270 évvel ezelőtt, 1744. április 25-én halt meg Anders Celsius, a világon legismertebb hőmérsékleti skála megalkotója. A mindössze 43 évet megélt tudós halálának oka az abban a korban még szinte gyógyíthatatlan tüdővész. Celsius Ovanakerben született 1701-ben, nem is akármilyen családba. Mindenki tudós volt. Apja, Nils Celsius az asztronómia professzora, nagyapja, Magnus Celsius a matematika professzora volt az Uppsalai Egyetemen. Ott, ahol az alaptanulmányai után Anders Celsius matematikát, fizikát és csillagászatot tanult. Ez utóbbi iránti vonzalmát a kor neves csillagászától, anyai nagyapjától Anders Spolétől örökölhette. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy Anders Celsius 1730 és 1744 között az Uppsalai Egyetem csillagászatprofesszoraként dolgozott.
A világ egyik leghíresebb felsőoktatási intézménye, az Uppsalai Egyetem 1477-ben nyílt meg. Észak-Európa első felsőfokú iskolája. A 15. század végén emelt eredeti épülete megsemmisült, a 19. század végén épült épületeiben azonban olyan jelentős tudományos eredmények születtek, melyek a világ legjobb egyetemei közé emelték. Több Nobel-díjas tudós tanult és dolgozott itt. Jellemző adat, hogy napjainkban 60 ezer diák jár ide.
Uppsalai Egyetem
Aki ma Uppsalában jár az egyetem épületei között sétálva előbb utóbb találkozik Carl von Linné, Celsius kortársa, az orvos és botanikus nevével, akinek a módszerei alapján ma is dolgoznak a biológusok. Linné a modern tudományos rendszerezés alapelveinek, a rendszerezés kategóriáinak és a tudományos nevezéktan megalkotója.
Egy évszázaddal később az 1800-as évek elején Uppsalában tanult Anders Jonas Angström fizikus, a színképelemzés egyik megalapítója, az angström hosszúságegység névadója.
Anders Celsius munkásságára visszatérve, csillagászként hatalmas munkát végzett. 1733-ban jelentetett meg egy 316 tételből álló gyűjteményt a sarki fény megfigyeléseiről. 1736-ban a francia kormány támogatásával Lappföldön megmérték a délkör egy darabját. Ugyanebben az időben Peruban, az Egyenlítőnél is végrehajtották ezt a műveletet. Nagy tétje volt az erre a célra szervezett északi expedíció munkájának. A Tornea és Pello nevű falvak közötti délkör darabbal igazolták Newton elméletét, mely szerint a Föld nem szabályos gömb alak, hanem a sarkoknál lapultabb. Az ezért a munkáért kapott pénzből aztán 1740-ben Celsius megépítette az Uppsalai Obszervatóriumot.
Uppsalai Obszervatórium
Anders Celsius nevét azonban mégsem csillagászati, fizikai és matematikai kutatásai tették máig világhírűvé, hanem hőmérsékletskálája. 1737-ben tervezte, és 1742-ben a svéd akadémián ismertette is a leegyszerűsített hőmérsékletmérést és az ehhez kapcsolódó számításokat. A csillagászat fogalmát ugyanis akkortájt a mainál sokkal tágabban értelmezték, Celsius geográfiai és meteorológiai méréseket is végzett kutatásaihoz. Ez utóbbihoz szerkesztette meg híres hőmérsékletskáláját.
Celsius hőmérője 1750-ben fejre állt. Ez azt jelenti, hogy az eredeti skálán a víz forráspontját jelölte 0-val és a fagyáspontját 100-zal. A két számot, az egyszerűséget tovább fokozandó, Celsius kollégája, bizonyos Martin Stomer cserélte fel.
Menjünk tovább az időben, egészen 1851-ig. Ekkor vezette be Lord Kelvin (K) az abszolút hőmérséklet fogalmát, ami az SI rendszerben ma is érvényes. Ennek 0 pontja a legalacsonyabb hőmérséklet (-273,15 °C) amelyen a molekulák hőrezgése teljesen megszűnik.
Az Egyesült Államokban ma is használt hőmérsékleti skálát Daniel Gabriel Fahrenheit (°F) állította fel 1714-ben. Ennek 0 pontja a szalmiáksó vizes oldatának fagyáspontja (-17,8 °C), a felső alappont a víz forráspontja, amelyet 212 foknak határozott meg. Így például: 40°C = 313.15 K = 104°F.
Mielőtt végleg elvesznénk itt a foktengerben, írjuk le, hogy Anders Celsius a 18. század egyik legkiemelkedőbb tehetségű és rendkívül sokoldalú tudósa volt. Ha elhagyjuk a 18. századot, mondhatjuk, a világ tudománytörténetének nagy alakjával van dolgunk. Celsius sokat fáradozott a Gergely-naptár svédországi bevezetésén, foglalkozott a Nap és a Föld távolságának meghatározásával, a Föld alakjával, fizikai és geofizikai kutatásokat végzett, a fényerősségmérés kitűnőségei között tartották számon, kutatta az északi fényt, a Jupiter holdjait. Saját módszert dolgozott ki a csillagok magnitúdójának meghatározására.
Nevét azonban napjaink egyik leghétköznapibb használati tárgya, a hőmérő őrizte meg. És ez egy cseppet sem baj.
Dippold Pál