Az első ember, aki a maga fizikai mivoltában is el tudott emelkedni a Földtől, azaz kilépett a világűrbe, 55 évvel ezelőtt 1961. április 12-én Jurij Alekszejevics Gagarin szovjet űrhajós volt. Pontosabban orosz volt, mivel szovjet emberek valójában nincsenek, nem is voltak, csak ezt a nevet viselték azok, akik az egykori óriási birodalom, a Szovjetunió területén éltek. Jurij Gagarin hőstette, mert azt senki nem vitathatja, hogy űrutazása minden szempontból az volt, dicsőséget hozott hazájának.

Jurij Gagarin

A világ első űrhajósa 1934 március 9-én született egy Klusino nevű faluban. Szülei termelőszövetkezeti dolgozók voltak, így tehát megfeleltek az akkor uralkodó kommunista eszmerendszer káderkívánalmainak. Az asztalos papa és a földműves mama dolgozott, Jurijt jórészt a nővérei nevelték. Kisdiákként okos, szorgalmas gyerekként jellemezték. 1951-ben, miután vasöntői szakmát szerzett, a szaratovi műszaki főiskolán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Ekkor kezdett el repülni, 1955-ben megszerezte a civil pilótavizsgát. Az orenburgi katonai repülős iskolában folytatta tanulmányait, ahol is 1957-ben jogosítványt szerzett a MIG 15-ös harci repülőgép irányítására. A földön is nagy örömök érték, megházasodott. Miután diplomáját kézhez kapta, a luosztari légi bázison szolgált hadnagyként 1959-ig. A szovjet űrprogram szakemberei húsz társával együtt választották ki a későbbi feladatok teljesítésére. Gagarinnak itt előnyére vált az a sokak által hátrányosnak gondolt adottsága, hogy mindössze 157 cm magas volt.

A Vosztok-1 és maga a Vosztok program tette lehetővé, hogy az emberiség történetében először valaki közülünk kijusson a világűrbe. A bajkonuri repülőtérről indult, kozmoszba irányított szerkezet és utasa sok mindenben első: övé az első repülés Föld körüli pályán, a súlytalanság első igazi megélése, az első rádióbeszélgetés az űrből, az első légkörbe visszatérés és még sok minden más elsőség. A Vosztok-1 egyszer kerülte meg a Földet, háromszázhuszonhétszer százkilencvenegy kilométeres ellipszis pályán repült, az út száznyolc percig tartott. A szaratovi terület Engels nevű városa mellett ért földet Jurij Gagarin. Mivel a Vosztoknak még nem volt sima leszállást lehetővé tevő rendszere, a földet érés előtti utolsó szakaszban Gagarin katapultált, és ejtőernyője segítségével szállt le. Az első űrrepülést teljes titoktartás övezte. Később azonban Gagarin világ körüli útra küldték. Mindenhol ünneplő tömegek fogadták, így a Szovjetunió Gagarin révén besöpörhette a program mérnökeinek és technikai teljesítményének szóló dicsőséget. A Vosztok űrhajó adatai sok minden elmondanak a korabeli viszonyokról: hossza 4,3 méter, legnagyobb átmérője 2,5 méter, a leszálló modulé 2,3 méter volt, a fülke belső, szabad térfogata mindössze 1,6 köbméter volt. Az utolsó adat ismeretében válik érthetővé, hogy miért kapott akkora jelentőséget az asztronauták kiválasztáskor testmagasságuk. Kicsi kabinba kicsi ember kellett.

A Vosztok-1 modulja

A világ akkori két szuperhatalma, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között 1957-ben indult el az úgynevezett űrverseny. Ennek volt a legfontosabb és leglátványosabb eleme az a program, melyet mindkét nagyhatalom elindított: embert juttatni a világűrbe. A Szovjetunióban mindent titokban tartottak, az amerikai Mercury-program a teljes nyilvánosság előtt folytatódott.

A Szovjetunióban az embert szállító űrhajó fejlesztése három szakaszra bontható. Az elsőben zajlottak az elméleti kutatások, a leendő űrhajó formájának és anyagainak kiválasztása. A második lépcsőben egy katonai műholddal közös tervezésű, ember szállítására is alkalmas űreszközt készítettek, a Vosztok-1K típusú űrhajót. Miután a Szovjetunió kommunista pártja 1959-ben úgy döntött, hogy eljött az ideje a végleges űrhajó változat kifejlesztésének, nekiálltak a Vosztok-3K kialakításának. Az űreszköz két részegységből állt. A fő részt a gömb alakú kabin jelentette, ebben utazhatott az űrhajós, és ezt életfenntartó rendszerekkel, műszerekkel, valamint a visszatérés leglényegesebb kellékével, a hőpajzzsal szerelték fel. A másik egység, egy hengeres test a visszatéréshez szükséges fékező hajtóművet, az akkumulátorokat és az űrhajó irányító hajtóműveit vitte magával. A program már említett legénység-válogatása a programvezető, Szergej Koroljov követelményrendszere alapján történt. A szovjet légierő pilótái között kerestek 25-30 éves 170-175 cm magas, 70-72 kg testsúlyú, testileg, lelkileg egészséges embereket. Háromezer pilóta közül végül huszat vittek további vizsgálatokra az 1960-ban alapított űrhajós kiképző központba. Itt zajlottak a további próbák, tizenkettő, nyolc, majd hat fősre szűkült a jelöltek társasága. A hat jelöltet aztán Csillagvárosba, a Moszkvától alig huszonöt kilométerre fekvő kiképző központba költöztették. Névsoruk egyben azt is elárulja, hogy előbb-utóbb többségük tiszteletét tehette a kozmoszban: Jurij Gagarin, Valerij Bikovszkij, Adrian Nyikolejev, Pavel Popovics, German Tyitov és Grigorij Nyeljubov. A szovjet kormány – és mint írják, Nyikita Szergejevics Hruscsov pártfőtitkár – határozott kívánsága volt, hogy az első űrhajós szín orosz legyen, azaz szüleinek és nagyszüleinek is orosznak kellett lenniük. Sajátos efféle adalékokat utóbb megismerni az antináci internacionalista birodalom titkai közül. A hat ember közül így kiesett az, akinek ereiben ukrán, másikuknak csuvas vér is folyt, végül a lehetséges elsők listája már csak két személyből állt, Gagarinból és Tyitovból. A kommunista párt ahhoz is ragaszkodott, hogy a leendő hős munkás vagy parasztcsaládból származzon. Gagarin állt nyerőre, falusi volt, szülei parasztok. Tyitov is falusi volt ugyan, de édesapja tanítóként értelmiséginek számított. A végső kiválasztást a repülés előtt egy héttel tartották: Gagarin az első, tartaléka Tyitov, az ő tartaléka pedig Nyeljubov lett. Gagarin mellett szólt egyenletes teljesítménye és akkori fizikai, lelki kiegyensúlyozottsága.

A Szovjet tudomány és technika 50 éve jubileumi kiállítása a BNV területén, 1967-ben. A képen Gagarin űrhajója, a Vosztok-1. Forrás: Fortepan

A sikeres űrutazás után Moszkvában óriási állami fogadást rendeztek Gagarin tiszteletére. A világ nyugati fele ugyan elismerte a Vosztok-1 repülésének nagy jelentőségét, ám sokan az űrverseny veszteseiként mindenféle pletykákat terjesztettek az eseményről. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya táviratban gratulált, ám nem tudta leplezni csalódottságát, és bejelentették az Apolló-program elindítását, ami a Hold elérését célozta meg.

A világűrutazás közben Gagarin jól érezte magát, jegyzetelt a fedélzeti naplóba, érzéseiről magnóra beszélve számolt be. Nem sokkal földet érése után ezredessé léptették elő, kitüntették a Szovjetunió Hőse címmel és a Lenin-renddel. A szovjet űrhajósok egységének parancsnoka lett, aztán a róla elnevezett kiképző központ parancsnokhelyetteseként dolgozott. 1968-ban repülőmérnöki diplomát szerzett, és ismét repülhetett vadászgépen (űrutazása után minden veszélyes tevékenységtől eltiltották, még autót sem vezethetett). Ez volt a végzete. MIG 15-ös gépe lezuhant, a világ első űrhajósa harmincnégy éves korában meghalt.

Jurij Gagarin - Dicsőség a Párt fiának!

Jurij Gagarin halálával kapcsolatban igen sokféle és furcsa elmélet kering azóta is a szakértők és a laikusok körében, beszélnek merényletről, öngyilkosságról, ittas repülőgép-vezetésről, gyilkosságról, ám mindezek semmit sem változtatnak a tényen: Jurij Alekszandrovics Gagarin hős volt. Nem kizárólag és nem elsősorban a Szovjetunió hőse. Mindannyiunké.

1968 óta - Gagarin űrutazásának emlékére - április 12. az űrhajózás napja.

Dippold Pál