Nyaranta, de bármelyik másik évszakot írhatnánk, igaz, azokban a számszerűség mást mutat, szóval, nyáron rengeteg ember teker körbe-körbe a Balatonnál. Ki-ki a saját ritmusában, ereje, kora megengedte idő alatt teljesíti a 200 kilométeres távot. Aki még nem suhant a balatoni tájban, nem zúdult le az északi part lejtőin és nem kapaszkodott fel a Badacsonyra, vagy nem cikázott a déli parti embertengerben, nehezen érti, mi is ebben a jó. A teljesség a jó. Elindulni, menni, aztán megérkezni. Leírni, megszenvedni azt a kört, ami az életet, a születés és a halál közti időt jelenti. Befejezni azt, amit elkezdtünk. Játszani a súlyos ténnyel: porból porrá. És megbarátkozni azzal, hogy a mi tengerünket meg lehet kerülni. Aztán, a metafizikus közelítést elhagyva gyakorlatiasabb okai is lehetnek a Balaton-körnek. Az ember próbára teheti magát, erejét, kitartását, elszántságát, tűrőképességét. Van, aki 10 óra alatt letekeri a távot. Fausto Coppinak ennél kevesebb idő is elég lenne.
A kiemelkedő fizikai adottságokkal rendelkező emberek a történelemben mindig a figyelem középpontjában álltak. Legnagyobb közönségük talán a sportolóknak volt. Ahogy a világ fejlődött, ennek ütemében a fizikai erő, a pusztán testi képességek egyre kevésbé bizonyultak elégnek a hírnévhez. A lélek tulajdonságai, mint az állhatatosság, kitartás, figyelemösszpontosítás, az erő beosztása és a küzdelem egész tartamának taktikai-stratégiai megtervezése egyre nagyobb szerepet kaptak a sportban. A modern korban, a technikai eszközökkel űzött sportágakban különösen fontos volt a fizikai és mentális képességek összhangja.
Az Europeana honlapján a tízmilliónál is több tétel között találjuk meg a kerékpársport egyik legnagyobb alakjáról, az olasz Fausto Coppiról szóló dokumentumokat. Egy korabeli filmhíradókból összevágott videoklip elénk hozza a 20. század közepének legendás figuráját.
Coppi a híres olasz körversenyt, a Giro d’Italiát ötször( 1940, 1947, 1949, 1952, 1953) a francia Tour de France-t kétszer (1949, 1952) nyerte meg. 1942-ben az egyórás biciklizés világrekordját is beállította: 45,8 km/órás sebességgel száguldott. Számtalan egyéb verseny szinte megszámlálhatatlan győzelmének begyűjtése után 1953-ban az országúti kerékpározás világbajnoka lett.
Angelo-Fausto Coppi bizonyára nem követte volna el azt a hibát, hogy a 2012. év legmelegebb napján, fedetlen fővel, hatvan éves korához közel, Tihanyból kora reggel nekiindul, aztán este, 130 kilométer kínkeserves tekerés után a nagyon meredek balatonszemesi villasor végén rosszul lesz. Hányinger, reszketés, erőtlenség, borzongás. Idén nyáron volt egy ilyen ember, aki nem mérte fel jól a viszonyokat. Jövőre máshogy csinálja. Most meg örül, mert - nem az ő érdeme – hosszabb ideje van életben, mint a 41 évesen meghalt Coppi.
