Budapest arculatának egyik ma is meghatározó épülete a Magyar Tudományos Akadémia Duna-parti székháza. Százötven évvel ezelőtt, 1865. december 11-én adták át. Létrejötte igencsak bonyolult volt.
1860-ban zártkörű, meghívásos pályázatot írtak ki megtervezésére. A kor legjelesebb magyar építészeit vonták be az előkészületekbe, Henszlmann Imre kidolgozta a maga gótikus stílusú elképzeléseit. Ez azonban nem tetszett az akadémiai építési bizottságnak, ezért több építészt is felkértek a munkára. Így került bele ebbe a körbe Ybl Miklós és Heinrich Ferstel. Igen ám, de a kikosarazott Henszlmann titokban megkereste őket, és megígértette velük, hogy hozzá hasonlóan ők is neogótikus palotát terveznek. Ybl Miklós aztán végül a másik kettővel ellentétben nem neogótikus, hanem neoreneszánsz épülete tervét adta be. Azt írják, hogy az építési bizottság ezt a stílust jobban kedvelte, mint a másikat. Erről Ybl Károlyi György gróftól szerezhetett értesüléseket. Henszlmann Imre a beadást követően a megállapodásuk felrúgásával vádolta Ybl Miklóst, aki - érzékeny, konfliktuskerülő alkatú emberként - már másnap visszavonta pályázatát. Az akadémiai építési bizottság megmérgesedett: nem tetszett nekik, hogy Henszlmann Imre rájuk akarja kényszeríteni a neogótikát. 1861-ben ezért az országon kívülről  kértek fel két elismert építészt újabb tervek benyújtására. Leo von Klenzet, bajor királyi építészt és Friedrich August Stülert, a neves poroszországi mestert. Klenze klasszicista épületet tervezett, Stüler a velencei neoreneszánsz stílusában dolgozott. Végül az utóbbi, a berlini építész terveit fogadták el.

Az MTA székháza az 1880-as évek végén

Az épület Budapesten a neoreneszánsz egyik első, ennek ellenére legérettebb és legértékesebb épülete. Keletkezésének fordulatos története nem látszik a kívül-belül gazdagon díszített, harmonikus, európai rangú épületen. A városkép meghatározó szerepét elsősorban annak köszönhette, hogy léptékében sem korábban, sem később nem egyezett meg környezetének épületeivel. Amikor megépült, nagyobb volt, mint a tér klasszicista épületei – 33,5 m magas, összterülete 10 ezer négyzetméter -, fél évszázaddal átadása után pedig alacsonynak tűnt az új bankházak, napjainkban pedig a hatalmas szállodaépületekhez mérve.
Stüler mester palotája, mondhatni, a teljességet hordozza magán-magában. A homlokzati díszítmények, az alaprajzi elrendezés és a szobordíszek nagyon átgondolt harmóniában állnak a belterekkel. Izgalmassá teszi például az is, hogy homlokzati architektúrája és téralakítása rendkívül kiegyensúlyozott az épületnek, a belső díszítésben viszont nem egységes. Utólag mondhatjuk, így van ez rendben, miért ne lehetne egy neoreneszánsz házban a romantika és a neobarokk stílusjegyeit használó, sokféle belső tér.

Az MTA épülete, Szarvas Gábor szobrával

Stüler nem érhette meg a Magyar Tudományos Akadémia székházának befejezését. Az építkezést Szkalnitzky Antal és az akadémia tervezési bonyodalmaiból kiszállt Ybl Miklós irányította.
Az akadémia főhomlokzatának meghatározó díszítményei a középső ablak szemöldökdíszéül szolgáló Izsó Miklós készítette, a koronás magyar címert közrefogó szárnyaló angyalok és a másik négy ablak fölötti feliratokat tartó társaik. A második emelet félköríves ikerablakaiban terrakotta szobrok állnak, a nőalakok a természet és jogtudományt, a filozófiát, a matematikát és a történelmet jelképezik, fölöttük egy-egy Minerva és Apolló-fő található. A Duna-parti homlokzatot tudósokat megjelenítő, Berlinből megrendelt terrakotta szobrok ékesítik.
A főkapun belépve három hajóra osztott keresztboltozatos előcsarnokba jutunk. Ez az épület fogadótere. Innen széles lépcsősor vezet egy keresztfolyosóra, ahonnan íves, áttört öntöttvas korláttal védett díszlépcső indul. A félköríves alaprajzú lépcsőházba minden emeleten három-három nagy ablakon jut be a fény.

Magyar Tudományos Akadémia, lépcsőház oszlopaival. A felvétel 1890 után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.086

Az első emeleten van a díszterem, melyet festett díszű, erőteljes bordázatú kazettás tükörboltozat fed. A díszítő elemeket itt Schickedanz Albert tervezte. A díszterem falait Lotz Károly két hármas képe ékesíti. A magyar kultúrtörténet összefoglalása a két történelmi kompozíció. Az egyiknek Szent István, a másiknak Mátyás király a központi alakja. A díszteremben tartják az akadémia közgyűléseit.
Az első emeleten több kisebb-nagyot termet-szobát találunk, az Akadémia utcai szárnyban például a mindenkori főtitkár szolgálati lakásának helyiségeit. Itt lakott a Magyar Tudományos Akadémia első főtitkára, Arany János.

Az MTA díszterme

A második emelet főhomlokzati részét a díszterem karzata foglalja el. A dunai szárnyban kisebb-nagyobb előadótermek vannak, az Akadémia utca felől pedig a mai titkárság irodái találhatók.
A harmadik emeleten kiállítótermek vannak, a 19. század múzeumépítészetének jellegzetes példái. Már csak azért is minősíthetjük így, mert ezek voltak Pesten az első, képtárnak épített terek. Az akadémia gazdag képzőművészeti gyűjteménye mellett gyakran rendeznek itt időszaki kiállításokat is. A művészeti gyűjtemény meghatározó műalkotása Johann Nepomuk Ender Borúra derű, a Magyar Tudományos Akadémia című, hatalmas 2,5 m magas képe. Ezen Hébé istennő, a tudomány és a művészet italával kínálja a magyar nemzetet. A képet Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémia alapítója ajándékozta 1834-ben a tudós társaságnak, Hébé Istennő modellje nem más, mint Seilern-Aspang Crescence, azaz a legnagyobb magyar felesége.

Dippold Pál