A magyar költészet újkorának ismert alakja volt Komját Aladár, aki 125 évvel ezelőtt, 1891. február 11-én született Kassán Korach Aladár néven.
Néhány szakíró úgy tartja, hogy ő volt az első magyar kommunista költő. Ez ma már szerencsére, nem nagy dicsőség, igaz, korábban sem lehetett ekképp minősíteni, ám az a fiatalember, aki Kassák Lajossal és Gábor Andorral indult az irodalmi pályán, azért mégiscsak egyfajta igen komoly esztétikai értékrend képviselője és megalkotója volt.
Komját Aladár gyerekkora mozgalmas volt, hiszen apját adóhivatalnokként ide-oda helyezte az állam. A költő szinte minden évben más-más városban járt iskolába. Elég hosszú időt töltött a család Fiuméban, ekkor tanult meg Komját Aladár olaszul, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy németül és franciául is kitűnően beszéljen-írjon. Későbbi értelmezői arról írnak, hogy a tisztviselő-polgári család folyamatos költözése elsősorban arra adott lehetőséget neki, hogy közelről lássa a munkások és a parasztok szegénységét, vagy Fiumében például az Amerikába kitántorgók hadait. Ezzel magyarázzák társadalmi érzékenységét. Komját Aladár érettségije után jogásznak tanult. Szintén a művészetét és életét elemző, hozzá hasonlóan baloldali beállítottságú irodalomtörténészek expressis verbis kijelentik: Komját a társadalmi gondok megoldására csak egy helyről várhatott segítséget: a munkásmozgalomtól. A fiatalember forradalmi indulatú, komor költeményeit a Népszava rendszeresen közölte, 1913-ban egy Dózsa Györgyről írt verse miatt be is zúzták a lapot. Mint írják, ettől kezdve hivatalosan is forradalmi költőnek tartották.
Komját Aladár
Komját Aladár költészetére nagy hatással volt a szintén ekkortájt A Tett címmel lapot alapító Kassák Lajos. Kassák a magyar avantgárd vezető lapjának szánta a folyóiratot, melynek programadó cikkét a később a baloldallal látványosan szembeforduló Szabó Dezső írta meg. A lap igazi hangját azonban Kassák és köre határozta meg. Nem álltak határozottan egyik avantgárd művészeti irányzat mellé sem, magukat kozmopolitának és háborúellenesnek minősítették. A Tett egyik első számát izgatás, az utolsó, tizenhetedik számát háborúellenesség miatt tiltotta be a hatalom. Ez nem nagyon izgatta Kassákékat, amit az A Tettben elkezdtek, azt új lapjukban, a Ma címűben folytatták. A Tett szerzőinak névsorát megvizsgálva nem akárkik társaságában találjuk Komját Aladárt: Barta Sándor, Bortnyik Sándor, Lengyel József, Moholy-Nagy László, a már említett Szabó Dezső és Uitz Béla mellett az avantgárd irodalom legnagyobbjaitól is tettek itt közzé műveket. Hogy csak a legismertebbeket emeljük ki a tekintélyes szerzők közül, itt volt Guillaume Apollinaire, Vaszilij Kandinszkij, Filippo Tommasso, Marinetti vagy a nem éppen avantgárd, de kétségtelenül világhírű Bernard Shaw.
Komját Aladár első verseskötete
Komját Aladár költészetére egyik izmus sem volt jelentős hatással. Verseinek formavilágában ugyan megjelennek a futurizmus vagy az expresszionizmus jellemző elemei, ám még szabad verseiben sem engedte el úgy magát, hogy az egy pillanatra is megzavarhassa az olvasót. Komját Aladár számára legfontosabb műveinek közérthetősége volt. A korra jellemző, munkásmozgalmár kiáltványszerűség kiabáló közéletisége, erős jelzői ugyan közel tartották őt az avantgárdhoz, ám Komját Aladár megmaradt racionalista költőnek. 1917-ben jelent meg első önálló verseskönyve Kiáltás címmel. Tipikusan munkásmozgalmi verseskötet: háborúellenes, forradalmat előkészítő, agitatív költemények gyűjteménye. Amikor Oroszországban kitört a kommunista forradalom, Komját Aladár azonnal a bolsevikokkal vállalt nézetközösséget, aztán 1918-ban az első között volt ott a Kommunisták Magyarországi Pártjában. A tanácsköztársaság idején a párt hivatalos lapjának, az Internacionálénak a szerkesztője, ebben az időben jelent meg második verseskönyve az Új Internacionale. A proletárforradalom törvényszerű és szükségszerű bukása után Komját Aladár és családja sorsa is tipikus. A bukott kommunisták elmenekültek Magyarországról, Komját Aladár először Olaszországba ment, majd, miután onnan is kiutasították, a tanácsköztársaság sok más vezetőjével együtt Bécsben telepedett le. Folyóiratot indított Egység címmel, ez egyben azt is jelentette, hogy Komját Aladár volt az emigráció egyik szellemi vezéralakja - Uitz Bélával együtt. Nem tartott sokáig ez a szegényes tündöklés, nem volt pénzük a lapra, amely aztán 1924-ben meg is szűnt. Ekkor költözött Komját Aladár Berlinbe, itt a kommunista internacionálé hét nyelven megjelenő folyóiratánál, az Inprekorrnál (Internationale Presse-Korrespondenz - Nemzetközi Sajtótudósítás) kapott munkát. A sok nyelven beszélő költő nagy hasznára vált a szerkesztőségnek, tíz évnyi, viszonylag nyugalmas időszak következett életében. Igaz, hogy a nemzetközi munkásmozgalmat szolgálta újságíróként, de ez őt - lévén hithű kommunista - egyáltalán nem zavarta. Kortársai kedves, szelíd emberként emlékeznek rá, aki sosem hivalkodott nagy és sokszínű műveltségével. Négy idegen nyelven írta újságcikkeit, de a verseket csak magyarul tudta formába önteni. Ez a forma az idők során egyre közelebb került a magyar költészet klasszikus hagyományaihoz, így értelemszerűen egyre jobban eltávolodott az avantgárdtól. Berlinből azonban 1933-ban zsidó származása miatt el kellett mennie, Svájcban majd Párizsban élte tovább életét. Párizsban teljesedett ki költészete. Itt születtek nagy, ódai verseit.
A spanyol polgárháború kitörésekor írta meg Komját Aladár talán legismertebb költeményét, a Nemzetközi brigádok indulóját:
Madrid határán állunk a vártán,
Állunk tűzözönben minden poklon át.
Őrködünk a vártán, Madrid népe álmán.
Álljuk vad hadaknak minden ostromát.
Rajta, csak rajta, törhetetlen fajta
Bátran tankok ellen száz halálon át,
Rajta, rajta, rajta, végső diadalra.
Rajta, ezernyelvű, egyszívű brigád!
Ezer a nyelvünk, egy a szerelmünk,
Szabad földön szabad boldog nemzetünk,
Ajkunknak átkát, bosszúnknak lángját
Szélvész, vörös kakas hordja szerteszét.
Rajta, csak, rajta,…
Madrid határán éjt-nap a vártán
Állunk ronthatatlan élő sorfalat.
Madrid határán serken még a holt is,
Serken, talpra ugrik, puskatust ragad.
Rajta, csak, rajta,…
Bár hull a vérünk, most szembenézünk,
Bérenc horda ellen ontjuk most a vért.
Ám míg csak élünk, nem tiporja népünk,
Küzdünk martalóchad ellen Madridért!
Rajta, csak, rajta,…
A kommunista költő kommunista költeménye érzékletesen mutatja meg annak a kornak a hangulatát, amelyben ezek az eszmék lelkes együgyűséggel pusztították egész Európát. Az induló dübörgése előre vetíti azt a korszakot is, ami majd Magyarországon 1945 és 1990 között tartja rettegésben Komját Aladár honfitársait. Ám ezt a szándékaiban tisztességes, költészetében rendes, életében sok-sok viszontagságot megtapasztalt Komját Aladár már nem érte meg. 1937-ben Párizsban meghalt. Verseit a szocializmusban minden iskolában tanították, gyerekek százezrei fújták indulóit, ám az idő, mint annyi más esetben, Komját Aladárnál is biztos kezű, igazságos ítélőmester. Ma már alig ismerik nevét és költészetét.
Dippold Pál
