Ötszázharminc évvel ezelőtt, 1483. november 10-én született meg a német Eisleben városában Luther Márton (németül Martin Luder), akinek személyében a keresztény egyháztörténet egyik jelentős alakját tisztelhetjük. Ha valaki a reformáció szót hallja, minden bizonnyal azonnal eszébe jut a neve.
Luther édesapja bányász volt, kilenc gyerekük közül nyolcadikként született meg a rákövetkező napon Márton névre keresztelt fiú. Az egykor, római légiósként Szombathelyt is megjárt Szent Márton védelmébe ajánlották tehát a kis Luthert. Márton egyébként Franciaország védőszentje is. Luther gyerekkora Mansfeld városában telt el. Kilenc évig, 1497-ig az itteni városi iskolában tanult, amelyet egy év magdeburgi tanulmányok követtek. 1498-ban szülei az eisenachi ferencesekre bízták. Az 1500-as évek elején az erfurti egyetemre járt. Igen sokféle tudományban szerzett jártasságot: latin nyelvtanban, retorikában, logikában, fizikában, zenében, matematikában és geometriában, csillagászatban is otthonosan mozgott. Az időközben kohómesterré előlépett és egyre vagyonosabb apja kérésére Luther Márton jogot kezdett tanulni. Ember tervez, Isten végez. 1505 nyarán ugyanis Luthert hazatértében hatalmas vihar érte, nagyon félt és a bányászok védőszentjéhez könyörgött: szent Anna, segíts, ha élni hagysz, szerzetes leszek. Túlélte a vihart, fogadalmát megtartotta, és hiába akart mást apja, ő Ágoston rendi remetének állt. A szerzetesi élet szabályait óriási önfegyelemmel betartotta, alig két év elteltével, 1507-ben pappá szentelték.
A nagy változásokat nagy válságok előzik meg. Nem volt ez másként Luther életében sem. A források arról vallanak, hogy szorongásait félelme az utolsó ítélettől és kételkedése a saját üdvözülésében okozta. Gyóntatója ennek gyógyítására elmélyült hittudományi kutatást javasolt neki, és áthelyeztette Wittenbergbe. Itt ismerte meg azt a teológiai irányzatot, amely az isteni szabadságot és az emberi szabad akaratot hirdette. Luther lelki válságából alig egy év múlva kivágta magát, a Biblia professzora lett. Korábbi tudása mellett már ógörögöt, hébert és erkölcsfilozófiát is oktatott.
1510-ben Rómába utazott, ekkor még nem vonta kétségbe a katolikus hitgyakorlatot, de felháborította az az erkölcsi hanyatlás, amelyet itt megtapasztalt. Wittenbergbe visszaérkezvén tovább folytatta egyre komolyabb tudományos munkáját, 1512-ben a teológia doktorává vált.
Máig vitatják, hogy mi is volt az az esemény, ami Luthert elfordította a katolikus egyháztól, majd annak megreformálására késztette. Luther megvilágosodásához Pál apostol szavai vezettek el, a rómaiakhoz írt levelét tanulmányozva jutott arra a gondolatra, hogy Isten örök igazsága tisztán kegyelmi ajándék, amelyet az ember a Jézus Krisztusba vetett hit által kap meg. Ha ez így van, márpedig Luther egyre erősebben hitt ebben, egészen más szerepet kell vinnie az egyháznak, mint amit Luther korában gyakorolt: az egyház intézménye – Luther szerint legalábbis - azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy Isten kegyelmét egyedül csak az egyház közvetítheti az embereknek.
Luther új tanainak igazolását látta abban az eseménysorban, mely 1516-17-ben következett be, amikor is a mainzi püspök búcsúcédulákat árult, hogy összegyűjtse a ráeső pénzt a római Szent Péter bazilika felépítéséhez és ki tudja fizetni saját adósságait. Luther mindezek ellen tiltakozva levelet írt az Albert nevű püspöknek. Ehhez csatolta a búcsúcédulák hatékonyságát kétségbe vonó vitairatát, amely később a 95 tétel néven vált ismertté. Ám Luther nem akart szakítani a római katolikus egyházzal. Amit sok helyütt a 95 tétel wittenbergi vártemplomra szögeléséről olvasunk, az nem más, mint legenda. A köznép nem tudott olvasni, akkor meg mi értelme lett volna a latin szöveg közzétételének? Luther levelét minden esetre 1517. október 31-én megírta és elküldte, ezt a napot máig a reformáció kezdetének tartják, és minden évben ezen a napon ünneplik a protestáns egyházak.
Óriási botrány kerekedett a vitairatból, bár, érdemes megjegyezni, hogy Luther minden szempontból elérte célját, olyan vitát generált, amilyet addig nemigen élt meg a keresztény egyház. Volt minden, istenkáromlónak, eretneknek, tudatlannak, részegesnek titulálták, az inkvizíció elé akarták vinni, vissza akarták vele vonatni tételeit. Luther azonban maradt a helyén, és egyre erőteljesebben fordult szembe a katolikus egyház tanításával. Egészen addig eljutott gondolataiban, hogy a pápai trónon az Antikrisztus ül. A pápa sem hagyta magát, kiközösítette őt az egyházból, elítélte tételeit, melyek visszavonására hatvan napot adott neki. 1521-ben Bölcs Frigyes szász választófejedelem parancsára Luthert elrabolták és Wartburg várába zárták. Az uralkodó azt remélte, hogy ezzel megvédheti a kiátkozás következményeitől.
Luther tíz hónapot töltött itt, megszállottként dolgozott, röpiratokat készített és elkezdte az Újszövetség németre fordítását – a rákövetkező évben fejezte be, ezt 1522-ben kiadták, óriási mennyiségben kelt el. Mint utóbb kiderült, Luthernek ez a munkája vezetett a német irodalmi nyelv kialakulásához. Luther Mártonról sok mindent elárul, hogy Wartburg várában Junker Jörg (György lovag) álnéven élt, magabiztos pimaszságnak is minősíthetjük ezt, hiszen a vár alatti Eisenach város védőszentje Sárkányölő Szent György. Talán azt vizionálta, hogy ő majd a szavaival legyőzi a pápasárkányt?
Pikáns elem élettörténetében, hogy 1525-ben egy szökött apácát, Bóra Katalint vette el feleségül. Hét gyermekük született. A volt szerzetesnek szokatlan volt a házasélet, hiszen korábban mindig egyedül élt. Azt írja:”Az ágyban, amikor felébredek, két copfot pillantok meg, amelyeket azelőtt nem láttam.”
Luther kora a nagy vallásháborúk kora volt. A katolikus egyházat megreformálni akaró legkülönfélébb nézetek képviselői csaptak össze időről időre egymással. Luther is folyamatosan harcolt, ám egyre jobban kidolgozott teológiai rendszeréhez életé végéig következetesen ragaszkodott. Igaz, a folyamatos harcokba nagyon belefáradt, utolsó éveiben betegségek is megtámadták szervezetét. Egy évvel halála előtt már teljesen a római katolikus egyház ellen fordult, ekkor írta Az ördög alapította Római pápaság ellen című művét.
Luther Márton földi pályafutása 1546-ig tartott. Nagy betegen, lázadásaiba belefásulva keserűségben halt meg. Halálos ágyán így imádkozott Krisztushoz: „Te váltottál meg engem, Te hűséges Istenem!”
Luther Márton sírja Wittenbergben
Luthert a wittenbergi vártemplomba temették el.
Dippold Pál
