Alig néhány nap óta hírelik, hogy bezárják a Vidámparkot, máris olvasmányos, átfogó tanulmány jelenik meg a digitális oldalakon. 

A Budapesti Vidámpark 1950. május 22-én nyitotta meg kapuit ilyen néven. 1953-ban a moszkvai Gorkij Parkhoz hasonló gyermekközpontú paradicsomot hoztak létre: ekkor egyesítették a Vurstlit és az Angolparkot, majd az egészet körbekerítették. Felújították a Vurstli bodéit, az Álomvasút helyett a Robogó közlekedett, és már nem csontvázak ijesztegették a látogatókat, hanem Budapest és Moszkva képei, fogalmaz a MaNDA szerzője.

1959 és 1960 között rekordszámú látogató jött ki szórakozni a Vidámparkba, jól zárva a tíz éves látogatói mérleget. Ekkor azonban már mindenki automata játékokat várt, viszont ezt a Vidámpark nem tudta kínálni, elöregedett gépparkját nem tudta felújítani. 1967-ben magánosították az intézményt, ezentúl a bevételekből kellett fenntartania magát. 1970-ben a látogatókat öt modern külföldi játék fogadta, amely eltartotta a régieket is. Népszerű volt a Villanyautó, a Játékház a maga 144 gépével. 1984-re már egész nap látogatható volt a Vidámpark, elkészült a sci-fi Viharvasút; valamint az Elvarázsolt Kastély és a Hullámvasút felújítási terve.

Aki volt gyerek, márpedig minden felnőtt az volt, mielőtt belesavanyodott volna a felnőttségbe, úgy érzi, már megint elvesznek a személyes múltjából valamit. Viszik a Vidámparkot. A gyerekek helyére állatok költöznek, rendben, mégiscsak Európa egyik legrégebbi állatgyűjteménye, nem szorulhat egyre kisebb helyre. Veszélyes szavaktól sem riadunk vissza, természetesen az állatoknak is kell az élettér. A legnagyobb élettér azonban mindenhol a gyerekeknek kell. Hullámvasúttal, óriáskerékkel, szellemvasúttal, csilingelő, giccses körhintákkal, hogy innen is tudhassák, hol vannak a jó és a rossz határai. Az állatokat lesve ugyan szerezhetnek efféle tudást, a nagy hal megeszi a kicsit, az erősebb kutya meg kedve szerint…

Reméljük, nem hoznak majd valami Disneylandet valahová Rákospalotára az elveszett Vidámparkunk helyett.