2014-ben lesz az első világháború kezdetének századik évfordulója. A centenárium miatt az európai digitális könyvtár, az Europeana több olyan projektet indított, amelyek fókuszában az első világháború tárgyi emlékeinek digitalizálása áll. Családi ereklyék, könyvtárak és archívumok kincsei, híradórészletek és játékfilmek – a nagyszabású tervek szerint 2014 augusztusára több százezer digitalizált, a háborúhoz köthető objektum lesz elérhető és kereshető a weben – adja hírül a Manda.

Vannak emberek Magyarországon, akik még a digitalizálás előtti korban voltak kénytelenek beleégetni az emlékezetükbe az első világháborús tárgyak, fotók és történetek képeit. Fájdalmas képek ezek. Addig élnek, mint az az agy, amelyikben ott vannak.

Volt például 1916-ben a Torontál megyei Nagykikindán egy fiatal könyvelő, akit 24 éves korában, közvetlenül házasságkötése után vezényeltek ki a frontra. Fess fiatalember volt, a már sárguló fényképeken magabiztosan mosolyog. Aztán Isonzónál ellőtték a lábát. Évekig gyógyítgatták, a végén egyik lába öt centivel rövidebb lett, mint a másik. Sántán menekült el Kikindáról világszép feleségével. Magyarországon telepedtek le, volt miből házat építeniük Siófokon, vagyonukat is átmentették. Három gyerekük született, a sánta apa vezető tisztviselő volt a Siemens-gyárban, felesége lassan megtanult magyarul, hiszen addig csak németül és franciául kellett beszélnie. A háborúban hadnagyként szolgáló ember húsz év alatt kilevelezte magának a századosi rangot. Gyorsabban is lehetett volna, a vitézi címet is felkínálták neki, egy feltétellel: magyarosítson. Nem. Az apám és a nagyapám nevét nem hagyom el – mondta. Unokái közül csak a legnagyobbal találkozott, ez már a második háború után volt, 1955-ben. Egy évig élt még, a fiúunoka agyába n ott van a kép: fogja nagyapja hatalmas, biztonságot adó kezét, belesétálnak egy fényes őszi délutánba. A fiú két éves volt akkor. Nagyapja hagyatéka – mire az unoka felnőtt, egyetlen tárgyból állt. Egy első világháborús, Zeiss gyártmányú tiszti távcsőből. Az unoka, amíg el nem veszítette, ezzel figyelte a madarak vonulását. Most, hogy az unokának is van unokája, sajnálja azt a kukkert. Mit fog ő az unokájára hagyni? A ruszki katonai látcsövét biztosan nem.

Az Europeana 1914–1918 elnevezésű projekt a University of Oxford kezdeményezésére indult el. Célja, hogy a projektben részt vevő országokban minél több, az első világháborúhoz kapcsolódó személyes emléket, forrást, családi ereklyét gyűjtsenek össze, amelyek digitalizálva felkerülhetnek az Europeana honlapjára. A projekt nem titkolt céljai közé tartozik az is, hogy az első világháború (ahogy a kortársak nevezték, "a nagy háború") kiléphessen a köztudatban sokkal erőteljesebben jelen levő második világháború árnyékából. Az elmúlt száz év, a mintegy négy emberöltőnyi távolság még kecsegtet némi reménnyel, hogy több családban fellelhetők még generációról generációra örökített relikviák és hozzájuk tartozó személyes történetek, amelyek az utolsó pillanatban talán még megmenthetők a feledésbe merüléstől. Minden olyan tárgy, dokumentum fontos lehet, amelyek segítségével teljesebb képet kaphatunk a háború négy évének valóságáról. Képeslapok, fotók, naplók, személyes levelek, szórólapok, pamfletek, foglyoknak szánt szórakoztató irodalom, születési és halálozási anyakönyvi kivonatok, frontújságok, hadifogolyskiccek, képregények, kitüntetések, jelvények, egyenruhák, érmék… Mind-mind a projekt gyűjtőkörébe tartoznak; amelyben az Oxfordi Egyetem mellett a Német Nemzeti Könyvtár, Luxemburg, Írország, Szlovénia nemzeti könyvtárai, a Dán Királyi és Koppenhágai Egyetemi Könyvtár is részt vesz.