A múlt századi irodalom egyik legnagyobb alakja, Mihail Afanaszjevics Bulgakov 75 évvel ezelőtt, 1940. március 10-én halt meg Moszkvában.
Az író élete az orosz fővárostól távol, a mai Ukrajna fővárosában, Kijevben kezdődött 1891. május 15-én. Édesapja a kijevi hittudományi főiskola professzora volt. Mihail Bulgakov a gimnázium elvégzése után 1909-ben Kijevben orvosi tanulmányokba kezdett. 1916-ban szerezte meg diplomáját és Szmolenszk mellett indult el praktizálása. 1919-ben orvosként szolgált az ukrán hadseregben. Innen megszökött, és beállt a Vörös Hadseregbe katonaorvosnak. Fiatalkori háborús kalandjainak ezzel nem volt vége, a Dél-Orosz Fehér Gárdához került. Aztán Csecsenföldön is volt a kozákoknál, és megjárta Vlagyikavkázt. Az út vége 1921-ben Moszkvában volt. Az orvosból az orosz fővárosban újságíró lett. Ez, mondjuk, nem volt példátlan eset az orosz irodalomtörténetben. Az orosz próza egyik legnagyobb mestere Anton Pavlovics Csehov fordított pályáján hasonlóképpen. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ő nem volt kénytelen keresztül-kasul dezertálni az Oroszországban egymással harcoló politikai alakulatokat, és orvosi hivatását sem adta fel végérvényesen.
Mihail Bulgakov nagy erővel vetette bele magát az újságírásba. Írt a Gudok, a Rabocsij, a Rosszija és Vozrozsgyenyije című lapokba. 1922 és 26 között például a Gudokban százhúsznál több tudósítása és esszéje jelent meg. Szépirodalmi munkáit külföldön, Berlinben tette közzé. 1923-ban Bulgakov belépett az orosz írószövetségbe.
Mihail Afanaszjevics házasságaiban nem mondható kitartónak, háromszor nősült. Második feleségével 1928-ban nagy oroszországi körutazást tett. Ebben az időben születtek meg későbbi legnagyobb művének, a Mester és Margaritának az első ötletszilánkjai. 1932-ben harmadszor is megnősült, ám ekkor már két év óta írásai nem kaphattak nyilvánosságot, színdarabjait levették a színházak programjáról. Az egyre erőszakosabb szovjet hatalom nem bízott benne. Osztályidegen volt, ráadásul rokonai éltek a kapitalista nyugaton, párizsi bátyjának Bulgakov sok levelet írt, melyekben csalódását fogalmazta meg és rossz anyagi helyzetéről panaszkodott.
Érdekes közjáték Bulgakov élettörténetében, hogy levelet írt a Szovjetunió legfelsőbb vezetőinek is, ebben azt kérte, hogy vagy engedjék emigrálni vagy adjanak neki munkát a Csehov Színházban. Nem kis meglepetésére maga Joszif Viszarionovics Sztálin hívta fel telefonon, és segítséget ígért. Ígéretét be is tartotta. Bulgakov különböző színházakban kapott munkát, 1936-ban már a Moszkvai Nagyszínházban szövegkönyvíróként és fordítóként dolgozott. 1939-ben egy Sztálinról szóló, Batum című színdarabba kezdett. Csalafinta aranykalitka volt ez, hiszen munkát ugyan kapott és írhatott is, de művei nem kerülhettek nyilvánosságra. Talán emiatt egyre többet betegeskedett, végül negyvenkilenc éves korában Moszkvában meghalt.
Hegedűs Géza a magyar és a világirodalom legközérthetőbb tudósa és népszerűsítője Bulgakovról is igen színes írást tett közzé Világirodalmi arcképcsarnokában. Ebből idézünk Bulgakov két legismertebb művéről részleteket: „1925-ben az előbb regénynek megírt, majd dramatizált A fehér gárda első igazi remekművében egy jóindulatú, de a zavaros elképzelésekkel élő családról van szó. Bulgakov valójában az ellenforradalmárok téveszméire akart rámutatni, de mivel a regény hőse egy becsületes férfi, a kritika úgy tekintette, hogy a szerző a múltat akarja igazolni és a jelent megrágalmazni. – Hamarosan megjelent Sátániáda című elbeszéléskötete. Ebben fantasztikus történetek jelképesen adnak szatirikus képet az akkori közállapotokról. Benne van maga a sátán is, aki ott tevékenykedik a Szovjetunióban. Már itt megjelenik Bulgakov elképzeléseiben a fő mű, A Mester és Margarita témavilága.”
Ezután következett Bulgakov írói vesszőfutása, vagyis műveinek betiltása. Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy létrehozza egyszerre fantasztikus, szimbolikus és realista történetsorainak könyvét, A Mester és Margarita című szépen és nagyon érdekesen megírt könyvét. A remekművet. A különös regény három cselekményvonulatot vegyít: egy fantasztikus történetet a Sátán kalandjairól a Szovjetunióban, egy realista eseménysort a korabeli hétköznapi életről, és egy történetet Jézus és Poncius Pilátus kapcsolatáról.
Andrej Nabokov grafikája (forrás: a művész honlapja)
A saját korát művei mesteri megformálásával, egyedi és előzmények nélküli szerkezeti megoldásaival, fantasztikus és abszurd elemeivel megelőző Bulgakov a 20. század második felében megjelenő mágikus realizmus előfutára. Vagy inkább első képviselője. Különös tény, hogy a mágikus realizmus világhírű íróinak első megjelenései szinte napra pontosan egybeestek azzal a pillanattal, amikor Mihail Afanaszjevics Bulgakov 1940-ben befejezett A Mester és Margaritája 1966-ban megjelent oroszul, majd rá három évre magyarul.
Bulgakov élettörténete többek között azt példázza, hogy legyen bármennyire szerencsétlen is egy-egy nagy művész sorsa, az általa teremtett művek örökre megmaradnak.
Dippold Pál
