A nagy magyar természettudós és feltaláló, Jedlik Ányos 120 évvel ezelőtt, 1895. december 13-án halt meg Győrben.
A világhírű tudós alkotta meg az első elektromotort, nevéről leginkább a dinamó jut az eszünkbe. Igaz, hogy a technika fejlődésére az elektromosság terén elért eredményei voltak óriási hatással, de személyében tisztelhetjük például a mára már hungarikummá vált szódavíz feltalálását is.
Jedlik Ányos
Jedlik István nevet kapta a keresztségben, 1800. január 11-i születése után. Szülőfaluja, Szímő, a Felvidéken, az érsekújvári járásban van. Jedlik István szülei parasztok voltak, édesapja Jedlik Ferenc, édesanyja Szabó Rozália. Elemi iskolai tanulmányainak első három évét Szímőn teljesítette, majd tehetségét felismerve Nagyszombatba, a bencés gimnáziumba küldték. A gimnázium negyedik osztályát a rend pozsonyi intézményében végezte el. Édesapja azért vitte át ide, hogy a magyar és a szlovák nyelv mellé németül is megtanuljon. A hatosztályos gimnázium elvégzése után Jedlik István unokatestvérével, Czuczor Gergellyel, a későbbi nagy tekintélyű költővel és nyelvtudóssal együtt Pannonhalmára ment, felvételüket kérte a bencésekhez. Mindkét fiút 1817.október 25-én befogadták Szent Benedek rendjébe. Ekkor kapta Jedlik István rendi nevét, a latin eredetű (Anianus) Ányost.
Jedlik Ányos latin nyelvű nyilvános fizika-előadása, 1844 (forrás: MaNDA Adatbázis, Kiscelli Múzeum CC BY-NC-ND)
A szorgalmas fiatalember a bencések győri rendházában folytatott filozófiai tanulmányokat, majd 1822-ben Pesten doktori címet szerzett matematikából, fizikából, filozófiából és történelemből. 1825-ben szentelték pappá. Ekkortól a bencések győri gimnáziumában tanított, majd pedig a győri líceum fizika tanszékén dolgozott. 1840-től a pesti királyi tudományegyetem fizika tanszékvezetője. Érdeklődésének középpontjában a villamosság tanulmányozása, az ezzel összefüggő kísérletek és a villamossággal működtetett szerkezetek álltak. Mivel 1844-ben törvény született arról, hogy a magyar lesz a közoktatás nyelve, sok tudós munkálkodott azon, hogy megalkossák a magyar tudományos nyelvet – ez korábban hiányzott. A munkában Jedlik Ányos is részt vett, a végül 1858-ban megjelent német-magyar tudományos műszótárban ő írta a fizikai, kémiai és mechanikai részt. Néhány Jedlik alkotta szó ma is él: dugattyú, merőleges, tehetetlenségi nyomaték, fénytöréstan, hullámhossz, kilométer, léggömb, műanyag. Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban az akkor már neves professzor nemzetőrnek állt. Talán legjelentősebb haditette az egyetemi fizikaszertár megőrzése volt. A bukás után ugyan taníthatott, de csak németül. Egyetemi tankönyvet készített, amely jó iskolát jelentett későbbi tankönyvei megírásához, melyek a magyar tudóstársadalomban egyhangú elismerést hoztak neki. Szinte példa nélküli volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémián azonnal rendes tagnak választották. Jedlik Ányos 1863-64-ben a pesti egyetem rektora lett. Ebbéli minőségében egészen 1878-ig dolgozott itt, egyetemi professzori helyét Eötvös Loránd vette át. Jedlik Ányos a győri rendházba vonult vissza, itt folytatta tudományos munkáját. Hosszú élete itt ért véget 1895-ben. Temetésén a búcsúbeszédet tudós utóda, Eötvös Loránd mondta: „A rendíthetetlen hit Istenben, a tudományszeretet, a tanítónak soha nem lankadó szorgalma, az embertársainak bajai iránt fogékony jó szív, az önzetlen hazaszeretet, mind olyan vonások, melyek Jedlik jellemében rendjének hagyományos szokásai nyomán indultak fejlődésnek és erősödtek meg. Szerzetesi életéből származott azonban egy nagy hibája is, a félénk zárkózottság, amely akadályozta, hogy másokkal érintkezése által tudományos látóköre bővüljön, és hogy viszont ő tudományával másokkal éltető hatással legyen.”
A Jedlik-féle dinamó
Jedlik Ányos találmányainak listája igen hosszú. Ebből a legjelentősebbeket írjuk le. Igaz, hogy csak 1841-ben mutatták be úgynevezett villámdelejes forgásokra való készülékét, ám azt Jedlik már 1829-ben megalkotta. Ebben ott volt a mai egyenáramú motorok mindhárom fő alkotórésze, a tekercselt álló rész, a tekercselt forgó rész és az irányváltó kommutátor. Jedlik találmányára épült aztán néhány évtizeddel később többek között Kandó Kálmán villanymozdonya - erről már korábban írtunk. Az 1850-es évek elejétől Jedlik Ányos figyelme egy új áramfejlesztő, az acél mágneses egyenáramú generátor fejlesztésére irányult. Ő ismerte fel elsőként, hogy a szerkezetekből például az acél mágnest ki lehet hagyni. Rájött arra, hogy a vasanyag visszamaradó mágnessége elegendő az öngerjesztési folyamat megindításához: „A delej… forgatása folytán a sokszorozó huzalban villanyfolyam indíttatik, amely a forgatott delej tekercsein átmenvén a delejt erősebbé teszi, ez pedig ismét erősebb villanyfolyamot indít.”
A dinamóval kapcsolatban még egy felfedezése volt, Jedlik Ányos felismerte, ha gépébe kívülről vezet áramot, akkor az, mint elektromotor, forgásba jön. Lényegében tehát Jedlik Ányos nem magát a villamos gépet találta fel, hanem az öngerjesztés elvének leírásával a világon elsőként rögzítette a dinamó működési elvét. Nagy jelentőségű elektronikai találmányai a galvánelemek és a villanyvilágítás fejlődésének adtak lendületet, akárcsak a csöves villámfeszítő (influenciagép, a nagyfeszültség vizsgálatára).
Jedlik Ányos pályája kezdetén, 1826-ban készítette el szódavízgyártó gépét, erre épült az első magyar szikvízüzem. A készüléket apparatus acidularisnek, azaz savanyúvízi készületnek nevezte el. Jedlik Ányos így kínálta a vizet: "Érdemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjúságuk oltásakor az említett pezsgői csípősséget éldelni kívánnák. Talán azon betegségekben sem lenne czéliránytalan ital, mellyekben a szénsav által történendő izgatás a belső részekre jótékonyan hat. Mondhatom volt alkalmam cholera idejében némelly ismerőseim közül tapasztalni, mennyire epedtek ezen ital után, s nem keveset enyhítettek kínzó állapotukon, midőn az orvos engedelmébül vele élhettek. Illy neme a savanyú vizeknek természetben nem találtatik: mert a szénsavval egyesült víz többféle ásványos részekkel érintésben lévén, azokbul kisebb vagy nagyobb mennyiségben mindenkor valamit magába vesz." A szódavizet népszerűsítő előadását Jedlik aztán így fejezte be: "A többi palaczkokban pedig foglaltatik egy más nemű savanyú víz, melly legközelebb a rohitsihez hasonlít; attul még is abban különböző, hogy a szénsavas mészeg és kénsavas szikeg, mellyek a rohitsiben találtatnak ugyan, de mivel az ital kellemetességét elő nem segítik, ebbül egészen kihagyatvák. Ennek vegyrészei a vizen kívül kettedsavas kesereg és kettedsavas szikeg. Illy nemü savanyú víz annyi szénsavat, mennyit az előbbiben tapasztalánk, szabad állapotban nem foglal; de annál többet bír az említett savak segedelmével megkötött állapotban; s ezen oknál fogva, ha bor vagy czitromlé hozzá töltetik, az említett savak vegytanilag azonnal föloszlatnak, és a szabadon eresztett szénsavakkal az egész keveréket kellemes csípősségűvé teszik."
Szikvízüzem, 1938 (forrás: Fortepan)
A nagy tudós szikvízgyártó gépei felfedezésük után kétszáz évvel újra nagy erőkkel működnek Magyarországon. Egyre gyakoribb a látvány: a kerítésekre kirakott rekeszekbe üres műanyag szódáspalackok sorakoznak, ezekért aztán majd jön a szódás a kisteherautójával, és rakja helyükre a teli palackokat. Lényegesen olcsóbb és egészségesebb, mint a nagy üzletekben vásárolható márkás társai. Ez lehet Jedlik Ányos igazi öröksége.
Motoros szikvíz árus (forrás: MaNDA Adatbázis, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)
A szódavíz Hungarikum:
„A szikvíz teljes mértékben alátámasztja a Hungarikumok Gyűjtemény kritériumait, miszerint: ''magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz kapcsolódik. Hazai szempontból meghatározó jelentőségű, így egész nemzetünk a magyarságra jellemzőnek és közismertnek fogad el. Öregbíti hírnevünket, növeli megbecsülésünket az Európai Unióban és szerte a világon, mivel mai napig országunkból történik a megismertetése.” (http://www.hungarikum.hu/)
Dippold Pál
