Nyolcvan évvel ezelőtt, 1934. március 26-án született Budapesten Harkányi Endre színművész. A múlt század második felében felnőtt magyarok mindegyike, ha életművéből mást nem is, a hangját mindenképpen ismeri. A rendkívül népszerű Mézga-sorozatban Harkányi Endre adta Mézga Géza hangját, a Vizipók-csodapókban meg a keresztes pókét.
Rózsahegyi György karikatúrája
Akiket különösebben nem érdekli sem a színház, sem a filmművészet, azokat is lenyűgözi az az óriási teljesítmény, amelyet Harkányi Endre élete során véghezvitt. Jöjjenek a számok. Százötvenegy színházi bemutatója volt. A világirodalom és a magyar irodalom legnagyobb szerzőinek darabjaiban játszott. Molnár Ferenc, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Heltai Jenő, Csokonai Vitéz Mihály, Madách Imre, Jókai Mór, Mándi Iván, Bródy Sándor, Moldova György színre vitt műveiben éppen olyan magabiztosan mozgott, mint Brecht, Shakespeare, Mark Twain, Arthur Miller, Ionesco, Malamud, Gorkij vagy García Marquez művei alapján készült darabokban. Ha ez bárki számára kevés lenne, az operett irodalom nagymestereinek alkotásaiban is sorra felbukkant, Lehár Ferenc éppen olyan közel állt hozzá, mint Kálmán Imre vagy Eisemann Mihály.
Aztán, ha a filmek világába indulunk Harkányi Endrével, kiteljesedik a kép, a magyar színjátszás egyik legszorgalmasabb, rendkívül tehetséges karakterszínészéről. Életének nyolcvan éve alatt hetven filmben szerepelt. A mindenkori kisembert rendkívüli mesterségbéli tudással jelenítette meg. Pályakezdése sem volt éppen megszokott, már 1947-ben felbukkant Radványi Géza világhírű filmjében, a Valahol Európában címűben. Ebben különösebben nem kellett megbarátkoznia szerepével, azt játszotta, aki éppen akkor volt, a második világháború pusztítását túlélt, mindenét elveszítő, egy tisztább, igazságosabb világ után vágyakozó kiskamaszt. Néhány évvel ezelőtt egy interjúban arról próbálták faggatni, hogy milyen sebeket, méghozzá gyógyíthatatlan sebeket ejtett rajta a háború. Harkányi Endre őszintén, nyíltan és határozottan azt válaszolta, hogy valójában soha nem gondolkodott ezen. Teljes és boldog életet élt, amit a háború elvett tőle, azt később visszakapta. Családot, gyereket, unokát.
1957-ben szerzett diplomát a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Kitűnő mesterei, és mint utóbb kiderült, kitűnő évfolyamtársai voltak. Az persze mindig csak utólag válik világossá, természetesen az utókor számára, hogy ki mire vitte, Harkányi Endre társai közül Garas Dezső, Csurka István, Moldova György és Sára Sándor sokra vitte. Ott vannak a magyar színház- és filmművészet első vonalában.
Mákszem Matyi, Tv-film, 1977
Harkányi Endre esendőségében kedves alakja a minőségi játékfilmek sokaságában jelent meg: a Légy jó mindhalálig, a Butaságom története, Az oroszlán ugrani készül, a Kakuk Marci, a Legenda a nyúlpaprikásról, az Akli Miklós vagy a Sorstalanság című alkotásokban.
A magyar tévéfilmgyártás aranykorában, azaz a múlt század utolsó harmadában aztán jöttek az országos népszerűséget hozó szerepek. A Borsban, az Egy óra múlva itt vagyokban, a Keménykalap és krumpliorrban, a Beszterce ostromában, a Liszt Ferencben és a Lindában.
Harkányi Endre közben természetesen folyamatosan neves színházak társulatához tartozott, Debrecenben a Csokonai Színház, aztán már a fővárosban a Vígszínház, a Mikroszkóp színpad, a József Attila Színház, aztán újra a Vígszínház tagjaként szerepelt.
Molnár Ferenc: Monokli, Pesti Színház (Forrás: Vígszínház)
A kisemberek alakjait nagy művészi erővel megjelenítő Harkányi Endre szinte az összes művészeti díjat magáénak mondhatja. Az 1962-es Jászai Mari-díjától a 2010-ben átvett Kossuth-díjig minden közbülső kitüntetés és kereszt mellett folyamatosan dolgozott.
Nyolcvanadik születésnapján bárki magyar ember, akinek valamit is jelent a magyar színművészet, nem mondhat mást: Isten éltesse Harkányi Endrét!
Dippold Pál
