Nyolcvanöt évvel ezelőtt 1929. március 28-án született Budapesten a magyar színművészet egyik nagyasszonya, Psota Irén. Édesapja Psota István, anyja Dávid Ilona volt. Apró érdekesség, hogy pályája kezdetén Dávid Irén néven lépett színre. 1952-ben diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán, évfolyamtársai közül feltűnően sokan jutottak el a hozzá hasonló szakmai magasságokba. Vele járt Berek Kati, Hacser Józsa, Horváth Teri, Szemes Mari, Soós Imre és Váradi Hédi. Az elmúlt évtizedek vezető színészeivé váltak mind, még akkor is, ha csak nagyon rövidke élet jutott nekik, mint Soós Imrének.
Psota Irén életműve szinte felfoghatatlan nagyságú. Minden színházi műfajban otthon van, egyforma átütő erővel és tehetséggel adja át az érzelmeket nézőinek, játsszon akár színházban, filmben, operettben vagy drámában, énekeljen szomorú sanzont vagy szóljon a Tibi, te bitangó.
Sokoldalúsága nagy munkabírással és tiszteletre méltó szakmai hűséggel járt együtt. 1952-től 1980-ig a Madách Színházban, majd a rákövetkező két évben a Népszínházban, 1982-1990-ben a Nemzeti Színházban, ezután újra a Madách Színház társulatában játszott. Ma is ez utóbbi intézmény honlapján szerepel.
Psota Irén és Zenthe Ferenc Brecht: Kaukázusi krétakör, Madách Színház, 1961. március 24. R.: Ádám Ottó (forrás: Színházi Intézet)
Életének első szakaszáról azt írják, hogy színészóriásokkal dolgozott együtt: Pécsi Sándorral, Kiss Manyival, Tolnay Klárival, Gábor Miklóssal. Azt azonban néhány helyen elfelejtik hozzátenni, hogy alig néhány év alatt Psota Irén maga is színészóriássá vált. Az a fegyelmezett szertelenség, az az egyszerre szelíd és egyszerre vad stílus, mellyel minden szerepét különlegessé, egyedivé tudja tenni, nem kimódolt, nem tudatosan felépített imázs. Az nem más, mint maga Psota Irén. Egy egyszeri és megismételhetetlen élet, ami élettapasztalat és személyiség, ami – szerencséjére – nem választható el szakmájától. A tömegemberek kora, mai korunk nem kedvez az ilyen alkatú embereknek. Bár, ha belegondolunk, egyik kor sem szereti azokat, akik kilógnak belőle. Márpedig Psota Irén magabiztos féktelenségével, fergeteges humorával és utánozhatatlan nőiességével alaposan kilógott korának tucatszínészei közül.
Egy rövid gondolatfutamot megér, hogy vajon miért lehetnek szépek és vonzóak a semmiféle divatkategóriába, klasszikus szépségideál dobozába berakhatatlan nők. Amúgy igazán érdekes életet csak az ilyen hölgyekkel lehet élni. Ahogy Psota Irén tangót énekelt és táncolt, ugyanúgy ragyogott körülötte minden férfi, mint ahogyan a hozzá nagyon hasonló Barbara Streisand körül.
A hosszú, színpadon töltött évek után egymásutánjában százhuszonhét bemutatója volt. Ha csak a legnagyobb neveket idézzük fel, és a magyarokkal kezdjük, elámulhatunk: Sarkadi Imre, Mikszáth Kálmán, Hubay Miklós, Szép Ernő, Füst Milán, Molnár Ferenc, Németh László, Karinthy Ferenc, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Szakonyi Károly, Fejes Endre, Örkény István, Katona József. A világirodalom nagyságai közül pedig a Psota Irén által játszott darabok szerzői között ott áll Molière, Shakespeare, Csehov, Garcia Lorca, Tennessee Williams, Ibsen, Oscar Wilde. Imponáló névsorok, pontosan illenek Psotához.
A szélesebb közönség leginkább a moziból és a televízióból ismerhette meg művészetét. A Mikszáth regényből készült Szent Péter esernyője volt talán az első átütő filmsikere , amelyet azután számolatlanul követett a többi, a Légy jó mindhalálig, a Házasságból elégséges, a Férjhez menni tilos, az És akkor a pasas, az Oroszlán ugrani készül vagy A Hold és a csillagok.
Darvas Ivánnal Makk Károly: Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964) című filmjében
A hatvanas években a televíziózás elterjedésével aztán Psota Irén népszerűsége az eget ostromolta. Szinte hihetetlen, hogy egy vicces amerikai rajzfilmsorozat, az 1960-ban bemutatott Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki micsoda sikerrel járt. Psota Irén a maga jellegzetes, kissé erőszakos alt hangját adta oda Frédi feleségének, Vilmának. Egykori főiskolai osztálytársa, Váradi Hédi volt Béni hitvesének, Irmának a hangja, Bénit Márkus László beszéltette, Frédinek pedig Csákányi László adta kölcsön a hangját. Ha ehhez hozzátesszük még, hogy a rajzfilmekben Alfonzó és Szuhay Balázs (a későbbi Kandúr Bandi) is hangot kapott, és tudjuk, hogy a magyar szöveget zseniális rímhányónk, Romhányi József írta, csak ámulhatunk. Aztán jöttek a magyar rajzfilmek, a Kukori és Kotkoda és a Kérem a következő egy epizódja.
Makk Károly: Egy erkölcsös éjszaka (1977)
Népszerű kalandfilmekben is felbukkant Psota Irén, ilyen volt a Linda, az Öt zsaru című krimisorozat, vagy a Bujtor István rendezésében 2001-ben bemutatott Zsaruvér és csigavér című akcióvígjáték.
Psota Irén a Nemzet Színésze címet viseli, kétszeres Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Az elmúlt években visszavonultan él, kerüli a közszereplést. 2012-ben a Nők Lapjával kivételt tett, akkor életét így összegezte Szegő Andrásnak:
„Sok voltam. Egész életemen végigkísért a lidérc, hogy sok vagyok. A szeretetemben, a szeretetigényemben, az elvárásaimban, a megfelelési kényszereimben sok vagyok szavaimmal és hallgatásaimmal.”
Mi nem egészen így látjuk, a jóból soha nem elég. És azt szeretnénk, ha Psota Irén még sokáig köztünk lenne. Boldog születésnapot!
Dippold Pál
