Mata Hari, azaz Margaretha Geertruida Zelle nem is volt annyira „dögös”, sem az akkori, sem pedig a mostani nőideált alapul véve. 2002-ben pedig bírósági ítélet született arról, hogy ártatlanul végezték ki, tehát kém sem volt, vagy, ha volt is, akkor is csak egy kicsit.
Ki is volt hát ez a 178 centi magas, 30-as éveinek végére szexi párnácskákat növesztő, kedves arcú, jól táncoló holland hölgy? – teszi fel a kérdést a Manda szerzője.
Szabályos holland polgári családban született, ami az apa sapkakereskedésének becsődölése után, az anya ebből következő halálával szétesett. A papa pénzért újranősült, petróleummal kezdett kereskedni, a kis Grietje pedig végül az anyai nagybácsinál kötött ki, aki óvónőképzőbe, mások szerint tanítóképzőbe íratta. Itt állítólag az igazgató hálójába került, de mielőtt összecsaptak volna a feje fölött a hullámok, válaszolt egy nálánál 21 évvel idősebb katonatiszt (Cambell MacLeod) házassági hirdetésére. (Érdekes, az egyenruha és az idősebb férfiak iránti rajongás szó szerint végigkísérte életét. Katonai kivégzőosztag ölte meg, és csak legutolsó igazi szerelme volt jóval fiatalabb nála, egy sebesült orosz katonatiszt.)
Mata Hari, mire felkapta a világhírnév, úgynevezett mozgásművész lett. Erotikus mutatványainál soha nem pucérkodott. Ez nem volt azonban akadálya annak, hogy kurtizánnak álljon. 5000 frank volt nála a tarifa. Az első világháború éveiben nem volt veszélytelen az ilyen vállalkozás, el is fogták Mata Harit, kémkedésért elítélték és kivégezték.
Mai szemmel nézve ebben a drámában van valami bántóan és viccesen igazságtalan. Az elmúlt száz évben a világ hozzá lett szoktatva a borzalmakhoz. Esténként milliók nézik a tévékben, a véres szikevágások után miként belezik ki a helyszínelős filmek áldozatait. Nincs természetesebb annál, mint elkurvulni. Eladni teste és lelket. Most mondhatjuk igazán: Minden részekre szakadt.
Nem baj, keressük az eltörött egészet. Ami valahol Mata Hari előtt még megvolt. A híres hölgy történetét tanulságos végiggondolni.
Utolsó útja
