Az alábbi 1935-ös híradóban a olasz hadsereg lovas egységei gyakorlatoznak mai szemmel extrém sportok számára kialakított akadálypályán, majd a könnyűtankok kapnak lehetőséget a bizonyításra. Már a lovak és lovasok teljesítménye is elképesztő a rendkívül meredek lejtőn való lecsúszáskor, azt azonban elképzelni is nehéz, hogyan élték túl a harckocsizók a majd függőleges zuhanást:
A közhiedelemmel ellentétben a lovasságnak különösen a keleti-fronton jutott jelentős szerep. Sokaknak Andrzej Wajda Lotnája juthat eszébe, ahol a lengyel ulánusok halált megvető bátorsággal, de esélytelenül szálltak szembe a német harckocsikkal.
Az utolsó magyar lovasrohamról egy német tiszt készített feljegyzést 1941-ben Nyikolajev mellett egy vasúti töltés elfoglalásakor:
„… Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak!
Lovasszázad után lovasszázad közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük (sic!) kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtázott a széles síkságon. Seydlitz rohamozhatott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm!
Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen…”."
Szabó Péter – Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1941-1943
A filmrészleten olasz és nem francia katonák és cv-33-as olasz kisharckocsik láthatók.
Tor diQuinto Róma közelében van. A többi stimmel. Egyébként, tényleg érdekes híradó részlet.
Nna, hátha itt meg tudják mondani: Miért nem lehet a Sára féle donkanyaros sorozatot (Krónika - A Második Magyar Hadsereg a Donnál) bárhol a neten megtalálni?
az a lengeyl bator ulanusok rohamoztak a nemet tankokat ez egy urban legend...
a lengyelek se voltak idiotak, ismertek a tankokat, inkabb ugy tortent, hogy egy lezajlott utkozet helyszinere megerkezett a nemet pancelos sereg es a filmhirado keszitok vicces kedvukben voltak
a nemet tankokrol meg hat... nagyon ocskak voltak, a belgaknal(franciaknal?) amikor 2 akkoriban rendes tank megindult a nemetek ellen, akkor csak kozvetlen tuzelesu 88 millis legvedelmi agyuval tudtak megallitani szegenykek
@Schindlеr Pistája: És? Egy egész, és két fél Nobel-dijjunk van. Ugye, Szent-Györgyi vitán felüli. A pasi magyar állampolgár volt, és magyarként kapta Magyarországon végzett kutatásaiért a dijjat. Gábor Dénes ugyan svéd volt amikor kapta, de a Magyarországon végzett kisérleteiért, a másik félre nem emléxem.
