Április 24-én ünnepli a világ nagy része Szent György napját. A Krisztus utáni 3. században élt Georgius, aki híres katona, majd keresztény mártír lett. Ebben volt egy nagy elődje, nevezetesen Szent Pál, aki hasonló pályafutást járt be. Szent György egyike a leghíresebb katonai szentnek. A sárkányt legyőző lovag képében vált a köztudat részévé, és több ország – így Nagy-Britannia, Portugália, Katalónia, Görögország, Grúzia és Etiópia – védőszentje. A Szent György legenda azt hirdeti, hogy a hit elűzi a gonoszt, és az, jelentkezzen bármilyen alakban, legyőzi.

Szent György egyike a tizennégy segítő szentnek, akik nem mások, mint a Krisztus utáni első századok keresztény vértanúi, akiket segítségül hívhatnak a rászorultak. Ezek a szentek haláluk szerint ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajukban megsegíthetik. Vegyük sorra őket: György a hit elleni kételyekben, Balázs a torok bajokban, Erasmus az altest fájdalmaiban, Pantaleon minden betegségben, Vitus a szemérem elleni kísértésekben, Kristóf az utak veszedelmei, Dénes a lelkiismeret nyugtalanságában, Círijék a pokoli kígyó incselkedései ellen, Ákos a halálfélelemben, Euszták a reménytelen helyzetekben, Egyed a gyónásban érzett álszégyen, Margit a veszélyben forgó szülőasszonyok bajai, Katalin a bűnbánók megtérését késleltető akadályok ellen, Borbála az utolsó szentségek felvételében hatalmas pártfogó. Mindenre és mindenkinek jut tehát égi pártfogó.

Térjünk vissza azonban a 270-303 között élt Györgyre. Gazdag kappadókiai – ma Törökországban van ez a hely – családba született. Diocletianus császár uralkodása idején lépett be a hadseregbe. Kiváló katona, mondhatnánk, a harcművészet mestere volt. Bátorsága, okossága és ereje igen gyorsan magas rangú katonává emelte. Ekkortájt kezdődtek a rengeteg áldozatot követelő császári keresztényüldözések. A római császár tűzzel-vassal irtotta Krisztus követőit. Ez Györgyöt arra késztette, hogy kilépjen a hadseregből. Az uralkodó ellen fordult. Börtönbe zárták, rendkívül kegyetlen kínzásoknak vetették alá, de ezek sem térítették el hitétől. 303-ban kivégezték. Emléke azonban talán az összes szentek közül a leginkább tárgyiasult. Igen sok pénzérmén jelenik meg alakja, de ami ennél jelentősebb, a Szent György kereszt – fehér alapon piros kereszt – több ország zászlaján is ott van, így az angol és a grúz lobogón.

Szent György nagyon erősen él a népi emlékezetben, igen sok település viseli nevét, számtalan műalkotás ábrázolja. Ezek egyik legismertebbike, a Kolozsvári-testvérek Szent György szobra már 1377-ban megszületett, azóta Prágában van. Másolatai Kolozsváron, a budapesti Halászbástyán és Szegeden állnak.
Szent György a lovagrendek égi pártfogója, a magyar alapítású Szent György lovagrend a nevét viseli. A korábbi évszázadokban a lovagok, fegyverkovácsok, lovas katonák és vándorlegények patrónusa volt. Ma a cserkészek és a rendőrök védőszentjeként tisztelik.

A tömegek fantáziáját máig megmozgató sárkányölő legenda is a Krisztus utáni harmadik századig nyúlik vissza. A líbiai Silena melletti tóban egy sárkány élt. Hiába próbálták elkergetni, a rátámadókat mindig legyőzte. Először naponta két juhot áldoztak a polgárok neki, hogy távol maradjon a várostól. Aztán amikor a juhok elfogytak, szűz leányokat küldtek a tóhoz, sorshúzással döntötték el, hogy ki legyen az áldozat. Egy napon a király leányára került a sor. Sorsát elfogadva indult a tóhoz, amikor találkozott a környéken szolgáló Györggyel. A királylány el akarta küldeni a lovas katonát, de György addig nem tágított, míg meg nem tudta, hogy mi történik a veszedelmes tónál. A királylány elmondta neki. György azt mondta: „ne félj, segítek rajtad Krisztus nevében.” Jött is a sárkány, elkapta a királylányt, de György lándzsájával lecsapott rá. Derékszíját a sárkány nyakára kötötte, aztán a lánnyal és a sárkánnyal együtt bementek a városba. Az emberek megijedtek a pórázra kötött sárkánytól, de György azt mondta nekik: „Ne féljetek, az Úr küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.” A nép természetesen azonnal megkeresztelkedett. György ígéretéhez híven levágta a sárkány fejét. Ahol mindez megtörtént, templomot építettek, melynek oltáránál forrás fakadt, ennek vize minden beteget meggyógyított, aki ivott belőle.

A legenda minden kor népét megragadja, hiszen minden ember lelkében ott él, ott maradt a csodákra, csodálatos mesékre vágyódó gyerek.
Szent György története, győzelme a sárkányon nem jelent mást, mint a hit diadalát a gonosz hatalmakkal szemben.

Szent György április 24-ei névünnepe nem véletlenül került erre a napra. A rómaiak ekkor ünnepelték a tavasz kezdetét, a Paliliát, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat. A tél minden piszka eltűnt, a természet, mint minden évben, készen állt a megújulásra.

Dippold Pál