Meghalt a film, éljen a film! Nehéz lenne megmondani, hányszor temették a mozit, és hányszor éltették a filmet; hányszor kongatták a vészharangot a hetedik művészet felett, és hányszor újították meg. Érdemes elgondolkodni azon, amit Zilahy Lajos, a szépíró, a filmíró, a publicista és a Pegazus Filmvállalat alapítója írt 1939-ben, miszerint a mozilátogatók száma beérte a könyvvásárlók számát. Európához hasonlóan Magyarországon is meghatározó művészet lett a film. Európában utolérte a filmgyártás a könyvnyomtatást, Amerikában túlszárnyalta. Ami a 15. században Johannes Gutenberg volt, az a 20. században Lumière. A múlt század első évtizedében egy olyan csodálatos és hatékony találmány született, ami csak a könyvnyomtatással vetekedhetett.

A közönség megszerette filmet és a mai napig szereti, de szívesen kukucskál be a kulisszák mögé is. Szeret nosztalgiázni és szívesen néz archív felvételeket. A Múzeumok Éjszakáján a MaNDA nemcsak izgalmas időutazásra hívta a látogatókat, hanem érdekes műhelytitkokat is megosztott velük.

Megismerhették a filmgyártás magyarországi gyökereit, nonstop nézhették a némafilm korszakának vagy a 60-as, 70-es évek közönségsikereit és kultuszfilmjeit. A vetítést megannyi program egészítette ki, volt játék, rajzfilmkészítés, kertmozi, tárlatvezetés és még egy oldtimer show is belefért.

Jó volt látni, milyen sok látogató jött el a helyszíneinkre. Jó volt látni, mennyire érdekli a közönséget a film története. Jó volt látni a munkatársainkat, milyen lelkesen mesélnek, magyaráznak, osztják meg az ismereteiket az érdeklődőkkel.

A MaNDA, az Örökmozgó élettel telt meg ezen a különös és különleges éjszakán. Csipkerózsika álmából frissen és tettre készen ébredt, hogy megmutassa magát. Az elefántcsonttorony legendája szerteoszlott, az archívum kinyitotta kapuit, és nyitva is hagyja. Jövőre tehát Önökkel és veletek ugyanitt!