A híradások szerint ötven éve nem látott árvíz várható a Duna mentén, a vízügyi előrejelzések szerint évtizedes rekordok dőlhetnek meg. Valószínűleg a Szigetközben, Komárom, Esztergom és Budapest környékén lesz a legsúlyosabb a helyzet. Szigetközben a védvonal alacsonyabb, mint az eddig mért legmagasabb vízszint, így ott homokzsákokkal kell a töltést megmagasítani. Budapestnél 875 centiméter körül tetőzhet a Duna, a Margitszigetet lezárták és homokzsákokkal veszik körbe, a Római-parton is jelentős védekezésre lesz szükség.
De nézzük meg a filmhíradó felvételein a sokat emlegetett, ötven évvel ezelőtti rendkívüli árvizet. Budapesten 1965. június 18-án tetőzött a víz 845 centiméterrel. A 113 napig tartó dunai árvíz 390 km hosszan magasabb szinten tetőzött minden korábbi, jégmentes árvíznél, és tartósabban tette próbára a védőműveket. A több mint három hónapig tartó áradás hat hullámban vonult le a Dunán, a római-parti üdülőterületet teljesen ki kellett üríteni, a Margitszigeten is komoly erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a feltörő vizeket a Nagyszálló padlószintje alatt tudják tartani. A nehéz helyzetben jelentős honvédségi erőket vetettek be, az emberállomány mellett teherautókat, kétéltű járműveket és híradós egységeket vezényeltek a gátakra. A mobiltelefon előtti időkben a megfelelő kommunikációt kizárólag a honvédség tudta biztosítani. Rendkívüli volt az összefogás is: az árvíz károsultak megsegítésére a Kossuth Könyvkiadó írók, képzőművészek, újságírók, fotóművészek, nyomdászok közreműködésével kötetet jelentetett meg 25 ezer példányban, húsz forintos áron, és ahogy látható a filmhíradóban a Vöröskereszt bélyeget bocsátott ki.
Szlovákiában először Pat községnél, majd június 17-én Csicsónál gátszakadás történt, több ezer épület dőlt romba vagy rongálódott meg súlyosan, több mint ezer négyzetkilométernyi terület került a víz alá. Volt olyan falu, amely másfél hónapig víz alatt állt. Az állandó esőzések következtében néhány hét alatt másfélszer több csapadék hullott le, mint más években.
1965 elején a Duna vízgyűjtő területének nagy részét összefüggő hótakaró borította, a tél végére, a magasabb részeken a hóvastagság megközelítette az évi maximumok átlagát. A tavasz azonban csak nem akart megérkezni, emiatt az olvadás sem indult el, sőt a hóvastagság az Alpokban egyre csak növekedett, és hatalmas mennyiségű hó halmozódott fel ezer méter felett. Március közepétől enyhült az idő, a hóolvadás mellé azonban kiadós mennyiségű csapadék is érkezett az Atlanti óceán felől.
Az első árhullám levonult, de a tartósan csapadékos idő miatt április első hetében már a második árhullámra kellett felkészülni. Két csapadékos periódus alakult ki április 15–23. és május 4–11. között. Az áprilisi csapadékos periódus volt a harmadik árhullám, ami már fél méterrel közelítette meg az első árhullám tetőzését. A májusi árhullám a melegedő idő miatt egyre feljebb húzódó fagyhatárnak volt köszönhető, a télen leesett, és az Alpok hegyei között felhalmozódó nagy mennyiségű hó elolvadt, ami újra csak a Duna és a mellékfolyóinak vízszintjét növelte. Június elején egy rövid időszakot leszámítva újra csapadékosra fordult az időjárás, rövid idő alatt kis területen rendkívüli mennyiség hullott le, ami a korábbi árhullámok apadását megállította, és újabb vízmennyiséggel duzzasztotta fel a Duna, addig sem alacsony vízszintjét. Az apadás is lassú volt, Budapestnél július végén még mindig 500 cm-en állt a Duna, az árvízkárok elhárítása még hónapokig eltartott.