márciusban 68 centimétert mutatott a mérőműszer, ez az eredmény csupán idén márciusban dőlt meg 91 centiméterrel. 1963 márciusában még egy országos hőmérsékleti rekordot jegyeztek fel: -27 fokot mutattak a hőmérők Lentiben, de Budapesten is -20 fok közelében volt a hőfok. 1962/63 teléhez fűződik egy másik rekord is: a Balatoni jégpáncél azon a télen 110 napig maradt meg. 1963. szeptember 8-án jegyezték fel a legnagyobb mért, napi legnagyobb csapadékmennyiséget is.

Az 1963-as év – mint minden év – rendkívüli eseményekben is bővelkedett. Április 5-én forró drótot létesítettek a Fehér Ház és a Kreml között, július 26-án rendkívül súlyos földrengés rázta meg a jugoszláviai Szkopjét, és ebben az évben négy rendkívüli esemény történt a Bermuda-háromszögben: eltűnt egy teherszállító hajó, egy atom tengeralattjáró, egy halászhajó és egy repülőgép. 1963. június 23-án John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök Nyugat_Berlinben a berlini fal mellett jelentette ki, hogy „Berlini vagyok!” Ez a hidegháború egyik nagy pillanata volt, ám szinte napra pontosan öt hónappal később az elnök merénylet áldozata lett Dallasban. A hivatalos verzió szerint Lee Harvey Oswald lőtte le, majd két nappal később, november 24-én élő, egyenes adásban Jack Ruby lelőtte Oswaldot.

Ki más találhatta volna ki a zene európai ünnepét 1982-ben, mint egy francia zenetudós ? Maurice Fleuret, a világ talán legdalamosabb nyelvének, a franciának jeles zenetudósa azt javasolta, hogy a nyár első napját, június 21-ét a világon, ahol csak lehet, zenével köszöntsék. Ötletét bizonyos Jack Lang akkori francia kulturális miniszter erősen megtámogatta, így attól kezdve Európában, később a világ más országaiban – ma már száznál többen – rendezik  meg a zeneünnepet.

Az év leghosszabb napján tehát mindenhol szólhat a zene, ami annak öröméről, megosztásáról beszél. A zene mindenkié. Nem kell hozzá sok minden, kellenek az előadók és kellenek a hallgatók. Még zeneszerszám sem szükséges különösebben, ha nincs más, megteszi az emberi hang, a világ legjobb hangszere.

A globalizáció korában különös jelentősége van ennek a napnak, akkor, amikor a tömegtájékoztatási eszközökből valami különös vezényszóra fogant egyenzene ömlik, ezen a napon a kisebb-nagyobb népek, közösségek, városok, falvak megmutathatják egymásnak különleges zenei értékeiket. Ennek érdekében szerveznek az év leghosszabb napjára száznál több országban ezrével koncerteket. Ezeken jól megfér egymással a hagyományos népi zene, a minőségi táncdal, a klasszikusnak kikiáltott régi darabok, de elférnek a színpadokon a pop és a rock különös küllemű képviselői is. Sőt, jöhetnek a rapperek, tetováltan, orrba- és fülbevalókkal.

Ritka, amikor a nemzetköziség szóról pozitív tartalmak úsznak az ember agyába. Nem volt különösebben rokonszenves a proletár internacionalizmus, a kapitalista globalizáció sem az. A zene azonban mindenkié. A jó zene nemzetközi, hiszen bárki, beszéljen bármilyen nyelvet, éljen a világ bármely pontján, érti és érzi azt.

A Zene Európai Ünnepe az élő zene ünnepe – fogalmazták meg a jeles nap alapelveiben. Ebben szerepel az is, hogy szólisták és a zenekarok szabadon csatlakozhatnak, és arra kérik a zenei intézményeket, hogy adjanak lehetőséget a tehetségek bemutatkozásának. Az egyik legfontosabb tétel, hogy a közönség számára minden koncert ingyenes. Különlegessége a napnak, hogy elsősorban szabad tereken zajlanak a rendezvények: utcákon, tereken, parkokban, játszótereken. Előadótermek csak akkor jöhetnek szóba, ha azokban nem szednek belépődíjat. Szokatlan helyszínek is szerepelnek koncerthelyszínként, így akár múzeumokban, kórházakban, a lehető legkülönfélébb középületekben is megszólalhat a muzsika.

Hogy is énekelte a Locomotív GT évtizedekkel ezelőtt? Miénk itt a tér. A zene ünnepén mindenképpen, azután meg azért, mert mi nőttünk itt fel.

Dippold Pál

Száztizenöt évvel ezelőtt, 1898. június 17-én született Leeuwardenben Maurits Cornelis Escher a különös életművet létrehozó holland képzőművész. Keresztneveit mára már lassan elfelejtik, mindenki MC Escherként emlegeti, sokan akár rappernek is vélhetik. Ám Escher képzőművész volt, mesteri fametszetei és kőnyomatai őrzik munkái emlékét. Nem elégedett meg azonban a puszta gyakorlattal, igen magas szintű matematikai, és más természettudományi tanulmányok elvégzése és hosszú évek kísérletezése után elkezdte a végtelent vizsgálni. Ez egyébként minden valamire való művész alapfeladata, de Escher egészen sajátos módon közelített a megközelíthetetlenhez. Közben olyan geometriai formák kidolgozásába is belekezdett, amelyek fokozatosan más alakot öltenek, mint eredeti formájuk.

http://www.wikipaintings.org/en/m-c-escher

Ma népesnek, de akkor nem annak számító családba született, négy testvére volt. Apja mérnök, aki legkisebb gyermekét, MC Eschert Arnhemben, majd Haarlemben taníttatta. Építészetet tanult, de egy jó szemű tanára felfigyelt tehetségére, és a grafika mesterségéhez irányította. Fametszetekkel dolgozott, ezt az alkotói technikát meg is tanulta SJ de Mesquitatól, a később szintén kiváló művésszé váló mesterétől.

MC Escher érdeklődése a matematika és a geometria kérdéseinek vizuális megjelenítése felé fordult. 1922-től többször járt Itáliában, ahol ebbéli tevékenységét bátran gyakorolhatta, és nem mellékesen megismerkedett Svájcból származó feleségével, Jetta Umikerrel. 1924-ben Rómában telepedtek le, két fiuk született. Az olasz fővárosból rengeteg kirándulást tett a festői olasz tájakra, ezek mind megjelennek fametszetein. A városok építészeti gazdagsága egyre inkább a perspektivikus hatásokra és a geometrikus elemekre irányították figyelmét.

1934-ben visszament északra, a Brüsszel melletti Ukkelbe költözött családjával. Sorsa kísértetiesen emlékeztet Thomas Mann észak és dél között vergődő regényhősére. Mivel a belga táj és építészet nem ragadta meg a művész fantáziáját, ezért belefogott annak a látomásos, képzeletbeli világnak a kidolgozásába, amely később úgymond híressé tette. Képein megjelentek a lehetetlen konstrukciók, például a három dimenzióban elképzelhetetlen, csak két dimenzióban megépíthető épületek. Érdeklődése immár véglegesen a képzőművészet geometriai formái felé fordult, alkotásaiba tudatosan építette be a mórok és az arabok elvont síkelemeit. Mindeközben a geometria tudományának nagynevű képviselőivel is kapcsolatba került, többükkel levelezett, így például Pólya Györggyel, aki a szimmetria-csoportokkal foglalkozott.

http://www.wikipaintings.org/en/m-c-escher

1941-ben családjával hazatért Hollandiába, Baarnban éltek. Következetesen szemben állt a náci eszmékkel, ezért a háború után kitüntetést kapott. De ugyanígy elítélte a kommunizmust is, példa erre az 1956-os magyar forradalom szovjet eltiprását elítélő levele. ezért nem tüntették ki. Az erkölcsi kettős mérce mellőzése, MC Escher tisztessége és következetessége azonban példa értékű.

MC Eschert az ötvenes években kezdték megismerni. Műveit neves lapok méltatták, amerikai egyetemeken tartott előadásokat, munkáiból egyre többet vásároltak a múzeumok. Sorra jelentek meg albumai, és egyre többször hivatkoztak rá a filozófusok.

A művészettörténet – legalábbis a hivatalos – azonban máig nem adja meg neki azt a rangot, amelyet például a szintén a lehetetlent meghódító Salvador Dali nagy nehezen megkapott. Igaz Dali harsányabb, mint a mértani formák mögé rejtőző MC Escher.

Hatása azonban 1972-es halála óta egyre jelentősebb. Magyarországon is. Az aprólékos műgonddal dolgozó jeles magyar grafikus Ábrahám Rafael, ha nem is mondja, az MC Escher képviselte szigorú szakmaiság szerint alkotja remekműveit. Ami pedig a geometria képzőművészetbe építését illeti, azt a fiatalnak mondott – valójában hatvanhoz közeli korú – Orosz István Európa és világszerte elismert életműve jeleníti meg.

Dippold Pál

Hetven évvel ezelőtt, 1943. június 10-én szabadalmaztatta világhódító találmányát, a golyóstollat Bíró László József magyar újságíró és feltaláló. Rejtő Jenő-i ez a foglalkozáspárosítás, de Bíró László életében több hasonló akad. Leírhatjuk, hogy Bíró László József, aki később Ladislau José Biro néven jutott el a világhírnévig, egy terézvárosi zsidó vallású családba született Schweiger László Józsefként 1899-ben. Argentínában halt meg 1985-ben, abban az országban, ahová 1938-ban menekült a magyar zsidótörvények elől.

Akik Magyarországon az ötvenes-hatvanas években kezdtek iskolába járni, nemigen találkoztak a golyóstollal. Akkor még kizárólag tintába mártogatott tollhegyekkel lehetett megtanulni az írás tudományát. A legfőbb ellenség a tollhegyről az papírra csöppenő tintafolt, a paca volt.

Bíró László tanulmányai befejeztével újságírónak állt, de festőművészettel is megpróbálkozott. A nyomdákban szerzett tapasztalatai vezették el Budapesten első golyóstollának megszerkesztéséhez. Megfigyelte, hogy az újságnyomáshoz használt sűrű tintafesték gyorsan szárad és jól megmarad a papíron. Nem volt más dolga, mint ezt a sűrű tintát egy kézi tollból a papírra vezetni. A tollhegybe kicsi golyó került, ami a tintát a mindig a golyó aljára viszi, és ahogy az íróeszköz a papíron mozog, a golyó forgása folyamatosan viszi fel a tintát a papírra.  
A feltaláló első golyóstoll szabadalmát 1938-ban jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnál. Még ugyanebben az évben az íróeszköz továbbfejlesztett változatára újabb szabadalmat kért, ennek neve a következő volt: pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltőtoll.

1940-től, már Argentínában letelepedve, kiforrott és tökéletesített találmányát 1943-ban szabadalmaztatta. A golyóstoll sorozatgyártása sem váratott magára, 1945-től – kezdetben Eterpen, majd a máig használt nevén Biropenként – villámgyorsan népszerűvé vált az egész világon.

Érdekesek azok az indítékok, melyek elősegítették a golyóstollak példátlanul gyors elterjedését. Az angol kormány például azért vásárolta meg a szabadalmat, mert a golyóstoll nagy magasságokban is működött, azaz nem folyt ki belőle a tinta. A háború utolsó évében a Brit Királyi Légierő gépein Bíró féle golyóstollakat rendszeresítettek. Franciaországban ma is működik az a részvénytársaság, melyet a golyóstoll gyártására hoztak létre, ez a BIC cég. Az íróeszközipar egyik legelőkelőbb társasága, a Parker 1957-ben készítette el első golyóstollait. A golyóstoll használata az 1960-as évektől vált általánossá.

Bíró László legismertebb találmánya mellett azonban több más találmányt is szabadalmaztatott. Az egyik legjelentősebb ezek közül az automata sebességváltó volt, melyet a General Motors vásárolt meg szép pénzért, ám soha nem gyártották, az autógyár a konkurencia elől halászta el Bíró szerkezetét, hogy aztán 1939-ben előálljon saját fejlesztésű automata váltójával.

Nagy jelentőségű a golyós dezodor feltalálása is. 1945 és 1954 között dolgoztak a találmányon, amely – afféle illatos és nagy golyóstoll utánzatként – szintén elindulhatott világhódító útjára.

A magyar feltaláló sokoldalúságát bizonyítják további találmányai. Dolgozott mosógépen, elektromágneses továbbító berendezésen – ennek alapján indultak el a japán szupervasút kísérletek -, már Argentínában teremtette meg összes további művét: a fertőtlenítő golyócskát, a sérthetetlen zárat, a palackcímke-nyomtatót, a függönytartót, az ampullanyitót és az együtemű belső égésű motort.

Ha végignézünk Bíró László József találmányainak listáján, joggal csodálkozhatunk szerteágazó érdeklődésén, tudásán és ötletességén.

Dippold Pál

80 évvel ezelőtt 1933. június 6-án nyitották meg az Amerikai Egyesült Államokban, New Jersey államban, Camden városában a világ első autósmoziját. Az ötletgazda és egyben kivitelező bizonyos Richard Milton Hollingshead volt, aki egy csapással két legyet ütött, másképp mondva egyszerre élvezte és élveztette a számára két legkedvesebb tevékenységet, az autózást és a filmnézést.

Az individualizálódó társadalmi mozgások egyik első eleme volt ez. "Saját páholy mindenkinek" hirdette Hollingshead jóval a kapitalista és a szocialista panelház program előtt. Elkülönülve szép az élet, mondta, az én autóm az én váram, és a gépesített Amerikában az emberek is úgy elgépiesedtek, hogy ma már azt sem tudni, hogy a sok száz millióból ki a gép és ki az ember.

Hollingshead autósmozija a következőképpen festett: volt egy vegyi gyára, annak óriási kocsifelhajtóját alakította át mozivá. Saját kocsijának elejére egy vetítőkészüléket szerelt, egy nagy vásznat a szemközti fák közé feszített ki, a mögé pedig kitett egy rádiót. A létesítmény nevet is kapott: Camden Drive-In Theatre. Elképesztően sok, 335 autóból lehetett figyelemmel kísérni a mozielőadást. Később a rádióból a vászon két oldalára szerelt hangszórók lettek, aztán jöttek az autók ajtóira felakasztható kisebb hangszórók, majd az autórádiók térhódításával középhullámon vehették a filmek hangjait. Hollingshead a maihoz sok mindenhez hasonlító gazdasági válságban három év múlva bezárta moziját. A II. világháború idején az USA-ban csak igen kevés, száz autósmozi működött. A béke éveiben, a rock’n’roll berobbanásával nagyjából egy időben, ahogy egyre több autót gyártottak úgy egyre több autósmozit nyitottak meg. A 60-as évekre 4000 autósmozit jegyeztek az Egyesült Államokban.

A legnagyobb közülük New York államban, Copiague-ban működött, a neve All-Weather volt, vagyis akár esett, akár fújt, vetítettek. 2500 autó parkolhatott a nézőtéren, ami ebben az esetben valóban egy óriási tér volt, fölötte még külön 1200 ülőhely is volt. Ennél furcsább létesítmény is megépülhetett az amerikai álom államban New Jersey-ben: itt volt egy autós és repülős mozi, ahol 500 kocsi és 25 kisrepülőgép fért el. Imádták. Azt írják, hogy az amerikaiak az autójukban élnek, esznek, alszanak, csinálnak gyereket, ott házasodnak és ott válnak.

Az idősebbek, pontosabban az idősebb európaiak még a falusi és városi kis mozikban szerezték első filmélményeiket. Mifelénk Csapajev, a hős szovjet partizán kalandjait csodálhattuk. A mozitermek többnyire csőszerű, hosszú szobák voltak, aki hátul ült, nem sok mindent látott, olyan sűrű volt bent a cigarettafüst. A mozik mennyezete sajátos, népi formatervezés nyomán alakult ki: a megnyálazott csikket felpöckölték, az ott ragadt, és ezer számra sorakozott – akkor még úgy hittük – az idők végezetéig. Aztán, ahogy fejlődött a moziipar, vagy ahogy akkortájt mondták a moziüzemek, 1984-ben Magyarországon is megnyílt Szentendrén az első autósmozi. Hollingshead találmánya 50 év után hozzánk is megérkezett. Szentendrén 50 autó fért el a nézőtéren. Óriási sikere volt a mozinak, divatba jöttek főleg a Balatonnál az autósmozik. Nagyságuk a szentendreiéhez volt hasonló, kis ország kis mozi, nagy ország, nagy mozi – mondta volna Puskás Ferenc, ha nem focista, hanem moziüzemi szakember.

Az autósmozik népszerűsége annak a sajátos életérzésnek volt köszönhető, melyek a szabadság illúzióját jelentették vasfüggönyön innen és túl. Viszonylag olcsók is voltak, a jegyeket kocsinként adták, nem személyre. A fémdobozokban egyéb tevékenységet is lehetett folytatni, ahogy mondják az autósmozik fénykorában fél Amerika ott fogant. Ha finoman fogalmazunk egészen kemény randevúk színterei voltak ezek a helyek. Aztán ahogy a falusi és a városi moziknak, az autósmoziknak is betett a televízió, a videó, mostanában pedig a hatalmas tömegeket beszippantó mozikombinátok, a multiplexek.

Az Egyesült Államokban az idősebbek nosztalgiázni mennek el a néhány megmaradt autósmoziba, öreg hippi párok bújnak egymáshoz bogár Volkswagenjeik első vagy hátsó ülésein, gyerekeik pedig, ha másért nem, kíváncsiságból elmennek egy ilyen helyre: na mi is volt olyan jó az öregeinknek?

Magyarországon ma három autósmozi van. Mogyoródon, Budapesten és Nyírpazonyban. Az összparkolóhely számuk 700. Mindössze kétszer annyi, mint amennyi 80 évvel ezelőtt Hollingshead mozijában volt.

Dippold Pál

A híradások szerint ötven éve nem látott árvíz várható a Duna mentén, a vízügyi előrejelzések szerint évtizedes rekordok dőlhetnek meg. Valószínűleg a Szigetközben, Komárom, Esztergom és Budapest környékén lesz a legsúlyosabb a helyzet. Szigetközben a védvonal alacsonyabb, mint az eddig mért legmagasabb vízszint, így ott homokzsákokkal kell a töltést megmagasítani. Budapestnél 875 centiméter körül tetőzhet a Duna, a Margitszigetet lezárták és homokzsákokkal veszik körbe, a Római-parton is jelentős védekezésre lesz szükség.

De nézzük meg a filmhíradó felvételein a sokat emlegetett, ötven évvel ezelőtti rendkívüli árvizet. Budapesten 1965. június 18-án tetőzött a víz 845 centiméterrel. A 113 napig tartó dunai árvíz 390 km hosszan magasabb szinten tetőzött minden korábbi, jégmentes árvíznél, és tartósabban tette próbára a védőműveket. A több mint három hónapig tartó áradás hat hullámban vonult le a Dunán, a római-parti üdülőterületet teljesen ki kellett üríteni, a Margitszigeten is komoly erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a feltörő vizeket a Nagyszálló padlószintje alatt tudják tartani. A nehéz helyzetben jelentős honvédségi erőket vetettek be, az emberállomány mellett teherautókat, kétéltű járműveket és híradós egységeket vezényeltek a gátakra. A mobiltelefon előtti időkben a megfelelő kommunikációt kizárólag a honvédség tudta biztosítani. Rendkívüli volt az összefogás is: az árvíz károsultak megsegítésére a Kossuth Könyvkiadó írók, képzőművészek, újságírók, fotóművészek, nyomdászok közreműködésével kötetet jelentetett meg 25 ezer példányban, húsz forintos áron, és ahogy látható a filmhíradóban a Vöröskereszt bélyeget bocsátott ki.
Szlovákiában először Pat községnél, majd június 17-én Csicsónál gátszakadás történt, több ezer épület dőlt romba vagy rongálódott meg súlyosan, több mint ezer négyzetkilométernyi terület került a víz alá. Volt olyan falu, amely másfél hónapig víz alatt állt. Az állandó esőzések következtében néhány hét alatt másfélszer több csapadék hullott le, mint más években.

1965 elején a Duna vízgyűjtő területének nagy részét összefüggő hótakaró borította, a tél végére, a magasabb részeken a hóvastagság megközelítette az évi maximumok átlagát. A tavasz azonban csak nem akart megérkezni, emiatt az olvadás sem indult el, sőt a hóvastagság az Alpokban egyre csak növekedett, és hatalmas mennyiségű hó halmozódott fel ezer méter felett. Március közepétől enyhült az idő, a hóolvadás mellé azonban kiadós mennyiségű csapadék is érkezett az Atlanti óceán felől.

Az első árhullám levonult, de a tartósan csapadékos idő miatt április első hetében már a második árhullámra kellett felkészülni. Két csapadékos periódus alakult ki április 15–23. és május 4–11. között. Az áprilisi csapadékos periódus volt a harmadik árhullám, ami már fél méterrel közelítette meg az első árhullám tetőzését. A májusi árhullám a melegedő idő miatt egyre feljebb húzódó fagyhatárnak volt köszönhető, a télen leesett, és az Alpok hegyei között felhalmozódó nagy mennyiségű hó elolvadt, ami újra csak a Duna és a mellékfolyóinak vízszintjét növelte. Június elején egy rövid időszakot leszámítva újra csapadékosra fordult az időjárás, rövid idő alatt kis területen rendkívüli mennyiség hullott le, ami a korábbi árhullámok apadását megállította, és újabb vízmennyiséggel duzzasztotta fel a Duna, addig sem alacsony vízszintjét. Az apadás is lassú volt, Budapestnél július végén még mindig 500 cm-en állt a Duna, az árvízkárok elhárítása még hónapokig eltartott. 

160 évvel ezelőtt, 1853. május 30-án szabadalmaztatta varrógépét. Varrógépek addig is voltak, meg azután is kifejlesztettek ilyeneket, de Singer találmányát, bátran mondhatjuk, életművének ékét senki más nem tudta felülmúlni.

Az Isaac Merritt Singer-féle varrógép volt az első olyan szerkezet a modern ipartörténetben, melyet tömegével tudtak előállítani, ami persze azt is jelentette, hogy óriási kereslet volt iránta. Ez a varrógépipar, és a hozzá kötődő egyéb iparágak- szerszámgép alkatrészek, textilgyártás, ruhaipar- hatalmas fejlődésével járt együtt.

A varrógép története Singer fellépését megelőzően nem mondható túl hosszúnak, hiszen az első láncöltéssel dolgozó masinát 1790-ben helyezték működésbe. Az ezt követő időszak egyre újabb és újabb technikai megoldásaikkal kezdetben nem voltak túl sikeresek, és például a kizárólag kézi varrással dolgozó szabók sem segítették elterjedésüket. 1820-ban egy bizonyos B. Thimmonier nevű francia szabó elkészítette az első varrógépnek nevezhető alkalmatosságot. Fából csinálták, 80 darabot helyeztek üzembe, a francia hadseregnek varrtak ruhákat rajtuk. A francia szabó tönkrement, Amerikába menekült

Ezután lépett színre Isaac Singer. Elődei találmányait saját ötleteivel kiegészítve megalkotta az első háztartási varrógépet. Ilyen saját lelemény volt például a pedálhajtás.

A szerszámgép gyártás hatalmas mértékű fellendülése is kellett természetesen ahhoz, hogy a varrógéphez hasonló, nagy pontosságú alkatrészeket követelő szerkezetek is elterjedjenek. Jellemző adat, hogy 1870-ben Amerikában csak a Singer-féle varrógépből 465 ezer darabot gyártottak.

Érdekes összefüggés van a varrás és a biciklizés között: 1890-re a világpiac már telített volt varrógépekkel, a varrógép gyártók tehát elkezdtek kerékpárokat készíteni. Aztán például az Opel bicikligyárból nőtt ki az autóüzem. A harmadik tömeges méretekben előállított árucikk az írógép volt, ennek gyártását 1874-ben a Remington cég indította el. Ők mostanában villanyborotvával nyomulnak.

Isaac Merritt Singer élete meglehetősen változatosnak mondható. Feltalálósága előtt és közben színészként is dolgozott. Első találmánya 1839-ben egy kőfúrógép volt, ezzel 2000 dollárt keresett. Ebből a pénzből azonnal visszatért a korábban elhagyott színpadra. Ám ott a színház iránti vonzalma egyre inkább átcsapott a színésznők iránti érdeklődésbe. Meglehetősen zűrzavaros családi életet élt, ennek elegendő talán csak egy jellemző számadatát leírni: 1875-ös halálakor 23 gyermeke gyászolta.

Magyarországon manapság szinte fillérekért lehet vásárolni 100-120 éves még tökéletesen működő pedálos Singer varrógépeket. Aki kíváncsi korukra, és gyártási helyükre, az megkeresi a ma is virágzó Singer cég honlapját, ahol a gép gyártási számának beütése után megtudhatja, hol és mikor készítették szép formájú, fekete arany, intarziás burkolatú masináját. A nálunk használatos gépek többsége Singer két nagy amerikai gyárának leányvállalatából, az európai piac ellátását megcélzó Glasgow-ból került ki. Ezt a szerző egy bizományi áruházban vásárolt gyönyörű Singer gép birtokosaként ellenőrizte.

A legújabb kor használd és dobd ki szemlélete természetesen a varrógép ipart sem kerülhette el. Sorra tűnnek fel a két-három évente divatos formákban megjelenő, többnyire ismeretlen eredetű varrógépcsodák, de a Singerek sikerét egyik sem tudja túlszárnyalni.

Szívós fajta ez a gép. Szecessziós, öntöttvas lábazata, ha másképp nem, kerti asztal aljaként, vagy virágállványként szolgálja a szép formákra még ma is fogékony keveseket.

A legújabb kori amerikai történelemben nem csak a varrógépes ember viseli a világhírűvé vált Singer Isaac nevet. A Lengyelországból kivándorolt Isaac Bashevis Singer, XX. századi amerikai zsidó író hasonló magasságokat ért el, mint névrokona. 1978-ban például az irodalmi Nobel-díjat. Az a próza, melyet megteremtett, és melyen az idősebb irodalomkedvelő magyarok is felnevelkedtek, a maga eredetiségében, érzékenységében, érdekességében és őszinteségében legalább olyan hatású lehet, mint a tömegipar forradalmát előidéző varrógép.

Dippold Pál

60 évvel ezelőtt, 1953. május 29-én először tette lábát ember a föld legmagasabb pontjára, a Mount Everestre. Az új-zélandi Edmund Hillary és az expedícióban vele egyenrangú nepáli serpája Tendzing Norgaj egycsapásra a világ leghíresebb emberei közé kerültek. Az angol királynő Hillary-t lovaggá ütötte, Norgaj György medált kapott. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a királynő akkor is ugyanaz volt, mint aki ma, II. Erzsébet.

Szomorú emlékszála az évfordulónak, hogy a napokban lelte halálát a Himalájában a mi Hópárducunk, a magyar Erőss Zsolt és társa Kiss Péter. Erőss Zsolt egyébként korábban már tiszteletét tette a Mount Everesten.

A Nepál és Tibet között húzódik a Himalája hegység, benne a világ legmagasabb pontja, a Csomolungma- ez annyit jelent, a Föld anyaistennője-, mely első térképésze George Everest után Mount Everest-ként vált ismertté a nyugati világban. A 8850 méteres hegy a XX. század eleje óta vonzza a hegymászókat. Mi lehet, ami vonzó egy életveszélyes kalandban? A teljesítmény. Nem a természet erőinek, hanem önmagunk gyengeségének a legyőzése. Valójában nem lehet különbséget tenni a több ezer méteres mélységekbe merülő óceánkutatók, és a Himalája csúcsaira törő hegymászók indítékai között. Aki mer, az nyer. Tudást egy-egy addig titkokkal teli világról, ismereteket, melyeket aztán többek között a világhírnév visz szét az emberek közé.

Az első hivatalosan jegyzett kísérlet 1924-ben volt, az angol George Mallory és társa, Andrew Irvine kísérelték meg az addig lehetetlent, ami az is maradt, mert a két hegymászó soha nem jött vissza a hegyről. 1979-ben egy kínai hegymászó jelentette be, hogy 1975-ben talált a hegyen egy holttestet, akiről úgy gondolja, hogy az Irvine. A kínai azonban mielőtt a helyszínre vezethette volna a kutatókat, meghalt. Csak 1999-ben találták meg George Mallory holtestét az 1975-ös kínai tábor közelében. Fényképezőgépet, melyben az esetleges csúcson készült film ott lett volna, nem találtak nála. Úgy gondolják, hogy ez Irvine-nél lehetett. Mallory-nél leveleket, karórát, mutatók nélküli magasságmérőt találtak. Érdekes adalék, hogy Mallory lányának állítása szerint apja egy fényképet vitt magával feleségéről, melyet siker esetén fennhagyott volna a csúcson. A kép nem volt ott a holttestnél. Ám Mallory zsebében ott volt egy védőszemüveg, ami arra utal, hogy Irvine-nel együtt fent voltak a csúcson, és visszaúton érte őket a halál. Irvine holtteste máig nem került elő.

Évtizedeken át támadták a csúcsot, többnyire Nepálból, ám senkinek nem sikerült felérnie. Edmund Hillary 1951-ben már Nepálban volt, és egy új útvonal felderítését végző expedícióban vett részt. 1952-ben svájciak próbálkoztak, de az alpesi ország hegymászója és nepáli vezetője bizonyos Tendzing Norgaj 200 méterre a csúcstól vissza kellett forduljon.

1953-ban az angolok már kilencedszer próbálkoztak a Csomolungma meghódításával. Az expedíció vezetője John Hunt két kéttagú csoportot választott ki a csúcs elérésére. Az elsők nem jártak sikerrel. A következő napon, 1953. május 29-én Hillary és Tendzing felért a világ legmagasabb hegyének tetejére. Kedves elem történetükhöz, hogy tíz évvel ezelőtt, 2003-ban az első megmászás 50. évfordulóján Hillary fia Peter és Tendzing fia, Dzsamling sikeresen megismételte az apák fél évszázados csúcstámadását.

A Himalája a hegymászók számára mindmáig életveszélyes kihívások helyszíne. A Mount Everest első megmászása óta 1500-an próbálkoztak a csúcs meghódításával, 175-en közülük soha nem tértek vissza a hegyről. Hillary minden tekintélyét latba vetve hiába figyelmezteti a hegymászókat arra, hogy alapos felkészülés, jó felszerelés és jó vezetők nélkül felelőtlenség nekivágni az Everestnek, sokan nem hallgatnak rá. Azt gondolják, akinek sok a pénze, annak sok ereje is van. Arról sem hallgathatunk, hogy az Everest mászás mára külön iparággá fejlődött. Serpa hadak állnak készenlétben, hogy a tehetős álkalandorokat szó szerint felvigyék a Csomolungmára. Legutóbb például egy 80 éves dúsgazdag japán urat adogattak föl.

A magyar hegymászók nem a pénzükkel, hanem okos felkészülésükkel, kitartásukkal, és a legtöbb esetben a természet erői iránti alázattal indulnak neki a Mount Everestnek. Az első magyar expedíció 1996-ban nem járt sikerrel. Miként a 2001-es újabb két magyar csapat sem. Közülük a Tibetből induló csoportból Gárdos Sándor meghalt.

Az első magyar ember, aki feljutott a csúcsra, a felvidéki Demján Zoltán volt 1984-ben, egy csehszlovák expedíció tagjaként. Első magyar állampolgárként 2002-ben Erőss Zsolt ért el a világ tetejére. A közelmúltban majdnem minden évben volt Mount Everestre induló magyar expedíció, egyik sem járt sikerrel, mígnem 2007-ben Jelinkó Attila második magyarként, két évvel később, 2009-nem egy nemzetközi expedíció tagjaként Ugyan Anita hódította meg a Csomolungmát.

Az ember a természet része, de semmiképpen nem a természet ura. Magasságaink és mélységeink meghódítása mindannyiunktól szerénységet és alázatot követelnek.

Dippold Pál