Egy évvel apja, a kormányzó helyettes halála után a Magyar Világhíradó kamerája Kenderesen forgatott a nemzet árvájának mindennapjairól. Mert így nevezték Horthy István és Edelsheim-Gyulai Ilona egyetlen gyermekét, akinek egyesek szerepet szántak a kormányzói utódlásban is. A történelem aztán elsodorta ezeket a terveket, Istvánka száműzetésben nőtt fel, diplomáját Oxfordban szerezte, ahol csatlakozott a subud mozgalomhoz, és az iszlám vallást is felvette.
Pedig református hitben keresztelték, annak ellenére, hogy anyja, miként Horthy Miklós felesége, Purgly Magda is vallását gyakorló katolikus volt. Kapott tehát lelki muníciót bőven, ami magyarázatot adhat valahol a subudhoz való csatlakozáshoz is. Mert a subud, magyarországi követőinak oldala szerint egy olyan nemzetközi lelki közösség, amelynek tagjai - különböző nemzetekből, kultúrákból, vallásokból - azt a célt tűzték ki, hogy magukat jobbá tegyék a Mindenható Isten kegyelméből. A subud nem vallás és nem filozófia - nem kell semmit megtanulni és nincs tanító. A mérnök végzettségű Horthy-unoka hosszas indonéziai tartózkodás után jelenleg az Egyesült Királyságban él. 1943 forró nyarán viszont jórészt nagyapja kenderesi kastélyában tartózkodott, mert egy kétéves fiúcskának ez sokkal otthonosabb volt, mint a Várbeli kormányzói lakosztályok, ahol apósa és anyósa szomszédságában az özvegy élt nem éppen luxusban.
Horthy Miklós, bal karján a sárkányos tetoválás
A háború kitörésétől vöröskeresztes ápolónőként szolgálatot teljesítő édesanya keveset lehetett fiával, hiszen az orosz frontról, majd a bombázások miatt is egyre több sebesült érkezett a fővárosi kórházakba, ahová az önkéntesként dolgozó magas rangú hölgyeket beosztották. Horthy Istvánné különféle vizsgák után műtéteknél asszisztált, sőt kisebb operációkat maga is végzett a sebesülteken. Mindezek mellett részt vett még protokolláris eseményeken, és az újonnan jelentkező ápolónők vizsgáztatásában is közreműködött. Naplójában írja is, hogy sokszor csak néhány órára tudott leautózni a 130 kilométerre lévő Kenderesre, a Horthy család kastélyába. A nem éppen reprezentatív épület mellett lévő medence hűsítő vize volt népszerű nyaranta a családtagok és a vendégek között. Ennek oldalán kapaszkodik azon a színes fotón a hetvenes éveiben járó kormányzó is, amin jól látszik a bal karjára tetovált sárkány. Ezt még világkörüli hajóútján csináltatta a tengerészhagyományoknak megfelelően. A medence ebben a tudósításban is fontos szerephez jut, de előbb még megmutatják Istvánkát, amint egy kutyával a nyomában kiszalad a kastélyból, finomságot ad a kecskéinek, amik majd kiskocsiját húzzák. Itt egy szelíd házinyúl az útitársa, később pedig egy másik nyuszi fülét „tornáztatja” nagy hozzáértéssel. Ezután az édesanyja naplójában is szereplő ajándék-pónifogat következik, majd pedig egy napszemüveges heverészés, hogy aztán egy kis vitorlás mellett maga is a medencében kössön ki. A „luxus” egy kistányér fagyival ér a csúcsra, és ha jobban belegondolunk, semmi olyant nem tartalmaz, ami egy vidéki birtokos gyermekének ne állt volna rendelkezésére. (Vagy akár egy falusi gazdacsemetének, bár neki medence helyett le kellett ballagni a közeli patakra vagy bányatóra, ha fürödni akart.)
Végül a történethez az is hozzátartozik, hogy majd alig több, mint egy év múlva, 1944 októberben a kormányzói családot Németországba hurcolják, a száműzetésből már csak holtan térhetnek vissza Kenderesre.
Pálffy Lajos
