Zalakaros 1962 óta szinte kizárólag az idegenforgalomból él. Ebben az évben találtak itt ugyanis termálvizet, melyre három év múlva 1965-ben már meg is építették egyre híresebbé váló fürdőjüket. Ekkortól beszélhetünk arról, hogy Zalakaros üdülőváros.
A település nevét 1254-ben említik egy oklevélben, Karosként. Ekkor a zalai vár földjeként királyi birtok volt, a Zalavárban élő ispán fennhatósága alá tartozott. A tatárjárás után IV. Béla telepeseket hozott ide és Zalakomárba, később a komári vendégnépeknek kiváltságlevelet is adott. 1276-ban Kun László királyunk a veszprémi püspökségnek adta Karost, vásártartási és vámszedési kiváltságaival együtt, ám 1355-ben újra a király kezében volt a terület, Nagy Lajos az óbudai káptalannak adományozta, innentől kezdve 1566-ig Karos egyházi birtokként szerepelt. Közben a térség még Somogy megyébe is átkerült. Karos templomáról 1430-ból maradt fenn írásos emlék, e szerint Szent László tiszteletére szentelték. A 15. században meginduló fejlődésnek a törökök megjelenése vetett véget. A Karost érintő első komolyabb támadás II. Szulejmán 1532-es hadjáratának része volt. A 16. század közepén jelentősen megnőtt az itt élők száma, annak ellenére, hogy kétfelé adóztak, a magyar végvári katonaságnak és a törököknek. A 17. században a falu többször is elnéptelenedett. 1664-ben Zrínyi Miklós téli hadjárata Kanizsa ostromát is jelentette, de a császári udvar visszarendelte a magyar hadakat. Zalakaros és környéke végérvényesen török fennhatóság alá jutott, igaz ez nem tartott sokáig, hiszen a 17. század végére sikerült Magyarországról kiűzni a százötven évig itt basáskodó törököket. Ekkorra Karos már újra Zalában van, birtokosa az esztergomi káptalan. A 18. század végén az első magyarországi népszámlálás 78 házban 98 családot említ, a falu népessége 564 fő. Ettől az időtől kezdve az itt élők földműveléssel, szőlőtermesztéssel és bortermeléssel foglalkoztak. A 19. században igaz, hogy Karos népessége a duplájára emelkedett, azaz ezer ember élt itt, ám ez a szám még a 20. század közepén sem lett nagyobb, a zalakarosiak – 1908-ban illesztették neve elé a Zala előtagot – változatlanul földművelésből éltek. A második világháború után sem történt jelentős változás, egészen 1962-ig, a zalakarosi termálvíz felfedezéséig.
Zalakaros madártávlatból
Itt is, mint számtalan más esetben, olajat kerestek, ám forró vizet találtak. Kétezer méter mélyből fakadt a 96 °C-os gyógyvíz. Összetétele és a vízkészlet nagysága miatt a legjelentősebb magyar gyógyvizek közé sorolják. Alkáli-kloridos, hidrogén-karbonátos gyógyvíz, benne a jód, bróm, kén és a fluor együttes jelenléte Európában példátlan. A vízben mindezeken túl van még kálium, nátrium, magnézium, vas, mangán, metabórsav, metakovasav és szabad kénsav. A gyógyvizet igen sokféle betegség kezelésére, gyógyítására használják: nőgyógyászati bajok, fogínybetegségek, ízületi panaszok, bőrgyógyászati problémák és sebészeti, mozgásszervi károsultak utókezelésére alkalmas.
1975-ben adták át a gyógyfürdő jellegzetes épületét (Forrás: MaNDA Adatbázis - CC BY-NC-ND, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
Erre a vízre építve aztán elkezdődött a fürdő kialakítása. 1965-ben nyitották meg az egy termálmedencéből, egy gyerekpancsolóból, és egy nyolcszáz személyes öltözőből álló komplexumot. Az egyre népszerűbbé váló fürdőt három év múlva már fejleszteni kellett, megépült az ötven méteres sportmedencéjük. A gyógyfürdő komolyabb bővítéséhez szükség volt még egy bő vízhozamú kútra. 1970-ben 2752 méter mélyről a 1962-ben felfedezetthez hasonló bő vizű kutat fúrtak, melyből elődjéhez hasonlóan gyógyhatású víz tört fel. 1975-ben már állt a további két medencével, az ezekhez kapcsolódó létesítményekkel és a komplex gyógyászati rendszerrel kiegészített fedett fürdő. Így tehát a zalakarosi fürdő idényjellege a múlté lett, lehetővé vált a termálvizet gyógyfürdői keretekben használni. Az új komplexum 16 ezer légköbméteres, 4680 négyzetméteres alapterületű volt. 1977-ben újabb medencék épültek, majd egy évvel később 20 ezer négyzetméterrel megnövelték a területet, ekkortól hivatalosan is gyógyfürdőként üzemelt a zalakarosi komplexum. Az 1990-es években elkezdődtek a létesítmény régebbi részeinek felújítási munkálatai, melynek eredménye többek között egy újabb, minden évszakban használható, fedett medence kialakítása volt. Az 1990-es évektől kezdődően folytatták a fejlesztést is, a cél a zalakarosi élményfürdő megvalósítása volt. 1999-ben adták át. Ekkor Magyarországon egyedül itt volt fedett élményfürdő, 380 m2 vízfelülettel és tízféle vízi szórakoztató eszközzel. 2002-ben és 2005-ben mindezt tovább bővítették. Magyarország hatodik legnagyobb fürdője a Gránit Gyógyfürdő Zrt. tulajdona. Zalakaroson 12 szálloda, 760 magánszálláshely, az összesen hétezer fős szálláskapacitásával tudja kiszolgálni a gyógyfürdő turizmust. A tíz legnépszerűbb magyar város között ott van a zalai fürdőváros is.
Dippold Pál

Képeslap Ricséről (Forrás: 
A Zichy-kastély Vajtán
Ebben az épületben tanult Illyés Gyula és Lázár Ervin
A felújított Csók István emlékház (Forrás:
A transzszibériai vasút teljes hossza térképen
A Bajkál-tó mellett
Tamási Áron
Rippl-Rónai József
Rippl-Rónai József: Apám, anyám (1895)
Rippl-Rónai József: Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett (1907)
Rippl-Rónai József: Lazarine és Anella (1910)
Albrecht Dürer: Önarckép, 1500 (Forrás: Wikipedia)
Az idősebb Albrecht Dürer rózsafüzérrel, 1490 (Forrás: Google Art Project)
Dürer önarcképe 13 éves korából, 1484 (Forrás: Wikipedia)
Huszárik Zoltán és Tamási János rendezőasszisztens a Szindbád forgatásán
Barabás Miklós: József nádor
Dietrich Monten: József főherceg, Magyarország nádora, 1844
Klösz György: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia épülete. A felvétel 1880-1890 között készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.170
Lázár Ervin; Szilágyi Lenke fotója, Forrás: wikipedia
Szegény Dzsoni és Árnika, Lázár Ervin meséjéből készült film plakátja