Egy darabig majd most mindenki az olimpia lázában él, ezt tettük mi is tegnap. Futófestmények, lövészorgonaszó, lóhangverseny, rúdugróbalett, fociszimfónia, bringaszobrászat, minden lesz itt. Londonban a látványos terrorelhárítók belefújnak majd a puskacsövekbe, ez a modern fanfár, az idétlen, folyóparti óriási óriáskerekükön az egykori gyarmatbirodalom népei énekelnek majd versenyt a temzei széllel, a medvebőrkucsmás testőrök meg szőrfényességi viadalt vívnak egymással. A nemes versengés szelleme átható. Elementátris. Egy szellem egyébként milyen más lehetne? Itthon sem maradunk olimpiás művészeti élmények nélkül.
Az újkori olimpiai mozgalom egyik alapítójának, Pierre de Coubertinnek tulajdonított szlogen, a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” a nemzetek közötti nemes versengés eszméjét fogalmazta meg a 19. század végén. A test és a lélek harmóniáját kifejező sport és a jobb eredmény elérésének vágya az antik görög világ óta sok szállal kapcsolódott a művészetek megújulási törekvéseihez. A Magyar Nemzeti Galéria és a Sportmúzeum közös kiállítása a londoni olimpia alkalmából olyan összeállítást tár a nagyközönség elé, amely a különböző – nem csak olimpiai – sportágak céljait és jellegzetességeit értelmezi a műalkotások és relikviák segítségével.
A Gyorsabban, magasabbra, erősebben hármas kifejezés szűkebb értelemben az emberi test mozgására, teljesítményére, fejlesztésére utal, ugyanakkor az emberiség 20. századi technikai, szellemi, sőt hatalmi törekvéseit is tükrözi. Művészet és sport kapcsolatában azonban a modern hatékonyság fogalma mellett még egy, a többit sokszor átható fogalom is jelen van: ez a testkultusz, amelynek eredete szintén az antik Görögországig vezethető vissza. Az izomzat kidolgozott formája és az egészséges test látványa az elmúlt évszázadban újra a kultúra középpontjába került, s majd minden képzőművészeti ág, a film és a fotó fontos ihletője, egyúttal témája volt. A kiállításra kiválogatott művek tehát a hármas olimpiai jelszó elemei, a hatékonyság fogalma és a testkultusz köré szerveződnek.
Molnár C. Pál Motorkerékpáron című képe miatt már érdemes volt összehozni a kiállítást. Az art decós emberpár akkora lendületben van, hogy leszáguldanak a papírról, le a képernyőről, kirepülnek az időbe, úgy vannak előttünk, hogy mögöttünk vannak.
Ők hozzák haza majd Londonból a 2012-es magyar aranyakat.
Molnár C. Pál: Motorkerékpáron
