1046. június 27-én született meg Lengyelországban Szent László királyunk. Az Árpád-kort jellemző trónviszályok az időközben nagy műveltségre és katonai tapasztalatokra szert tevő fiatal Lászlót sem kerülték el. Nem tehetett mást, elsősorban országa érdekében és mély keresztény hite védelmében megszerezte a hatalmat, és mondhatjuk, gyökeresen átalakította az ország életét.
De mik is voltak az előzmények? Első királyunk, Szent István halála után -- mivel Imre herceg vadászbalesetben meghalt -- nagy harc indult a magyar királyság trónjáért. Péter király (1038-1040,1044-1046) erős német támogatással sem tudta megtartani hatalmát. Kétszer is elbukott. I. András (1046-1060) királyunk keleti támogatással szerezte meg a koronát, és sikerrel védte meg az ország függetlenségét a német támadásokkal szemben. A királynak azonban nem csak a hódítókkal kellett megküzdenie, meg kellet védenie a fiatal magyar keresztény egyházat is, hiszen uralkodása idején lángoltak fel a régi magyar vallás híveinek pogánylázadásai. Ezeket a király leverte, de a keresztény papok nagy részét megölték, sokan elmenekültek. A nép körében nem túl népszerű, elkergetett német és itáliai papok helyett András király Lotharingiából és a vallon területekről hívott be egyházi embereket. András nevéhez fűződik legkorábbi nyelvemlékünk, az 1055-ös tihanyi alapítólevél. A korábban András királyt támogató öcs, Béla azonban a trónra tört. Nagy mozgolódás kezdődött gyerekeik kiházasításánál is. András Salamon nevű fiát 1058-ban eljegyezte a német császár lányával, Judittal. Ez egyben a német-magyar barátság helyreállítását is jelentette. Béla lengyel és orosz szövetségesekre támaszkodott. Lengyel felesége unokaöccsétől, II. Boleszláv lengyel királytól kapott csapatokkal támadt Andrásra. A testvérek összecsaptak, András súlyosan megsebesült, Zircen halt meg. Sírja ma is az általa alapított tihanyi apátságban van.
Béla királysága (1060-1063) rövid ideig tartott, furcsa halála volt, Dömösön rászakadt a trónusa teteje. Salamon uralkodása (1063-1074) következett. Béla fiai Lengyelországba menekültek, majd innen tértek vissza: újabb belháború fenyegetett. Béla fia, Géza herceg serege Mogyoródnál megsemmisítő győzelmet aratott Salamon hadain. Géza (1074-1077) uralkodásának három éve következett.
Géza halála után László (1077-1095), a mogyoródi csata hőse lett a király. VII. Gergely pápa erősen támogatta Lászlót, már csak azért is, mert a pápa párti német ellenkirály, Rudolf sváb herceg lányát Adelhaidot feleségül véve hűen szolgálta a pápa érdekeit.
László rendkívüli diplomáciai tehetségét és előrelátását bizonyította, hogy gyerekei közül Piroskát János bizánci császárhoz adta feleségül. Az új hazájában az Irene nevet viselő leány – Szent László gyerekei közül egyedül az ő nevét ismerjük – példás élete is odavezetett, hogy a bizánci egyház szentjei között tartja számon. Nekünk ő is egy az Árpád-házi szentjeink közül, Szent Piroska néven tiszteljük.
Salamon látszólag behódolt Lászlónak, azonban titokban összeesküvést szőtt, a király ezért Visegrádon bezáratta.
László uralkodása alatt, nevezetesen 1092-ben a szabolcsi zsinat a kötelező magyarországi ünnepek között már felsorolja István, Imre és Gellért napját. A magyar egyház tehát megkapta saját nemzeti szentjeit, ami azzal, hogy ereklyéiket a tiszteletükre emelt templomokba vitték, olyan személyek vallási tiszteletét alapozta meg és mélyítette el, akik segítették a nemzeti keresztény hitélet fejlődését. László hatalmas egyházszervező tevékenységéhez sorolható a bihari püspökség áthelyezése Váradra, és a zágrábi püspökség megalapítása. Királysága alatt László Horvátországot Magyarországhoz csatolta – itt is maradt egészen 1918-ig. Összevonta a görög szertartású bácsi püspökséget a latin szertartású kalocsai érsekséggel. Az uralkodását megelőző belháborúk idején romba dőlt templomok újjáépítése is elkezdődött.
(A hermában található koponyát a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusai vizsgálták meg. A Kustár Ágnes antropológus (MTM) vezette arcrekonstrukciós csoport keltette életre a lovagkirály arcvonásait. Fotó: Kustár Ágnes)
Szigorú törvényekkel erősítette meg a magyarok hitéletét: a templomkerülőket botozással büntették meg. Az egyházi szervezet megerősítése egyben az ország erkölcsi megújulását, sőt az államigazgatás újjászervezését is jelentette. Kialakította a világi papokból megszervezett káptalanok intézményét, ezek a bencés kolostoroktól átvették az iskolai oktatás egy részét, később – egészen 1874-ig –, mint hiteles helyek, a közjegyzői funkciókat ellátó közhitelességi szervezet központjaivá váltak. A király Somogyvárott megalapította a francia Szent Egyed apátság itthoni rendházát.
László királyt unokaöccse, Könyves Kálmán (1095- 1116) követte a trónon. Az 1095. július 29-én meghalt László királyt, a kor lovageszményének megtestesülését már életében óriási tisztelet övezte. Kultuszát halála után igen gyorsan megteremtették. Lényegében népe avatta szentté, mielőtt az egyház ezt hivatalosan megtette volna. Rengetegen keresték fel sírját, érdekes, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást vágyók, hanem a vitában álló peres felek is. Sok csodás gyógyulást tulajdonítottak neki, ezek híre gyorsan terjedt. Az ereklyéi iránti bizalom egyre csak nőtt, szokássá vált például, hogy oltára előtt tegyenek esküt és ott döntsenek el nagyfontosságú pereket. Hivatalosan III. Celesztin pápa 1192-ben avatta szentté.
Szent László később a katonák védőszentjévé vált, nevének oltalma alatt vonultak csatába ezzel a kiáltással: Szent László, segíts! 1684-ben feljegyezték, hogy a törökök kiűzésére készülő katonák az esti tábortűznél – sokáig zenéltek és magyar vígdalokat mondottak szent László tiszteletére, kinek épp aznap ünnepe volt.
Prohászka Ottokár fogalmazta meg talán a legpontosabban Szent László jelentőségének lényegét: "A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté… A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett."
Dippold Pál
