Négyszáz évvel ezelőtt, 1613. február 21-én a Romanov családhoz tartozó Mihail Fjodorovics fejére tették az orosz cári koronát. I.Mihály néven lépett az orosz történelem színpadára az első Romanov cár, és ezzel kezdődött a dinasztia háromszáz éves uralma. A kezdet semmiképpen nem nevezhető egyszerűnek, Mihály például nem akart cár lenni, de édesanyja, Kszenyija Ivanovna Sesztova rábeszélte az uralkodásra, ezért elhagyta a kosztromai Ipatyev kolostort, és útra kelt a korona felé.
Ha körülnézünk Európában, tiszteletre méltó az az időtáv, amit a Romanov dinasztia magáénak tudhatott. Egy-egy királyi család átlagos átfutási ideje egyébként nagyjából ennyi. Az Árpád-házi magyarok szintén háromszáz évig uralkodtak, a Habsburgoknak sem jutott sokkal több idő. Az angoloknál ennél lényegesen rövidebb ideje vannak trónon a Windsor-háziak. Zavarosabb a helyzet a franciáknál, a dinasztikus uralkodásnak véget vetett a nagynak nevezett francia forradalom, lefejezték a királyt.
A Romanov dinasztia uralkodásának hasonlóan csúnya vége szakadt. Az uralkodó 1917-ben lemondott. Az úgynevezett felvilágosult franciákhoz hasonlóan gondolkodó, Lenin vezette bolsevikok 1918-ban az addig házi őrizetben tartott II. Miklóst, feleségét és öt gyermeküket kegyetlenül agyonlőtték a jekatyerinburgi Ipatyev-házban. Különös tény, hogy az első Romanov az Ipatyev-kolostorból indult el a trónra, az utolsó cár pedig az Ipatyev-házban halt meg.
A Romanovok kezdetben az orosz szokások és a vallásuk meghatározta keretek között éltek. A nők a külvilágtól elzártan, szinte rabságban. Az államrendszert, a birodalom szerkezetét és a Romanov családot I. (Nagy) Péter (1682-1725) cár határozott, sokak által erőszakosnak minősített korszerűsítő törekvései és nyugatosítása változtatta meg. Péter alapította és tette fővárossá Szentpétervárt, így Moszkva és a Kreml átmenetileg elveszítette jelentőségét. Nagy Péter után négy nagy női uralkodó következett, közülük a legelsőt Nagy Katalinként említi a történelem. A cárnők uralkodásuk alatt támogatták az oktatást, a tudományt és a művészeteket. II. Katalin alapította például a Szmolnij Intézetet, ebben a 19. század tehetős lányai tanultak – azaz kezdetét vette az orosz polgárság kialakulása.
Érdekes fejlemény volt a Romanov dinasztia történetében az I.Pál (1796-1801) között bevezetett családi szabályzata. Ennek alapján a cár tíz gyermeke európai uralkodócsaládokba házasodott be. Óriási, rendkívül erős rokoni kapcsolatrendszer alapjait teremtették meg így.
I. Miklós (1825-1855) cár négy fiának leszármazottai alkották a család négy ágát: az Alexandrovics, a Konsztantyinovics, a Nyikolajevics és a Mihajlovics ágat. Az egyes ágakon belül óriási volt az összetartás és a hatalomvágy, egymás elleni viszályaik következtében az I.világháború alatt a család széthullott.
Különös történet szálai vezetnek el hozzánk, az I. Pál cár által bevezetett családi szabályzattól. 1799-ben a tizenhat éves Alexandra nagyhercegnő Szentpéterváron a huszonhárom éves Habsburg József Antal János főherceghez, Magyarország nádorához ment feleségül. Ezt természetesen megelőzte a leánykérés, amikor is Alexandra díszmagyar ruhát öltött. Az esküvőt a vőlegény római katolikus és a menyasszony ortodox vallásának szertartásai szerint is megtartották. A fiatal pár gyorsan szerelembe esett egymással, ám boldog házasságuk gyors és tragikus véget ért. 1801-ben Alexandra leánygyermeket szült, aki szinte azonnal meghalt, a nagyhercegnő gyermekágyi lázba esett, és néhány nap múltán ő is meghalt. 1803-ban József nádor ürömi birtokán felépítették Alexandra sírkápolnáját, ahová – ahogy a nagyhercegnő még életében kérte – koporsóját elhelyezték.
A főhercegasszony halálát követően jött létre az az Orosz Egyházi Misszió, amelynek feladata: „az elhunyt császári személy emlékének imádságos ápolása és az ortodoxiának méltó képviselete...”. Az egykori misszió épületei ma is megtalálhatóak Ürömben. A kápolna közvetlen szomszédságában álló épület adott szállást az ide rendelt énekeseknek, illetve külön épületben volt elszállásolva a kápolnaőr. Ezektől távolabb található meg a paplak, amely ma a római katolikus egyház plébánia épülete.
A missziót 1914-ig a Szentséges Kormányzó Szinódus udvari templomként tartotta számon, de a Habsburg és a Romanov udvarok is adományokkal támogatták. A Romanovok alapítványt létesítettek, melynek kamataiból mindenkor egy papnak, egy kántornak, és négy egyházi énekesnek kellett Ürömön laknia, az egyházi szolgálat ellátása érdekében. A kápolna körüli földbirtokot korlátlan időre a Habsburgok a misszió rendelkezésére bocsátották.
A sírkápolna kétszáz éves évfordulójához közeledve a Szent Szergij egyházközség szervezésében, 2001-ben megkezdődtek az épület és a temető rekonstrukciós munkálatai. Ennek során elkészült a kripta és a templombelső felújítása, helyreállították a homlokzatot és felújították a kovácsoltvasból készült kerítést. Megtisztították a síremlékeket, és egy új mozaikikonos emlékfalat állítottak. Az emlékfalon középen Szűz Mária, tőle balra az utolsó Romanov cár (II. Miklós), jobbra pedig Szent István, az ortodox egyház által szentté avatott királyunk képe kapott helyet. Az emlékfalat 2001-ben a kápolnával együtt felszentelték. Ezután megújult a kápolna liturgikus élete, rendszeressé váltak a hétvégi és ünnepi istentiszteletek. A templom ismét saját papot kapott Nyikolaj Kim atya személyében, aki a kirendelt kórussal minden hétvégén a cárevna és a Szent Cári Vértanúk lelki üdvéért mond imát.
2004. szeptember 11-én megtörtént Alexandra Pavlovna Romanova újratemetési szertartása. Ez után a kápolna belsejében folyamatos változások folytak. A kápolnában elhelyezték az Orosz Föderáció nevében átadott Alexandra Pavlovna-portrét. Ezt a képet a sírbolt bejáratának ajtaja fölé helyezték el. A kápolnában van még két ikon, melyeket az ide látogató zarándokok adományoztak.
Kevesen tudják, hogy a nagyhercegnő nevéhez – rövid magyarországi élete alatt – emlékezetes tett kapcsolódik: az ő javaslatára lett a magyar zászló ma is érvényes piros, fehér, zöld színű, ami 1848-ban, a forradalom alatt vált hivatalossá. Különös tétel ez: nemzeti színeink a szabadságot eltipró Miklós cár nénikéjéhez kötődnek.
Mi mindenesetre büszkék lehetünk: mégiscsak volt egy kedves Romanovánk.
Dippold Pál
