Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

Amikor szólni kezdett a rádió

2016. január 12. - MaNDA

A magyar rádió 90 évvel ezelőtt elkezdődött történetének előzményeiről, az elektronikus sajtó egyik első elemének fontosságáról már több írásban is szólt a MaNDA (írtunk róla itt, és itt is.). Érdemes azonban körülnézni a kilencven évvel ezelőtti januárban, amikor is az év első hónapjának tizenkettedik napján elkezdte működését a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. Az esemény természetesen nem volt előzmények nélküli. A telefonhírmondó után a saját útjára indult rádiós hírszórás központja, azaz a kétszázötven wattos csepeli adó 1924-ben egy bútorszállító kocsiban volt. A Postakísérleti Állomás udvarán található furcsa szerkezetről senki nem gondolta, hogy ebből fog kialakulni majd az egész országot hírekkel ellátó magyar rádió. Paskay Bernát postai műszaki igazgató kezében futottak össze a szálak, ő irányította a magyar rádiózás intézményesülésének előkészületi munkáit. A kocsiról egy újság tudósítása is fennmaradt. „Semmi különös berendezés nincs benne. A technika játékszereknek, gomboknak, csavaroknak nyoma sincs itt. Egy pianínó, egy kis asztal, pár szék, egy erősáramú szénmikrofon az egész. De lélek van benne. Minden akadályokon diadalmas, csodákat megvalósító lélek. Néhány nyughatatlan ember, aki hangot akar adni a magyarságnak. Szót, dalt sugározni a végtelen éterbe.”

az_elso_studio.jpgAz első stúdió egy bútorszállító-kocsiban a Posta Kísérleti Állomáson. A bakon: Magyari Endre. Forrás: Postamúzeum.hu

1925-ben a fejlődés újabb lépcsőjére értek, egy nagyobb teljesítményű Telefunken-adót állítottak fel, megkezdődtek heti három estén a kísérleti adások. A műsorszórás aztán még ebben az évben a telefonhírmondó épületében folytatódott. Felépítettek egy új stúdiót, melynek jellemző adatait érdemes megismernünk: nyolc méter hosszú, hat méter széles, négy és fél méter magas terem volt, a falakat függönyök, a padlót filc takarta. A kor legkorszerűbb mikrofonjait használták itt, egy Reiss és egy Bändchen szerkezetet. Az új stúdiót a csepeli adóállomással külön vezeték kötötte össze. A januári ünnepélyes megnyitást megelőzte a novemberben kiadott rádiórendelet, amely rendezte az adó jogállását. A Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. a Magyar Távirati Irodához tartozott, üzemeltetésének joga állami monopólium, ezt a Magyar Posta útján gyakorolják. Így tehát az itt dolgozók állami alkalmazottakká váltak. Az új cégnek kell gondoskodnia a stúdiók felépítéséről, berendezéséről és a műsorokkal kapcsolatos költségekről.

Európa legmodernebb rádió adóállomásának építése Lakihegyen, Magyar Híradó 1927. október

Az elkövetkező években a tömegtájékoztatásban egyre nagyobb szerepet játszó Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. alelnök-igazgatója Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda elnöke volt. Az ünnepélyes avatáson Kozma Miklós a következőket mondta: „Mindenki tudja, mit jelent, különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó. Én a magam és az igazgatóság nevében kijelentem, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni.”

Kezdetben alig tízezer előfizetője volt a rádiónak. Aztán nevesebbnél nevesebb munkatársai hamar felfuttatták ezt a számot. Hogy csak néhány nevet emeljünk ki: Kern Aurél volt a zeneigazgató, Gyarmathy Sándor rendező, Scherz Ede és Radó Árpád bemondók, majd néhány évvel később csatlakozott Ódry Árpád főrendezőként és Somogyvári Gyula dramaturgként. 1931-ben Dohnányi Ernőt nevezték ki főzeneigazgatónak, ugyanebben az évben kezdett el itt dolgozni Filótás Lili, az első női bemondó.

studio.jpgA Rádióhírmondó stúdiója, 1925. Forrás: Postamúzeum.hu

A rádió műsorai már a kezdetektől fogva igen sokszínűek voltak. Az esti csúcsidőben operákat, operetteket és színi előadásokat közvetítettek a stúdióból. Az első daljáték 1926-ban Kacsoh Pongrác János vitéze volt, adásba került Mozart A színigazgató című operája, Geraldy Szeretni című darabja. Ez utóbbiban szerepelt Simonyi Mária, aki nem másnak, mint Móricz Zsigmondnak volt a felesége. A rendező a feleségét elkísérő írót meglátva egy rövid bevezető elmondására kérte fel Móriczot. Így tehát a rádió első színdarabját Móricz Zsigmond szavai előzték meg. Délutánonként Oszkár bácsi és Bergengóc bácsi mondott meséket, volt Asszonyok tanácsadója, és elindult Polgár Géza szerkesztésében a Mit üzen a rádió?, az intézmény 1939-ig talán leghallgatottabb karitatív műsora.

A kezdetektől ott voltak a rádió műsorán az istentiszteletek. Néhány erős egyéniségű és jól beszélő főpap mind gyakoribb szereplését levelek ezreiben kérték. A legnépszerűbbek a katolikus főpapok közül Zichy Gyula kalocsai érsek, Glattfelder Gyula csanádi püspök és Haász István tábori püspök voltak. Természetesen a protestáns egyházak vezetői is népszerűek voltak, különösen Ravasz László püspök beszédei, melyeket a Kálvin téri református templomból közvetítettek.

Igen gazdag volt a rádió zenei kínálata. Volt saját zenekaruk, és egyre több, kezdetben a rádiótól erősen idegenkedő zenészt sikerült megnyerniük, sorra mentek be a stúdióba a kamaraegyüttesek, kórusok, cigányzenekarok és dzsessz együttesek. De jöttek az énekesek, a prózai színészek, az írók, a költők és a tudósok is. Móricz Zsigmondról már volt szó, de gyakori vendég volt a mikrofon előtt Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Babits Mihály.

fortepan_74068.jpgA 20 kW-os Telefunken adó tornyai és antennája Lakihegyen. Forrás: Fortepan

Jelentős változás volt a magyar rádió életében az egész ország területén fogható adást közvetítő 20 kilowattos lakihegyi adó üzembe lépése 1928-ban. Ekkor a rádió már önálló épületbe költözött. Itt már több stúdió volt, próbatermek, vágószobák, felolvasó helyiségek és kényelmesen elhelyezkedhettek a műsorszerkesztőségek és az adminisztráció is.

Kozma Miklós legközelebbi munkatársa Szőts Ernő volt. Az egykori katonát – az első világháború után alezredesi rangban szerelt le – határozottsága, műveltsége és kitűnő idegen nyelv ismerete, mai szóval a rádió menedzserévé tette. Ma már kevesen tudják, hogy sok kitűnő ötletéből kettőt még ma is őriz a magyar rádió: a műsorzáró himnuszt és a déli harangszót. Ez utóbbi egyébként 1928. április 1-én az Egyetemi templomból szállt ki először az éterbe.

A Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elindulásakor csak néhány ember hitt az új tömegtájékoztatási eszköz hatalmában. Alig néhány évvel később már mindenki tudta, hogy az elektronikus média sokkal, de sokkal nagyobb hatással van közönségére, mint minden korábbi hírközlési eszköz.

Dippold Pál

Szász Endrének valóban kaland volt az élet

A közelmúlt magyar képzőművészetének egyik legkülönlegesebb alakja, Szász Endre kilencven évvel ezelőtt, 1926. január 7-én született Csíkszeredán. Édesapja orvos volt, művészi tehetségét Szász Endre az apai ágról örökölhette, mint egy későbbi nyilatkozatában elmondta, a Szász családban tizenhat író volt. Édesanyja, Susenka Erzsébet pedig családjából az iparos-kézműves tehetséget örökíthette át fiára. Szász Endre már kisgyerekként nagy kedvvel és igen jól rajzolt. Tizenöt évesen kiállított. Marosvásárhelyre került, ahol megismerkedhetett az erdélyi magyar kultúra legnagyobbjaival, például Kós Károllyal. 1946-ban a budapesti képzőművészeti főiskolán kezdte el tanulmányait. Mestere  Szőnyi István volt.

sze.jpgSzász Endre

Különleges, kissé kapkodó és roppant mód öntudatos egyénisége igen korán megmutatkozott. 1949-ben, a diploma megszerzése előtt otthagyta a főiskolát. Mint visszaemlékezéseiből kiviláglik, ő így gondolta megtartani és felépíteni saját egyéniségét és művészi világát. Nem akart valamiféle kis Szőnyi István lenni. Azon persze vitatkozhatunk, hogy munkáik minőségét tekintve melyikük életműve értékesebb, Szász Endre a mennyiséget tekintve vitathatatlanul győzött. Élete a főiskola elhagyása után egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig szakadatlan munkával telt. Festett, rajzolt, porcelánt díszített, tűzzománcozott, hatalmas faldíszeket alkotott, és töménytelenül sok könyvet telerajzolt illusztrációival. Élete kalandosságában is felülmúlta mesteréét, 1950-től alkalmazott grafikusként dekoratőrként dolgozott. 1950-ben tíz év börtönre ítélték koholt vádak alapján – ez fegyverrejtegetés lett volna – ám csupán egy évet töltött rács mögött. Visszaemlékezései szerint rabságában is folyamatosan dolgozott, barackmagot faragott, tanulmányozta társait, akiket aztán le is rajzolt. 1951-ben szabadult. 1960-ig hatszáz könyvet illusztrált. Nagyrészt ebből élt.

khayyam-szasz-endre.jpgSzász Endre Khajjám-illusztrációja

1964-ben a British Museum nemzetközi pályázatán Omar Khajjám Rubáiyát című könyve Szász Endre illusztrációival a világ harminc legszebb könyve között szerepelt. Közben mintegy mellékesen, látványtervezőnek is elszegődött, az azóta már klasszikussá vált Várkonyi Endre-féle Egri csillagok című film látványelemeit is megteremtette. Mindezek mellett folyamatosan festett, és az 1960-as évek végére kialakította sajátosan egyedi, csak rá jellemző stílusát. A klasszikusok technikájával dolgozott, ám azt a szürrealizmusra jellemző jegyekkel vegyítette, tette mindezt úgy, hogy minden darabja érthető volt. Érdekes közjáték Szász Endre életében az a folyamat, ami őt sokak számára világhírű művésszé tette. Világhírneve 1970-ben Kanadában kezdődött, majd az Amerikai Egyesült Államokban folytatódott: húsz évig Torontóban és Los Angelesben élt. Ezekről az évekről egy kitűnő dokumentumkönyvből értesülhetünk. Ebből kiderül, hogy Szász Endre nem disszidált, mindvégig a magyar állam engedélyével, támogatásával dolgozhatott nyugaton. Ennek persze megvolt az ára, dollármilliókat küldött haza, közben pedig a kanadai és az amerikai nagykövetségek segítségévek igyekezett szalonképessé tenni a Kádár-rendszert, pontosabban annak kultúrpolitikáját. Szász Endre tehát látszólag szabadon röpködött a világ két fele között. Közben természetesen változatlan erővel és nagyságrendben termelte alkotásait és növelte gazdagságát.

Egy kései interjújában Szász Endre a következőket mondja: „Dali szürrealista volt, mellesleg jó barátom, de Picassót tartom jobbnak.” A még ma is merésznek számító mondat egyben Szász Endre elő-celebségének is egy fontos eleme. Valóban világhírű barátokra hivatkozni, nőügyekkel szinte folyamatosan a bulvárba hajló sajtót traktálni, testi bajokkal rokonszenvet ébreszteni, közben pedig festeni, mint a gép. Az 1970-es, 80-as években, anyagilag legalábbis, Szász Endre volt a legelső a magyar képzőművészek között. Elárulta képei árát is, Amerikában hatvanezer dollárért, Németországban harmincezer márkáért, Magyarországon kétszázhúszezer forintért keltek el.

Szász Endre több színterű élete 1980-as hazatelepülése után vált nyugodttá. Somogyban, Várdán vásárolt egy kastélyt, amelyet felújított. A művész Mosdóson halt meg 2003-ban, hagyatékát özvegye gondozza nagy odaadással. Közkinccsé is tették, a miskolci Hermann Ottó Múzeumban helyezték el.

szasz-endre-tanyer-31-cm.jpgHollóházi porcelántányér - Szász Endre kollekció

Magyarországon Szász Endre leginkább a porcelánmunkái által ismert. Ennek természetesen megvoltak az előzményei már amerikai évei alatt tervezett porcelán tárgyakat, de ékszereket és bútorokat is alkotott. Hazatérte után részt vett a híres hollóházi porcelángyár stúdiójának megalapításában. Itt is érvényesítette egy korábban megfogalmazott nagyon fontos gondolatát: „Értelmetlen dolognak tartom, hogy a művész hozzá nem férhető, meg nem érthető alkotásokra törekedjen a modernség, újszerűség ürügye alatt. A műalkotások lényege az állandóság. A természet olyan alaptörvényei a témái minden képnek, amik már akkor is voltak, amikor az ember még nem volt, és lesznek akkor is, amikor már rég nem lesz ember.” Szász Endre emlékét képei és egyéb műtárgyai őrzik a magángyűjtőknél és a múzeumokban, ám aki közelebbi kapcsolatba akar kerülni a művész alkotásaival, elég, ha rákattint a hollóházi porcelángyár honlapjára: néhány tíz- vagy százezer forintért szép Szász Endre képekkel díszített értékes étkészletekhez, dísztányérokhoz, hamutartókhoz vagy vázákhoz juthat.

Dippold Pál

Gundel János palóclevesétől fia palacsintájáig

A magyar vendéglátóipar minden bizonnyal legismertebb alakja, Gundel János száz évvel ezelőtt, 1915. december 28-án halt meg Budapesten.

Az évfordulós emlékezésnek különös mellékszála, hogy a napokban nyilvánosságra hozott felmérés eredményei szerint a világban a tíz legismertebb magyar márka egyike a Gundel.

Kicsoda tehát ez a tizenhárom évesen Magyarországra került szupervendéglős? Gundel János a bajorországi Anschbachban született 1844. március 3-án, a Johann Adam Michael Gundel nevet kapta. Tíz éves volt, amikor édesapja, a városszerte ismert pékmester meghalt. Gundel János 1855-ben szülővárosa mezőgazdasági és ipariskolájában kezdett tanulni, ám anyja és nevelőapja nem tudta kifizetni taníttatása költségeit. A kamasz fiú 1957-ben érkezett meg Magyarországra. Nem véletlenül került ide, rokoni szálak vezették: mostohaapja sógoránál, Gärtnar György vendéglősnél kapott munkát. Pikolófiúként dolgozott. Még ebben az évben a Téli Sörházban vállalt pincérmunkát, aztán 1858-ban az Arany Sas fogadóba került. A magyar fővárosban több ilyen nevű fogadó volt, a leghíresebb közülük a mai V. kerületi Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarkán állt. Ezt 1780-ban alapították, központi fekvése miatt hamar az írók és művészek kedvenc találkozóhelyévé vált. Gundel Jánosnak tehát itt lehetősége volt mind szakmai, mind társadalmi kapcsolatait alaposan kiépíteni. A tehetséges fiatalember nem is tétovázott sokat, 1869-ben teljesen önállósította magát, és megvette a ma már újra a Király utca nevét viselő pesti utcában a Bécsi Sörházat.

erzsebet-pince.jpgAz Erzsébet királyné szálloda sörözője

Nevéhez híven itt városszerte híres és hiteles bécsi szeletet, szalontüdőt és osztrák söröket lehetett kapni. Amit a magyarok egyébként bécsi szeletként ismernek, az nem az. Mi többnyire sertéshúsból készült lisztbe, tojásba és prézlibe burkolt hússzeleteket sütünk ki forró olajban, de ez annak idején és ma sem lehetett bécsi szelet. Csupán hússzelet bécsi módra. A valódi Wiener Schnitzel három-négy milliméter vastagságú borjúhúsból készített, az előbbihez hasonlóan panírozott hússzelet. Érdekes, hogy az ilyen módon bebundázott sült délről, Spanyolországból származott. Még különösebb, hogy lényegében arab módszerekre épül, azaz a birkahúst lisztben, felvert tojásban és kenyérmorzsában meghengergetve sütötték aranyszínűre. Egyes források szerint a bizánci udvarban igazi aranyporral hintették be a szeleteket. Ez a furcsa gasztronómiai fényűzés egy 1476-os itáliai forrásban is felbukkan, bizonyos Benedetto Salutati firenzei bankár aranyporba forgatott mandulás kalácsot készíttetett a nápolyi király tiszteletére. A Dél-Olaszországból aztán Milánóba is elkerült a recept, innen már csak valóban egy ugrás volt Bécs, ahová Lombardiából a híres Radetzky marsall küldette el a csontos borjúkarajból készült fejedelmi étel receptjét.

A bécsi szelet igen jól jövedelmező fogásnak bizonyult, Gundel János 1871-ben megvásárolta a Virágbokor nevű vendéglőt is. Ezzel lényegében részesévé vált a magyar közéleti elitnek, törzsvendégei között ott volt Lotz Károly festő, Liszt Ferenc, Mikszáth Kálmán és a neves politikusok: Tisza Kálmán és Tisza István. Gundel János 1875-ben az Erzsébet királyné szállodát is megvette. Rá egy évre szállodások és vendéglősök ipartestületének elnökévé vált. 1885-ben a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntették ki. A híres vendéglős híres íróvendége kedvéért találta fel, vagy legyünk kissé szakszerűbbek, alkotta meg a palóclevest. Mikszáth Kálmán kérte ugyanis, hogy Gundel olyan levest készítsen neki, amilyet még sohasem evett. A nagy palóc egyébként különös figyelemmel kísérte a kitűnő vendéglátó ipari szakember sorsát. Gundel életének különös fordulatáról a következőképpen írt:

„…minthogy nem voltak gyerekei, csinos vagyont gyűjtött, visszavonult az üzlettől, akképpen gondolkodván: – adtál uram elég pénzt, de nem adtál hozzá gyereket, hát minek törjem magam? Csakhogy a gondviselés is leleményes és megtréfálta Gundel urat. A munka ezres bankókat hozott neki. A pihenés aztán meghozta a gyermekeket oly szép számmal, hogy most már megint így gondolkodott magában: – Adtál uram elég gyereket, de nem adtál hozzájuk elég pénzt. Minélfogva ismét visszavágyott az üzlethez, vagyonát megsokszorozni és erős magyarokat nevelni gyerekeiből. Az István főherczeg szállodát bérelte ki…” – (Mikszáth Kálmán)

gundel_janos_csaladja.jpgGundel János és családja

Gundel János öt gyereke közül Károly fia folytatta a vendéglős szakmát. A magyar főváros talán legismertebb éttermének hírnevét ő alapozta meg. Az 1894-ben Wampetics Ferenc alapította éttermet 1910-ben vette meg. Irányítása alatt ez a város szívében álló létesítmény a magyar és a nemzetközi gasztronómia egyik nevezetes színterévé vált. Hiába államosították 1949-ben, hírnevét és az itt folyó munka minőségét a szocializmus évei sem tudták eltüntetni. A rendszerváltozás után, 1991-ben újra magánkézbe került, felújították, ma újra régi fényében ragyog, és az egyre szerteágazóbb tevékenységi körben mozgó Gundel cég termékei szinte magától értetődő természetességgel képviselik azt a minőséget, amelyet az alapító teremtett meg. A Gundel étteremhez tartozik a Bagolyvár, a Borvendéglő, a mádi és az egri pincészet is.palócleves

gundel_100.jpg

Emlékünnepség Gundel János születésének 100. évfordulójára, Budapest, 1944. Balról a harmadik Gundel Károly (Forrás: MaNDA Adatbázis, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

A palócleves után, már Gundel Károly idejében több újabb eredeti ételt találtak fel, ilyen volt a gombafejes saláta, a Csíki-mártás, a Gundel-tokány és a pittsburghi borjúborda. Mégis a leghíresebbé a Gundel-palacsinta nevű desszertkülönlegességük vált. Ennek története szinte legendaszerű, receptje nem a Gundelek találmánya, hanem Márai Sándor feleségéé, Loláé. Az étlapon sokáig Márai-palacsintaként szerepeltették, ám a kommunizmus idején Márai Sándor műveinek tiltólistára kerülésével ezt az édességet át kellet nevezni, így lett Gundel-palacsinta belőle. A Lola-Gundel-palacsintát dióval, rummal és kesernyés étcsokoládé öntettel készítik, forrón tálalják – erről az igen látványos flambírozással, azaz a palacsintára öntött szesz meggyújtásával gondoskodnak.

Ma a Gundelben másfélszáz ember dolgozik, azért, hogy vendégeik jó vigyék hírét a világban az étteremben megszerezhető élményeknek. A konyhafőnök évente kétszer állítja össze állandó étlapjukat, de természetesen különleges menüsorokat is elkészít a Gundel rendezvényeire. Az étterem italmestere a legkitűnőbb magyar és külföldi borok közül kínálja mindig az ételekhez legjobban illő fajtákat. Arról természetesen szinte beszélni sem kellene, hogy a Gundelben elsőrangú zenészekből álló zenekar muzsikál.

Gundel János a nagy, magyarrá vált bajor vendéglős utódai tehát ma is kitűnő szakértelemmel és tehetséggel szolgálják ki vendégeiket. Ennél egyébként méltóbb módon nem is tudnák kifejezni a Gundelek iránti tiszteletüket.

Dippold Pál

Féja Géza és a népi mozgalom

A sokoldalú tehetségű író-újságíró-szerkesztő-tanár a népi írók mozgalmának egyik emblematikus alakja, Féja Géza 115 évvel ezelőtt, december 19-én született Léván.

Itt tanult, 1919-ben ebben a városban érettségizett. 1920-tól Budapesten folytatott egyetemi tanulmányokat magyar-német szakon. Mint annyi mindenki más életében, Féja Gézáéban is meghatározó volt a tény, hogy Eötvös-kollégista lehetett. A fiatalembernek 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. Nagy hatással volt irodalmi működésére Szabó Dezső. Diákként az Auróra munkatársa volt – az orgánum rendkívül sokoldalú volt: irodalmi, művészeti, szociálpolitikai, vallási, nevelésügyi, nőügyi, egészségügyi, közgazdasági, ipari, kereskedelmi és politikai lap volt. 1919 és 1923 között élt. Ekkor vette át vezetését Szabó Dezső és néhány hónapig az általa adott új címen jelent meg: Élet és Irodalom.

Féja Géza élete 1927-től két, azonos rangú pályán futott, az íróin és a tanárin. Az Esztergom-tábori nevelő intézetben a környező falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Itt szerzett tapasztalatai és praktikus érzékenysége vezette a falukutatók mozgalmába, ahol az úgynevezett népi írók találták meg társadalomformáló terepüket.

feja_geza.jpgFéja Géza

A népi mozgalom, amelyben ez a sokféle íróember időnként összejött, igen érdekes képződménye a magyar irodalom- és politikatörténetnek. A népiek egyszerre voltak ellentétei a városiaknak és az úriaknak. Többségük egyformán utálta a Horthy-kor úri elitjét, és az urbánus polgári radikális ellenzékét. A népi írók műveinek meghatározó alaptémája volt a szegények, a jellemzően mezőgazdasággal foglalkozó Magyarország agrárproletáriátusának életét bemutatni. Ám nem csupán leírták a bajt, hanem azzal, hogy műveik révén ismertté tették, a bajok megoldásának elősegítéséért is sokat tettek. Nem mellesleg népiek voltak már csak azért is, mert sok kitűnőségük paraszti sorból emelkedett ki. Elég csak Veres Péterre, Sinka Istvánra vagy Szabó Pálra gondolni. A népi írók jellemző műfaja volt a szociográfia, azaz a tudományos, ám irodalmi igénnyel megírt, egy-egy társadalmi csoport életét bemutató tanulmány. A legismertebbek ezek közül Erdei Ferenc Futóhomok, Féja Géza Viharsarok és Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című műve. A népi mozgalom egyébként nemcsak a magyar irodalmat jellemezte, a zenében Kodály Zoltán és Bartók Béla, a képzőművészetben Fáy Aladár tartozott ide. Éppen Féja Géza volt az, aki egy tanulmányában a népi írók mozgalmának elődeiként Petőfi Sándort, Ady Endrét és Szabó Dezsőt nevezte meg.

A népi mozgalom története pontosan leírható. 1931-ben a népi írók debreceni találkozásával kezdődött, rá egy évre megjelent Németh László Tanú című egyszemélyes folyóirata. 1933-ban Illyés Gyula tette közzé Pusztulás címmel a Nyugatban vitairatát. 1935-ben megalakult az Új Szellemi Front, 1937-ben a Márciusi Front, 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt, és 1943-ban talán a népi mozgalom legjelentősebb rendezvényeként, a balatonszárszói konferenciát jelölhetjük meg.

Féja Géza az 1930-as évek elején már Pesterzsébeten tanított. Ezzel párhuzamosan a Magyarország című lap munkatársa volt. A politikában is részt vett, Bibó Istvánnal együtt a Márciusi Front programjának volt az egyik kidolgozója. A Márciusi Front többek között a Válasz és a Tovább című folyóiratokban kifejtett tizenkét pontos programja a következő volt: demokratikus átalakítást, sajtószabadságot, szervezkedési szabadságot, önrendelkezésen alapuló revíziót, a nagybirtok kisajátítását, a nagytőke korlátozását és figyelmeztettek a zsidóság igazságtalan megbélyegzésére és a német terjeszkedés veszélyeire. Valamiféle modern Petőfiként 1937. március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Féja Géza olvasta fel a programot. Mint tudjuk, nem tört ki ekkor forradalom. A Márciusi Front tagjait bíróság elé vitték, és igen rövid idő alatt sikerült összeveszejteniük a tagokat, a mozgalom szétesett.

konyvnap.jpgFéja Géza és Veres Péter az 1943-as könyvnapon (forrás: Püski Kiadó)

Ebben az évben, 1937-ben jelent meg Féja Géza máig legismertebb műve, a Viharsarok című szociográfia. Kevés olyan író van, aki máig élő nevet adott egy magyar tájegységnek. Féját ezért a könyvért nemzetgyalázás címén perbe fogták, elítélték és tanári állásából is kidobták. 1945 és 1956 között Féja Géza Békéscsabán élt, könyvtáros volt. Az irodalmi életben lényegében nem vett részt – gondolhatni, nem is bánta – ám Békéscsabán irodalmi, történelmi előadásokat tarthatott és taníthatott is. 1956-ban költözött vissza Budapestre. 1960-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott, ekkor nyugdíjba ment, 1966-ra megbékélt a rendszerrel, és a rendszer is megbékélt vele: József Attila-díjat kapott.

Féja Géza hosszú, tartalmas élete 1978. augusztus 14-én ért véget. Életművével a magyar irodalom kitűnőségei foglalkoztak: Móricz Zsigmond, Grendel Lajos és Nemeskürty István.

Dippold Pál

Czuczor Gergely, a vers- és szótáríró szerzetes

A máig gyakran forgatott első magyar értelmező szótár szerzője, Czuczor Gergely 215 évvel ezelőtt, 1800. december 17-én született az Érsekújvár melletti Andódon.

Édesapja módos gazdaként egyrészt lelkiismeretesen gondoskodott tehetséges gyereke taníttatásáról, másrészt minden különösebb pedagógiai bűvészkedés nélkül erőteljes hazafias nevelést adott fiának – példát mutatott. A falusi közegben eltöltött évek a magyar népies költészet egyik legelső képviselőjét igen nagy tudással ajándékozták meg itt. Egy jellemző példa a későbbiekből, Czuczor Gergely a népdal formakészletének felhasználásával írt verseket, melyek közül háromszor annyi, nyolcvannégy darab vált népdallá, mint ahány Petőfi Sándor költeményei közül. Ezt állítja legalábbis Móser Zoltán fotóművész, népzenekutató és művelődéstörténész.

czuczor_nagykep.jpg

Czuczor Gergely kitűnően beszélt németül, szlovákul, magyarul és latinul. Miután görögül is megtanult, tanította is ezt az ókori nyelvet. Érsekújvárott kezdte tanulmányait, a középiskolát Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban végezte el. Korán megtalálta életcélját: tanítani akart. A tanársághoz a papi hivatás segítségével juthatott el. Unokatestvérével, a szintén rendkívül tehetséges Jedlik Ányossal Pannonhalmára jelentkezett Szent Benedek rendjébe. A noviciátus éve után a bencések győri líceumában bölcsészetet tanult. 1820-ban Pesten kezdte el teológiai tanulmányait, amelyet aztán Pannonhalmán fejezett be. 1824-ben szentelték pappá, ezzel együtt elkezdődött Czuczor Gergely tanári pályája. Győrött tanított retorikát, majd magyar nyelvet és irodalmat. 1830-ban áthelyezték Komáromba retorika tanárnak, két évvel később költészeti ismereteket adott át itt tanítványainak.

Ekkor már javában benne volt a magyar irodalmi életben. Megírta az Augsburgi ütközet című romantikus eposzát, amelyet Kisfaludy Károly elismeréssel fogadott. 1824-ben meg is jelent az eposz az Auróra című folyóiratban. Ez egyben azt is jelentette, hogy Czuczor Gergely nevét igen sokan megismerhették. Vörösmarty Mihály például, aki ekkortájt már írta az Zalán futását, egyenesen elődjének, példaképének mondta Czuczort. Czuczor Gergelyt 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották, majd 1836-ban már rendes taggá vált a nyelvtudományi osztályon. Ebben az évben a Kisfaludy Társaságnak is tagja lett. Ezeket az éveket Pesten töltötte rendi elöljárója engedélyével, ám a pesti tudományos-irodalmi élet belviszályai 1838-ban megundorították, visszament Pannonhalmára.

jakobey_portrait_of_gergely_czuczor_1878.jpgJakobey Károly: Czuczor Gergely képmása (1878)

Czuczor Gergely 1845-ben kapott megbízást a magyar nyelv szótárának elkészítésére. Ez volt az első tudományos igényű magyar értelmező szótár, hatása felmérhetetlen, sokan még ma is használják. Széchenyi István járta ki a pannonhalmi főapátnál annak engedélyezését, hogy Czuczor visszaköltözzön Pestre és a szótáron dolgozzon Fogarasi János jogtudóssal és nyelvésszel. A hatalmas munka azt jelentette, hogy a magyar nyelv óriási szókincsének viszonylag gyakran használt szavait összegyűjtsék, rendszerbe helyezzék, és túl a szavak értelmezésén, etimológiai elemzéseket is elhelyezzenek a szócikkekben. Forrásuk volt bőven: a köznyelv, az irodalmi művek, a nyelvújítási szavak, a régi és nyelvjárási szavak. 1862 és 1874 között jelent meg végül hat kötetben a magyar nyelv szótára. Közben azért volt egy forradalom és szabadságharc is, melyben Czuczor Gergely nem tagadta meg magát, neveltetését, nemzeti érzelmeit és hittel átitatott költői tehetségét. 1848 decemberében jelent meg Riadó című verse, amely aztán hat év börtönt jelentett a szerzőnek.

Czuczor Gergely: Riadó

Sikolt a harci síp, riadj, magyar riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj!
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnok faj bíborát.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valának, s azok legyünk.

Nem kell zsarnok nekünk, csatára magyarok!
Fejére vész-halál, ki reánk agyarog.
Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk,
Mi fekete sárga lelkébe tört verünk.

Talpunk alatt a föld, s fejünk felett az ég,
Tanú legyen, hogy áll Árpád hős népe még.
S mely e szent földre hull, minden csepp honfivér,
Kiáltson égbe a bitorra bosszúért.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene,
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Tiporva szent jogunk, szent harccal óvjuk azt,
Pusztítsa fegyverünk a fekete sárga gazt.
S zsarnok torán népek vigadjanak,
A nép csak úgy szabad, ha ők elbuktanak.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene,
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Elé! elé! jertek haramia hadak,
Kiket nemzetbakók gyanánt uszítanak.
Temetkezéstekül, ti bősz szelindekek,
Helyet dögész vadak gyomrában leljetek.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Szívünk elszánt keserv, markunk vasat szorít;
Csatára milliók imája bátorít.
Oh drága véreim, vagy élet, vagy halál!
De szolganépre itt a zsarnok nem talál.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
  
Vitézek, őrhadak, fogjunk búcsú-kezet;
Iszonytató legyen s döntő ez ütközet.
Ős áldomás gyanánt eresszünk drágavért,
Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk. 

Czuczor Gergelyt többek között e miatt, a Petőfi- költeményekhez hasonlóan röplapokon terjesztett verséért 1849 elején letartóztatták. Halálra akarták ítélni, aztán hat év várfogság lett belőle. A rabság helyéül, akadémiai protekcióval, a budai várat jelölték ki, itt tovább dolgozhatott szótárán. Néhány hónap múlva a magyarok visszafoglalták a várost, és Czuczor kiszabadult, a tihanyi bencés apátságba ment, aztán amikor a Habsburg-csapatok újra elfoglalták Pestet, Czuczort megint bezárták. 1850-ben azonban Haynau végül is elérte, hogy Kufstein várába vigyék. A jólelkű várparancsnok, ismerve Czuczor irodalmi tevékenységét és tekintélyét, különleges ellátásban részeltette, külön cellában írhatott, fordíthatott. 1851-ben a Tudományos Akadémia közbenjárására szabadult ki, ezután egészen 1866-ban bekövetkezett haláláig csak a nyelvtudománnyal foglalkozott. Miután Czuczor Gergely elhunyt, Fogarasi János egyedül szerkesztette tovább monumentális művüket.

sir_czuczor.jpgCzuczor Gergely sírja (forrás: MaNDA Adatbázis, MaNDA CC BY-NC-ND)

Czuczor Gergely, akárcsak unokatestvére, Jedlik Ányos, életpéldája többek között arról szól, hogy a tehetséges és szorgalmas emberekben jól megfér egymással a hit, a tudomány, a hazaszeretet – hiszen tudják, az értékek megteremtésére és megőrzésére születtek. Czuczor Gergely nevét egyébként 1922-től büszkén viseli a győri bencés gimnázium.

Dippold Pál

Jedlik Ányos - a szikvíztől a villanymotorig

A nagy magyar természettudós és feltaláló, Jedlik Ányos 120 évvel ezelőtt, 1895. december 13-án halt meg Győrben.
A világhírű tudós alkotta meg az első elektromotort, nevéről leginkább a dinamó jut az eszünkbe. Igaz, hogy a technika fejlődésére az elektromosság terén elért eredményei voltak óriási hatással, de személyében tisztelhetjük például a mára már hungarikummá vált szódavíz feltalálását is.

jedlik_anyos.jpgJedlik Ányos

Jedlik István nevet kapta a keresztségben, 1800. január 11-i születése után. Szülőfaluja, Szímő, a Felvidéken, az érsekújvári járásban van. Jedlik István szülei parasztok voltak, édesapja Jedlik Ferenc, édesanyja Szabó Rozália. Elemi iskolai tanulmányainak első három évét Szímőn teljesítette, majd tehetségét felismerve Nagyszombatba, a bencés gimnáziumba küldték. A gimnázium negyedik osztályát a rend pozsonyi intézményében végezte el. Édesapja azért vitte át ide, hogy a magyar és a szlovák nyelv mellé németül is megtanuljon. A hatosztályos gimnázium elvégzése után Jedlik István unokatestvérével, Czuczor Gergellyel, a későbbi nagy tekintélyű költővel és nyelvtudóssal együtt Pannonhalmára ment, felvételüket kérte a bencésekhez. Mindkét fiút 1817.október 25-én befogadták Szent Benedek rendjébe. Ekkor kapta Jedlik István rendi nevét, a latin eredetű (Anianus) Ányost.

53_186_200.jpgJedlik Ányos latin nyelvű nyilvános fizika-előadása, 1844 (forrás: MaNDA Adatbázis, Kiscelli Múzeum CC BY-NC-ND)

A szorgalmas fiatalember a bencések győri rendházában folytatott filozófiai tanulmányokat, majd 1822-ben Pesten doktori címet szerzett matematikából, fizikából, filozófiából és történelemből. 1825-ben szentelték pappá. Ekkortól a bencések győri gimnáziumában tanított, majd pedig a győri líceum fizika tanszékén dolgozott. 1840-től a pesti királyi tudományegyetem fizika tanszékvezetője. Érdeklődésének középpontjában a villamosság tanulmányozása, az ezzel összefüggő kísérletek és a villamossággal működtetett szerkezetek álltak. Mivel 1844-ben törvény született arról, hogy a magyar lesz a közoktatás nyelve, sok tudós munkálkodott azon, hogy megalkossák a magyar tudományos nyelvet – ez korábban hiányzott. A munkában Jedlik Ányos is részt vett, a végül 1858-ban megjelent német-magyar tudományos műszótárban ő írta a fizikai, kémiai és mechanikai részt. Néhány Jedlik alkotta szó ma is él: dugattyú, merőleges, tehetetlenségi nyomaték, fénytöréstan, hullámhossz, kilométer, léggömb, műanyag. Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban az akkor már neves professzor nemzetőrnek állt. Talán legjelentősebb haditette az egyetemi fizikaszertár megőrzése volt. A bukás után ugyan taníthatott, de csak németül. Egyetemi tankönyvet készített, amely jó iskolát jelentett későbbi tankönyvei megírásához, melyek a magyar tudóstársadalomban egyhangú elismerést hoztak neki. Szinte példa nélküli volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémián azonnal rendes tagnak választották. Jedlik Ányos 1863-64-ben a pesti egyetem rektora lett. Ebbéli minőségében egészen 1878-ig dolgozott itt, egyetemi professzori helyét Eötvös Loránd vette át. Jedlik Ányos a győri rendházba vonult vissza, itt folytatta tudományos munkáját. Hosszú élete itt ért véget 1895-ben. Temetésén a búcsúbeszédet tudós utóda, Eötvös Loránd mondta: „A rendíthetetlen hit Istenben, a tudományszeretet, a tanítónak soha nem lankadó szorgalma, az embertársainak bajai iránt fogékony jó szív, az önzetlen hazaszeretet, mind olyan vonások, melyek Jedlik jellemében rendjének hagyományos szokásai nyomán indultak fejlődésnek és erősödtek meg. Szerzetesi életéből származott azonban egy nagy hibája is, a félénk zárkózottság, amely akadályozta, hogy másokkal érintkezése által tudományos látóköre bővüljön, és hogy viszont ő tudományával másokkal éltető hatással legyen.”

dinamo.jpgA Jedlik-féle dinamó

Jedlik Ányos találmányainak listája igen hosszú. Ebből a legjelentősebbeket írjuk le. Igaz, hogy csak 1841-ben mutatták be úgynevezett villámdelejes forgásokra való készülékét, ám azt Jedlik már 1829-ben megalkotta. Ebben ott volt a mai egyenáramú motorok mindhárom fő alkotórésze, a tekercselt álló rész, a tekercselt forgó rész és az irányváltó kommutátor. Jedlik találmányára épült aztán néhány évtizeddel később többek között Kandó Kálmán villanymozdonya - erről már korábban írtunk. Az 1850-es évek elejétől Jedlik Ányos figyelme egy új áramfejlesztő, az acél mágneses egyenáramú generátor fejlesztésére irányult. Ő ismerte fel elsőként, hogy a szerkezetekből például az acél mágnest ki lehet hagyni. Rájött arra, hogy a vasanyag visszamaradó mágnessége elegendő az öngerjesztési folyamat megindításához: „A delej… forgatása folytán a sokszorozó huzalban villanyfolyam indíttatik, amely a forgatott delej tekercsein átmenvén a delejt erősebbé teszi, ez pedig ismét erősebb villanyfolyamot indít.”
A dinamóval kapcsolatban még egy felfedezése volt, Jedlik Ányos felismerte, ha gépébe kívülről vezet áramot, akkor az, mint elektromotor, forgásba jön. Lényegében tehát Jedlik Ányos nem magát a villamos gépet találta fel, hanem az öngerjesztés elvének leírásával a világon elsőként rögzítette a dinamó működési elvét. Nagy jelentőségű elektronikai találmányai a galvánelemek és a villanyvilágítás fejlődésének adtak lendületet, akárcsak a csöves villámfeszítő (influenciagép, a nagyfeszültség vizsgálatára).

Jedlik Ányos pályája kezdetén, 1826-ban készítette el szódavízgyártó gépét, erre épült az első magyar szikvízüzem. A készüléket apparatus acidularisnek, azaz savanyúvízi készületnek nevezte el. Jedlik Ányos így kínálta a vizet: "Érdemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjúságuk oltásakor az említett pezsgői csípősséget éldelni kívánnák. Talán azon betegségekben sem lenne czéliránytalan ital, mellyekben a szénsav által történendő izgatás a belső részekre jótékonyan hat. Mondhatom volt alkalmam cholera idejében némelly ismerőseim közül tapasztalni, mennyire epedtek ezen ital után, s nem keveset enyhítettek kínzó állapotukon, midőn az orvos engedelmébül vele élhettek. Illy neme a savanyú vizeknek természetben nem találtatik: mert a szénsavval egyesült víz többféle ásványos részekkel érintésben lévén, azokbul kisebb vagy nagyobb mennyiségben mindenkor valamit magába vesz." A szódavizet népszerűsítő előadását Jedlik aztán így fejezte be: "A többi palaczkokban pedig foglaltatik egy más nemű savanyú víz, melly legközelebb a rohitsihez hasonlít; attul még is abban különböző, hogy a szénsavas mészeg és kénsavas szikeg, mellyek a rohitsiben találtatnak ugyan, de mivel az ital kellemetességét elő nem segítik, ebbül egészen kihagyatvák. Ennek vegyrészei a vizen kívül kettedsavas kesereg és kettedsavas szikeg. Illy nemü savanyú víz annyi szénsavat, mennyit az előbbiben tapasztalánk, szabad állapotban nem foglal; de annál többet bír az említett savak segedelmével megkötött állapotban; s ezen oknál fogva, ha bor vagy czitromlé hozzá töltetik, az említett savak vegytanilag azonnal föloszlatnak, és a szabadon eresztett szénsavakkal az egész keveréket kellemes csípősségűvé teszik."

fortepan_32403.jpgSzikvízüzem, 1938 (forrás: Fortepan)

A nagy tudós szikvízgyártó gépei felfedezésük után kétszáz évvel újra nagy erőkkel működnek Magyarországon. Egyre gyakoribb a látvány: a kerítésekre kirakott rekeszekbe üres műanyag szódáspalackok sorakoznak, ezekért aztán majd jön a szódás a kisteherautójával, és rakja helyükre a teli palackokat. Lényegesen olcsóbb és egészségesebb, mint a nagy üzletekben vásárolható márkás társai. Ez lehet Jedlik Ányos igazi öröksége.

szoda.jpgMotoros szikvíz árus (forrás: MaNDA Adatbázis, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

A szódavíz Hungarikum:
„A szikvíz teljes mértékben alátámasztja a Hungarikumok Gyűjtemény kritériumait, miszerint: ''magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz kapcsolódik. Hazai szempontból meghatározó jelentőségű, így egész nemzetünk a magyarságra jellemzőnek és közismertnek fogad el. Öregbíti hírnevünket, növeli megbecsülésünket az Európai Unióban és szerte a világon, mivel mai napig országunkból történik a megismertetése.” (http://www.hungarikum.hu/)

Dippold Pál

A Magyar Tudományos Akadémia kalandos felépítése

Budapest arculatának egyik ma is meghatározó épülete a Magyar Tudományos Akadémia Duna-parti székháza. Százötven évvel ezelőtt, 1865. december 11-én adták át. Létrejötte igencsak bonyolult volt.
1860-ban zártkörű, meghívásos pályázatot írtak ki megtervezésére. A kor legjelesebb magyar építészeit vonták be az előkészületekbe, Henszlmann Imre kidolgozta a maga gótikus stílusú elképzeléseit. Ez azonban nem tetszett az akadémiai építési bizottságnak, ezért több építészt is felkértek a munkára. Így került bele ebbe a körbe Ybl Miklós és Heinrich Ferstel. Igen ám, de a kikosarazott Henszlmann titokban megkereste őket, és megígértette velük, hogy hozzá hasonlóan ők is neogótikus palotát terveznek. Ybl Miklós aztán végül a másik kettővel ellentétben nem neogótikus, hanem neoreneszánsz épülete tervét adta be. Azt írják, hogy az építési bizottság ezt a stílust jobban kedvelte, mint a másikat. Erről Ybl Károlyi György gróftól szerezhetett értesüléseket. Henszlmann Imre a beadást követően a megállapodásuk felrúgásával vádolta Ybl Miklóst, aki - érzékeny, konfliktuskerülő alkatú emberként - már másnap visszavonta pályázatát. Az akadémiai építési bizottság megmérgesedett: nem tetszett nekik, hogy Henszlmann Imre rájuk akarja kényszeríteni a neogótikát. 1861-ben ezért az országon kívülről  kértek fel két elismert építészt újabb tervek benyújtására. Leo von Klenzet, bajor királyi építészt és Friedrich August Stülert, a neves poroszországi mestert. Klenze klasszicista épületet tervezett, Stüler a velencei neoreneszánsz stílusában dolgozott. Végül az utóbbi, a berlini építész terveit fogadták el.

mta_1880_as_evek_vegen.jpgAz MTA székháza az 1880-as évek végén

Az épület Budapesten a neoreneszánsz egyik első, ennek ellenére legérettebb és legértékesebb épülete. Keletkezésének fordulatos története nem látszik a kívül-belül gazdagon díszített, harmonikus, európai rangú épületen. A városkép meghatározó szerepét elsősorban annak köszönhette, hogy léptékében sem korábban, sem később nem egyezett meg környezetének épületeivel. Amikor megépült, nagyobb volt, mint a tér klasszicista épületei – 33,5 m magas, összterülete 10 ezer négyzetméter -, fél évszázaddal átadása után pedig alacsonynak tűnt az új bankházak, napjainkban pedig a hatalmas szállodaépületekhez mérve.
Stüler mester palotája, mondhatni, a teljességet hordozza magán-magában. A homlokzati díszítmények, az alaprajzi elrendezés és a szobordíszek nagyon átgondolt harmóniában állnak a belterekkel. Izgalmassá teszi például az is, hogy homlokzati architektúrája és téralakítása rendkívül kiegyensúlyozott az épületnek, a belső díszítésben viszont nem egységes. Utólag mondhatjuk, így van ez rendben, miért ne lehetne egy neoreneszánsz házban a romantika és a neobarokk stílusjegyeit használó, sokféle belső tér.

mta-szarvas_gabor.jpgAz MTA épülete, Szarvas Gábor szobrával

Stüler nem érhette meg a Magyar Tudományos Akadémia székházának befejezését. Az építkezést Szkalnitzky Antal és az akadémia tervezési bonyodalmaiból kiszállt Ybl Miklós irányította.
Az akadémia főhomlokzatának meghatározó díszítményei a középső ablak szemöldökdíszéül szolgáló Izsó Miklós készítette, a koronás magyar címert közrefogó szárnyaló angyalok és a másik négy ablak fölötti feliratokat tartó társaik. A második emelet félköríves ikerablakaiban terrakotta szobrok állnak, a nőalakok a természet és jogtudományt, a filozófiát, a matematikát és a történelmet jelképezik, fölöttük egy-egy Minerva és Apolló-fő található. A Duna-parti homlokzatot tudósokat megjelenítő, Berlinből megrendelt terrakotta szobrok ékesítik.
A főkapun belépve három hajóra osztott keresztboltozatos előcsarnokba jutunk. Ez az épület fogadótere. Innen széles lépcsősor vezet egy keresztfolyosóra, ahonnan íves, áttört öntöttvas korláttal védett díszlépcső indul. A félköríves alaprajzú lépcsőházba minden emeleten három-három nagy ablakon jut be a fény.

mta_lepcsohaz.jpgMagyar Tudományos Akadémia, lépcsőház oszlopaival. A felvétel 1890 után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.086

Az első emeleten van a díszterem, melyet festett díszű, erőteljes bordázatú kazettás tükörboltozat fed. A díszítő elemeket itt Schickedanz Albert tervezte. A díszterem falait Lotz Károly két hármas képe ékesíti. A magyar kultúrtörténet összefoglalása a két történelmi kompozíció. Az egyiknek Szent István, a másiknak Mátyás király a központi alakja. A díszteremben tartják az akadémia közgyűléseit.
Az első emeleten több kisebb-nagyot termet-szobát találunk, az Akadémia utcai szárnyban például a mindenkori főtitkár szolgálati lakásának helyiségeit. Itt lakott a Magyar Tudományos Akadémia első főtitkára, Arany János.

mta_szekhaz_diszterem.jpgAz MTA díszterme

A második emelet főhomlokzati részét a díszterem karzata foglalja el. A dunai szárnyban kisebb-nagyobb előadótermek vannak, az Akadémia utca felől pedig a mai titkárság irodái találhatók.
A harmadik emeleten kiállítótermek vannak, a 19. század múzeumépítészetének jellegzetes példái. Már csak azért is minősíthetjük így, mert ezek voltak Pesten az első, képtárnak épített terek. Az akadémia gazdag képzőművészeti gyűjteménye mellett gyakran rendeznek itt időszaki kiállításokat is. A művészeti gyűjtemény meghatározó műalkotása Johann Nepomuk Ender Borúra derű, a Magyar Tudományos Akadémia című, hatalmas 2,5 m magas képe. Ezen Hébé istennő, a tudomány és a művészet italával kínálja a magyar nemzetet. A képet Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémia alapítója ajándékozta 1834-ben a tudós társaságnak, Hébé Istennő modellje nem más, mint Seilern-Aspang Crescence, azaz a legnagyobb magyar felesége.

Dippold Pál

Bertók László, a szóarató

A modern magyar költészet egyik legjelentősebb alakja, Bertók László ma 80 éves.

1935. december 6-án, a Somogy megyei Vésén született, paraszti családba. Itt járt elemi iskolába, majd a csurgói református kollégiumban tanult két évig, annak államosítása után hazatért Vésére, itt fejezte be az általános iskolát. 1954-ben érettségizett Csurgón. Ezt megelőzően azonban már 1952-ben társaival együtt megalakították az Arany János Irodalmi Kört. Bertók László első költeményei 1953-ban jelentek meg egy pécsi folyóiratban. Érettségi után Marcaliban kezdett dolgozni postai tisztviselőként, ez nem tartott sokáig, mert néhány verséért államrend elleni izgatás vádjával börtönbe zárták. Nyolc hónap elteltével engedték ki innen. Bertók László katonai szolgálata sem volt hosszú, 1956 júliusától decemberéig tartott. Szülei gazdaságában dolgozott, napszámos munkákat is vállalt. 1958-tól jelenhettek meg újra versei. 1959-ben vették fel a pécsi tanárképző főiskola levelező tagozatára, magyar-történelem szakra, ezt el is végezte, 1963-ban kapott diplomát. Tanulmányai alatt könyvtárosként dolgozott.

bertok.jpg

1964-ben jelent meg a Lengő fényhidak című verseskötete Pécsett. Ha a kötetek számát nézzük, azt mondhatjuk, hogy nem a legtermékenyebb magyar költővel van dolgunk, ám, mint tudjuk, a mennyiség önmagában semmit nem jelent, Bertók László markáns, hagyományokban gyökerező önálló hangját talán leginkább az 1972-ben napvilágot látott első önálló verseskötetében, a Fák felvonulása című kötetében fedezhetjük fel. Igaz, nem túl gyakran, de folyamatosan jelentkezett könyveivel. 1978-ban az Emlékek választása, rá három évre a Tárgyak ideje jutott el az olvasókhoz. Hetvenedik születésnapjára Platón benéz az ablakon címmel adták ki összegyűjtött verseit. Újabb költeményeit pedig a Hangyák vonulnak című kötetében tette közzé. Idén jelent meg a Firkák a szalmaszálra című versösszeállítása, melyek a korábbi, egyre rövidebb lírai tömörítő művészet kétsoros mesterművei. Azt írják róluk, „nem rögtönzések, hanem rögzítések, és nem vázlatok, hanem szikárságukban egészek”.

bertok3.jpg

Bertók László költészetének lényegéről senki más nem beszélhet hitelesebben, mint maga a szerző. Nagy örömünkre ő ezt meg is teszi, az Állunk a világ közepén című versének elemzésével. Nem kell tehát belefutnunk semmiféle Arany János-i – gondolta a fene – értelmezgetésbe, elég a Bertók vers után a bertóki visszaemlékezéssel elegy elemzést nagy élvezettel végigolvasni. Amúgy alkotáslélektanilag is igen izgalmas ez a dolgozat. Olyan műhelytitkokat mutat meg, mint például, hogy miként lehet egy télen és az azt megelőző ősszel tizenhárom hasonló formájú verset írni. Megtudjuk, hogy milyen gondosan nyilvántartja a költő az alkotásait, nála semmi nem tűnhet el, csodálatra méltó az a pontosság, amellyel kilenc év termésére, kettőszáznegyvenhárom szonettre visszaemlékezik. Bertók László azt mondja, hogy ezt az Állunk a világ közepén című verset nem lehet a másik tizenkettő nélkül értelmezni, csak azokkal együtt érvényes. Mint a sorozat utolsó darabja, valamiféle létösszegzés „a vers a tény, a jelenség, a történet része, bizonyítéka csupán. Közte és az igazi valóság között legfeljebb a tétova, az esetleges, a vakmerő vagy a gyáva gondolat van. Ami arra inspirálhat, hogy minkét irányban elinduljunk, tájékozódjunk, hogy megismerjünk.” Rakjuk ide most a verset, és üssük össze annak értelmezésével, látjuk majd, Bertók László mekkora szikracsiholó:

Állunk a világ közepén

 

Elszalad ami esemény

de úgy tesz mint aki marad

kihordjuk az asztalokat

s a folyosó is csupa fény


állunk a világ közepén

kisüthetünk akár a nap

de üresek a poharak

és ez is csak egy költemény


van a valóság s van a tény

a köztes űr a gondolat

ordítozunk hát nagyokat

aki hangos az a legény


és senki sincsen a helyén

csak a szótárban a szavak.


Bertók László az utóbbi évek magyar költészetének egyik legeredetibb megújítója. Úgy fordította el művészetének szekérrúdját, hogy azzal egyrészt a saját nyelvi világában nyitott beláthatatlan távlatú új utakat, másrészt pályatársainak is, a magyar költészet egészének egy hallatlanul izgalmas új irányt kínált. A bertóki költészet úgy szikárult meg, ahogy minden ember beleszikárul az időbe. A sok szóból egyre kevesebb lett, ám ez a kevés lényegesen több, mint az élet elején az a rengeteg.

Születésnapján Isten éltesse Bertók Lászlót!

Dippold Pál

Hajós Alfréd hagyatéka, a Nemzeti Sportuszoda

hajos_alfred.jpgMagyarország első újkori olimpiai bajnokának, Hajós Alfrédnak a nevét viseli a margitszigeti sportuszoda. A kalandos életűnek is mondható bajnok életéről már egy részletes írás megjelent a Mandán. Ennek ismeretében, de akár nélküle is, a két világháború közötti korszak jellemző építészeti stílusában elkészült létesítmény eleganciája szinte páratlannak mondható a városban és a világban. Ahhoz, hogy bárki is egy ilyen, valóban időtálló épületet tervezzen, neki magának is időtálló értékeket kell hordoznia. A kalandos életű Hajós Alfréd ilyen ember volt. A szegény zsidó családba született fiú hamar elárvult. Különös, hogy édesapja vízbe fulladt. A családfenntartói szerep ekkortól Hajósra maradt. Névmagyarosítása sem mindennapi, eredetileg Guttmannak nevezték, így aztán nehezen megfejthető, miként lett ebből Hajós. Talán, mert ez olyan víz közeli név? Vagy, mert valaki mégse legyen Úszó Alfréd?

Hajós Alfréd egyszerre dolgozott és tanult, a Markó utcai reáliskola után a Műegyetemen szerzett mérnöki diplomát. Mindezek közben szinte hihetetlen erővel sportolt is. Először is úszott. Mivel akkortájt Magyarországon nem volt versenymedence, a Rudas fürdő meleg vizében edzett. Tizennyolc évesen vett részt az első újkori olimpián, 1896-ban Athénban úszóként. A hideg tengervízben megnyerte a 100 méteres és az 1200 méteres úszószámot. A fiatalember hazatérte után ott folytatta, ahol abbahagyta, tanult, befejezte az egyetemet, és egy váratlan kanyarral a Budapesti Torna Club futballjátékosaként az első magyar válogatottban is szerepelt. Ez sem elég azonban, szép sikereket ért el atlétaként, futásban, gátfutásban és diszkoszvetésben több érmet is nyert.

fortepan_51804.jpgAranybika Szálloda 1953. (Forrás: Fortepan)

1904-ben hagyta abba az aktív sportolást. Építészirodát alapított. Első építészi munkáiban mesterei, Alpár Ignác és Lechner Ödön hatását lehet felfedezni, azaz Hajós Alfréd korai tervei az eklektika és a szecesszió stílusjegyeit viselik. 1909-ben társával, Villányi Jánossal nyert először pályázatot, Miskolcra építettek egy takarékpénztári palotát. Még ebben az évben elkészítették az Abonyi úti Református Konvent budapesti székházát is. 1911-12-ben a margitszigeti uszoda mellett talán leginkább ismert épülete, a debreceni Aranybika szálló készült el Hajós Alfréd keze nyomán. A szecessziós létesítmény tette országosan ismertté az építész Hajós Alfrédet. Az 1920-as években a sportlétesítményekhez egyébként is erősen vonzódó építész megtervezhette az UTE labdarúgó stadiont. Az 1922-ben átadott fociszentély az első, vasbetonból készült stadionunk volt. Aztán Hajós Alfréd megtervezte a győri uszodát, a szabadság-hegyi és a pünkösdfürdői strandot.

fortepan_58265.jpg

Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda 1931. (Forrás: Fortepan)

Hajós Alfréd legismertebb sportépülete a margitszigeti uszoda. 1930. december 3-án óriási ünnepség keretében adták át. Az eseményen mindenki ott volt, aki a magyar társadalmi elithez tartozott. Így természetesen Horthy Miklós kormányzó is.

A fedett létesítmény vasbeton szerkezete egyszerre szolgál statikai elemként, és ad meghatározó esztétikai élményt. Ez az anyag új lehetőségeket adott a korszerű tér- és homlokzatformák megteremtésére. Az uszoda teljes szerkezete vasbeton vázas, külső falai vasbetonba falazott téglaépítmények, tetőszerkezetét öt darab harmincegy méter fesztávolságú elliptikus, merész ívű vasbeton elem tartja.

Az uszoda statikai terveit Gergely Jenő készítette el. A létesítmény homlokzati előcsarnokából lépcsők visznek az emeletre, innen juthatnak a nézők a lelátókra. A tribünök alatt öltözők vannak, az előcsarnok felett szolgálati lakás és irodák. A lépcsőket beton félhengerekben helyezték el, az uszoda hátsó részében pedig büfé és zuhanyozók vannak. Az épület homlokzatát klinkertéglával burkolták, a Duna-parti nyugati homlokzatot pedig árkádsorral tagolták. Az első magyar fedett uszoda 1975 óta viseli tervezője, Hajós Alfréd nevét.

A nagy belmagasság – tizennyolc méteres – hatalmas belső tér megszületését segítette elő. A különös, fegyelmezett ritmust sugalló betonívek már az új építészet, a Bauhaus jegyében készültek. A létesítményt az idők során többször bővítették és átalakították, ám ezek sem a szerkezeti, sem látványbéli értékeit nem érintették. 1937-ben készült el első külső medencéje és a műugró részleg. A második világháborúban megsérült, ám néhány hónap után újjáépítették.

A sokoldalú és nagy tekintélyű Hajós Alfréd 1955-ben halt meg Budapesten. Élete és a ránk maradt, általa tervezett épületek egy rendkívüli tehetségű, sokoldalú, igaz magyar ember hagyatékát jelentik.

Dippold Pál

Lőrincze Lajos, anyanyelvünk dandártábornoka

A magyar nyelvtudomány egyik legismertebb alakja, Lőrincze Lajos száz évvel ezelőtt született a bakonyi faluban, Szentgálon, 1915. november 24-én.

Elemi iskoláit itt végezte, aztán a Pápai Református Kollégiumban érettségizett. 1941-ben már a Pázmány Péter Tudományegyetem Eötvös kollégistájaként szerzett magyar-német szakos tanári diplomát. Nyelvészként a névtudomány, a nyelvjáráskutatás, a mai magyar nyelv és a nyelvművelés volt a szakterülete. 1949-től a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársává vált. Nem törekedett hivatali karrierre, osztályvezetőként és helyettes igazgatóként, aztán 1971-től tanácsadóként dolgozott itt. 1985-ben került nyugdíjba, de 1993-ban bekövetkezett haláláig részt vett a tudományos közéletben és a nyelvművelésben.

lorincze_01.jpgLőrincze Lajos

1952-ben indította el a Magyar Rádióban a több évtizedes műsorfolyamot, az Édes anyanyelvünk című nyelvművelő sorozatot. Jellegzetes, sokak által lenézett tájszólásos, szép beszéde igen rövid idő alatt óriási közönséget hozott neki – és a magyar nyelvművelésnek. Később a Magyar Televízióban is folytatta nyelvművelő tevékenységét, ő találta ki a tévé első telefonos műsorát, Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol címmel. Ha a tudományos munkáját jellemző könyveinek címét felsorakoztatjuk, látjuk, hogy hogyan épült fel Lőrincze Lajos életműve: Földrajzi neveink élete, Magyar nyelvjárási bibliográfia, 1817-1949, Nyelv és élet, A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere, Nyelvművelő, Édes anyanyelvünk, Nyelvőrségen és Emberközpontú nyelvművelés.

Ahhoz, hogy Lőrincze Lajos a maga korában rendkívül népszerű és nagyon fontos munkásságát méltó módon tudjuk értékelni, meg kell vizsgálnunk néhány fogalmat. Mit jelent például a nyelvművelés? Olyan tudományos tevékenység, a nyelv életébe tudatos, határozott beavatkozás, amelynek célja a nyelv fejlődésének irányítása. A nyelvművelők legtöbbje nyelvész. Egyébként pedig minden ember tudja művelni a nyelvet. Mi a feladat? A nyelv alapvető feladatából következik, amely nem más, mint a gondolatközlés, az ember és ember közötti kapcsolat megteremtése. A nyelvművelés feladata is ebből ered, segítsen zavartalanná tenni a kommunikációt, mutassa meg a zavar okát, és szüntesse meg azt. Mit csinál a nyelvművelő, ha hiba van a nyelvhasználatban: felméri, megállapítja az élő nyelvszokást; értékeli az egymás mellett lévő azonos szerepű nyelvi megjelöléseket, új szavakkal bővíti a nyelvet. A nyelvművelés lényegében a nyelvi jelenségek megítélésében minősít: jónak (széles körben terjesztendőnek), tűrhetőnek (ritkább használatra javasoltnak), rossznak, helytelennek (visszaszorítandónak). A nyelvművelés azonban nemcsak az eszközre, hanem a nyelvet beszélő, azt használó emberre, pontosabban nyelvhasználatának alakítására is figyel. Ennek érdekében gyakorolja a nyelvi ismeretterjesztés legkülönfélébb formáit, megtanítja az embereket dönteni a helyes és helytelen nyelvi formák között, és jó irányba tereli a nyelvi ízlést.

lorincze_02.jpgLőrincze Lajos

A nyelvművelésnek a 20. század közepéig szinte kizárólag az írott sajtó volt a közvetítő közege. Részint a nyelvészeti szaklapok – például a Magyar Nyelv és Nyelvtudományi Közlemények –, de nagy szerepet vállaltak ebben a nemes feladatban az országos és megyei napilapok nyelvművelő rovatai, sőt az Élet és Tudomány vagy akár a Rádió és Televízió Újság hasábjain írók is. Az elektronikus sajtóban lényegében Lőrincze Lajos volt az, aki nagy sikerrel meghonosította a nyelvművelő műsorokat, amelyre aztán később már nagyon komoly vállalkozások is épülhettek, mint például a Magyar Nyelv Hete. A nyelvművelést irányító akadémiai testületek személyi összetételében is arra törekedtek, hogy tudatosítsák, a nyelv ügye az egész társadalomé. Ennek volt jelképe például Kodály Zoltán vagy Illyés Gyula ebbéli tisztsége.

Lőrincze Lajos emlékét szülőfalujában, Szentgálon emlékház, emléktábla és a róla elnevezett iskola őrzi. A Szentgálhoz közeli Herend nagyvonalú felajánlása segítségével a szentgáli iskola előtti téren a nagy magyar nyelvművelő, Lőrincz Lajos születésének századik évfordulójára egy porcelánból készült portré-emlékművet állítanak.

Dippold Pál

süti beállítások módosítása