Százharminc évvel ezelőtt, 1884. június 28-án halt meg Táncsics Mihály író, az első magyar szocialista politikusok egyike.
Írjuk le egyszer eredeti nevét: Mihajlo Stancsics – a későbbiekben aztán majd, a híres 1848-as várbéli kiszabadítása utáni, akkor megmagyarosított nevét, a Táncsicsot használjuk.
Ácsteszéren, jobbágycsaládban született 1799-ben. Mint neve is mutatja, apja horvát származású – egyes források szerbnek mondják – édesanyja szlovák volt. A nagy családban szükség volt a munkáskézre, Táncsicsot Bakonyszombathelyre adták takácsinasnak. Húsz éves korában mesterlegényként szabadult.
Nem maradt azonban a szövőszéknél, úgy döntött, hogy inkább szószövő lesz, ezért 1818-ban beiratkozott a budai tanítóképzőbe. Miután itt végzett, szolgadiákként teljesítette gimnáziumi tanulmányait is. A pesti egyetemen jogot tanult, de abbahagyta, mert egyre inkább az irodalom és a magyar nyelvészet érdekelte. Mint annyi más költőtársának, elég csak Csokonaira gondolni, házitanítónak kellett szegődnie, hogy meg tudjon élni. Jeles reformkori arisztokratáknál vállalta ezt a szolgálatot, Bácsban a Szalmássy, Dukán és Pesten a Rudnyánszky, Kolozsvárott a Teleki családnál.
Nem váratott sokáig magára Táncsics első munkáinak megjelenése: 1831-ben A magyar nyelv látott napvilágot, ezt követték népszerű tankönyvei. Már pályája kezdetén meggyűlt a baja a cenzúrával, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy 1836-ban letelepedjen Pesten és feleségül vegye Seidel Terézt, egy józsefvárosi csizmadia lányát.
A nyughatatlan szellemű Táncsicsra óriási hatással voltak az úgynevezett francia felvilágosodás szerzői és eszmerendszere. Társasága is a reformokat sürgető fiatalokból állt. Természetesnek mondható, hogy figyelme egyre inkább a politika felé fordult. 1843-ra már egy teljesen egyéni politikai nézetrendszerrel állt elő, cikkeiben az utópista szocializmus eszméit hirdette. Szót emelt a feudális viszonyok forradalmi felszámolása mellett. 1846-ben hónapokat töltött Nyugat-Európában. Lipcsében kiadót is szerzett egy könyvének, amely miatt hazatérte után, 1847-ben izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből március 15-én szabadította ki a forradalmi pesti nép.
Táncsics 1848-at megelőző írói működésére a lehető legerősebben politizáló magatartás jellemző. Első regénye, a Pazardi, az arisztokrácia pazarlását ítéli el. Hasonlóan didaktikus a Rényképek című műve is. 1841-től a Pesti Hírlap indításától Kossuth Lajos híve.
Az 1848-as országgyűlési választásokon a siklósi kerületben indult, itt képviselőséget is nyert. Villámgyorsan követték egymást az események Magyarország és Táncsics életében. A munkássághoz és a parasztsághoz címzett Munkások Újsága hetilappal Táncsics még Kossuth Lajosnál is kiverte a biztosítékot. Kossuth a radikális, kommunista eszméket és az utópista szocialista fejlődést népszerűsítő lapot betiltatta.
Aztán a szabadságharc bukása után Táncsics, egészen elképesztő módon, a saját háza alatt megépített bunkerben, nyolc hosszú évig bujkált az őt üldöző, a forradalmat leverő osztrák hatalom elől. A házalattiság azonban nem jelentett egyben szótlanságot, Táncsics rendületlenül írta ellenállásra buzdító röpiratait. Alaposan betalálhatott a hatalomnak, hiszen a Bach-rendszer jelképesen ki is végezte. 1857-ben kegyelmet kapott, előjöhetett a föld alól.
Táncsics Mihály, Rusz Károly metszete. (Vasárnapi Újság, 1868. március 15.) Forrás: Wikipédia
Szabadsága azonban nem tartott sokáig, 1860-ban a március 15-i tüntetés szervezéséért elfogták, tizenöt éves börtönbüntetésre ítélték. Hét év múlva, a Kiegyezést követő amnesztiával szabadult. 1869 ismét a nagypolitika porondján találja, az orosházi választókerületben nyert országgyűlési képviselői mandátumot. A parlamentben sem fogta be a száját, a felvilágosodás eszméi által diktált felszólalásainak se vége, se hossza. Nem tetszett neki a virilizmus (A virilizmus a vagyonosok, illetve a legtöbb adót fizetők számára kitüntetett jogokat, elsősorban aránytalan választójogot (nagyobb képviseletet) biztosító politikai és jogi elv), az állam az egyház szétválasztása mellett szónokolt, bővíteni akarta a választójogot, a zselléreknek meg földet adott volna.
A forradalmi demokrata Táncsics még 1869 januárjában indította meg Arany Trombita című hetilapját, az 1848-as Munkások Újsága utódját. A lap címét Sárosi Gyula híres versétől vette, ezzel is jelezve Habsburg-ellenes, függetlenségi magatartását. Már képviselősége kezdetén belépett az Általános Munkásegyletbe, ennek elnökévé vált. Ez azzal járt – többek között – hogy a híres Arany Trombita a munkásegylet közlönyeként működött tovább, majd 1869 végén kénytelen volt beszüntetni megjelenését. Táncsics ugyan alig egy évvel később összeveszett az egyletesekkel, és lemondott elnöki tisztségéről, szoros kapcsolata a szocialista mozgalommal hosszú élete végéig megmaradt.
Táncsics Mihály emléktáblája Csepelen, Forrás: Wikipédia
Táncsics Mihály emlékét sok róla elnevezett közterület, ácsteszéri szülőházában emlékmúzeum és a nevét viselő – természetesen jellemzően baloldali - újságírói díj őrzi.
