Ki más találhatta volna ki a zene európai ünnepét 1982-ben, mint egy francia zenetudós ? Maurice Fleuret, a világ talán legdalamosabb nyelvének, a franciának jeles zenetudósa azt javasolta, hogy a nyár első napját, június 21-ét a világon, ahol csak lehet, zenével köszöntsék. Ötletét bizonyos Jack Lang akkori francia kulturális miniszter erősen megtámogatta, így attól kezdve Európában, később a világ más országaiban – ma már száznál többen – rendezik  meg a zeneünnepet.

Az év leghosszabb napján tehát mindenhol szólhat a zene, ami annak öröméről, megosztásáról beszél. A zene mindenkié. Nem kell hozzá sok minden, kellenek az előadók és kellenek a hallgatók. Még zeneszerszám sem szükséges különösebben, ha nincs más, megteszi az emberi hang, a világ legjobb hangszere.

A globalizáció korában különös jelentősége van ennek a napnak, akkor, amikor a tömegtájékoztatási eszközökből valami különös vezényszóra fogant egyenzene ömlik, ezen a napon a kisebb-nagyobb népek, közösségek, városok, falvak megmutathatják egymásnak különleges zenei értékeiket. Ennek érdekében szerveznek az év leghosszabb napjára száznál több országban ezrével koncerteket. Ezeken jól megfér egymással a hagyományos népi zene, a minőségi táncdal, a klasszikusnak kikiáltott régi darabok, de elférnek a színpadokon a pop és a rock különös küllemű képviselői is. Sőt, jöhetnek a rapperek, tetováltan, orrba- és fülbevalókkal.

Ritka, amikor a nemzetköziség szóról pozitív tartalmak úsznak az ember agyába. Nem volt különösebben rokonszenves a proletár internacionalizmus, a kapitalista globalizáció sem az. A zene azonban mindenkié. A jó zene nemzetközi, hiszen bárki, beszéljen bármilyen nyelvet, éljen a világ bármely pontján, érti és érzi azt.

A Zene Európai Ünnepe az élő zene ünnepe – fogalmazták meg a jeles nap alapelveiben. Ebben szerepel az is, hogy szólisták és a zenekarok szabadon csatlakozhatnak, és arra kérik a zenei intézményeket, hogy adjanak lehetőséget a tehetségek bemutatkozásának. Az egyik legfontosabb tétel, hogy a közönség számára minden koncert ingyenes. Különlegessége a napnak, hogy elsősorban szabad tereken zajlanak a rendezvények: utcákon, tereken, parkokban, játszótereken. Előadótermek csak akkor jöhetnek szóba, ha azokban nem szednek belépődíjat. Szokatlan helyszínek is szerepelnek koncerthelyszínként, így akár múzeumokban, kórházakban, a lehető legkülönfélébb középületekben is megszólalhat a muzsika.

Hogy is énekelte a Locomotív GT évtizedekkel ezelőtt? Miénk itt a tér. A zene ünnepén mindenképpen, azután meg azért, mert mi nőttünk itt fel.

Dippold Pál