Különös építmény vonzza magára az arra járók tekintetét Ürömön. Itt nyugszik a 215 évvel ezelőtt, 1801. március 16-án elhunyt Alekszandra Pavlovna Romanova nagyhercegnő.

A Szent Alexandra sírkápolna egy XIX. századi ábrázoláson, illetve napjainkban

Egyszerre bonyolult és egyszerű a történet, amely arról szól, hogy Nagy Katalin orosz cárnő unokája miként került Magyarországra. Egyszerű, mert feleségül ment József Antal János főherceghez, Magyarország nádorához. A férj I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király (1768-1835) öccse volt. A nagyhatalmi politikai érdekek diktálta házasságnak különös előzményei voltak. Alekszandra Pavlovna Romanova édesapja volt I. Pál orosz cár, édesanyja Maria Fjodorovna, aki Zsófia Dorottya Auguszta Lujza württembergi hercegnőként született. A cári párnak tíz gyereke volt, köztük Alexandra volt a harmadik. 1796-ban, azaz a hercegnő tizenhárom éves korában megkérte a kezét IV. Gusztáv, svéd király. A házasság terve azonban kútba esett, mert Gusztáv Adolf hallani sem akart arról, hogy leendő felesége svéd királynéként az ortodox vallás szerint éljen. Így aztán három év elteltével, 1799-ben Alexandra nagyhercegnő a huszonhárom éves József Antal Jánosnak, Magyarország nádorának lett a hitvese. Ezzel együtt járt az osztrák főhercegnéi és a magyar nádornéi rang is.

A frigy politikai mögöttese a következő volt: Ferenc császár és Pál cár ezzel is meg akarta erősíteni Ausztria és Oroszország szövetségét. Kalandos volt a lánykérés is, József nádor titokban utazott lánykérőbe, ennek alkalmából azt is kérte a cártól, hogy az orosz hadsereg Szuvorov tábornagy vezetésével segítse Ausztriát Észak-Itáliában és Svájcban a Bonaparte Napóleon elleni harcokban. A lánykérés sikerült, azonban Napóleon jócskán elverte az osztrákokat, ezért az orosz-osztrák viszony megromlott, és az esküvőt is többször elhalasztották. Majdnem ugyanazért ment füstbe ez a nagyszabású terv is, mint Gusztáv király esetében: a vőlegény és családja ragaszkodott a római katolikus, leendő apósa, a cár pedig az ortodox szertartáshoz. Az esküvőt Szentpéterváron aztán mindkét szertartás szerint megtartották, sőt, ennek alkalmából a cár Szent András-renddel tüntette ki újdonsült vejét.

Hogy nem kizárólag és nem elsősorban a politikai érdek tette elszánttá József nádort a házasságát illetően, azt Alexandra Pavlovna Romanova megismerése után bátyjának, Ferenc császárnak írt levele tanúsítja: „Nem hálálhatom meg kellőleg Felséged kegyességét, hogy őt jelölte ki számomra élettársul, és meg vagyok győződve, hogy e házassággal családi boldogságom egész életemre biztosítva van… Alexandra nagyhercegnő magas, jó termetű, igen szép leány, amellett még okos és tehetséges is.”

A hosszú házassági szerződés néhány fontos pontja elgondolkodtatja a ma emberét arról, hogy micsoda hatalmi érdekek mozoghattak ott, ahol a következőket leírhatták: „Őfelsége a minden oroszok cárja nagyon kedves leányának, Alexandra Pavlovnának e házasság alkalmából egymillió rubelnyi hozományt utalványoz, mint azt az orosz birodalom alaptörvényei a cár minden leánya számára megállapítják.” Ferenc király is kötelezte magát, hogy viszonzásként ötszázezer forintot ad a fiatal párnak, melynek öt százalékát a nádor felesége kapja. A megállapodás azt is tartalmazta, hogy Alexandra Pavlovna esetleges halála után a hozomány felét férje egész életére megkapta. Nem kis összegről volt tehát szó. Feljegyzések őrzik, hogy a cárleány túl a pénzen, mi mindent hozott magával: huszonkilenc nagy és hatszáz kis briliáns ékszer, hét rubinköves ékszer, kétezer-kétszáznegyvenkilenc kis- és négyszázkilencvenhárom nagygyöngyös ékszer, ezek mellett egyéb drágakövek, kilencvenkettő ezüsttálca, tizenkilenc aranytál, rengeteg ezüsttál és evőeszköz. Porcelán, kristály és üvegedények is szerepelnek a leltárban. A fiatalasszony ruhatárát is megismerhetjük, harminchat különböző ruhát, két orosz és két magyar nemzeti öltözetet, rengeteg fehérneműt, és tizenkét tucat, azaz száznegyvennégy inget hozott magával.

Vlagyimir Borovikovszkij: Alexandra Pavlovna orosz nagyhercegnő (Forrás: Wikipedia)

A Magyarországra hazatérő fiatal párt nagy szeretettel fogadták. Ennek egyik oka volt Alexandra Pavlovna Romanova őszinte érdeklődése a magyar kultúra értékei iránt, majd azok következetes képviselete, de a gyors rokonszenv kialakulásában az is nyilván szerepet játszott, hogy az érdek vezérelte háttéralkuk ellenére, vagy talán éppen azért, a fiatal házaspár óriási szerelembe esett, és ennek a boldogságnak a ragyogása minden velük érintkező embert megérintett. Alexandra Pavlovna Romanova kedves, szelíd természetű fiatalasszony volt, karitatív tettei, a szegények és az elesettek minden manír nélküli segítése gyorsan népszerűvé tette. Szívesen beszélgetett oroszul-tótul az egyszerű emberekkel is. Hogy mennyire szerették, arra egy legendaként ma is élő elmélet is igazolásul szolgál: úgy tartják, hogy a magyar nemzeti lobogóba a zöld szín felvétele – azaz a piros-fehér-zöld trikolor színösszeállítása – neki köszönhető.

A házasság azonban gyorsan és kettős tragédiával ért véget. 1801. március 8-án Alexandra nádornénak leánygyermeke született, Alexandrina főhercegnő, aki születésének órájában meghalt. Édesanyja gyermekágyi lázba esett, és március 16-án követte kislányát a halálba. Tizenhét éves volt.

Barabás Miklós: József nádor

A bánatba szinte belerokkant férj ürömi birtokán 1803-ra építtette fel felesége sírkápolnáját. Ez a hely a pest-budai ortodox közösség zarándokhelyévé vált. József nádor csak hosszú idő múlva, 1815-ben nősült meg másodszor, különös eleme történetének, hogy Hermina hercegnő, a második feleség is csak két évet tölthetett vele, 1817-ben meghalt. József nádor még három évtizedig, 1847-ig élt, ürömi birtokát utódai örökölték.

Az uradalom és a rajta elhelyezkedett épületek átvészelték ugyan mind a két világháborút, ám Alexandra nádorné kápolnáját kifosztották. Az értékes tárgyakat elvitték, a koporsókat felfeszítették ugyan, de a tetemhez egészen 1981-ig senki nem nyúlt hozzá. Ekkor újra kirabolták a kápolnát, Alexandra Pavlovna Romanova tetemét is kifosztották, elvitték ruháit, ékszereit és letört karjait. Az ürömi kriptakápolnát 2004-re hozták rendbe. Egy szentpétervári orosz üzletember anyagi támogatásával, Nyikoláj atya szervező munkájával és az ürömi polgárok segítő hozzájárulásával került olyan állapotba az épület, hogy a Habsburg család beleegyezett Alexandra Pavlovna Romanova ürömi újratemetésébe. A nagyszabású ünnepségen ott voltak a Romanov és a Habsburg család tagjai, a katolikus és az ortodox egyház vezetői és magas rangú diplomaták is.

A szép cárlány halála az egész magyar társadalmat megrázta. Csokonai Vitéz Mihály versben is megemlékezett róla: „A neki szépült Budára, / Nádorispányunk számára / Egy áloét hoztak volt:/ De alig lett virágzása, / Mint az áloék szokása,/ Ő is azonnal meghót.” ( A palatinusné halálára)

Dippold Pál