1873. július 10-én hunyt el Miskolcon Latabár Endre, a leghíresebb magyar színészdinasztia alapítója. Hamvai az avasi református temetőben, a családi sírboltban nyugszanak. Miskolc városa hálás mindazért, amit a jeles színházi ember a városért tett, nevét utca viseli, és nyolc évvel ezelőtt szobrot is kapott a miskolci színház parkjában.

Ha egy szóval kéne megmondani, hogy mivel is foglalkozott az 1811. november 16-án Kiskunhalason született Latabár Endre bajban lennénk. De szerencsére sok szót használhatunk, így leírhatjuk, hogy személyében jeles színészt, karnagyot, színi igazgatót, operett-fordítót, társulatépítőt, a magyar vidéki színjátszás megalapítóját és cseppet sem mellesleg az immáron hatodik nemzedékében élő színészdinasztia ősét tisztelhetjük.

Köznemesi családba született, jogi pályára szánták. Tanulmányait el is kezdte a debreceni jogakadémián, de egészen pontosan úgy járt, mint valamivel fiatalabb kortársa Petőfi Sándor. Csapot-papot otthagyott, és beállt vándorszínésznek Kilényi Dávid társulatába. Miután vándorszínész volt írhatjuk sorba a nagy magyar városok neveit, ahol színpadra lépett, főleg operák tenorjaként, de a prózai darabok komikus szerepeiben is: volt Kassán, Kolozsvárott és Pécsett. Későbbi pályafutása és a kortársak visszaemlékezéstöredékei alapján igen tehetséges ember volt. Nagyon igyekezett a színvonalas színjátszás folyamatos gyakorlatát elérni, ez nem várt következménnyel járt, túlerőltette hangszálait, ezért 1838-tól, mint korrepetitor, karmester és opera-rendező dolgozott. 1842-ben Nemzeti Színházhoz pályázott, nem járt sikerrel. Önálló társulatot alapított, ezután 31 éven át színi igazgatóként működött.

Forrás: wikipédia

1849 után ráhárult a nagy feladat, a vidéki színházi élet megépítése. Egymás után avatta fel társulatával Thália vidéki szentélyeit, 1854-ben Szabadkán, 1857-ben Miskolcon. Ez a város fogadta be a nagy mestert. Egymás után négyszer kapott itt színi direktori megbízást, ezért tudta elérni élete egyik nagy sikerét, azt nevezetesen, hogy a kiegyezéskori Magyarországon Kolozsvár és Nagyvárad mellett Miskolcon épült ki a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb központja. Közben Győrben, Szegeden és Kassán is kibérelte a színházat társulatának. Prózát, operát és operettet egyaránt magas szinten játszó együttese talán a legerősebb vidéki társulat volt akkortájt. A Latabár Endre keze alatt dolgozó híres színészek közül elég csak Szentgyörgyi István, Paulai Ede és Újházi Ede nevét megemlíteni. Utóbbi a tyúkhúsleveses emberünk.

Latabár Endrének mindezek közben még arra is maradt ideje, hogy esetenként karnagyként lépjen fel, zenét komponáljon és félszáz színpadi művet fordítson magyarra német, francia és olasz változatából.

Latabár Endre tehetsége tovább él utódaiban, amihez nyilván az 1841-ben feleségül vett Török Mária tulajdonságai is hozzájárulnak. A legismertebbek leszármazottak a 20. század óriási népszerűségre szert tevő táncos-komikus testvérpárja, Latabár Árpád és Kálmán. Ifj. Latabár Árpád – nyilván nem véletlenül tért haza – a miskolci színház táncos-komikusa. A legfiatalabb Latabár leszármazott, Kálmán pedig egyre nagyobb sikereket arat táncművészként.

A Latabár család története többek között azt példázza, hogy a tehetség, a szorgalom, a kitartás és az elődök tisztelete, a mesterség fogásainak tisztességes átvétele tovább élteti a megtartó hagyományokat.

Aki megtartja hagyományait, azt megtartják a hagyományok.

Dippold Pál