Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

A pénzcsináló

2014. április 16. - MaNDA

1964. április 16-án mutatták be a magyar filmtörténet egyik legtermékenyebb filmrendezőjének A pénzcsináló című alkotását. Rendezője Bán Frigyes 1939-es rendezői pályakezdése és 1966-ban elkészült utolsó filmje közötti 27 évben 32 nagyjátékfilmet készített. A pénzcsinálók egyik utolsó, a legtöbb művéhez hasonló nagy közönségsikert arató filmje, most a kerek évforduló, megjelenésének fél évszázados ünnepe ad ürügyet arra, hogy egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk alkotója életét, életművét.

bán_frigyes.jpg

Bán Frigyes 1902-ben Kassán született. Hadapród iskolában kezdte meg tanulmányait, azonban a katonai pályát, minden jel szerint a tanulmányai közben lezajló első világháború hatására igen gyorsan és véglegesen elhagyta. Húsz éves volt, tehát a múlt század húszas éveinek elején fonódott össze sorsa a filmszakmával. A némafilmes időszakban kezdett gyakornokoskodni, ám ez nem adott neki biztos kenyeret, ezért színésznek állt. Balogh Frigyes művésznéven lépett fel kabarékban, zenés darabokban. Lényegében életének ebben az időszakában, ami egészen 1934-ig tartott, mindent megtanult arról, hogy a szórakoztatás milyen formái kellenek a nagyközönségnek. Miután visszatért a filmgyárba, élete rákövetkező 35 évét végig ott töltötte el.

Bán Frigyes 1939-ben elkészült és 1940-ben bemutatott vígjátéka a Mátyás rendet csinál című film a magyar filmgyártásban bekövetkezett úgynevezett őrségváltás után jelent meg. Hogy ez milyen rossz emlékű történelmi események következménye volt, annak hatásait ma is érzékeljük. Igen sok csillogó tehetségű színész és rendező volt kénytelen eltűnni a színről. Sok esetben tragikus módon, végérvényesen. Tarolt a rasszizmus. Ugyanakkor nagy szükség volt a szórakoztató filmekre. Bán Frigyes tehetsége kapóra jött, 1944-ig 14 filmet forgatott. Ezek műfaja valójában nem számított neki, a mesterség, a filmkészítés mind teljesebb elsajátítása és gyakorlása volt számára fontos.

A szakírók számtalan helyen közzétették, hogy Bán Frigyes tisztességes ember volt. Soha nem csúszott úgymond a jobb szélre. Polgár volt és becsületét az embertelen korokban is megőrizte. Ha kellett az üldözötteket is bújtatta, azaz bátorságnak sem volt híján. Erre szüksége is volt, hiszen a II. világháborút követően nem hagyta el Magyarországot, sőt ez a bátorság tette lehetővé, hogy később a kommunista korszak egyik legelismertebb rendezője lehetett. Hűséges volt hazájához. Az a katonaiskolai nevelés, melyet kamaszkorában kapott, nem engedte, hogy elhagyja a számára kijelölt helyet, a nehéz időkben is kitartott. Más szakmákban is voltak-vannak hasonló sorsú emberek. A kitűnő író, Ottlik Géza, a nagynevű költő, Vasadi Péter és a filmvilággal igen közeli kapcsolatba került egykori ludovikás tiszt, Nemeskürty István.

De maradjunk Bán Frigyes háború előtti korszakánál, melyről a műfaji sokszínűség mellett az is megállapítható, hogy a kor legkitűnőbb színészeivel dolgozhatott együtt: Szeleczky Zitával, Mezei Máriával, Páger Antallal, Dajka Margittal, Muráti Lilivel és Karády Katalinnal. Bán Frigyes pályafutása kezdetén a zenés filmekre szakosodott, így a kor egyik legnépszerűbb sztárja Sárdy János két filmjében is szerepelt.

Bán Frigyes.jpg

Csendes otthon című film forgatása; Eiben István, Bán Frigyes és Langmár Béla, 1957

A háború után az úgynevezett fordulat évéig furcsa módon rendeződött át a magyar filmgyártás. A nagyobb pártok saját filmvállalatokat kaptak. Bán Frigyes a Sarló Film szervezetében dolgozott, a Nemzeti Parasztpárt állt mögöttük. Az országos hírnevet és elismerést az új rendszerben Bán Frigyes számára a talán legismertebb népi író, Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld című film hozta el. Egyfajta szocialista munkaközösség forgolódott a már készültekor nagy sikernek ígérkező forgatáson: Hont Ferenc, Balázs Béla, Makk Károly és Máriássy Félix. Bán Frigyes mindenesetre Kossuth-díjat kapott. Ennek azonban megvolt a maga ára. Bán Frigyes minden évben forgatott, ám a szinte elronthatatlan irodalmi adaptáció (Úri muri – 1949) vagy a Semmelweis Ignác életéről szóló (1952) művek mellett bőven kijutott neki a szocialista-kommunista sematikus realizmus filmekből is.

1953-ban Bán Frigyes újra nagyot dobott: minden idők harmadik legnézettebb magyar filmjét, a Rákóczi hadnagyát vitte a közönség elé. A két főszereplő Bitskey Tibor és Vass Éva (Bán Frigyes felesége) volt.

1954-ben aztán újabb sikeres filmbe kezdett, a Kétszer kettő néha öt címűbe. A fülbemászó dalbetétekkel dúsított darab mégis egyfajta kudarcot jelentett Bán Frigyesnek. A női főszereplőtől ugyanis, feleségétől, Vass Évától elvették a női főszerepet, arra hivatkozván, hogy a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen, hogy a sikerrel kecsegtető szerepeket a rendező felesége játssza. Ráadásul Bán Frigyest leváltották a stábvezetésről, egy évre eltiltották a filmkészítéstől és még pénzbüntetést is kapott.

A valamikori hadapródot azonban ezek az átlátszó politikai manipulációk hidegen hagyták. Az ötvenes évek második felében két mesterművel állt elő, mindkettő a magyar irodalom nagyjainak egy-egy művére épült: Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője és Jókai Mór Szegény gazdagok.

pénzcsináló.jpg

A pénzcsináló plakátja

Bán Frigyes élete utolsó munkáit 1964-ben nagy szakmai tudással készítette el. Ezek közül talán a Tolnai Lajos novellájából készült A pénzcsináló című film vált a legnépszerűbbé. Lehet, azért a furcsa véletlenért, amit Tolnai Lajos halálának és Bán Frigyes születésének éve jelent: mindkettő 1902-ben történt. A vígjáték a 19-20. század fordulóján játszódik, főhőse Bányai Péter, aki szegény írnokként dolgozik, ám mellékfoglalkozásban rendkívüli tehetségű pénzhamisító. Valósághű bankjegyeket rajzol, ezek felhasználásával megszabadul anyagi gondjaitól. Anyósa, felismervén veje különleges tudományát, nagy erőkkel biztatja a pénzcsinálásra. Mikola detektív szagot fog és a hamis bankjegyek ügyében kiterjedt nyomozásba kezd. Közben Bányai Péter karrierje egyre magasabbra ível. A röviden összefoglalt történet nem tűnik valami izgalmasnak, ami mindezek mellett és ellenére sikerre vitte, az a szereplők és a rendező közös munkája.

Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Pécsi Sándorral, Gobbi Hildával, Temessy Hédivel, Békés Italával, Egri Istvánnal, Tompa Sándorral, Márkus Lászlóval és Esztergályos Cecíliával nem lehet rossz filmet készíteni. Főleg, ha mellettük még a rendező is megjelenik a színen, nem is akárkit alakítva, magát a császári és királyi felséget, Ferenc Józsefet.

Dippold Pál

 

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr626043002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása