Nyolcvan évvel ezelőtt, azaz 1933-ban szabadalmaztatott egy társasjátékot az Amerikai Egyesült Államokban Charles Darrow. A munkanélküli mérnök néhány év alatt – forintban számítva – milliárdokat keresett a Monopolyval. A játék rövid idő alatt harmincnégy nyelven jelent meg az üzletekben, és fogyott el kétszázötvenmillió példányban a világ százhárom országában. A ma reneszánszát élő Monopoly arról szól, hogy meghatározott szabályok szerint lépegetve a táblán, területeket és épületeket kell vásárolni, eladni vagy bérelni addig, ameddig valamelyik játékos monopóliumhoz jut.

Fotó: http://monopoly.cdbpdx.com/

Na de mi is az a monopólium? A görög eredetű szóösszetétel a monosz (egyetlen) és a polein (eladni) szavakból áll össze. Azaz egyeduralkodó a piacon. Senki mástól nem vásárolhatnak. Ez nem túl egészséges a gazdaságtudósok szerint, van médiahörgés manapság is, ha valahol valaki valamilyen vélt vagy valódi túlhatalomra tesz szert. Ez sérti az esélyegyenlőséget. Nem lehet csak úgy megmondani, hogy ki a legszebb lány a halpiacon. Természetesen a társadalmi mozgások ebben az összefüggésben is ellentmondanak némelykor a többnyire liberális elméleteknek, így például vannak olyan állami monopóliumok, leginkább a közszolgáltatásban, melyek nem a piac szabályai szerint működnek. Ilyen a honvédelem, a fegyveres szolgálatok rendje és a jogalkotás. 

A Monopoly társasjátékot kétségtelenül az tette és teszi népszerűvé, hogy győztesének a rendkívüliség illúzióját kínálja. A piacot uraló egyetlen vállalat, a monopolista egészen máshogy viselkedik, mint a versenyzői piac vállalatai. A monopolista nem áll versenyben senkivel, ezért termékei árát, minőségét, mennyiségét maga állapíthatja meg. Bizonyos értelemben tehát a hatalom-koncentráció, a hatalmi mámor mozgatja a monopolistákat. A monopolista államberendezkedésekről kiderül, hogy leginkább diktatúráknak minősíthetők. Vicces, hogy az államszocializmus egyik legjellemzőbb figurája, Fidel Castro, alighogy hatalomra jutott, betiltotta a Monopolyt Kubában. 

Az 1933-ban szabadalmaztatott Darrow–féle Monopoly eredete a 19. század végéig nyúlik vissza, amikor is Háziúr néven vált népszerűvé egy hasonló, vagyongyűjtő játék. Ebben a játékosok kölcsön adták egymásnak vagyontárgyaikat, gyűjtötték azokat, ingatlanokat vásárolhattak, ezek értékét építkezésekkel alaposan megnövelhették, azaz játék közben meghatározott szabályok szerint tanulhatták meg, hogy milyen rend uralkodik a gazdaságban. A gazdasági világválság éveiben aztán a mindent és mindenkit legázoló, monopóliumokra törő magatartás hozhatott csak sikert. A kedves játék is átalakult. Kegyetlen lett, mint a munkanélküli mérnökök élete. 

A Monopoly megalkotása tehát nem Darrow dicsősége, két elemmel mégis ő segítette világsikerre. Tervező mérnökként szép táblát készített, aztán maga kezdte el gyártani és árusítani a társasjátékot. 1934-ben a Parker Brothers cég lényegében a Monopoly segítségével mászott ki a válságból. Jellemző adat, hogy egy évvel később már hetente húszezer darabot rendeltek a Monopolyból. A kegyetlen játékban tehát az a győztes, akinek sikerül annyi vagyont felhalmozni, hogy az elég a többi játékos csődbe juttatásához. Nem éppen emberbarát szellemű tehát ez a folyamat, de napjainkban a rendszerváltozás óta eltelt húsz évben mi is kénytelenek vagyunk ebben részt venni. 

Magyarországon Capitaly néven a negyvenes években már megjelent a játék, de 1953-ben imperialista szemlélete miatt betiltották, és egy küllemében hasonló táblajátékkal, a Teljesítsd a tervet néven forgalmazták. A játék célja az életszínvonal emelése volt a játékosra bízott szocialista gazdaságban. Nem volt különösebben népszerű.
Gazdálkodj okosan! néven aztán megjelent a Monopoly haladó, szocialista, emberbarát változata.

Fotó: http://hattatt.blogspot.hu/2012/11/games-people-play.html

Hamar kedveltté vált, bár minden olyan, stratégiai gondolkodást követelő elem, amely a Monopolyt izgalmassá tette, eltűnt belőle. A siker nagyrészt a szerencsén múlt. Egyszerű dobókockás Ki nevet a végén? jellegű játékká egyszerűsödött. Vicces, népművelő szándékú feladatok voltak benne, mindenki ugyanannyi pénzt kapott a javak megszerzésére. De a szocreál táblák szocreál alaprajzú lakásai, ezek berendezése, a szerencsés esetben elnyerhető magasabb kamat, de főleg a kicsi játék-papírbankók felkeltették az érdeklődést. Meg aztán a tény, hogy a társasjáték piacon sem volt túl nagy a választék - azaz az ál-Monopolynak monopóliuma volt -, oda vezetett, hogy a rendszerváltásig egymillió dobozt adtak el belőle. 

Az élet nagy társasjátékában részt vevőket aligha érdekli, hogy mindez Kubában és Kínában nem élvezhető. Ott még és már be van tiltva a Monopoly.

Dippold Pál