1967. június 24-től lehetett hivatalosan is Coca-Cola-t venni és inni Magyarországon. Egészen addig kólázni egyet jelentett az ellenállással, vagy más nézőpontból a hazaárulással, hiszen a nyugati világ legkedveltebb üdítőitaláról rengeteg hamis legenda élt Magyarországon. Az egyik ilyen mese szerint a máig ismeretlen összetételű  ital bódító hatású, azaz folyékony kábítószer. Az ifjúsági újságok, nem volt sok abban az időben, teli voltak a kólamámorban fetrengő nyugati fiatalokról szóló történetekkel.

A kólát ugyanaz a titokzatosság vette körül, ami általában a tiltott holmikat, sokak fantáziáját izgatta, hogy miért nem lehet ilyet nálunk vásárolni. A kábító hatásból nagyjából annyi volt igaz, mint ami például a Camel cigaretták összetételéről szólókban: azt hírelték, hogy az egyik meghatározó összetevője a teveürülék. Vagy, hogy a cigarettáknál maradjunk, a II. világháborúban az amerikai katonák legkedveltebb márkája a Lucky Strike volt, erről meg azt állították, hogy a harci kedvet fokozandó marihuánával keverték, aztán amikor a háború végeztével a Lucky Strike kikerült a kereskedelmi forgalomba a legenda tovább élt és sokan áhítattal szívták az állítólagos füves cigit.

De, hogy visszatérjünk az üdítőitalokhoz ma, amikor több százféle sorakozik belőlük a nagyáruházak polcain, nehéz elhinni, hogy a 60-as évek végén az a magyar, aki nem piált, alig néhány márka közül választhatott üdítőitalt: volt a Bambi, a Hüsi és a legendásan rossz ízű, gyanús anyagokból előállított málnaízű szörp sűrítmények. A módszer az utóbbiakat illetően a következő volt: a méretes bádogpultja mögött álló kocsmáros egy féldecis poharat megtöltött a sűrítménnyel, ezt átöntötte egy nagyobb, általában 3 decis pohárba, és erősen sistergő szódavízzel felhígította.  

1967-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be hivatalosan a Coca-Cola-t a magyar népnek. A prospektusgyűjtő tömeg megrohanta a kóla standot, amit a kommunista hatalom erőszakszervének, a szocialista rendőrségnek kellett megvédenie a tömeges  kíváncsiságtól.

A Coca-Cola cég nem vesztegette az időt, egy év múlva, 1968-ban már Magyarországon is gyártották az üdítőt. Kőbányán, a Magyar Likőripari Vállalatnál. A Coca-Cola volt egyébként az első, a II. világháború után Magyarországon gyártott amerikai termék. Ezután már nem volt megállás. A kóla, mondhatnánk, villámháborúval lerohanta Magyarországot. Az orosházi üveggyárban kóla palackokat gyártottak, 1970-ben pedig az összes szeszipari vállalatunk megkapta a kóla palackozás jogát. Kóla literek százezrei kerültek a két decis és literes üvegekbe Szabadegyházán, Győrben, Kisvárdán és Miskolcon. A Cola cég azonban az ország keleti részét, nevezetesen Békés megyét is bevette, 1980-ban már Békéscsabán is szerződtek a helyi üdítőitalt gyártó vállalattal .

A Coca-Cola diadalmenete úgy folytatódott, ahogy elkezdődött. Egyre többet vásároltak belőle, menő volt kólát inni, főleg amikor felfedezték vörösborral elegyített változatának különlegesen gyors hatását. Így találkozott a kapitalista technológia az ősi magyar borászati hagyományokkal, és hozott létre egy különlegesen gyors berúgásra alkalmas új, közös terméket.

1988-ban aztán azoknak, akik nem tudtak megbarátkozni a leginkább az Erigon nevű torokfájásra használt orvosságszirup ízére emlékeztető Coca-Cola-val, piacra dobták a Fantát. A sárga, narancs ízű üdítő is villámgyors sikereket ért el. Kis idő elteltével népszerűsége sötétbarna társaival vetekedett. A Fantát akkoriban a következőképpen rendelték a pincértől: kérek egy szőke kólát.

És mindenki tudta, miről van szó, alig néhány év volt hátra a rendszerváltásig. Azután meg úgy jártunk, mint valamikor a vörösboros kóla, végzetesen összekeveredett bennünk és körülöttünk minden. Mostanára kezdünk kijózanodni.

Dippold Pál