Amikor megszólalt a Fonográf egykori nótája, A kenguru, a szoba felvisított. A Múzeumok Éjszakája egyik programjához ütős autós jelenetet kerestünk. Zsombolyai János 1975-ben készült A kenguru című filmje telitalálat volt. Van benne Tátra, Kamaz, Lada, Skoda, és ott van a 70-es évek miliője, olyan zenekarokkal, mint a Gemini, Omega, LGT vagy a Fonográf.

A vállalkozóbbak még messzebbre utazhatnak az időben a Múzeumok Éjszakáján. A MaNDA programjai visszarepítenek a kezdetekhez, legalábbis a filmtörténet kezdetéig, miközben felidéződnek a hatvanas évek híradói, az ötvenes évek sportfilmjei, a negyvenes és harmincas évek tudósításai, reklámjai.

Nagyon elcsodálkozna a Lumière-fivérek édesapja, ha látná, hova érkezett meg a fiai egykori vonata. A filmtörténet egyik legendája szerint ugyanis, amikor az apának egy fiatal, de nagyon ambiciózus filmes, Georges Méliès hatalmas összeget kínált a fiúk találmányáért, az apa azt felelte: „Fiatalember ez a találmány az ön számára a csődöt jelentené. Egy ideig izgalmas tudományos kuriózum, de üzletileg semmit sem ér.” Ma már tudjuk, milyen nagyot tévedett az öreg Lumière. A film meghódította az egész világot. Egymás után alakultak a filmgyárak, nyíltak a mozik, végül megszületett a filmipar fellegvára, Hollywood.

Jó időben, jó helyen lenni. Ez mindig igaz. Ezt tette Mack Sennett is. A tízes évek ismert és sikeres rendezője mindent a véletlenre bízott. Folyamatos kapcsolatban volt a tűzoltókkal; mihelyt valahol tűz ütött ki, nyomban a helyszínre hajtatott az egyik stábja és ott a színhelyen kalandos történeteket rögtönözve felvettek egy filmet. Autóverseny és egyéb események szintén díszletként és témaként szolgáltak. Az ötlet működött, a közönség imádta Sennett gag-jeit. Hadseregnyi komikus állt rendelkezésére, köztük egy apró emberke rövid kis bajuszkával az orra alatt, amely filmről filmre egyre zsugorodott.