Kresz Géza neve az egészségügyben dolgozó viszonylag kis létszámú embercsoporton kívül a többségnek aligha mond sokat. Attól sem leszünk okosabbak, ha felidézzük Kern András jó néhány évtizedes Látlak Amerika című remek dalát, hiszen abból is csak annyi derül ki, hogy Kresz Géza egy utca – a 13. kerületben –, ahol fordul a villamos.
Kresz Géza (Forrás: Kresz Géza Mentőmúzeuma)
Ideje hát megismerni a magyar orvostörténet egyik jelentős alakját. Kresz Géza 1846-ban született Pesten. Édesapja a 19. század elején Merseburgból vándorolt be Magyarországra, ahol Pesten feleségül vette egy könyvkerekedő lányát. Hat gyerekük született, közülük a legkisebb volt Kresz Géza. Felnövekedvén 1877-ben a szülői példa fordítottját követte, Münchenből választott magának feleséget. Nekik is hat gyerekük volt.
Az édesapja nevét viselő ifjabb Kresz Géza a család másik leginkább ismert tagja, világhírű hegedűművész volt. A Kanada máig leghíresebbnek mondott vonósnégyesének megalapítója, a világszerte jól ismert és kedvelt Boleró című zenemű szerzőjének, Maurice Ravelnek a barátja. 1941 és 1949 között ifjabb Kresz Géza volt a Nemzeti Zenede főigazgatója, majd Kanadába költözött egy angol zongoraművésznő férjeként, ahol 1959-ben halt meg.
A tér- és időbeli kitérő után térjünk vissza a papához, aki 1871-ben Pesten megszerezte orvosi diplomáját. A főváros kialakulásának idején kezdte tehát pályáját, kerületi orvosként, aztán tisztiorvosként az akkor már Budapest belvárosában.
Kresz Géza alapította meg 1887-ben a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületet. Az új szervezetnek igen nagy szerepe volt az 1892-ben kitört budapesti kolerajárvány felszámolásában. A sokoldalú orvos sokat publikált, a lehető legváltozatosabb témákban, első írásai a ma már furcsának minősíthető című Államorvos című lapban jelentek meg. Szó volt ezekben sok mindenről: az elmeállapotok vizsgálatáról, a főváros egészséges tejjel ellátásáról, a tüdőbajok elleni védelemről, majd az 1880-as évek közepétől az elsősegélynyújtás és a baleseti mentés részleteiről is. Kresz Géza sokoldalúságának talán legékesebb bizonyítéka, hogy ő alapította a budapesti Korcsolyázó Egyletet, vagyis az ő javaslatára alakították ki a városligeti műjégpályát.
Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet (BÖME) központjának udvara. A Millenniumi kiállításhoz kapcsolódó bemutató: korabeli betegszállító mentőjármű és személyzete. A felvétel 1896-ban készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.250
Annak ellenére, hogy már 1876-ban megszületett a törvény a mentő intézmények megszervezéséről, tizenkét évet kellett várni arra, hogy Kresz Géza 1887-ben Európában példátlan módon létrehozza a magyarországi szervezett mentés első központját. Egészen addig a rendőrség dolga volt a balesetek kezelése és az elsősegélynyújtás, a központi rendőrőrsökön egy-egy mentőszekrény eszközeivel igyekeztek segíteni a bajbajutottakon. A Monarchia fővárosában, Bécsben, igaz, már 1803 óta megvolt ez a rendőrségi mentőrendszer, de az egyre gyorsabb ipari, gazdasági, az urbanizációval együtt járó hatalmas fejlődést nem tudta követni. Aztán, amikor 1881-ben egy nagy tragédia is bekövetkezett, leégett a bécsi Körszínház, melyben ezer ember halt meg, végképp egyértelművé tette, hogy egy szervezett, jól kiképzett emberekből álló és korszerű eszközökkel felszerelt mentőszolgálatra van szükség. Bécsben bizonyos Jaromir Mundy, a máltai lovagrend főorvosa létrehozta a Bécsi Önkéntes Mentőegyesületet. Magyarországon 1886-ban Temesvárott szervezték meg az első mentőegyesületet, ezután követezett Kresz Géza Budapesten, aki a bécsi mintát követve alapította meg az új intézményt. Kresz Géza a főváros mentőügyeiben nagy szervező munkát végzett. Egészen fantasztikus tervei voltak, például arról értekezett, hogy a minél eredményesebb mentőmunka érdekében a Duna mindkét partján a hidak környékén állítsanak fel mentőházakat. Aztán ezt a gondolatot továbbfejlesztve már kerületenként építtetett volna ilyeneket. Tervei szerint a betegeket először nem a közkórházakba, hanem a központi mentőházakba vitték volna, és innen kerültek volna tovább a már ellátott betegek a szakintézményekbe. Az egészségügy demokratizálását is jelenthette az a széleskörű felvilágosító és oktató munka, amellyel Kresz Géza az elsősegélynyújtás alapismereteit terjesztette írásaiban és a gyakorlatban.
Az Országos Mentőszolgálat Kresz Géza által megalapított Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet (BÖME) központjának épülete. A felvétel 1890 után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.159
Munkájának leglátványosabb eredménye Európa első, ma is eredeti funkciójában működő mentőpalotájának megépítése volt, melyet Quittner Zsigmond tervezett. 1890-ben adták át. A központi mentőállomás épületeiben minden a legcélszerűbb rendben volt elhelyezve. A szakszemélyzet készültségi és pihenő szobái, az irányító csoport helyiségei és a szolgálati lakások – maga Kresz Géza is itt lakott családjával – mintaszerűen kiszolgálták a mentésügyet. Az udvarban voltak az istállók, és ott álltak készenlétben a mentőkocsik. A Markó utcai mentőpalota második szárnyát a 19-20. század fordulóján adták át, itt alakították ki a legénységi hálószobákat, a raktárakat, és itt működött a Kresz Géza alapította Mentőmúzeum is. A mozgékony doktornak a mentés, elmeállapot-vizsgálat és korcsolyázás mellett arra is volt ereje és ideje, hogy összegyűjtse és rendszerezze a mentők életével kapcsolatos tárgyakat. Így szinte a kezdetektől fogva megvolt a mentőknek a maguk egyre gazdagabb múzeumuk. A gyűjtemény hallatlanul gazdag anyaga Európában ma is egyedülálló. Ahogy a múzeum honlapján írják, a „kontinensen nincs más hasonló létesítmény, ahol kizárólag a mentéssel kapcsolatos emlékeket, felszereléseket gyűjtötték össze, és ahol megismerhetik az elsősegélynyújtás és a mentés fejlődésének történetét is”.
Kresz Géza példaadó tevékenysége nyomán sorra alakultak meg a mentőegyesületek Magyarország városaiban és falvaiban.
A mentőalapító orvos 1901. április 10-én halt meg Budapesten. Emlékét nagy tisztelettel őrzik utódai, az Országos Mentőszolgálat vezetői minden évben megkoszorúzzák a nemzeti sírkertben Kresz Géza végső nyughelyét.
Dippold Pál
