Húsz évvel ezelőtt, 1993. december 5-én halt meg Trauner Sándor. A Trau Sándorként 1906. szeptember 3-án Budapesten született embert magyar származású francia festőművésznek, grafikusnak, jelmeztervezőnek, Oscar-díjas díszlettervezőnek titulálja a szakirodalom. Mint majd később látjuk, nem a franciásított neve, hanem az angol kering a világ művészköreiben: Alexander Trauner.

Trauner Sándor

Nem túlzás azt állítani, hogy Trauner Sándor az 1920-as években még Magyarországon kora legkiválóbb művészeitől tanulta meg a festészet mesterfogásait. A Haris közi szabad iskolában Rippl-Rónai József óráira járt, majd 1924-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Nem akárki, kora egyik legnevesebb magyar festőművésze, Csók István volt a mestere. Hegedűs Bélával, Kepes Györggyel, Korniss Dezsővel, Schubert Ernővel, Veszelszky Bélával és Vajda Lajossal megalakították a progresszív fiatalok csoportját. Trauner Sándor a Képzőművészek Új Társaságának is tagja volt. 1925-ben rendezték meg első kiállítását egy avantgárd könyvesboltban. Kassák Lajos, kora meghatározó, ám igen tüskés modorú különleges avantgárd személyisége nagy hatással volt Traunerre. Ez aztán természetessé tette útját a baloldali Munka-Kör alkotóközösségébe. A fiatalemberek, főleg ha művészek lázadása az őket körülvevő társadalmi rend ellen szinte természetesnek mondható. Trauner, akárcsak barátai ebben az időszakban, amit mostanában rasszista és kirekesztő Horthy-fasizmusnak titulálnak, érdekes módon mindenféle következmény nélkül lázadhattak. Talán mégsem tombolt itt akkoriban a nácizmus?

Trauner 1929-ben Franciaországba költözött. Azt a világot, ami Párizsban fogadta kitűnően megismerhetjük Rejtő Jenő légiós regényeiből, legfőképpen a Vanek úr Párizsban címűből. Kis túlzással: Párizsban mindenki, aki valamit is számít a művészetben, az magyar. Erről értesülünk egyébként Illyés Gyula Hunok Párizsban című szociográfiájából, de az ezt közvetlenül megelőző korszakról szól Kassák Lajos önéletírása is.

Traunert Párizsban Lazare Meerson díszlettervező és René Clair filmrendező vette szárnyai alá. A magyar fiatalember nem került messzire tanult szakmájától, a festészet is, ahogy a filmezés képekkel dolgozik. A filmképek igen fontos alkotórésze a díszlet. Trauner 1930-ban nem is akárkivel, Luis Buñuel rendezővel, annak Aranykor című filmjében mutatta meg első díszleteit. 1936-ig tizennégy filmben Lazare Meerson asszisztenseként dolgozott. René Clair első hangosfilmjének, a Párizsi háztetők alattnak is munkatársa volt.  
1937-től önállóan tervez. Jacques Prévert író, Marcel Carné filmrendező, Kozma József zeneszerző társaként tagja a költői realizmust hirdető Carné-négyesnek. A költői realizmus nem dokumentarista szocio-realizmus, hanem újraalkotott realizmus, melynek darabjai csapatmunka eredményei. Az alkotások különleges kisugárzásnak megteremtésében nagy szerepe van a díszlettervezőnek, az operatőrnek, a zenének, a dalszövegeknek. A rendező összefogó akarata, víziója nélkül persze mit sem ér munkájuk.

Az 1933-ban Párizsba került Kozma József zeneszerző a maga szakterületén szintén a világhír csúcsaira jutott, leghíresebb dala a Hulló levelek Edith Piaf és Yves Montand előadásában vált híressé, a jazzben pedig Oscar Peterson tette közismertté. A magyar Kozmát tartják egyébként a francia sanzon legnagyobb megújítójának, egyesek egyenesen a sanzon megteremtőjét látják benne.

A világ képek általi megismerésének újabb lehetőségei nyíltak meg Trauner előtt, amikor fotográfus társaival, Brassaïval – akinek polgári neve születésekor Halász Gyula volt – és André Kertésszel szinte megszállottan járta és fényképezte Párizs utcáit. Azt írják róluk, hogy ők őrizték meg a franciák részére a harmincas évek Párizsát, hiszen a későbbi átépítések miatt már csak az ő fényképeikről meg Trauner díszleteiből látható, milyen is volt akkortájt Párizs.

a Metró című film látványterve és a megvalósult díszlet

A költői realizmus mindenféle jelző nélkül realizmussá vált, hiszen Trauner a II. világháború után is barátja, Marcel Carné rendezővel dolgozott. Monumentális díszleteket tervezett és épített fel a Párizs környéki stúdiókban. A díszlettervezőt nem is olyan lassan utolérte a világhírnév. Igen sok amerikai filmrendező kereste meg és adott neki munkát az 1950-es években Párizsban. 1955-ben ismerkedett meg Billy Wilder filmrendezővel, akinek megcsinálta az Ariane látványterveit. Wilder hívta Hollywoodba, ahol aztán a kor leghíresebb rendezőinek díszlet és látványtervezőjeként dolgozott. Köztük volt Orson Welles, Jules Dassin, Martin Ritt, Peter Ustinov és Fred Zinnemann. Talán 1960-at jelölhetjük meg sikerei csúcsaként, ekkor kapta meg a Billy Wilder rendezte a Legénylakás című film látvány és díszletterveiért az Oscar-díjat.

a Legénylakás Oscar-díjas díszletterve

Trauner Sándort a szíve hazahúzta Európába. Visszaköltözött Franciaországba. 1982-ben a Viadukt című magyar film látványtervezését is elvállalta.
A gazdag, rendkívül színes  - a fekete-fehér filmek ellenére is – életmű többek között azt jelenti, hogy közel száz film díszletterveit készítette el, színházaknak is dolgozott, műveiből több kiállítást rendeztek. 1993-ban Alsó-Normandiában, egy Omonville-la-Petite nevű kis faluban halt meg. Úgy tűnik a költői realizmus halála után is működik: Trauner Sándor Jacques Prévert sírja mellett van a falusi temetőben.

Hollywood büszke lehet magyarjaira, miként Magyarország is büszke lehet hollywoodiaira Zsigmond Vilmos, Koltay Lajos és Trauner Sándor magyarságát soha meg nem tagadva mutatta meg Hollywood segítségével a világnak, hogy nem is olyan rossz magyarnak lenni.

Dippold Pál

1933. december 2-án adták át a lakihegyi adótornyot. Magyarország akkori miniszterelnökének, Gömbös Gyulának ünnepi beszédével indult a Lakihegyről sugárzott rádióadás.

A lakihegyi adó építése 1933-ban

Az adótoronytól nem messze, a műút másik oldalán elhelyezkedő állomásépület már öt évvel korábban, 1928-ban elkészült, az akkoriban rendkívül korszerű rádiótorony acélszerkezetének felállítása csak 1933 nyarán kezdődött meg. A rombusz alakú építmény legfőbb funkciója az ún. fading jelenség (vagyis a sugárzott adás hangja hol felerősödik, hol elgyengül, eltorzul) kiküszöbölése, minimalizálása volt. Alakját is ennek köszönheti, de nem elhanyagolható a statikai biztonság sem, ugyanis nyolc feszítőköteléből, ha bármely kettő el is szakad, az építmény biztosan áll.

141 méter magasan

A 314 méter magas szerkezet másik érdekessége a talpcsukló, ugyanis a torony 280 tonnás tömegét két porcelánból készített csonka kúp, illetve az ezekre helyezett két acél félgömb tartja. A nyolc feszítőkötél a torony legszélesebb részénél 90 foknál kisebb szögben csatlakozik a szerkezethez, ha erős szél fúj, a hatalmas monstrum nem kileng, hanem csavarodik. 284 méteres magasságával, illetve a plusz 30 méteres hangoló toldattal a mai napig a Blaw-Knox technológiával készült legmagasabb adótorony.

314 méter magas szivar (fotó: Európai rádióhálózat térkép)

1944. november végén a németek felrobbantották, a torony komolyan megrongálódott. A feszítőkötelekbe épített porcelán szigetelőket újra kellett gyártani, mert a robbanás következtében valamennyi eltörött. Az összeomlott acélszerkezet negyed részét tudták újra fölhasználni, a helyreállítási munkák már 1946 tavaszán megkezdődtek. Az újjáépített adó átadása 1946 decemberében megtörtént, ezt is megörökítette a filmhíradó.

Solton új adótorony épült 1977-ben, ezt követően Lakihegy szerepe jelentősen csökkent, sőt, a magas karbantartási költségek miatt felmerült a lebontása is. Szakmai tiltakozások miatt erre nem került sor - ma már ipari műemlék, s főképp a Solti rádióadó tartalékaként szolgál.

Szemerey Janka

A német Jéna városa alighanem szinte kizárólag Carl Zeissnek, a világ optikai iparát ma is meghatározó mesternek köszönheti közismertségét. A hőálló üvegből készült edények csak mellékszereplők a település történetében. Zeiss Károly 1816-ban, Weimarban született. Apja, Johann Gottfried Zeiss királyi udvari esztergályos mesterként kereste kenyerét, másik nevezetessége, ami abban a korban egyáltalán nem volt az, a nagy családja volt. Carl Zeiss tizenegy testvérével nevelkedett együtt. Érdeklődése a technika iránt apja munkáját figyelve fejlődött. Érdekes is volt látni, amint Johann Zeiss különös dísztárgyakat és gépeket esztergált gyöngyházból, borostyánkőből, elefántcsontból és üvegből. Carl Zeiss gimnáziumi tanulmányai után Jénába került mechanikus tanoncnak. Mesterlevele azonban nem volt elég az okos fiúnak, a jénai egyetemen ezután még négy évig tanult fizikát, matematikát, antropológiát és optikát. Nem maradhatott el a kötelező vándorút sem, Carl Zeiss végigjárta Stuttgart, Bécs, Berlin és Darmstadt neves mestereinek műhelyeit és szinte tökéletessé csiszolta szaktudását. 1846-ban jött el az önállósulás ideje, koncessziót nyert mechanikai és optikai készülékek gyártására és árusítására a türingiai Jénában.

Carl Zeiss

Carl Zeiss első műhelye rövid ideig egyszemélyes volt, mindent ő csinált. Alig néhány hónap után azonban bővítenie kellett üzletét, segédet, inast is alkalmazott. A fejlődés oka a tudomány addig sosem látott gyorsaságú fejlődése volt. A leglátványosabb ekkortájt talán a sejtbiológia kibontakozása volt. Ennek műveléséhez alapvető műszerként mikroszkópra volt szükség. A kezdetben igen egyszerű szerkezet gyártásának volt nagy mestere Carl Zeiss. 1858-ban már tíz munkatárssal dolgozó kisüzemet vezetett. Folyamatosan fejlesztette, tökéletesítette a korábbiaknál sokoldalúbban használható precíziós műszerekké mikroszkópjait. Ami kollégái közül kiemelte, az a felismerése volt, hogy a mikroszkóp nagyítóinak minőségét az optikai törvények és elméleti számítások segítségével lehet lényegesen javítani. A mikroszkópokban kicsi lencsék voltak, ezért a távcsövek és fotós szerkezetek esetében lényegesen könnyebb volt a fizika és a matematika módszereinek segítségével kiszámított szerkezetű objektíveket készíteni. A mikroszkópoknál viszont maradt a csiszolgatás és a próbálgatás, így igyekeztek torzításmentes lencséket készíteni.

Erns Abbe

Carl Zeiss 1866-ban már ezredik mikroszkópját is eladta, ezek kiemelkedően jó minőségűnek számítottak, ám a mester egyre erősebben hitt abban, hogy igazi minőségi változást a tudomány segítségével érhet el. Megbízta tehát Ernst Abbe-t, a jénai egyetem fizikusát a fejlesztéssel. Kívülről nézvést nem tűnt sikeresnek ez a húzás. A Zeiss cég majdnem tönkrement a költséges, sokáig tartó kísérletek miatt. A közös munka hat év után hozta meg a kirobbanó sikert. Ernst Abbe a Zeiss Optikai Művek kutatási igazgatójaként forradalmi módon alakította át a mikroszkóp ipart. 1868-ban feltalálta a lencsék természetes torzítását kiküszöbölő optikát. 1875-ben a Zeiss-üzem már hatvan munkatársat foglalkoztatott. Carl Zeiss fia, Roderich Zeiss is résztulajdont kapott 1879-ben. Így az addigra már szintén résztulajdonos Abbe professzor és apja mellett tevékeny részese volt az egyre népszerűbb, a világon ismert legjobb minőségű optikai szerkezetek előállításának.

A további fejlődéshez azonban szükség volt az ideális törésmutatójú tiszta üvegre is. Zeiss és Abbe 1881-ben összefogott az addigra már vegyész körökben nagy nevet szerzett Otto Schott-tal, aki évek óta a kémiai kapcsolatok üvegképző hatását tanulmányozta. 1884-ben tizenegy dolgozóval létrehozta az Otto Schott és Társai Üvegtechnikai Laboratóriumot. A cég szoros kapcsolatba került a Zeiss üzemmel, majd igen rövid idő után résztulajdont is kapott benne. Egy évvel a ma is piacvezető optikai világbirodalom alapjainak megteremtése után, 1888. december 3-án Carl Zeiss meghalt.

A Zeiss Művekben dolgozni mindig is rangot és biztos megélhetést jelentett. Az alapító halálakor az üzemnek háromszáz dolgozója volt.

A XX. század elején Németország a világ optikai nagyhatalmának számított. Kisebb-nagyobb cégek olvadtak bele a Zeiss birodalomba. A fényképezőgép ipar például a jénai Palmos céggel való egyesüléssel jött létre. A századforduló slágere a két, egymással párhuzamos és tükörszimmetrikus távcsőből álló Gucker Jénából indult el világhódító útjára. Magyarul mi ezt máig kukkernek nevezzük. Az 1910-es években már hatvan modell volt a távcső termékskálán. A II. világháború végéig 2,5 millió darabot gyártottak ezekből.

Az I. világháború kezdetén a Zeiss Művek 5280 alkalmazottal dolgozott és pillanatok alatt átállt a haditermelésre. Távmérők periszkópok speciális üvegek készültek a gyárban. Egyetlen civil fejlesztésük ekkortájt a csillagászati távcsövekhez kapcsolódott. Az I. világháborús vereség után nem a távcsövek, hanem a mikroszkópgyártás területén következett be óriási fejlődés. De világelső céggé vált a csillagászati kutatást szolgáló eszközök készítésében is. A II. világháború előtti években aztán újra előtérbe kerültek a katonai fejlesztések, a német hadsereg félelmetesen erős technikai eszközeinek többségében ott voltak a Zeiss optikai alkatrészek.

Zeiss objektívek

Külön történet lehet az, ami arról szól, hogy miként egyesítette a Carl Zeiss Jena a német fotóipar legjelentősebb cégeit, és miként vált Zeiss Ikon AG néven a világ legjelentősebb optikai és fotóipari vállalkozásává. A Zeiss Ikon fényképezőgépek máig a fényképezéstechnika élvonalába számítanak, nem beszélve az optikákról: a technikai fejlődés csúcsain tömegével találjuk meg őket: a Sony, a Leica vagy akár a Nokia készülékekben. Azt mondják, hogy a Zeiss termékek a fotóvilág arisztokratái, hiába van ma tömegtermelés, a használd és dobd ki korszaka, a Zeiss cég nem enged a minőségből. Tetszik, nem tetszik megmaradt arisztokratának. Szerencsénkre.

Dippold Pál

Korniss Dezső, a XX. századi magyar festészet meghatározó alakja 115 évvel ezelőtt, 1908. december 1-én született Besztercén. 1923 és 1925 között magántanulóként ismerkedett a festészet alapjaival, aztán 1925 és 29 között Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat. Igen jeles mesterei voltak, érdekes mellékkörülmény, nyugat és kelet találkozása, hogy a dunántúli Csók István és a szintén onnan származó Vaszary János irányította az erdélyi Korniss ecsetjét. Nem maradhatott el a művészmesterségekben kötelező vándorút sem, Korniss 1930-ban és 31-ben Párizsban, Brüsszelben és Amszterdamban nézhette meg, hogy merre is halad a világ képzőművészete. A második világháborúban hadifogságba esett, ahonnan csak 1945-ben szabadult. Egy frissen alakult művészcsoport tagjaként dolgozott annak megalakulásától feloszlásáig. Az Európai Iskola életének három évében a modern stílusirányzatok pártfogása volt a fő irány, különös tekintettel a szürrealista törekvésekre, és a hatékony együttműködés támogatása a nyugati és keleti művészvilággal. Tagjai között ott találjuk a modern magyar képzőművészt színe javát: Bálint Endrét, Barcsay Jenőt, Kassák Lajost, Márffy Ödönt, Szántó Piroskát és Vilt Tibort. Velük együtt Korniss Dezső is, mint minden valamire való polgár, a kommunista diktatúra kereti közé szorított áldozatként élt. Ez különösen nehézzé tette életét, hiszen mindössze ebben a három évben taníthatott a Képzőművészeti Főiskolán. 1949-től 1984-es haláláig belső emigrációban élte életét és teremtette meg remekműveit.

Fotó: Tóth István (Országos Széchenyi Könyvtár)

Korniss Dezső jelentősége, életművét vizsgálva a hazai képzőművészetben, vitathatatlan. A szakértők azt írják, hogy összeköti a két világháború közötti magyar modernizmust és az 1960-as években induló neoavantgárd festészetet. Talán nem is lehetett volna másként, hiszen Korniss főiskolás évfolyamtársainak életét és életművét tönkre tette a háború. Korniss képviseli a folyamatosságot 1945 után. Korai festészetében ott táncolnak az izmusok: a kubizmus, a konstruktivizmus, a dadaizmus és a szürrealizmus. De közvetlen hatással van művészetére Kassák Lajos és köre is.

1934-ben Szentendrére költözött, itt Vajda Lajossal együtt egy teljesen új stílust és alkotói módszert alakítottak ki. A népművészet hagyományait elegyítették a szürrealizmussal és a konstruktivista alapú módszerekkel. Ehhez találta meg aztán Korniss Dezső 1945 és 48 között az európai iskola tagjaiban alkotótársait. Visszavonulása az ötvenes években a nyugat-európai nonfiguratív gesztusfestészet kísérleteihez köti, ennek termékei kalligráfiái és az Illuminációk című sorozat.

Szentendrei motívum II. (Szentendrei részlet), 1935; Olaj, vászon, 120 × 140 cm.

Korniss Dezső visszatérése a hivatalos magyar képzőművészeti életbe 1965-től, nagy székesfehérvári kiállításától számítható. A hatvanas évek végétől egyre több fiatal festő keresi társaságát, kapcsolatuk igen erőteljesen segíti a magyar neoavantgárd kibontakozását. Bak Imre, Nádler István, Fajó István, Deim Pál geometrikus festészete együtt bontakozik ki Korniss ekkortól működő, új stílusával. Ezeken újra visszatérnek a korábban felfedezett népművészeti motívumok, árnyalatlan tiszta színfoltok válnak uralkodóvá.

A korszak talán legjellemzőbb képe a Táncos című festmény. A stilizált női figura zárt formaként úszik a színsávokra osztott alap síkja előtt, ez a bizonyos színritmus rendkívül mozgalmassá teszi a táncoló alakot. A lendületesen, szinte egy mozdulattal, mesterien megszerkesztett akt Korniss korábbi képeit idézi, de nincs benne meg az arra a korszakára jellemző, groteszk asszociációkra okot adó mellékzene. A népballadák egyszerűnek tűnő összetettsége, mesterkéletlensége és játékos vitalitása rendkívül jellemző Korniss Dezső művészetére. A Táncos a szakmáról és a művészetről szinte mindent tudó mester magabiztos és ritkán látott határozottsággal megkomponált alkotása.

A képzőművészet iránt érdeklődő nagyközönség természetesnek veszi, hogy egyszerre, egymás mellett a lehető legkülönfélébb stílusok élhetnek. Na, nem demokratikus módon, a művészetben nem szavaznak, ott az idő dönt. Megméri, ki és mi a jó, és ki a rossz. A figurális festészetben éppen úgy megtaláljuk a maradandó értéket képviselő remekműveket napjainkban is, mint a nonfiguratív vagy avantgárdnak mondott művekben.

Korniss Dezső, aki Csók Istvántól és Vaszary Jánostól tanult, és akitől Deim Pál tanult emberi tartást és szakmát, nagy művész volt. Ott ül az idő rostáján – hogy avantgárdosak legyünk – és nevet a méricskélő utókoron.

Dippold Pál

2013. november 26-28. között dokumentumfilm-sorozatot tartunk az Örökmozgó Filmmúzeumban. Célunk az, hogy a legfrissebb magyar alkotások közül néhány közönség elé kerülhessen. A vetítéssorozat szervezőereje a dokumentumfilm-készítés gyártási lehetőségeinek megmutatása. Emellett igyekeztünk mind tematikailag, mind műfajilag a legszélesebb választékot nyújtani: interjú- és riportfilm, követő dokumentumfilm, játékfilmes formában történő ismeretterjesztés, portréfilm egyaránt látható lesz.

Válogatásunk célja az, hogy megmutassuk, hogyan reagálnak mindennapjainkra a legfrissebb magyar alkotások. Az internet, az infotainment korában a nem fikciós műfajokmind formailag, mind témailag folyamatos változást mutatnak, tükrözve az alkotók útkeresését a közönséghez.

A filmvetítéseket beszélgetés követi az alkotókkal. A filmklub házigazdája Boronyák Rita, a MaNDA és Filmarchívum munkatársa. A sorozatra bérlet váltható, ára: 2000 Ft. A fennmaradó helyek függvényében az előadások előtt jegy váltható, ára egységesen 750 Ft.

Program

November 26. 17 óra
A tartótiszt, rendező, riporter, producer: Varga Ágota
A tér, rendező: Gyarmathy Lívia

November 26. 20 óra
A vitorlázó, rendező: Kollmann András
Apolka, rendező: Pozsgai Zsolt

November 27. 16 óra
Börtön rap, rendező: Papp Bojána
Özvegy a keresztelőn, rendező: Putz Attila

November 28. 16 óra
Plusz egy dimenzió, rendező: Kroó András
Stigma, rendező: Petényi Katalin

November 28. 18.30 óra
A kétszer született gyermekek, rendező: Pataky Csaba
Privát Mészöly, készítették: Dér Asia, Gerőcs Péter

1948. november 26-án halt meg Kozma Lajos, híres építészünk. Emlékét azonban nem csupán ma is álló és a figyelmet minden esetben igen erősen magukra vonzó épületei őrzik, hanem szerteágazó munkásságának sokféle más tárgya. A somogyi születésű fiatalember a budapesti Műegyetem építész szakos hallgatójaként különleges grafikai munkáival keltett először figyelmet. Épületrajzai inkább a grafika művészetéhez álltak közelebb, mint a mérnöki tervezéshez. Kozma nem tett mást, mint a szakma kereteit feszegette, és kortársaival együtt sikerült kitörnie a műszaki tudomány számukra szűkre szabott ketrecéből. Hallgatótársai: Kós Károly, Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Tátray Lajos és még sokan mások, Kozmához hasonló módon mutatták be építészeti elképzeléseiket. Az is közös volt bennük, hogy mindannyiuk a népművészet kincseit átemelve elképzeléseikbe igyekezett megteremteni a magyaros stílust. Az ifjú építészek újító csoportját Fiatalok néven kezdték emlegetni.

Kozma Lajos Somogy megye pásztorművészetének motívumaival: tulipán, madár, búzakalász stilizált képeivel dolgozott. A Fiatalok nem csak nevükben voltak azok, hanem lázadásukkal is. Szembenállásukat a régimódi stílussal rendkívül szellemes módon tették közzé. Jánszky, Tátray és Kozma Lajos a Műegyetemen meglehetősen gúnyos hangvételű lapot indítottak. Címválasztásuk is igen szellemes, avantgárd fiatalemberekhez méltó volt: Megfagyott Muzsikus. Goethe szavait forgatták meg, a német költő ugyanis azt mondta a maga patetikus, ám igen unalmas módján, „az építészet megfagyott muzsika”. Kozmáék ebből kiindulva pedig arra jutottak, hogy az építész nem lehet más, mint maga a megfagyott muzsikus.

Kozma Lajos társainál erősebben érdeklődött a grafika iránt, a Megfagyott Muzsikus tipográfiai munkáit is ő végezte. Ekkor még senki nem gondolta, hogy alig néhány év múlva a kor legjobb íróinak műveit fogja illusztrálni. Motívumkincsét társaihoz hasonlóan az erdélyi ornamentika elemeivel egészítette ki, egészen sajátos stílust alakított ki az erdélyiségből, a somogyiságból és a szecesszió gazdagon burjánzó lágy formáiból.

1906-ban kapta meg építészmérnöki diplomáját, de egy Kós Károly munkáihoz kísértetiesen hasonlító épülettervén kívül nem foglalkozott az építészettel, grafikusként dolgozott.

Révész Béla Találkozás Hamupipőkével című novelláskötetéhez készített elsőként illusztrációkat. A szecessziós, art decos expresszionista és misztikus képek sikert arattak a nagyközönség és a művésztársak körében. 1909 és 1910 között Kozma tanulmányúton volt Párizsban, itt találkozott Ady Endrével, akinek verses kötetéhez a korban megdöbbentően merésznek számító grafikákat készített. Aztán sorra jöttek a kortársak, költők, írók, akik a sajátos formavilágú Kozma-grafikákat szívesen látták viszont könyveikben. Hogy csak két nevet emeljünk ki közülük: Csáth Géza és Móricz Zsigmond.

Ady Endre verses kötete

Grafikusi munkája mellett azért Kozma Lajos nem hagyta ott a szakmát, családi házakat, villákat tervezett, a belsőépítészet és az iparművészet területén is a legnagyobbak közé lépett elő. Az első világháborúban négy évig szolgált tüzértisztként. Az építész a rombolás közben nyilván nem tervezhetett házakat, rajzolt. Később külön kötetben jelent meg ekkor született grafika sorozata, Zsuzsa Bergengóciában címmel. A kötet rajzaihoz Karinthy Frigyes írt utólag verseket. Különös, hogy Karinthy Frigyes évtizedekkel később abban a siófoki Vitéz-Panzióban halt meg, melyet annak idején Kozma Lajos tervezett.

Kozma Lajos 1916-ban szabadságot kapott a frontszolgálatból, és hazatérvén Gyomán megismerkedett Kner Izidorral és fiával, Kner Imrével, a híres nyomdászokkal. Itt jegyezzük meg, hogy a különböző írásos munkákban Kneréket gyomaendrődiként emlegetik. Ez nem igaz. Gyoma és a szomszédságában álló Endrőd egészen a szocialista központosítás időszakáig különálló település volt. Önálló történelemmel más és más hagyományokkal, Gyoma fejlett iparral, Endrőd pedig kiváló mezőgazdasággal. Ne tessék tehát gyomaendrődözni.

A gyomai Kner-villa

A gyomai Kner Nyomda határozott szándéka az volt, hogy megmutassa Magyarországon is készülhetnek európai színvonalú művek európai színvonalú kiadásban. 1916-tól sorra rendre jöttek is a remek mívű könyvek Kozma-illusztrációkkal. A grafikus azonban nem csak a szorosan vett, szövegekhez kötődő képekkel gazdagította a Kner kiadványokat, hanem könyvdísz mintakönyveket is készített, bennük igen szép iniciálékkal, fametszetekkel. 1925-ben Kozma Lajos tervei alapján készült el Gyomán a Kner-villa. A szecesszióból a Bauhausba áthajló, a két stílus legjellemzőbb motívumait mesterien elegyítő épület ma a Kner család és a magyarországi nyomdászat történetét bemutató kiállításnak ad helyet.

Kozma Lajos 1919-ben belerohant a forradalomba. A Tanácsköztársaság idején a művészeti direktórium tagja volt. Nyilvánvaló baloldalisága aztán csak 1945 után kaphatta meg jutalmát. A Tanácsköztársaság és az első világháború pusztításai után konszolidálódó országban Kozma Lajost nem az ideológia, hanem szakmája, az építészet foglalkoztatta. Szükség is volt rá. A szecesszió hullámzásából a Bauhaus letisztult egyszerűségében nemes formavilágába megérkező Kozma Lajos ekkortájt épült házai ma is tiszteletet ébresztenek. A házak többsége Budapest II. kerületében készültek el, a Bimbó, a Berkenye, a Csopaki, a Herman Ottó, a Napraforgó és a Trombitás úti házak ma is azt hirdetik, hogy nem csak Párizsban ragyoghatnak a Bauhaus mesteri művei. Kozma Lajos talán legismertebb épülete a lupa-szigeti vasbeton nyaralója. Ennek elkészülte után vált egyértelművé, hogy a tervező a díszítés helyett a funkciót helyezte az előtérbe. Az is kitűnik, hogy éppen úgy, ahogy grafikai és iparművészeti munkáiban, Kozma építészeti tevékenységében szinte végletesen leegyszerűsödött a formavilág. Mi más lehetne egy nyaraló szerepe, mint a lehető legteljesebb közelségbe hozni az embert a természettel? Kozma villája egy műugró toronyra hasonlító vasbeton ívrendszeren nyúlik a Duna fölé. A legkorszerűbb technológiát felhasználva teremtette meg az építészeti munkájára legjellemzőbb házat. Kozma Lajos építette a Margit körúti, ma is ragyogó Átrium házat, könnyű megtalálni, alsó szintjén mozi van. Igazából az ilyen fajta tömbházaknak nevezett épületek tervezésében teljesedett ki Kozma Lajos mérnöki tehetsége. Ezekben mutathatta meg díszítőművészi, belsőépítészi és bútortervezési, iparművészeti tudásának javát is. Ilyen tömbház, az art deco remekműve, a régi Posta utca 13 szám alatti épület. A látszólag egyszerű külső valójában egy rendkívül izgalmas térformálás mesteri példája. A fehér falrészek és a nagy üvegfelületek váltogatása teszi azzá. Hogy még egy nagy munkáját is idesoroljuk, idézzük fel a Divatcsarnok 1936-os átalakításakor tervezett Kozma-féle üvegtetőt. A minden ízében modern tetőszerkezet akármelyik mai pláza fölött ott állhatna.

Lupa-szigeti nyaraló

Kozma Lajos változatos, értékteremtő, munkákban gazdag élete 1948. november 26-án ért véget. Életműve azonban olyan örökség, melyre a vele együtt indulókéival együtt minden magyar ember büszke lehet.

Dippold Pál

Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1963. november 23-án kezdte sugározni a BBC saját gyártású sorozatát, a Doctor Who-t, melyet Magyarországon leginkább a „Ki vagy, doki?” címen ismerünk. Valószínűleg senki nem gondolta akkor, hogy az eredetileg gyerekeknek szóló ismeretterjesztő műsor később a világ leghosszabb ideje futó sci-fi sorozata lesz.

A ’60-as években a BBC készíteni akart egy olyan szériát, amelyből a gyerekek tanulhatnak, ám cél volt az idősebb korosztály megszólítása is, ezért esett a választás először egy idősebb színészre Doctornál (ez ugyanis nem titulusa, hanem neve a főszereplőnek).

Doctor egy földönkívüli lény (egy az Idő Urai közül a Gallifrey bolygóról), aki térben és időben utazik egy vagy két kísérővel TARDIS (Time And Relative Dimension In Space) nevű időgépén, mely kívülről úgy néz ki, mint egy brit rendőrségi telefonfülke. (A sorozat sikerességét és a brit popkultúrában való fontos szerepét jelzi, hogy mikor a BBC védjegyként akarta bejegyeztetni a telefonfülkét, a bíróság a javukra döntött a rendőrséggel szemben.)

TARDIS

Ugyan teljesen ember kinézetű, biológiailag eltér néhány dologban, például két szíve van, illetve ha halál közeli állapotba kerül, képes a regenerációra, amelynek során új testbe költözik. Ezzel a képességgel oldották meg az alkotók, hogy mikor 1967-ben az első Doctor (William Hartnell) leváltása felmerült, ne érjen véget a sorozat.

A Doctor Who klasszikus epizódjait 1963 és 1989 között forgatták, majd ekkor az egyre csökkenő népszerűség miatt (ideiglenesen) véget ért a sorozat, ám a BBC többször is ígéretet tett rá, hogy folytatja. 1996-ban elkészült egy film a nyolcadik Doctorral (Paul McGann), ám mivel ez csak az Egyesült Királyságban volt sikeres (az USA-ban nem), így nem készült folytatása. 2005-ben pedig újraindította a sorozatot a BBC a kilencedik Doctorral.

Doctor Who-k

Ami a számokat illeti: napjainkig a szériának több mint 800 epizódja készült el, és „elfogyasztott” tizenegy Doctort (a 2013. május 28-ai évadzáró részben még Matt Smith, a tizenegyedik Doctor látható, ám később megerősítették a hírt, hogy a továbbiakban Peter Capaldi veszi át a helyét). Harmincnál is több útitárssal és társnővel utazott együtt és a TARDIS belseje (mely sokkal nagyobb, mint amekkorának kívülről tűnik) szinte évről-évre változott. Majdnem ötven országban sugározták, készült belőle több spin-off (mellékszál) sorozat, könyvsorozat és videojáték is.

A széria méltán került be a Guinness Rekordok könyvébe is, s már a klasszikus széria (1963-1989) is rengeteg elismerést kapott fantáziadús történeteiért, különleges effektjeiért vagy azért, mert elsők között használtak az epizódokban elektronikus zenét. Akinek megjött a kedve a sorozathoz, ám még egy részt sem látott, harminchárom évaddal van lemaradva.

Aggodalomra semmi ok, a következő évad csak 2014 őszén kezdődik!

Szemerey Janka

Fél évszázaddal ezelőtt, 1963. november 22-én halt meg Aldous Leonard Huxley angol író, akinek legismertebb műve a Szép új világ. A 19. század végén, 1894-ben született Huxley, családjáról a világ sokat tudhat. Teli van híres emberekkel. Az író nagypapája Thomas Huxley Oxfordban tanított, maga Darwin mondta róla, hogy benne az élettan legnagyobb tudósát tisztelhetjük. A tudománytörténet kettejüket – Darwint és Thomas nagypapát – a modern biológia megalapítójaként tartja számon. A biológus egyébként az irodalom iránt is élénken érdeklődött, prózát is, verset is írt, ráadásul nem is rosszakat. A család tele volt tudósokkal, nagy tekintélyű tanárokkal és írókkal. Unokája, Julian Sorell Huxley szintén Oxfordban tanított, a 20. század egyik legjelentékenyebb biológusaként tisztelik. Nagyapjához hasonlóan kitűnően írt, olvasmányos ismeretterjesztő írások, útirajzok és két verses kötet is maradt utána. A másik unokája pedig Andrew Fielding Huxley Nobel-díjas (1963) biofizikus-fiziológus volt.

A biológus Julian és a későbbi orvosi Nobel-díjas biofizikus Andrew öccse volt Aldous Huxley, aki már egészen fiatal korában nagy népszerűséget és ismertséget szerzett magának verseivel, aztán biológiai tanulmányokba kezdett. Úgy tűnt, hogy követi bátyja és nagyapja példáját. Igen ám, de 1911-ben Huxley egy súlyos és fájdalmas betegségbe esett, aminek egyik következménye az volt, hogy majdnem négy évig szinte teljesen vak emberként kellett élnie. A bajban a szerencse, hogy betegsége megmentette az első világháborús katonáskodástól. Gyógyulása után aztán végre sínre tette későbbi magát, irodalmat tanult Oxfordban. Az irodalom érdekes világba sodorta a fiatalembert, aki folyamatosan írt. Londonba kerülvén irodalmi, zenei és művészeti kritikákat tett közzé újságíróként. Első regénye 1921-ben jelent meg A nyár a kastélyban címmel. Ez a szatíra nagy sikert hozott, ami végre megengedte Huxleynak, hogy csak az írásnak éljen. És ő nem tétlenkedett, írt. 1929-ig 12 regényt, ezekben a nagypolgárság gondolkodásmódját és életvitelét tette gúny tárgyává. Az 1928-ban jelent Pont és ellenpont című regénye röpítette a világhírnévig. Huxley azonban – kizárólag szépirodalomból, ugyebár, akkortájt sem lehetett megélni – igen sok szerelmes és bűnügyi regényt is elkészített ezekben az időkben.

Az 30-as években Franciaországban, a Toulon melletti Sanary-ban élt. Itt készült el legjelentősebbnek tartott regénye a Szép új világ, ami aztán 1931-ben meg is jelent. A borúlátó, az emberiség számára szomorú jövőt megfestő szatíra lényege, hogy az emberi társadalmat a túlhajtott műszaki fejlődés természetes fejlődésének útjáról eltérítheti. A Szép új világ lényege a rettegés az önjáróvá vált műszaki fejlődés következményeitől. A regény úgynevezett negatív utópia.

 A nagyközönség, legyen az olvasó, mozinéző vagy zenehallgató minden korban vonzódott a rettegés élményéhez. A rémtörténetek, horrorfilmek és napjainkban például a zombimetált ordító rockzenekarok termékeire mindig is nagy volt a kereslet. Igaz, korábban a társadalmak talán egészségesebben működtek, mint manapság, így a rettegés nem önthette el a tömegeket. Ugyanakkor az emberi képzelet szárnyalását semmi nem akadályozta, és remek művek születtek az emberiség jövőjéről, többek között a technikai eszközök fejlődéséről is. Az úgynevezett tudományos fantasztikus irodalom korai képviselői azonban közel sem voltak olyan egyhangúan borúlátóak, mint Aldous Huxley. Ráadásul Jules Verne például legtöbb utódjánál jóval pontosabban jövendölte meg például a technikai fejlődés irányát. Elég talán a Hold-utazásra utalni . Jókai Mór több száz egyéb írása mellett, ránk hagyta az első magyar sci-fit, A jövő század regényét. A magyarok egyébként a legújabb korban is igazi sci-fi mesterművekkel álltak elő. A szocializmusban szocializálódott honfitársaink igen sok ismeretre tehettek szert Kuczka Péter, Fehér Klára, Zsoldos Péter vagy Szentmihályi Szabó Péter remekbe szabott történeteiből. Nagy részük ezeknek nyilván a kincstári optimizmussal volt tele, ám mégis, vagy talán éppen ezért nagyobb élmény volt olvasni, mint az aprólékosan rosszkedvű, nagy szorongásokat keltő Huxley, vagy Orwell-műveket. Az utóbbi író műveit egyébként be is tiltották.

Nyilván sok olyan embertársunk van, akinek a világ legjobb írója Aldous Huxley. Sok oka lehet ennek, az egyik, hogy az író élete alkonyán, amikor már Hollywoodban élt, kitüntető érdeklődéssel fordult a misztikus tanok felé. Huxley nem volt istenhívő. A keleti vallások közül – nagy divat volt ez akkor, arrafelé – a buddhizmus foglalkoztatta. Érdeklődésének másik, meghatározott iránya a kábítószerek tudatmódosító hatására összpontosult. 1953-tól nagy kedvvel vesz részt azokban a vizsgálatokban, melyeket az indiánok által már régóta ismert és használt meszkalinkaktusz gyökeréből kinyert droggal végeztek. 1954-ben megírta Az érzékelés kapui című tanulmányát, majd rá öt évvel a Menny és pokol című értekezését a szer tudattágító hatásáról. Közben, ugyebár eltelt öt év, Huxley pedig vidáman meszkalinozgatott. A Huxley-féle életformának az ezekben az években induló beat költészet műveiben számtalan részletét megismerhetjük: Alen Ginsberg, Jack Kerouac, Norman Mailer és a többiek bibliaként forgatták Huxley meszkalin-ügyi dolgozatait.

Nincs tehát abban semmi csodálkozni való, hogy az Oxfordból Kaliforniába került tudós palántából bohém művésszé átvedlett Huxley hippi példaképpé vált. Halála után nem sokkal a lázadó fiatalok szétverték apáik és nagyapáik rendjét és elkezdték a maguk új világának felépítését. Aztán, hogy ez sem szép, sem új nem lett, azon sem kell csodálkozni. A hippik megöregedtek, fodrászhoz járnak, vagy kihullt a hajuk, a huxley-i, és orwelli látomások pedig csak részleteikben valósulnak meg. Mondjuk abban, hogy ma már szinte természetes, hogy a Nagy Testvér mindenkit figyel.

Dippold Pál

1938. november 19-én született meg az Egyesült Államok-béli Cincinnatiban Robert Edward Turner, akit ma a világ Ted Turnerként ismer. A maga kilencmilliárd dolláros vagyonával az egyik legnagyobb médiabirodalom első embere. Manapság neve egybeforrott a CNN hírtévével. Ezen nincs mit csodálkozni, 1980-ban ő alapította.

Ted Turnert leginkább médiamogulnak titulálják. Furcsa ez a szóhasználat. Az alliteráción túl nézzük, mi is indokolhatja a használatát, honnan ered. A mogulok a középkorban Észak-Indiában birodalmat kiépítő mongol származású, de muszlim vallású dinasztia kivételes képességű uralkodói voltak. A mogulok két évszázadon és hét nemzedéken át uralkodtak. Jól működő államigazgatást alakítottak ki. A mongolok, ezt Kína történelméből is tudjuk- ott a századokig uralkodó Jüan –dinasztia uralkodóiként éltek -, rendkívül hatékony államszervezők voltak. Az Ázsiában óriási tekintélyt szerzett mogulok nevét viselni tehát senkinek nem lehet szégyellni való.

Térjünk vissza azonban Amerikába, ahol ezt a titulust nem véletlenül szerezte meg Ted Turner. Óriási birodalma van, amelyet folyamatosan gyarapítani tud, okos, szerencsés és igen tehetős.

Gazdag családba született, apja a reklámszakmában szerzett vagyont, az akkoriban elterjedő óriásplakát-piacon volt jelentős szereplő. Minden erejével arra törekedett, hogy fia is hasonló pályára lépjen, ám ő inkább egy katonai akadémiára iratkozott be és megszállottan sportolt: vitorlázott. Azt írják róla, hogy mindezek közben a filozófia és a versírás is foglalkoztatta. Nyilván érzékenysége terelte például az olyan kivitelezhetetlen tervek felé, mint például az, hogy misszionárius lesz. Üzletember apja, aki munkaalkoholista és jelző nélküli alkoholista volt, ötvenhárom éves korában fejbe lőtte magát. A huszonnégy éves fiatalemberre maradt a családi vállalkozás, rá kellett jönnie, hogy folytatnia kell a hagyományt, fenntartani és továbbfejleszteni az üzletet.

Ekkortól az egyre sikeresebb és vagyonosabb üzletember szociális érzékenysége egyre inkább megnyilvánulhat, szinte a világ minden gondján segíteni akar. Békét, harmóniát, megértést és testvériséget hirdet, ami ezek megvalósulását segíti, azt támogatja. Kevés nála adakozóbb, jó ügyeket segítő embert ismer a világ.

Ted Turner nem kispályás játékos. Nem számítanak neki a nagyhatalmi politikai játszmák, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió politikai megfontolásokból bojkottálták az olimpiát, Turner megszervezte a Jóakarat Játékokat.

Ted Turnert kiszámíthatatlannak tartják. Üzleti húzásai váratlanok, első pillantásra érthetetlenek. Aztán az idő mindig Turner mogult igazolja. 1996-ban például egész médiabirodalmát eladta a Time Warnernek, ám elnökhelyettesként ott maradt az új cégnél. Aztán négy évvel később ez a cég összeolvadt az America Online-nal – az egyik legjelentősebb, 2009-ben a tőzsdére is bevezetett internetes szolgáltatóval –, Turner tehát részesévé vált a hatalmas, száznyolcvanegy milliárd dolláros üzletnek.

Ted Turner nagyrészt a médiában megszerzett tekintélye miatt ismert. Azt talán kevesebben tudják róla, hogy ő az USA második legnagyobb földbirtokosa: 1,6 millió hektáros terület ura. Birtokán tizenhétezer bölény él. Ez a történet példázza talán legjobban az egykori érzékeny lelkű fiatalember valódi törekvéseit: szeretni és védeni kell a természet értékeit. A bölényeket a 20. század közepén a kipusztulás fenyegette. Ha úgy tetszik, Ted Turner mentette meg őket.

A természet része természetesen az ember is. Ritka az olyan gazdag ember, aki olyan óriási összeget fordítana jótékonysági, emberbaráti célokra, mint Ted Turner. Egymilliárd dollárral támogatta az ENSZ népesség-, gyermek egészségügyi és környezetvédelmi tevékenységét.

Az élet egyetlen területén azonban a sikeres ember rendre kudarcot vallott. Ez pedig a család, a házasság. Ted Turner háromszor nősült, és háromszor vált el. Utolsó házasságát a világhírű filmsztárral, Jane Fondával kötötte, ez kilencévi együttlét után, 2001-ben bomlott fel. Turner keserűen azt mondta erről: „Úgy érzem, gyakorlatilag bármit el tudok érni. Kivéve egy sikeres házasságot.”

Dippold Pál

1928. november 18-án, pontosan 85 éve „született” Mickey egér, illetve ezen a napon debütált a Willie gőzhajó (Steamboat Willie) című rajzfilmben, amely egyike volt az első hangos meséknek. A világ leghíresebb egerének nem ez volt az első szereplése, ám Walt Disneynek és animátorának, Ub Iwerksnek korábbi két próbálkozása (Plane Crazy és The Gallopin’ Gaucho) nem talált forgalmazóra. Születésnapja alkalmából Mickey úgynevezett „elsőiből” szemezgettünk.

Mickey Rooney színésznek van egy kedves anekdotája arról, hogy valójában róla nevezték el a figurát, ugyanis 5-6 éves forma kisfiú lehetett, mikor már a Warner Brothers stúdióban forgatott, ahol találkozott Disneyvel, s ő inspirálta. Az igazság viszont az, hogy egerünk először a Mortimer nevet kapta („Mortimer Mouse”), de Disney ezt – felesége tanácsára – a sokkal barátságosabban hangzó Mickey-re változtatta. Később azonban felhasználta az előbbi nevet is, Mortimernek nevezte el ugyanis Mickey Peg-Leg Pete utáni második rosszakaróját.

Mickey első „szerelmi csalódására” hamar sor került, ugyanis az 1929. március 14-i részben (The Barn Dance) Minnie visszautasítja őt, s helyette Pete-et, az örök ellenséget választja.

Két héttel később, a The Opry House-ban (1929. március 28.) Mickey kesztyűket kapott, így ha fedésben volt a keze és teste, könnyebb volt megkülönböztetni. S ha már a kéznél járunk, Mickeynek csak négy ujja van, Disney mókásan megjegyezte ugyanis, hogy ez két szempontból is indokolt: „Művészetileg azért, mert öt ujj sok egy egérnek. Úgy nézne ki a keze, mint egy banánfürt. Pénzügyileg pedig: az, hogy nincs még egy ujj mind a 45 000 rajzon, hat és fél perc rövidítést jelent, amivel milliókat spóroltunk meg a Stúdiónak.”

Az 1966-os filmhíradó megemlékezése a 65 évesen elhunyt Walt Disney-ről

Hot dogs, hot dogs!” – Mickey először az 1929-ben bemutatott The Karnival Kidben szólalt meg, előtte csak sírt, fütyörészett vagy nevetgélt. A hangját természetesen alkotója kölcsönözte egészen 1946-ig, amikortól a stúdió igazgatása mellett már nem jutott rá ideje és Jimmy MacDonald vette át a helyét.

Képregény formájában 1930. január 30-án látott napvilágot, miután túl volt tizenöt sikeres filmepizódon és a közönség már jól ismerte. Az első füzet témája az egyik, korábban sikertelen epizód, a Plane Crazy volt, és egészen 45 éven át szórakoztatta az érdeklődőket.

Mickey-t viszonylag fiatalon, már 1932-ben jelölte az Akadémia Oscar-díjra a „Mickey’s Orphans” című epizódért. A történelem során ez volt az ötödik Oscar gála, erre az alkalomra Walt Disney és a stúdió elkészítette az első színes rajzfilmet, ám ez végül akkor nem jutott el a közönséghez (csak 3 évvel később, 1935-ben láthatta a nagyérdemű). Összesen kilenc mesét jelöltek a csintalan kisegérrel főszerepben, a Legjobb Animációs Rövidfilm kategóriában, és az 1942-es Lend a Paw című film meg is kapta a díjat. Később Mickey lett az első rajzfilm figura, aki csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en 1978-ban, ötvenedik születésnapján.

Az 1933-as Mickey’s Gala Premierben szerepelt és érintkezett először Mickey emberekkel, a történet szerint egyik új filmjének volt premierje, s a bemutatón megjelenik Hollywood színe-java. Érdekesség, hogy a filmben levetített filmet soha nem játszották le külön. Egyben ezzel a rajzfilmmel kapcsolatban keringenek városi legendák, miszerint 1939-ben a BBC a film sugárzása közben szakította meg adását a második világháború miatt, s folytatta 1945-ben pontosan onnan, ahol abbahagyták.

Ugyan az epizódokban már az elejétől jelen van egy „ősellenség” (Peg-Leg Pete), a mesén kívüli világban évek teltek el, mire Mickey-t meg tudta valaki fosztani a trónjától: 1935-ben Popeye volt az, aki megelőzte a közvélemény kutatások szerint.

Ekkoriban Mickey rajzolói és szövegírói alkotói válságban szenvedtek. Ahogy főszereplőjük szépen-lassan a gyerekek példaképévé nőtt, az új jellem kevesebb mókás, szórakoztató kalanddal kecsegtetett, mint a korábbi rakoncátlan. 1934-ben szerepelt együtt először Mickey és Donald kacsa –, aki korábban a Bolondos Dallamokban debütált -, s utóbbi viharos személyisége végtelen ötlettel látta el az alkotókat.

1940-ben látott napvilágot a Fantasia, az első ún. „feature length” (a mozgókép terminológiában használatos fogalom olyan filmre utal, aminek legalább 40 percesnek kell lenni, hogy jelölhető legyen Oscar-díjra) mozifilm, amiben Mickey egy varázsló segédjét alakítja, s később ez lett az egyik legmeghatározóbb szerepe (a mai napig a nevével fémjelzett ajándéktárgyak jelentős részén piros köpenyben és kék sapkában szerepel, akárcsak az említett epizódban).

Mickey népszerűségét mutatja, hogy csak két kitalált karakter van a világon, aki fel tudja venni vele a versenyt, a Mikulás és Ronald McDonald, illetve gyakran jelenik meg az amerikai kultúra jelképeként is. Ennyi idősen már mindenképp kijár neki a tisztelet, boldog születésnapot Michael Mouse!

Szemerey Janka