A középkorú vagy az idősebb magyarok közép-európai rajzfilmeken nőttek fel, a csehszlovák Vakondocskán és Rumcájszon, a lengyel Lolka-Bolkán és a rengeteg míves magyar filmen, a Magyar népmeséken, A Mézga családon, a Macskafogón és a Doktor Bubón. A kivétel nélkül minőségi műalkotások messze voltak a Disney-filmek ragacsos giccsétől, egyedi, határozott módon mutatták meg mindazt, amit akkor értéknek tartott a világ. Nem ideológiai vagy materiális értékekről beszélünk, inkább a minden korban érvényes erkölcsi, szellemi, kulturális értékek jelentek meg a közép-európai rajzfilmekben. A néző nevetett, de közben megtanulta, mi az a hűség, bátorság, tisztesség és hazaszeretet.
A világ túlsó felén, Amerikában talán éppen az édeskés Disney- filmekre válaszul születhetett meg a pimasz és trágár, de szókimondásában, bátorságában és szándékai tisztaságában a korábbi közép – európai rajzfilmekkel rokon South Park.
„A Trey Parker és Matt Stone nevével fémjelzett híres-hírhedt animációs vígjátéksorozat idén másfél évtizede nevetteti- és botránkoztatja meg nézőit. A négy alsótagozatos főszereplő, Stan, Kyle, Cartman és Kenny szürreális kalandjait már 16 évad, illetve 230 epizód mutatja be. És még nincs vége: a tervek szerint az alkotók (egyelőre) 2016-ig folytatni kívánják a nem kevés felháborodást keltő sorozatot.
Kezdettől fogva jelen volt a sorozatban a szatíra, a hírességek kifigurázása, a társadalomkritika, de eleinte inkább a helyzetkomikum, az olcsó, trágár humor, a Monthy Python társulatát idéző abszurditás jellemezte. „A South Park viszont, most már a tizedik évadánál, élesebb mint valaha és egyre csak jobb és jobb. Stone és Parker egy fingós-viccekből álló műsort az idők során átalakítottak egy olyan műsorrá, amiben, hát, fingós viccek és Jonathan Swifthez méltó szatíra keveredik.” – írta róla a CNN Money 2006-ban. Parkerék bevallása szerint jót tesz a sorozatnak a rövidre szabott munkaidő, mivel egyrészt lusták, és ösztönzőleg hat rájuk a közelgő határidő, másrészt így könnyen reflektálhatnak aktuális eseményekre és a sorozat spontaneitásának és abszurd világának is kedvez.
A rengeteg díj és elismerés mellett (köztük négy Emmy-díj és egy Peabody Award) a sorozatot állandó jelleggel érik a különböző támadások – mindenfelől. Aggódó szülők óvva intik gyerekeiket, kifigurázott hírességek családjai vagy ők maguk háborodnak fel, különböző vallási csoportok botránkoznak meg. Szinte minden vallás képviselői felszólaltak a műsor ellen, sőt, ateisták körében is felháborodást keltett.
A legtöbb támadás talán a nyelvhasználat miatt éri – 2002-ben az 1999-es egész estés South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan című mozifilm bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe, mint a legtrágárabb animációs film, összesen 399 darab káromkodással.
Bárhogy is van, a South Park meghatározó eleme lett a kilencvenes, kétezres évek életének. Egy teljes generáció nőtt fel a sorozatból kölcsönzött szállóigéken és poénokon, és gyűlöljék vagy szeressék, mindenki ismeri. A könyörtelen paródia és társadalomkritika mindig jó. Akkor is, ha fingós viccekkel pimaszkodik közben. Fel lehet háborodni, de ha egyszer rámutatnak gyönge pontjaimra, előbb-utóbb szembe kell néznem velük és talán így könnyebben elfogadom a másokét is. A pimasz botránykeltés üzenete végső soron mi más lenne, mint az, hogy igenis több toleranciára lenne szükség. Áldott dolog az irónia, nemkülönben a humor. Még áldottabb, ha a minket ért támadásokra méltóságunkat megőrizve, öniróniával és humorral tudunk rákontrázni, mielőtt felháborodnánk. Ami engem illet, én továbbra is kíváncsi leszek rá, hogy akkor "erre mit fog mondani a South Park".
A Manda teljes cikke további részletekkel szolgál a derék botránykeltőkről. Érdemes elolvasni. Ezen is nevetni fognak. Aki pedig sokat nevet, sokáig él.
