Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

MaNDA a Mont Blanc-on

2012. augusztus 15. - MaNDA

2012. augusztus 4-én elindultunk, hogy meghódítsuk az Európai Unió legmagasabb hegyét, a 4810 méter magas Mont Blanc csúcsát. A „fehér hegyet” csupán egyetlen hegy múlja felül, az Elbrusz csúcs 5621 méteres magasságával.

Utunk Ausztrián, Németországon, Svájcon keresztül vezetett Franciaországig. Augusztus 5-én este érkeztünk a franciaországi Saint Gervais les Bains (850m) kempingbe, ahol találkoztunk a csapat további hét tagjával. Mivel Péter és én sátorral mentünk, a többiekkel ellentétben, másnap elváltak útjaink. Augusztus 6-án reggel átautóztunk Les Houches faluba, leparkoltunk, összepakoltuk hátizsákjainkat, hágóvasakat, jégcsákányt béreltünk /ami nélkülözhetetlen/, és elindultunk felfelé.   Sajnos a rossz idő (jégeső, szél) miatt aznap csak 2410 méterig jutottunk. Sátrunkat sötétben húztuk föl a hegyi vasút régi, bezárt állomásának teraszán. Következő napot, mivel továbbra sem kedvezett az időjárás a Nid d’Aigle-i menedékházban töltöttük, és szárítgattuk szétázott cuccainkat.

 Másnap reggel kisütött a nap! Így továbbindulhattunk a következő állomásra. Este hat óra körül felértünk 3167 méterre, a Tete Rousse-ra. Ezen a magasságon a gleccser mellett, a sziklákon lehetett sátrat állítani. A gleccser olvadása miatt itt még találtunk vizet, de az alacsony fekvés miatt víztisztító tablettával fertőtleníteni kellett. Majd vitaminokat, nyomelemeket tartalmazó pezsgőtablettával ízesítettük.
Következő napon, 8-án újabb hálózsák-és, bakancsszárítgatás, és reggeli után elindultunk 4-5 órás, ezúttal kemény sziklamászással teli utunkra a Goûter–hoz 3817m/.

Este fél hét körül értünk fel, és találkoztunk hét társunkkal, akik már túl voltak a csúcshódításon.

A fáradtság miatt éhségérzetünk is elmúlt, így elindultunk sátorhelyet keresni. Mivel a hó teteje jeges volt, először fűrésszel kellett körbevágni, majd egy vízszintes teret ástunk.

       

Sötét volt mire kiástuk a sátorhelyünket a hóban. Hajnali öt órakor havat olvasztottunk, és főztünk a sátorban egy kiadós lencselevest (leves porból). A mínuszok miatt alig volt vizünk, a hó még a sátorban sem olvadt meg, így csak reménykedni tudtunk, hogy majd a nap melege felolvasztja másnap menet közben.

Augusztus 9-én reggel 7:20-kor indultunk meghódítani a Mont Blanc csúcsot, és felvinni a MaNDA zászlót Európa tetejére. Itt örök hó van, már csak hágóvassal lehet közlekedni. Az idő nekünk kedvezett, szikrázó napsütés volt, és a lehetőségekhez képest szélcsend. 6 és fél órát másztunk felfelé, ezúttal végig vastag hótakarón, helyenként jégen. Komoly erőpróba volt.

Telefonjaink 4000 méter fölött nem működtek, nem bírták a hideget vagy a magasságot, így csúcsfotót nem tudtunk készíteni. Egy német fiút kértünk meg erre az elmaradhatatlan feladatra.

Körülbelül 20 percet töltöttünk a csúcson, aztán indultunk lefelé.

Azt gondolnád, hogy lefelé sokkal könnyebb, de nem így van! Én azt hittem, soha nem érek vissza. Nem fázol, mert mozogsz, de a lábaid nem bírják a végtelenségig!

3800 méteren egy megérdemelt vacsora után ébren aludtam egyet a sátorban. 10-e reggel sátrat bontottunk, összeszedtük minden szemetünket, gondosan visszapakoltuk a hátizsákjainkba, /mindenkinek magának kell levinnie a szemetét/ majd elindultunk lefelé. Soha véget nem érő útnak indult. Végig ugyanabban a ruhában, cipőben, amiben elindultál, tisztálkodási lehetőség 3000 méter fölött nincs. WC-t még találsz imitt-amott, de ki vagy téve mindennek, amit a természet elkövethet veled.

11-én, délre értünk vissza 850 méterre az autónkhoz, ahol a legnagyobb élvezettel lehúztuk a cipőnket.

Azt az érzést nem tudom elmesélni!

A 3500 méter fölötti ritka levegő nem okozott gondot, nem lettünk hegyi betegek.

Érdekes tapasztalat volt szervezetünk működése ebben a magasságban, erős fizikai igénybevétel mellett. Két alkalommal kénytelenek voltunk meleg, kiadós ételt venni a menedékházban, mert energiára volt szükségünk. A naponta helikopterrel szállított víz 5 Euro, ha nem kell, marad a hó olvasztgatás. (Ezt tettük mi a többi sátras partnerrel egyetemben).

Érdekes tapasztalat, hogy a hegyen háromféle turista létezik: egy, aki vezetővel, pórázon (agyonbiztosítva) mászik minimális csomaggal a hátán, gyakran föladja és visszafordul. Számukra biztosítanak szállást vacsorával a menedékházban. A komoly sportoló, aki hágóvas, hátizsák nélkül felszalad a hegyre (a szó szoros értelmében). És van az, aki sátorral, hegyi vezető nélkül mászik, és abból gazdálkodik, amit magával hoz és abból, amit a természet ad.

A hegy fölött gyakori helikopteres ellenőrzés folyik. Vannak igazán veszélyes szakaszok, mint a Grand Couloir, ahol nagyon gyakori a kőlavina. A Grande Bosse (4513m) és a Petite Bosse (4547m) után az út felfelé még jobban elkeskenyedik. A La Tournette (4677m) után és mindenhol ügyelni kell arra, hogy ne térj ki az ösvényből, mert bárhol lehet egy hóval borított gleccserszakadék.
Óriási élmény volt! Most sem hiszem el, hogy ott jártam!

A MaNDA zászlót végig vittük magunkkal, öt percig ott lobogott a Mont Blanc csúcsán!
MB_lead.jpg

Sokan megkérdezik, hogy miért választanak egyesek ilyen jellegű nyaralási formát:

Tudni akartam, képes vagyok-e felmászni rá, hogy bírom-e a ritka levegőt és le akartam nézni fentről, meg egyáltalán… azért másztam fel rá, mert ott volt!

Gergely Klára

MaNDA munkatárs

Budapest, 2012 augusztus 13.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr104713465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

¿Qué tapas hay? 2012.08.15. 23:52:23

A második mondathoz: csak a "négyezresek" közül 18 magasabb csúcs van a Mont Blanc-nál. Összességében pedig több mint kétszáz.
süti beállítások módosítása