A 20. század első felének egyik legjelentősebb magyar képzőművésze, Pór Bertalan 135 évvel ezelőtt, 1880. november 4-én született a Zólyom megyei Bábaszéken.

Tehetsége már igen korán megmutatkozott, így cseppet sem csodálni való, hogy a budapesti Mintarajziskolában, aztán nagy tekintélyű pártfogója, Berény Róbert támogatásával a müncheni akadémián tanult. 1901-ben, azaz huszonegy éves korában a Nemzeti Szalonban kiállított önarcképével ösztöndíjat nyert a párizsi Julian Akadémiára. Két évet töltött ott, haza térte után festett portréi az expresszionizmus stílusjegyeit viselik magukon. Hollósy Simon szabadiskolájában is megfordult. 1907-ben Berény Róberttel olaszországi tanulmányútra indult. Csatlakozott a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köréhez (MIÉNK), és 1909-ben a Nyolcak alapító tagjaként erőteljesen szorgalmazta elszakadásukat az impresszionizmustól. A Nyolcak között azonban nem volt meg a kellő összetartás, három év után csoportjuk föloszlott.

Hegyi beszéd, 1912, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Pór Bertalan a 20. század első két évtizedére már kialakította saját, csak rá jellemző stílusát. Érdeklődése, érzékenysége segítette hozzá, hogy az akkori társadalmat feszítő egzisztenciális gondokat megrázó erővel tudja megjeleníteni. Ekkor született a család című képe és készült el sokalakos, aktos kompozíciói közül a Hegyi beszéd és a Vágyódás tiszta szerelemre című mű. Pór Bertalan az első világháborúban frontrajzoló volt, négy éves katonai szolgálatának termése az a tizenhat lapos album, amelyet 1916-ban Brüsszelben adtak ki. Kortársai többségéhez hasonlóan gondolkodása, világlátása egyre erőteljesebben radikalizálódott és vált jellemzően baloldalivá, valamiféle, a szegény tömegekkel együtt érző empátia révén kommunistává.

Világ proletárjai egyesüljetek! 1919, plakát

Az őszirózsás forradalom híve volt, a tanácsköztársaság, mint utóbb kiderült dicstelen 133 napja alatt a festői direktórium titkáraként és főiskolai tanárként dolgozott. Berény Róberthez hasonlóan nagy mozgósító erejű plakátokat készített, közülük a legismertebbek talán a Világ proletárjai egyesüljetek! és a Feleségeitekért és gyermekeitekért!. 1919 után aztán Pór Bertalan úgymond emigrált, azaz visszaköltözött szülőföldjére, Zólyomba, amely akkor már Csehszlovákiához tartozott. Valami egészen különleges sorsfintor ez, Magyarország megcsonkítása után az ország szétszaggatásában tevékenyen részt vevő művész ott talál menedékre, ahol már egy utódállam – a magyarnál egyébként cseppet sem kevésbé nacionalista – berendezkedése működik. A festő azonban nem maradt meg itt, 1936 már a Szovjetunióban találja, könyvillusztrációk elkészítéséből élt. Keletről nyugatra vitte az idők szele, 1938-tól Párizsban lakik, ahol 1941-ben a németek letartóztatták. Pór Bertalan nem lett volna az, aki, ha szabadulása után nem állt volna be a francia ellenállók közé. A háború befejezése után a párizsi magyar emigránsok szervezetének vezetőségébe választották. 1948-ban jött vissza Magyarországra. Itthon egészen nyugdíjazásáig, 1960-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A legvadabb kommunizmus éveiben kétszer is megkapta a Kossuth-díjat, a kettő között, 1950-ben a Munkácsy-díjat, ráadásul ellátták az Érdemes és a Kiváló Művész titulussal is.

Pór Bertalan

Pór Bertalan azonban mindezek ellenére és mindezek mellett egyetlen művében sem szolgálta az úgynevezett szocialista realizmust. Különleges festői stílusa szinte az összes modern képzőművészeti irányzatból magába olvasztott valamit. Elsősorban a plein air, a szecesszió, a posztimpresszionizmus és a realizmus hatása tapasztalható a legerőteljesebben műveiben. Pór Bertalan legjellemzőbbnek tartott megnyilvánulási formája az egész pályáját végigkísérő portréfestészet volt. Ha még művészettörténészetibben akarunk közelíteni hozzá, leírhatjuk, hogy nagy rajztudására építette posztnagybányai magyar avantgárd stílusát. Az újkori, lázadó művészi formák azonban Pór Bertalan munkáiban azt is megengedték, hogy például a Munkácsy Mihály-féle realista hagyományokat is beépítse festményeibe.

Pór Bertalan 1964-ben halt meg Budapesten. Élete, remekművekben is gazdag pályafutása többek között azt is példázza az utókornak, hogy éljen bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között is az ember, ha tisztességgel és hittel dolgozik, élete nem lehet más, mint a teljesség tükre.

Dippold Pál