Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

Egy fényes élet

2013. február 28. - MaNDA

130 évvel ezelőtt, 1883. február 28-án született Somlay Artúr, a XX. század első felének egyik leghíresebb színésze, akit az elsők között neveztek színészfejedelemnek. A család, amelybe beleszületett, nem volt kifejezetten közel a művészetekhez. Édesapja vasúti tisztviselőként nevelte hat gyerekét. A Vígszínház színiiskolájában tanulmányait végző Schneider Artúr 1900-ban, immár megmagyarosítva nevét Somlayként lépett először színpadra. Ezután a II. világháborúig, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy az ország szinte mindegyik színházában fellépett. 1935-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 1942-ben ugyanúgy részt vett egy színi bemutatón, mint 1944-ben az Új Magyar Színházban.  Szerepei felsorolása elvenné a teret tőlünk, néhányat azért színházi alakításai közül ideírhatunk: Shakespeare Szent Iván éji álom című darabjából Theseus, Katona József Bánk bánjából Tiborc, Petur, Ibsen Kísértetek című darabjából Oswald, Herczeg Ferenc Bizánc című darabjából Lala Kalil.

De Somlay Artúr igazából a rengeteg filmszereppel tett szert országos ismertségre és óriási népszerűségre. Már 1912-ben a némafilmek korszakában megjelent a vásznon. Aztán, amikor a filmipar a húszas évek végén belendült, sorra jöttek a szerepek: Az új földesúr (1935), Halálos tavasz (1939), Gyurkovics fiúk (1940), Intéző úr (1942), Halálos csók (1942), Szerelmi láz (1943), Madách (1944), és a talán a még ma is legismertebb Valahol Európában (1947), a Ludas Matyi (1949), és a Mikszáth regényből készült Különös házasság.

somlay_01.jpg

Somlay Artúr, a mély, emberi érzelmek tolmácsolója, a híres színész a II. világháború után a kommunista diktatúra első éveiben válaszút elé került. Velük lesz, vagy ellenük. 1951-ben Major Tamásnak, a Nemzeti Színház akkori igazgatójának parancsára, aki minden színészével önigazoló önéletrajzot íratott, Somlay egy megrázó vallomást fogalmazott meg: „Ötven évig dolgoztam, és egy percig sem dolgoztattam. Ötven éves munkám alatt volt néhány sikeres percem, ami kárpótolt a sok szenvedésért, amelyben részem volt. Szerettem a mesterségemet, de ami körülötte volt, abba belelépni sem szerettem. Szerettem Jézus Krisztus szavait, és hittem, hogy a lélek a legnagyobb érték, s hogy a lelket megmenteni többet ér, mint az egész világot megnyerni.” Major Tamás, a kétségtelenül óriási tehetségű, kommunista színigazgató Somlay szavainak lényegét 1951 végén érthette meg.

Somlay a Színházművészeti Szövetség elnöke volt, és ebbéli tisztségében az osztályidegennek számító színészek kitelepítésekor sokukért kiállt. A kulturális élet királya, a Moszkvából hazatért Révai József néhányszor teljesítette Somlay kérését, egyszer azonban a minisztériumban hosszas várakoztatás után kiüzent neki, nem ér rá. Somlay Artúr hazament, megivott egy üveg konyakot, megevett egy doboz altatót, ezektől 1951. november 10-én meghalt.

Az öngyilkosság nem volt illendő tett a kommunista időszakban, ezért Somlay haláláról évekig tilos volt beszélni. Hogy a színészfejedelem mitől akarta megmenteni pályatársait, arról is csak évtizedekkel később, először talán 1983-ban, a Te rongyos élet című filmből értesülhettek a fiatalabbak. Udvaros Dorottya megrendítő erővel és hitelességgel mutatta be, hogy milyen sorsban volt részük az 1950-es években kitelepítetteknek.

Somlay Artúr a nemes lelkű és nemes jellemű színművész az ilyen méltatlan helyzeteket nem tudta megakadályozni. Nem rajta múlott. Belehalt.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr925110086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Guzzista 2013.02.28. 18:24:20

Csodálatos tehetségű színész volt. A maiak közül sokan a nyomába sem érnek, mégis a média jóvoltából a fellegekben járnak. Öngyilkossága még jobban megerősít abban, hogy gyűlöljem a kommunistákat és az utódaikat.

kis_kiraly · http://kiskiraly.blog.hu 2013.02.28. 23:04:01

ha posztot írtatok róla, egy videót is belinkelhettetek volna, ha már MaNDA-s blog.

heimdall 2013.02.28. 23:09:35

"1883. február 28-án jöttem erre a világra és azóta a majomi gőg, az embertelen gyűlölködés, a megrendítő butaság, a vérengzés, az öldöklés szörnyű évtizedein át rémüldözve, elképedten, megdöbbenve, megundorodva attól a szörnytől, akit embernek hívnak - a fajtámból - és az átélt rémségektől haladok a sír felé, ahová nem sokára meg fogok érkezni. Ha nem remélném, ha nem hinném, hogy az Ember mégis csak észre tér és a most felnövő nemzedéknek könnyebb lesz elviselni földi létét - kivégezném gyermekeim, akiket én kényszerítettem a világra, önkezemmel vetnék véget életemnek. Ezenkívül színész voltam. Mindig képességeim legjavából igyekeztem adni. Ezzel szemben munkámért szükségleteim szerint vettem el a pénzt. Viszont a pénzt, amit munkámért elvettem, szétosztottam az utolsó fillérig azok között, akik arra igényt tarthattak, vagy rászorultak. Ötven évig dolgoztam és egy percig sem dolgoztattam. Ötvenéves munkám alatt volt nehány sikerült percem, ami kárpótolt a sok szenvedésért, amelyben részem volt. Szerettem a mesterségemet, de ami körülötte volt, abba belelépni sem szerettem. 
Szerettem Jézus Krisztus szavait és hittem, hogy a lélek a legnagyobb érték s hogy a lelket megmenteni többet ér, mint az egész világot megnyerni. Szörnyű gondok között hagyom el az életet, amely nem sok gondtalan percet engedélyezett nekem."

kifordított nagyanyó 2013.03.01. 00:09:59

Nagyon jó az idézet tőle.
Én nem ismerem,csak a nevét de ritka okos és bölcs ember volt.
Most olvasom a filmszerepeit.
Azokat meg rég láttam,sajnos nem emlékszem rá.

HgGina 2013.03.01. 10:05:50

Voltak nagy színészeink, akik Emberek maradtak. És voltak nagy színészeink (Major, Gobbi, etc.), akik politikai útra tévedve az állatokat is megszégyenítő erkölcsi hullákká váltak. Az utóbbiaknak ritkán volt anyagi gondjuk.

_Molly 2013.03.01. 12:30:28

"Révai József néhányszor teljesítette Somlay kérését, egyszer azonban a minisztériumban hosszas várakoztatás után kiüzent neki, nem ér rá."

Mintha valahol olvastam volna, hogy az öngyilkossága előtt Fedák Sári érdekében akart (volna) szólni.
(Akit kitelepítettek, és akit szintén halálba kergetett a rendszer.)

marand22 2013.03.01. 13:45:06

"Ám Bajor Gizit még ebben az esztendőben, október 11-én virradóra Somlay Artúr követte."
"Az Életrajzi lexikon 1967-es, illetve 1969-es kiadásában Bajor és Somlay öngyilkosságáról nem vett tudomást (hozzá: Somlay halálát, hibásan, egy hónappal későbbre helyezte),..."

Forrás: www.hitelfolyoirat.hu/arch/0301/essze.html

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2013.03.03. 09:42:45

Radványinak több más filmjében, a Zárt tárgyalásban (1940), az Egy asszony visszanézben (1941), vagy az Európa nem válaszol (1941) c. filmekben is nagyszerűen játszik Somlay. Ráadásul ezek a filmek a két háború közötti magyar film azon ágát képviselik, amelyek a kommersz vonallal szemben - többek között Szőts István és Zilahy Lajos munkái mellett - a legjobb magyar szerzői filmes hagyományokat erősítik.

MaNDA · http://www.mandarchiv.hu 2013.03.05. 11:11:27

@HgGina: nem gondolom, hogy fekete fehér a világ, és azt sem hogy az emberek fekete fehérek volnának.

sanek 2013.05.05. 21:23:42

@_Molly: Pontosítok: nem Fedákért, hanem Déry Sáriért, aki sugárzóan szép és tehetséges színésznő volt, s aki tragikusan, húsmérgezésben halt meg (későn jött orvosi segítség)a kitelepítéskor a Hortobágyon...nagyon szomorú történet

sanek 2013.05.05. 21:26:28

@HgGina: Gina, Gina, ennél azért kissé bonyolultabb ez a dolog...
süti beállítások módosítása