Mi a közös A tolonc és a Casablanca című filmekben? A rendező, Kertész Mihály. Az Oscar-díjas filmrendező Kolozsvárott rendezte ezt a némafilmet 1914-ben. Különleges film, nem csupán a rendező miatt, hanem Jászai Mari miatt is, hiszen a korszak színészóriásának ez az egyetlen fennmaradt filmje. A főszerepeket az első magyar filmsztárok, Berky Lili, és a később világhírűvé vált Várkonyi Mihály játszották.

A forgatókönyvet Janovics Jenő, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója írta, rendezésre a fiatal Kertész Mihályt szerződtette, aki ekkor tért haza Dániából, a Nordinksnél tanult filmrendezést. A film Janovics Jenő cégénél, a Proja filmgyárban készült 1914-ben. A forgatás június elejétől július közepéig tartott Kolozsvárott, Torockón, a Torda-hasadékban és az Aranyos partján. Ez volt a kolozsvári filmgyártás második éve, a filmkészítés a színház melléküzemágaként, csak a nyári szünetekben folyt. Janovics öt nyáron hetvenkét játékfilmet gyártott. Irányítása alatt kezdte rendezői karrierjét Korda Sándor. Itt kapta első nagyszabású feladatait Kertész Mihály. Janovics megörökítette a kor legnagyobb színészegyéniségeinek, Blaha Lujzának, Jászai Marinak, Szentgyörgyi Istvánnak játékát. Ő volt az első Magyarországon, aki a filmet nem léha szórakoztatásnak, hanem művészetnek tekintette, s filmtémáit elsősorban a magyar drámairodalom és költészet klasszikusaiból merítette.

Kertész Mihálynak ez a korai filmje előbb jutott el Amerikába, mint ő maga. Janovics ugyanis a tízes években készült filmeket még akkor is forgalmazta, amikor a kolozsvári filmgyártás mér teljesen megszűnt. Új kópiákat gyártott, ezeket eladta vagy kölcsönözte, s a bevételeket az anyagi gondokkal küzdő Kolozsvári Magyar Nemzeti Színház működésére fordította.

Így történhetett, hogy a korábban Ausztriában és Németországban sikerrel játszott népszínmű-adaptációból, A toloncból, a húszas évek elején amerikai forgalmazásra szánt kópia is készült. A film The Undesirable címmel, angolosított szerepnevekkel került az amerikai közönség elé. Azt azonban eddig még nem sikerült kideríteni, hogy mikor, hol, és kiknek vetítették az ártatlanul kitoloncolt magyar cselédlány történetét. Azt tudjuk csak, hogy A tolonc amerikai pályafutása a New York-i Magyar Ház pincéjében végződött, ahol aztán néhány évtizedre megfeledkeztek róla. Innen hozta haza Cselényi László, a Duna Televízió akkori elnöke több más régi magyar film társaságában. Ekkor még senki sem tudta, hogy milyen érték lapul a rozsdás dobozokban, emiatt itthon is csak a Duna Televízió raktáraiban porosodott évekig. Egy rendezkedés során aztán onnan is kiszorultak, és 2008-ban a Filmarchívumba szállították az időközben elázott filmtekercseket. Csak ekkor derült ki, hogy igazi filmritkaság van közöttük: Kertész Mihály egyetlen fennmaradt magyar játékfilmje. Kertész 40 magyar filmje közül A tolonc előkerüléséig csak néhány filmtöredék, és a Tanácsköztársaság idején forgatott agitációs propagandafilm, a Jön az öcsém volt meg az Archívum gyűjteményében. Azóta a Holland Filmarchívumból előkerült Az utolsó hajnal teljes kópiája is.

A film harmadik tekercse úszott a dobozban és csöpögött belőle a víz. Gyorsan meg kellett szárítani, és az Archívum folyosójának nyitott ajtóin végigvezetve néhány óra alatt megszáradt, és emulzió sérülés nélkül kerülhetett vadonatúj dobozba ez a tekercs is. Hosszú évek hányódása után a magyar filmtörténet e korai remekműve végre megfelelő helyre, az Archívum hűtött raktárába került.

Ezzel azonban nem fejeződik be a történet, ugyanis a régi nitrofilmek állapota  optimális körülmények között is romlik, ezért A tolonc fennmaradása továbbra is veszélyben van. Csak új biztonsági kópiák és kellékek gyártásával lehet biztosítani a nitro nyersanyagon fennmaradt filmek megőrzését. Bár előkerülése óta már négy év telt el, A toloncot még nem láthatta a budapesti közönség. A kilencven éves, zsugorodott, tűz- és robbanásveszélyes nitrokópia már nem vetíthető, s a film restaurálása még nem fejeződött be.

A nitrokópia első ránézésre megfelelő kiindulási anyagnak tűnt, zsugorodott volt, de nem jobban, mint az elmúlt években megtalált és sikerrel restaurált némafilmek. Nem volt túlságosan karcos sem, és a perforációin alig látszottak sérülések. Ezek után nagy csalódást okozott, hogy a Magyar Filmlaborban készült tesztek rosszul sikerültek: a karcok jelentős része eltűnt ugyan, de a kép erősen remegett, az osztásvonalak gyakran belógtak a képmezőbe. Kiderült, hogy a most előkerült nitrokópiát annak idején valószínűleg rosszul kopírozták és ebből fakad a képek imbolygó mozgása, torzulásai és az osztásvonalak helyzetének állandó változása.

Szakemberek javaslatára a film nitrokópiája a Cineric digitális stúdióba került, mely New York legjelentősebb filmrestaurálásra is specializálódott stúdiója. A film tehát másodszor is útra kelt Amerikába, jelenleg New Yorkban van, hogy visszanyerje eredeti, 1914-es formáját. A Cineric alapítója és elnöke, a magyar származású Nyári Balázs felajánlotta, hogy a cég saját költségén elvégzi a film egy tekercsének digitális restaurálását, melynek során a digitális tisztítás mellett megkísérlik a kopírozásból eredő hibák javítását is. Ez a munka folyamatban van, egyelőre nem lehet tudni, hogy a film restaurálása mikor fejeződik be, az biztos, hogy csak digitális módszerekkel lehetséges az eredeti állapot visszaállítása.  

Baloldalon a hagyományos kopírozással készült fekete-fehér másolat, jobboldalon a Cineric által beszkennelt, a nitrokópia színeit is megőrző változat rövid részlete látható.