A magyar rádió 90 évvel ezelőtt elkezdődött történetének előzményeiről, az elektronikus sajtó egyik első elemének fontosságáról már több írásban is szólt a MaNDA (írtunk róla itt, és itt is.). Érdemes azonban körülnézni a kilencven évvel ezelőtti januárban, amikor is az év első hónapjának tizenkettedik napján elkezdte működését a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. Az esemény természetesen nem volt előzmények nélküli. A telefonhírmondó után a saját útjára indult rádiós hírszórás központja, azaz a kétszázötven wattos csepeli adó 1924-ben egy bútorszállító kocsiban volt. A Postakísérleti Állomás udvarán található furcsa szerkezetről senki nem gondolta, hogy ebből fog kialakulni majd az egész országot hírekkel ellátó magyar rádió. Paskay Bernát postai műszaki igazgató kezében futottak össze a szálak, ő irányította a magyar rádiózás intézményesülésének előkészületi munkáit. A kocsiról egy újság tudósítása is fennmaradt. „Semmi különös berendezés nincs benne. A technika játékszereknek, gomboknak, csavaroknak nyoma sincs itt. Egy pianínó, egy kis asztal, pár szék, egy erősáramú szénmikrofon az egész. De lélek van benne. Minden akadályokon diadalmas, csodákat megvalósító lélek. Néhány nyughatatlan ember, aki hangot akar adni a magyarságnak. Szót, dalt sugározni a végtelen éterbe.”

Az első stúdió egy bútorszállító-kocsiban a Posta Kísérleti Állomáson. A bakon: Magyari Endre. Forrás: Postamúzeum.hu

1925-ben a fejlődés újabb lépcsőjére értek, egy nagyobb teljesítményű Telefunken-adót állítottak fel, megkezdődtek heti három estén a kísérleti adások. A műsorszórás aztán még ebben az évben a telefonhírmondó épületében folytatódott. Felépítettek egy új stúdiót, melynek jellemző adatait érdemes megismernünk: nyolc méter hosszú, hat méter széles, négy és fél méter magas terem volt, a falakat függönyök, a padlót filc takarta. A kor legkorszerűbb mikrofonjait használták itt, egy Reiss és egy Bändchen szerkezetet. Az új stúdiót a csepeli adóállomással külön vezeték kötötte össze. A januári ünnepélyes megnyitást megelőzte a novemberben kiadott rádiórendelet, amely rendezte az adó jogállását. A Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. a Magyar Távirati Irodához tartozott, üzemeltetésének joga állami monopólium, ezt a Magyar Posta útján gyakorolják. Így tehát az itt dolgozók állami alkalmazottakká váltak. Az új cégnek kell gondoskodnia a stúdiók felépítéséről, berendezéséről és a műsorokkal kapcsolatos költségekről.

Európa legmodernebb rádió adóállomásának építése Lakihegyen, Magyar Híradó 1927. október

Az elkövetkező években a tömegtájékoztatásban egyre nagyobb szerepet játszó Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. alelnök-igazgatója Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda elnöke volt. Az ünnepélyes avatáson Kozma Miklós a következőket mondta: „Mindenki tudja, mit jelent, különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó. Én a magam és az igazgatóság nevében kijelentem, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni.”

Kezdetben alig tízezer előfizetője volt a rádiónak. Aztán nevesebbnél nevesebb munkatársai hamar felfuttatták ezt a számot. Hogy csak néhány nevet emeljünk ki: Kern Aurél volt a zeneigazgató, Gyarmathy Sándor rendező, Scherz Ede és Radó Árpád bemondók, majd néhány évvel később csatlakozott Ódry Árpád főrendezőként és Somogyvári Gyula dramaturgként. 1931-ben Dohnányi Ernőt nevezték ki főzeneigazgatónak, ugyanebben az évben kezdett el itt dolgozni Filótás Lili, az első női bemondó.

A Rádióhírmondó stúdiója, 1925. Forrás: Postamúzeum.hu

A rádió műsorai már a kezdetektől fogva igen sokszínűek voltak. Az esti csúcsidőben operákat, operetteket és színi előadásokat közvetítettek a stúdióból. Az első daljáték 1926-ban Kacsoh Pongrác János vitéze volt, adásba került Mozart A színigazgató című operája, Geraldy Szeretni című darabja. Ez utóbbiban szerepelt Simonyi Mária, aki nem másnak, mint Móricz Zsigmondnak volt a felesége. A rendező a feleségét elkísérő írót meglátva egy rövid bevezető elmondására kérte fel Móriczot. Így tehát a rádió első színdarabját Móricz Zsigmond szavai előzték meg. Délutánonként Oszkár bácsi és Bergengóc bácsi mondott meséket, volt Asszonyok tanácsadója, és elindult Polgár Géza szerkesztésében a Mit üzen a rádió?, az intézmény 1939-ig talán leghallgatottabb karitatív műsora.

A kezdetektől ott voltak a rádió műsorán az istentiszteletek. Néhány erős egyéniségű és jól beszélő főpap mind gyakoribb szereplését levelek ezreiben kérték. A legnépszerűbbek a katolikus főpapok közül Zichy Gyula kalocsai érsek, Glattfelder Gyula csanádi püspök és Haász István tábori püspök voltak. Természetesen a protestáns egyházak vezetői is népszerűek voltak, különösen Ravasz László püspök beszédei, melyeket a Kálvin téri református templomból közvetítettek.

Igen gazdag volt a rádió zenei kínálata. Volt saját zenekaruk, és egyre több, kezdetben a rádiótól erősen idegenkedő zenészt sikerült megnyerniük, sorra mentek be a stúdióba a kamaraegyüttesek, kórusok, cigányzenekarok és dzsessz együttesek. De jöttek az énekesek, a prózai színészek, az írók, a költők és a tudósok is. Móricz Zsigmondról már volt szó, de gyakori vendég volt a mikrofon előtt Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Babits Mihály.

A 20 kW-os Telefunken adó tornyai és antennája Lakihegyen. Forrás: Fortepan

Jelentős változás volt a magyar rádió életében az egész ország területén fogható adást közvetítő 20 kilowattos lakihegyi adó üzembe lépése 1928-ban. Ekkor a rádió már önálló épületbe költözött. Itt már több stúdió volt, próbatermek, vágószobák, felolvasó helyiségek és kényelmesen elhelyezkedhettek a műsorszerkesztőségek és az adminisztráció is.

Kozma Miklós legközelebbi munkatársa Szőts Ernő volt. Az egykori katonát – az első világháború után alezredesi rangban szerelt le – határozottsága, műveltsége és kitűnő idegen nyelv ismerete, mai szóval a rádió menedzserévé tette. Ma már kevesen tudják, hogy sok kitűnő ötletéből kettőt még ma is őriz a magyar rádió: a műsorzáró himnuszt és a déli harangszót. Ez utóbbi egyébként 1928. április 1-én az Egyetemi templomból szállt ki először az éterbe.

A Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elindulásakor csak néhány ember hitt az új tömegtájékoztatási eszköz hatalmában. Alig néhány évvel később már mindenki tudta, hogy az elektronikus média sokkal, de sokkal nagyobb hatással van közönségére, mint minden korábbi hírközlési eszköz.

Dippold Pál