A település Lovas - Berény néven a korai középkorban a Csák nemzetség birtoka, 1332-ben templomos hely, az 1400-as években a Buzlai család kezére került. Buzlai Mózes volt az, aki először átépíttette a falu templomát. A török hódoltság idején elpusztították a falut. Az 1600-as évek elején népesült be újra, Tolnából, Bikácsról jöttek a puszta faluba református vallású magyarok, akik újjáépítették a települést, és az övék lett a régebbi római katolikus templom. A Mandadb-n keresgélve valami lovasberényit, két pecsétnyomót találunk. A református egyházé volt mindkettő, az egyik a 19., a másik a 20. századból való. Ennek ürügyén utána nézhetünk a falu változatos vallási életének, de akármerre indulunk, a ma is álló, felújításra váró Cziráky-kastélynál kötünk ki.

Az 1700-as évek elején alaposan megváltozott tehát Lovasberény népességének összetétele. Morvaországból zsidók jöttek, Németországból harminc katolikus család érkezett ide. Vallásában, kultúrájában, szokásaiban igen vegyes képet mutatott Lovasberény. Egy jellemző adat a változásokra: a zsidó vallásúak száma az 1800-as évek közepén meghaladta az 1200 főt. Később, 1840 után, amikor a szabad királyi városokba is bemehettek, a számuk jelentősen csökkent.

Cziráky-kastély, Lovasberény

Az 1700-as évekre visszatérve, a magyarokat erősen megosztotta a reformátusok és katolikusok közötti ellentét. A falu népének katolikus vallásra visszatérítése új birtokosaikhoz, a Czirákyakhoz kötődik. Gróf Cziráky József 1730-ban vásárolta meg a lovasberényi uradalmat. Nem késlekedett érvényesíteni a régi elvet: akié a föld, azé a vallás. Elvette a reformátusoktól a templomot, és visszaadta a katolikusoknak. Az évszázad végére Lovasberény már mezőváros volt, 327 lakóházában 490 család élt, népessége két és fél ezernyi volt. Lovasberény története szorosan összefonódott a Cziráky család történetével. A mai települést is jellemző arculatot gróf Cziráky Antal Mózes kastélyépítkezései határozták meg.

Cziráky-kastély

Ezt megelőzően azonban, a megvétel idején, a Czirákyak Rieder János tervei szerint a kastély két szárnyát már kialakították. A baloldali a vendégeké volt, a jobb a konyha és a cselédség szállását tartalmazta. A két szárnyat összekapcsoló főépületet Rieder Jakab (János fia) tervei alapján építették fel klasszicista stílusban 1810-re. A főépület jón oszlopokkal megszabdalt előteréből nyílt az ajtó az emeleti teret is magába foglaló nagyterembe. Kint, az oszlopok fölötti timpanonban mesteri domborműveken az építő Cziráky Antal Mózes és felesége, Illésházy Júlia családi címerei és mitológiai jelenetek vannak. A benti óriási szalonból a grófi és a grófnéi lakosztályok nyíltak, melyek három-három szobából álltak. A grófnak könyvtára és családi levéltára is volt. Az U alakú épület oldalsó szárnyaiban gazdasági-, és a személyzetnek otthont adó helyiségek voltak. 1794-ben Cziráky Antal Mózes építtette a kastély híres angolkertjét. Ebben növénykülönlegességek, mesterséges tó, kisebb-nagyobb dombok, kőhidak és szobrok voltak.

A kastély épületegyüttesének munkálatait lényegében a reformkor leghíresebb építésze, Ybl Miklós fejezte be. A melléképületek felépítése, és a barokk kápolna rendbetétele nagy részben az ő munkája. A kastélyban ma is folyamatosak az állagmegóvó munkálatok, idegenforgalmi célú hasznosítására az elmúlt időkben számtalan terv született, de ezek közül még egyet sem sikerült megvalósítani.

Katolikus templom, Lovasberény

A lovasberényi oszlopos előcsarnokú, kupolás, kéttornyú nagy katolikus templom a falu arculatának meghatározó darabja. Építése Cziráky Antal és felesége, Batthyány Mária nevéhez fűződik. Az impozáns templom terveit az egri főszékesegyház megálmodója, Hild József készítette. Az egri főtemplom volt a példa. A kupolás, empire stílusú templomot pesti és bécsi mesterek építették fel 1834-re. Hild József lovasberényi megbízottját, azaz az építést levezénylő pallérját Katzenbeisser Mihálynak nevezték. Az országszerte csodált templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére Horváth János székesfehérvári püspök szentelte fel. A templombelsőben a főoltár mögötti képet Danhauser József bécsi festő készítette, Szűz Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja. A Czirákyak később sem feledkeztek meg büszkeségükről, a lovasberényi templomról, különösen kitűnt közülük Cziráky Nepomuki János, aki a 19. század második felében csillárt adományozott a templomba, és rendbe hozatta a szentély egy villámcsapás következtében átázott boltozatát és orgonáját.

Református templom, Lovasberény

Az 1848-49-es szabadságharc idején kiderült, hogy a lovasberényiek többsége a magyar haza fia: a katolikus plébánost és a református lelkészt is letartóztatták az osztrákok, mert Kossuth hívei voltak. A kiegyezés után, mint az országban mindenhol, itt is elindulhatott a polgári fejlődés. Ennek volt jellemzője az új iskolák, az óvodák, a különböző civil egyesületek, mint az olvasókör vagy a tűzoltó egylet létrejötte. A lendület egészen a II. világháborúig tartott, igaz, az I. világháború és a különböző forradalomnak nevezett zavargások ezt rövid időre megakasztották. A II. világháborúban Lovasberény is a frontvonalba került. A Székesfehérvár környékén zajló nagy német-szovjet összecsapásoknak a faluban sok áldozata volt, közel százan haltak meg ekkor. Több tucat lakóházat leromboltak, a ki-be vonuló katonák elvitték az állatokat és az élelmet is. A harcok közül csak a legismertebbet emeljük ki: a Csákvár és Zámoly közötti hatalmas mezőn folyt a háború egyik legnagyobb tankcsatája. A front ide-oda hullámzott, négy hónapig dörögtek a fegyverek. Később aztán ennek a csatának a színterén építették ki az 1970-es években Európa legnagyobb, harci repülőgépeket kiszolgáló szovjet repülőterét.

A falu népe a harcok után nagyrészt földművelésből élt, jellemző szám, hogy 6350 parcellát írtak össze ezekből az időkből. Alig néhány évvel később a kulákrendelet miatt tömegével hagyták abba a földművelést a lovasberényiek, sokuk földje állami kézbe került. Az 1956-os szabadságharc idején Lovasberényben is megalakult a nemzeti bizottság és a nemzetőrség, ám a Budapestre törő szovjet csapatok éppen a szomszédos Székesfehérvárról indultak a fővárosi ellenállás felszámolására. A forradalom leverése után a falu népe a frissen megalakított termelőszövetekben talált munkát magának. Szomorú volt a közösbe beállniuk, de legalább korábbi mesterségüket folytathatták, a földművelésből élhettek.

A faluba érkező vendég igen sok történelmi emlékkel találkozhat Lovasberényben. Hogy tisztelettel fejet tudjon hajtani a hely múltjának jelentős alakjai előtt, ahhoz ismernie kell a hely történetét. Ehhez két kitűnő forrást is a figyelmébe ajánlhatunk: Lovasberény önkormányzatának honlapját, és a 2007-ben a Száz magyar falu sorozatban megjelent Lovasberény című kötetet.

Dippold Pál

Vajon kik használnak ma latin-illír szótárt? Az emberek többsége biztosan nem. Az illírek történelme azonban mindenki számára sok érdekességgel szolgál. Aki meg a szótárra kíváncsi, megtalálja a Mandadb-n.

Latin-illír szótár

Illíria, ez a hatalmas déli terület, a későbbi római tartomány magába foglalta a mai Szlovénia, Horvátország, Bosznia, Montenegró, Koszovó és Észak-Albánia területét. Illíria lakói sok népcsoportból álltak össze. Nevüket, az illírt egyik törzsüktől kapták. Később e név alatt említették a rokonaikat is: a japodokat, a liburnokat – a rómaiak szerint közülük kerültek ki a legjobb tengerészek. De ugyanígy illíreknek számítottak a dalmaták, a dardanusok és a taulantiusok. Illíria területén is éltek illír nyelvű népek, Dél-Itáliában japigoknak és enotrusoknak nevezték őket. De büszkén megnevezhetjük a kárpát-medencei illíreket, akik később pannonként és azalként kerültek a történelembe. Az illírek a Kr.e. 4. században építették fel első önálló királyságukat a mai Albánia területén. A rómaiak nem véletlenül tartották őket kiváló hajósoknak, a Kr.e. 260-ban a tengerészet egy sajátos módjának, a kalózkodásnak egyik kitűnősége, Pleuratus szerezte meg az illír királyság trónját. A Kr.e. 2. században a kalóz király fia, bizonyos Agron még ellen tudott állni a római hódítóknak, végül Kr.e. 168-ban Róma bekebelezte, és Illíria néven tartományává tette. A terület szó szerint aranyat ért, gazdag aranybányákkal rendelkezett, kikötőiből indultak a világ minden része felé fontos útjaik. Az illírek több évszázadon keresztül újra és újra fellázadtak a római uralom ellen, ám minden felkelésük elbukott. Az utolsó szabadságharcukat Julius Caesar verte le, majd Octavianus az illírek tengerész népeit lemészároltatta. A Kr.u. 1. században a tartományt átszervezték, nevét elvették, Dalmatiának nevezték el. A római birodalom kettészakadása után a Nyugat-Római Birodalomhoz került, alig száz évvel később azonban már bizánci császárok uralkodtak rajtuk.

ezüst drachma

Érdekes kanyart írnak le néha a történelmi utak: több ezer év eltelte után Napóleon francia császár önálló állammá alakította, méghozzá Illyria néven az ókori terület nagy részét, ami 1815-ben királyság lett Ausztria fennhatósága alatt. 1822-ben innen vették el Horvátországot és Fiumét, melyeket a Magyar Királyság fennhatósága alá raktak vissza. Kevesen tudják, hogy 1849-ben Ferenc József nem csak a magyarok szabadságharcát verte le, hanem megszüntette a maradék Illír Királyságot is.

Az illírekkel nagyjából egy időben azonban másfelől is jöttek emberek a mai Magyarország déli területeire. Méghozzá egy nem kevésbé neves nép tagjai, a kelták. A bronz és a vaskorban szinte egész Európa területén elterjedt ez a népcsoport. Európa északi részét kivéve csaknem mindenütt, így a mai Magyarország területén is nagy számban éltek.

kelta ékszerek

A kelta kézműipar számtalan korszerű eszközt állított elő, melyekkel egész Európában kereskedtek. A kelta fegyvereket, ékszereket és az általuk kitermelt sót két nagy kereskedelmi útvonalon forgalmazták. Az egyik a mai Angliától Olaszországig vezetett, a másik ága Magyarországtól a Skandináv-félszigetig tartott. Rengeteg tárgyi emlék tanúskodik a kelták életéről, hogy csak néhány Magyarországon feltárt bronzöntőműhelyt említsünk: Sajógömör, Bodrogkeresztúr, Füzesabony, Dunaföldvár és Tamásfalva. A kelta nép sokféle törzsből állt. Az alpesi és a dunai kelták törzsei közül sorolunk néhányat: helvet, bój, karn, taurisk és a mieink, a pannonok. Kevéssé ismert, hogy későbbi római tartomány, Pannónia róluk, a pannon kelta törzsről kapta a nevét. A rómaiak megjelenése négy évszázados háborúskodás kezdetét jelentette. A kelták jól bejáratott kereskedelmi útvonalát, a borostyánutat szerezték meg végül is hosszú és véres harcban a hódítók, akiket csak a hunok tudtak kisöpörni innen. A kevés megmaradt kelta beolvadt a hunok népébe. Pannónia déli határvonala a Balaton volt, ahol a kelta őslakosság egy percig sem fogadta el a hódítókat. Innen nyilván sokan délre húzódtak vissza, bár a Mecseken és mellette nagy forgalmú római utak futottak. Mikor a rómaiak eltűntek innen, következett a népvándorlás, a hunokkal, germánokkal, avarokkal és szlávokkal. A gazdag vidéken természetesen, amikor eljött az ideje, otthont találtak a honfoglaló magyarok is.

Dippold Pál

Alsóörs közterein sok szobrot és emléktáblát találunk. Megható az az igyekezet, amellyel a falu őrzi az ide kötődő neves emberek emlékét. Közülük elsőként a költő, Endrődi Sándor történetét mutatjuk be. Veszprémben született 1850-ben. Több híres katolikus gimnáziumba járt, a székesfehérvári önképző körében, melynek elnöke a későbbi miniszterelnök, Wekerle Sándor volt, felfigyeltek Endrődi költői tehetségére. Pápán érettségizett, majd Németországban tanult. 1869-ben hazajött, Budapesten jogot és bölcsészetet hallgatott. Első verse a Nefelejts című lapban jelent meg, de később több vezető fővárosi lapnál is dolgozott. A költőségből akkortájt sem lehetett biztosan megélni, ezért Endrődi Sándor Kolozsvárra ment, ahol tanári oklevelet szerzett. Nagyváradon tanított egészen 1892-ig. A költő műveinek címlapját a Mandadb-n is megtaláljuk.

Endrődi Sándor emlékműve, Alsóörs

Visszaköltözését Budapestre családi tragédiái okozták: négy év alatt meghalt leánya, fia és felesége. A 19. század végének rendkívül népszerű költőjeként tartják számon. Több kuruc-verse már-már népdallá vált, énekelték is. Felvirágoztatta a Petőfi-kultuszt, Budapesten emlékmúzeumot alapított Petőfi Sándornak. 1920-ban halt meg, sírja a Kerepesi temetőben, alsóörsi vöröskőből faragott emlékoszlopa a költő bronz arcmásával az egykori alsóörsi nyaralója helyén kialakított parkban áll. Az alsóörsiek nagy tiszteletét jelzi, hogy a világhírű MKB Veszprém kézilabdacsapat utánpótlás nevelő intézményének is helyet adó, a református egyház által működtetett iskolát Endrődi Sándorról nevezték el.

A falu üdülőtelepének alapítója Mihálkovics Tivadar, a nagynevű győri jogász Endrődi Sándor kortársa volt. A költőnél tett látogatásai szerettették meg vele a Balatont. Amikor barátja, Endrődi Sándor elveszítette családját, nagy szomorúságában eladta alsóörsi, a boldog családi évekre emlékeztető nyaralóját, szőlőbirtokát és Vészmadár nevű vitorlását Mihálkovics Tivadarnak. A sportemberként is hírnevet szerzett Mihálkovics – saját pénzen – alakította ki a mai strand elődjét, fákat ültetett, stégeket és parti öltözőket épített. A Győri Csónakázó Egylet, a Magyar Evezős Szövetség és Füredi Stefánia Yacht Egylet meghatározó alakja volt. Mielőtt az 1870-es években a vitorlázásba kezdett, tornázott, vívott, lovagolt, evezett és atlétikát is gyakorolta. Ma az Endrődi parkban ott áll Mihálkovics Tivadar szobra is.

dr. Mihálkovics Tivadar mellszobra (forrás: köztérkép)

Költészet, tudomány és testedzés tehát kitűnő történelmi szereplőkben testesült meg Alsóörsön. A falu szülötte volt Erődi Béla birkózó, tornász és postatisztviselő. 1904-ben és 1905-ben országos birkózóbajnok. Két évvel később az összetett országos tornászbajnokság győztese. 1906-ban az athéni pánhellén olimpián tízméteres kötélmászásban tizenhét induló közül második helyezett, azaz ezüstérmes. Az újkori sportversenyeknek ezen a jelentős eseményén Erődi Bélát a tornász öttusában és hattusában is győztesnek nyilvánították.

De mi is volt az 1906.évi nyári olimpiai játékokként is emlegetett esemény? A sokoldalú alsóörsi sportoló sikereit az első újkori olimpia tízéves jubileumán rendezett versenyen aratta Athénban. Később ezt nem számították hivatalos olimpiának, mert nem az előző játékok után négy évvel tartották, és nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság választották ki a helyszínt. Azt azonban senki nem vitatta, hogy a híre és hatása erősen segítette az olimpiai mozgalmat. Huszonegy nemzet küldte el sportolóit Athénba, ahol sokszínű választékból állt össze a versenyszámok listája: atlétika, birkózás, evezés, kerékpározás, kötélhúzás, labdarúgás, lövészet, műugrás, súlyemelés, úszás, tenisz, torna és vívás. A magyarok két aranyat hoztak el, öt ezüst és három bronzérmet. A függeszkedésnek is nevezett kötélmászásban alsóörsi hírességünk 13,8 mp alatt ért fel tíz méter magasba.

A település másik olimpikonja a vitorlázásban az 1928-as amszterdami olimpián, társával, vitéz Sebők Sándorral a tizenegyedik helyet megszerző Mihálkovics János volt. Az üdülőalapító dinasztia tagja -- akinek személyében nem mellékesen a magyar modelljachtozás egyik megteremtőjét is tisztelhetjük – nem hozott szégyent családjára és első vitorlásukra, a valamikor Endrődi Sándorral és Jókai Mórral a Balaton vizét hasító Vészmadárra. 2008-ban helyezték el az alsóörsi sportcsarnokon a település olimpikonjainak emléktábláját.

Református templom Alsóörsön (Forrás: MaNDAdb)

Alsóörs életének meghatározó alakja volt a veszprémi Iklódy-Szabó János. 1877-ben született, a veszprémi piarista gimnáziumban érettségizett. Jogi és államtudományi tanulmányait Budapesten, Lipcsében és Genfben végezte. Közigazgatási pályafutása Devecserben kezdődött, 1899-ben itt vármegyei szolgabíró. 1910-ben a nagyvázsonyi kerület országgyűlési képviselője. Kisgazdapárti politikusként 1920-tól újra képviselő. Ekkortájt vásárolta alsóörsi házát és szőlőbirtokát. Nagy lendülettel vetette bele magát a falu közéletébe. A Balaton kultusz egyik vezető alakja volt, óriási elszántsággal szolgálta a magyar tenger ügyét. A Balatoni Kurír című lap szerkesztője, később a Balatoni Halászati Rt. elnök-vezérigazgatója. Nagy ívű terveket készített a balatoni nemzeti park kialakításáról, és a Balaton körüli autópálya megépítéséről. A Badacsony-Balatonfüred borvidék felvirágoztatására szintén megvoltak az elképzelései. A Balatoni Kurírban az 1930-as években megjelent írásai mind-mind ezeket az elképzeléseket szolgálták, majd 1941-ben könyv alakban is közzétették cikkgyűjteményét Magyar Tenger címmel. Iklódy-Szabó János volt a motorja a Balatoni Egyesületek Szövetségének megalakításáért folytatott munkának is. Nemrégiben nagy meglepetést keltett, hogy Iklódy-Szabó János nem csak a jogban, gazdaságtudományokban és a politikában volt otthon, hanem zenetörténészként is beírta magát a magyar kultúra történetébe. 1939-ben jelent meg Veszprém, mint a magyar zene forrása című írása, ami nem volt más, mint bizonyos Ruzitska Ignác 1823 és 32 között kiadott 136 darabos Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből című kottasorozatáról az első összefoglaló tanulmány. A mai szakértők szerint Iklódy-Szabó János írása tudományos igényű munka. Megjelenését a veszprémi tűztorony 1938-ban átadott új harangjátéka adta. A harangjátékban többek között szerepel Csermák Antal verbunkosa is. Róla azt írja a sokoldalú szerző, hogy „itt, Alsóörsön, ezen a kedves szőlő koszorúzta hegyoldalon, ahol e sorokat írom, találták meg Csermákot betegen, és innen vitték Veszprémbe, a kórházba, ahol 1822-ben meghalt.” Iklódy-Szabó János gazdag és termékeny élete 1943-ban ért véget Balatonfüreden.

Alsóörs a modern világ egyik különleges kikapcsolódási formájának is otthont ad a rendszerváltozás óta eltelt években. Az Európa Kempingben rendezik meg a Harley-Davidson motoros találkozókat. A vízen száguldás régi mítoszai mellett elférnek itt a legújabb kori mítoszdarabok, ezek közül is a szabad száguldás, a függetlenség jelképeként robogó motorosok. Fölemelő látvány, ahogy a zord küllemű, többnyire idősebb rockerek százai végigdübörögnek az alsóörsi utakon. Nem hirdetnek mást, mint Endrődi Sándor költő százötven évvel ezelőtt: szabadnak születtünk. Igaz, mindezt nem kuruc dallamokra, hanem a híres amerikai rock zenekar, a Steppenwolf zenéjére teszik.

Dippold Pál

Balatongyörökről számtalan régészeti lelet bizonyítja, hogy már évezredek óta lakott ez a terület. Egy római kori településre épült a középkori falu. Az Almádi Apátság alapító levelében szerepel először a neve 1121-ben. Nevét Szigliget egykori ura, Atyusz bán Gyürk nevű fia után kapta. A török időkben a faluban nem tettek túl sok kárt, ez nyilván a török által soha be nem vett Sümeg, Csobánc és Szigliget tekintélyének is köszönhető. A 17. század végén Meszesgyörök néven szerepel, ami arra utal, hogy a györökiek a halászat mellett mészégetéssel is foglalkoztak. 1734-től Festetics Kristóf lett a falu földesura.

Különösebb események nélkül élte a falu a megszokott életét, egészen a 20. század elejéig. Ekkortájt jöttek ide az első fürdővendégek, ekkorra készült el a vasút. Mint annyi más részén a Balatonnak, itt is egy arisztokrata, gróf Festetics Tasziló adta át a strandhoz szükséges területet, amelyet 1910 környékén parkosítottak. Akkor ültették a mára már hatalmasra nőtt platánsort, melynek fái között ma is különleges élmény biciklivel elsuhanni. A fürdőtelepen a móló 1932-es megépülte után nagy lendületet vettek az építkezések. Villasorok, utcák alakultak ki. Az már csak a györöki történet végének egyik legfontosabb eleme, hogy 1990-ben a település elnyerte az Európa legszebb falvainak járó Európa falu címet.

Szépkilátó

A falu talán legismertebb helye a Szépkilátó. A kimondottan mediterrán jellegű, némiképp a pineafenyőkre hasonlító örökzöldekkel határolt dombtetőről páratlanul szép panorámát látunk. A Szigligeti-öbölre nyílik itt kilátás, ami azt jelenti, hogy az északi part legnevezetesebb hegyei: Badacsony, Szigliget, Tóti, Gulács, Csobánc és a Szent György hegy mintha csak azért sorakoznának az öböl túloldalán, hogy gyönyörködtessék az itt megállókat. Ha kicsit oldalt fordulunk, a Balaton hosszába is belelátunk, ott vannak a túlparton Fonyód és Boglár hegyei. Bármelyik napszakban is érkezzen ide az ember, de bármelyik évszakban is jöhet, a balatoni panoráma változatosságával és állandó szépségével rabul ejti.

A dombról lesétálva találjuk meg a római forrást, melyről kiderítették, hogy a régi falu elődje, a római kori település fürdője innen kapta a vizét. A főút túloldalán emelkedik a falu szőlőhegye, melyet Becehegynek neveznek. A hegyoldalban gyönyörű, műemlék présházak rengetege a Balaton-felvidék hagyományos építészeti stílusának ruhájában.

Először számba vesszük a környéken található európai hírű gyógyvizeket, hiszen innen többségük rövid idő alatt elérhető. Elsőként ugorjunk át a Keszthely melletti Hévízre, ahol a legenda szerint valamikor az ördög szántott, és ekéje nyomán meleg víz tört elő a földből. A terület igen gazdag gyógyító hőforrásokban. Ezek egyike adja a hévízi tó folyamatos utánpótlását. Itt van Európa legnagyobb természetes gyógyvíz tava. 1795-től kezdődik a hévízi gyógyfürdő-történet, talán mondani sem kell, hogy ebben az évben itt is egy Festetics gróf, György építette az első fürdőházat. Mára gyógyipar alakult ki a jellegzetes szagú vízen, Hévíz és Hajdúszoboszló között éles verseny folyik a reumabetegek Mekkája címért. Mindkét fürdőhely időnként ugyanis ekként nevezi magát. A mozgásszervi betegségek, balesetek és műtétek utókezelésében sok sikert értek el. Gondosan ügyeltek itt a természeti környezet megőrzésére, hiszen a csend, a nyugalom a vízhez hasonlóan, a gyógyulást szolgálhatja.

Kicsit távolabb, Zalakaroson találhatjuk meg Magyarország legfiatalabb, ám egyben talán leggazdagabb gyógyvíz-központját. A meleg víz magas jód, bróm és kéntartalma a reumás betegeken segít. A 3. évezred elején hatalmas fejlesztéseket végeztek itt: a rengeteg sportpálya, lovas iskola, a túra és bicikliutak és a Kis-Balaton természeti kincsei az aktív pihenést is segítik.

Aki pihenőidejét Balatongyörökön töltve nem a víz pezsgésére, hanem a szellemi pezsgésre kíváncsi, az sem csalatkozik. A falu rendkívül sok közismert művészt fogadott és fogad be nyaranként. Az északi partot járva alig akad olyan hely, amelyről a 19. századi jeles író, Eötvös Károly ne írt volna. Sokan idézik mondatait a tájról: „Mikor Meszes-Györök irányába értünk, a hol az út északra fordul, a nap már nyugodni készül. Sugarait még teljes erővel ontá az előttünk elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piroslani kezdtek. S a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, a melyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott…”

A Mandadb-n fellelhető képeslap, mely a Szépkilátó panorámáját örökíti meg, mintha az Eötvös Károly-i mondatok igazolására készült volna. 

A II. világháború utáni élvonalbéli költők közül Simon István, a később nagy rangot szerző Új Írás című irodalmi folyóirat főszerkesztője Györöki halászok címmel foglalta versbe itteni élményeit. A túlpart, jelesül Kaposvár kitűnő költője, Takáts Gyula 1956-ban Becehegyen vett szőlőt. Sokat írt az itt töltött időkről.

De nem csak a szavak művészei pihentek itt szívesen. Simándy József operaénekesnek volt itt a faluban egy háza, Becehegyen szőlője. A falut második otthonának tartotta. A leginkább a Bánk bán című opera Hazám-áriájával világsikert elérő tenoristát a környéken mindenhol tisztelték. A szomszédos balatonedericsi katolikus templomba járt vasárnaponként szentmisékre, ez nagy eseménynek számított, pedig nem volt az, Simándy természetesen, minden mesterkéltség nélkül vállalta és gyakorolta vallását.

A neves képzőművészek közül Martyn Ferencnek, Töreky Ferencnek, Csont Ferencnek és Mikus Gyulának Györökön vagy a Becehegyen volt házuk. A nyarait Balatongyörökön töltő Raksányi Gellért színművész, a népszerű „Kutyu” közkedvelt és nagyon szeretett részese volt az itteni nyaraknak. Széchenyi Zsigmond, a világhírű vadász, vadász-író, Afrika kutató az 1960-as évekig Balatongyörökön lakott.

Többek között az ő emlékét örökíti meg Bertha Bulcsu (ragaszkodott nevében a rövid u-hoz) Balatoni évtizedek című szociográfiájában. Ebben a környék ötvenes-hatvanas évek béli történeteit írta meg. Bertha Bulcsu gyermekkora meghatározó éveiben Balatongyörökön lakott. Keszthelyen kezdte középiskolai tanulmányait a piarista gimnáziumban. Aztán érettségi után osztályidegenként – édesapja tanító volt – nem mehetett egyetemre. Egészen 1960-ig fizikai munkásként dolgozott a lehető legváltozatosabb szakmákban: kőművesek mellett, Dunapentelén, fémnyomó munkásként Pécsett, ahol végül is az Esti Pécsi Napló, majd később a Dunántúli Napló munkatársa lett. Elvégezte közben az újágíróiskolát, ez nem okozott gondot neki, hiszen már 1956 előtt jelentek meg írásai. Első novelláskötete 1962-ben került ki a nyomdából. 1967-ben költözött Budapestre, az Új Írás szerkesztőjeként és az Élet és Irodalom főmunkatársaként dolgozott. Soha nem szakadt el a Balatontól. Igaz nem Györökön, hanem Szepezden volt egy apró nyaralója, de alig van olyan balatoni írása, amelyben ne bukkannának fel gyerekkora, ifjúsága györöki motívumai. A Balaton rendkívüli tehetségű emberek társaságát hozta össze, együtt járta a vizet, a tópartot, a szőlőhegyeket Bertha Bulcsuval a még Pécsett összebarátkozott társaság: Lázár Ervin, Szakonyi Károly, Kiss Dénes és Gyurkovics Tibor. Bertha Bulcsu, a termékeny prózaíró huszonhat könyvet írt: novellákat, regényeket, tárcákat, interjú-portrékat és szociográfiákat. De sikerfilmek forgatókönyvírójaként is nevet szerzett: ő írta például a Kenguru című filmet. 1996-ban halt meg, posztumusz kapta meg az Alternatív Kossuth-díjat.

Szakonyi Károly, Bertha Bulcsu (Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

A balatongyöröki házak ablakainak üvegén néha furcsa árnyékok ülnek meg, van, aki karcos nevetést is kihall mögülük: egy ház is emlékezhet a falu nagy tehetségű fiára, Bertha Bulcsura. Aki tudni akarja, milyen is volt valaha a balatoni élet, olvasson Bertha-írásokat.

Dippold Pál

A 19. századi magyar irodalomban, a Jókai Mór fellépte előtti időszakban meghatározó szerepe volt báró Eötvös József prózaírónak, akit költőként, reformpolitikusként, államférfiként - később kultuszminiszterként is tevékenykedett - és a magyar realista regényírás első nagy mestereként is emlegetnek. Kevesen tudják viszont róla, hogy életének egy igen fontos időszakában éveket töltött a Bükk alján, Sályban. Nagyapjának, idősebb Eötvös Ignácnak itt volt birtoka. Édesapja, ifjabb Eötvös Ignác ebben a faluban született. Eötvös József nagyapja beházasodott a Négyesi Szepessy családba. Feleségül vette az egykori kuruc vezér Mária nevű unokáját, vele kapta 1786-ban hozományul a kastélyt. Különös fintora a történelemnek, hogy Mária édesapja volt a labancnak beállt Szepessy László. A családtörténetnél említjük meg, hogy Szepessy Mária testvére, Sámuel építtette a sályi katolikus templomot.

Eötvös József

Eötvös József A falu jegyzője című regényében a következőképpen ír Sályról: „Ott, ahol a Kárpátok hegysora lejjebb s lejjebb szállva végre zöld dombokon ereszkedik Magyarország nagy rónaságára, két hosszan elnyúlt halom között, melyeknek egyikét sűrű tölgyesek, másikát szőlők fedik, fekszik Bárd (Sály regénybéli neve) helysége. Szegény külsejű magyar falu, melyet - az országúttól távol, mint egy elrejtve fekvén - még közeli szomszédai is alig ismernek, de melyhez az, ki egyszer ott volt, nyájas fekvése miatt szívesen visszatér.” Az író 1837-ben költözött Sályba. Itt töltött éveiről többször leírta „élete leginkább boldog időszakához” tartoznak. Négy évig tartott írói pályájának, politikai és közéleti munkájának Sálybéli boldog kiteljesítése. Sokat sétált a hatalmas kastélyparkban, melyben egy gyerek, majd egy fiatalember számára igen sok, a képzeletet megmozgató természetes és műtárgy volt: romok, vízesések, műsírok, emlékoszlopok. A kert fáinak nagy részét nem is kellett idetelepíteni, nem tettek mást, mint kerítést építettek az idáig nyúló erdőbe. Nyilván nem véletlen, hogy Eötvös József a sályi parkban írta a Karthausi című regényét, melynek két kötetben kiadott példányát ott találjuk a Mandadb-n .

A karthauziak szerzetesek, akik visszavonultak magányukba. Közös rendházban élnek, mégis remeték. Külön kis kamrákban laknak, azonban ezek mindegyikének kifele is nyílik ajtaja egy saját kis kertre. Regénye hőséhez hasonlóan Eötvös is folyamatos munkával tölti ki sályi magányát, s ez boldoggá teszi. Annál is inkább, mert egy távoli rokonában, unokatestvére feleségében, Halassy Jozefában múzsára - vagy az író vágyai alapján talán szerelemre - is talál. Eötvös innen elkerülvén, élete végéig jó szívvel emlékezett az itt töltött időszakra, és mint azt szorgos irodalomtörténészek leírták, az íróbáró alakja még napjainkban is színes, titokzatos történetek hőseként él a sályiak emlékezetében.

A magyar irodalom egyik legkitűnőbb prózaírója - Eötvös Józsefnél lényegesen és joggal több hívet magáénak tudó alakja - Gárdonyi Géza is eltöltött néhány évet Sályban. A MaNDA adatbázisában megtalálható Gárdonyi Géza Arany, tömjén, mirha című kötete.

Gárdonyi Géza

1868-ban az író édesapja Ziegler Sándor Sályban kapott jószágigazgatói és uradalmi gépészi állást, így fia a sályi iskolában tanult három évig. Ez a három év volt Gárdonyi gyerekkorának legemlékezetesebb korszaka. Itt ismerte meg a magyar vidéket, a magyar nép gondolkodásmódját és a népköltészetet. Gyermekkori emlékeim című munkájában így ír később: „Laszky (apja munkaadója, földbirtokos - a szerk.) Bécsben lakott, csak a nyarat töltötte Sályban. A birtokot akkor tavaszon vette, amikor mink odaköltöztünk, s az elhanyagolt parkban nagy átalakítások történtek. Volt ott egy mesterséges barlang, annak a tetejét áttörte és kék üveglappal boríttatta be. A fákra meg a bokrokra egy láda üvegcsengettyűt hozatott. A kertész teli aggatta ezekkel a fákat meg bokrokat, dróttal kötötték fel, s Laszky előre örült, hogy mikor a szél fúj, milyen bűbájos csilingelés lesz a kastély körül. Persze, mikorra a szél megérkezett, nem talált a parkban egy csengettyűt sem, a falubeli parasztgyerekeknek azonban mindegyiknek volt üvegcsengettyűje.” Gárdonyi Géza egykori - 1814-ben felépített - iskolája ma tájház. Falán emléktábla hirdeti, hogy 1870-1873 között itt tanult az író, akinek nevét viseli az általános iskola is.

Sokan gondolhatják, hogy a viszonylag ismeretlen Sály unalmas, messzi, jellegtelen falu. Rosszul gondolják. Éppen Sály nagyon gazdag helytörténete igazolja, hogy Magyarországon nincsen érdektelen település. Mindenhol van valami érdekesség, csak azt fel kell fedezni. Ehhez pedig oda kell utazni.

Dippold Pál

A Magyar Országgyűlés 1949. december 20-án szavazta meg azt a törvényt, amely 1950. január 1-vel Budapesthez csatolt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéből hét, addig önálló várost és tizenhat nagyközséget. A főváros tehát éppen hatvanöt éve létezik a mai határai között.

Budapestet tíz kerület alkotta 1873-ban

Budapest 1873. november 17-én jött létre, Pest és Buda szabad királyi fővárosok, valamint a vármegyéhez tartozó Óbuda mezőváros egyesítésével, az új város lakóinak száma körülbelül 300 ezer fő volt. A városegyesítéssel létrehozott Budapesten tíz kerületet alakítottak ki, a budai oldalon hármat, a pestin hetet. Budapest határainak kiszélesítésének ötlete nem sokkal az egyesítés után, már az 1900-as évek legelején felmerült. Bárczy István és Harrer Ferenc várospolitikusok dolgozták ki az első részletes és rendkívül alapos urbanisztikai, statisztikai, közigazgatás-tudományi szempontoknak megfelelő tervezetet Nagy-Budapest koncepciójára. Az I. világháború és az azt követő politikai események - a Tanácsköztársaság és a trianoni békediktátum megakadályozták a város addigi dinamikus fejlődését. Az első terület- és kerületbővítésre 1930-ban került sor, ekkor mind a budai, mind a pesti oldalon két-két új kerület alakult.

Budapest 1930-ban tizennégy kerülettel
 

A korábbi I. kerület területén létrejött a XI. és XII. kerület, az V., VI., VII. kerületek szűkítése helyet adott a XIII. és XIV. kerületnek, a korábbi VIII. pedig a kibővített X. kerületnek. Budapesthez csatolták Csepeltől az állami kikötő területét, valamint Budakeszitől a város tulajdonában álló erdőterületet. A szakemberek már 1937-ben a maihoz hasonló határok kialakítását tervezték, azonban a II. világháború közbeszólt.
 
A közel fél évszázados területbővítési elgondolás az 1949. évi XXVI. törvény elfogadásával 1950. január 1-én, a Rákosi-rendszerben valósult meg. Nagy-Budapest létrehozásakor a város területe 525,2 négyzetkilométerre nőtt, lakosainak száma 1,6 millió volt.

Megalakult Budapest új IV., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX. és XX., XXI., valamint XXII. kerülete. (A XXIII. kerület csak a rendszerváltás után, 1994-ben jött létre, Soroksár Pesterzsébetről való leválásával.) Vagyis az addigi tizennégy helyett huszonkét kerület alkotta a fővárost.
A történelmi jelentőségű lépést akár tekinthetjük a metropolisz második születésnapjának is. A főváros hivatalos neve a jelentős határnövelés után továbbra is Budapest maradt.

Szüts Gergely Etele

Budapest Szálloda néven talán kevesebben, de Körszállóként szinte mindenki ismeri a Városmajorral és a fogaskerekű végállomásával szemben álló hatalmas épületet. Bár mára kissé retró kategóriába tartozó hotelnek számít, megépítésekor talán az egyik leghaladóbb, és ezért sokak számára megdöbbentő építménynek számított.

Építés közben (a kép forrása: Fortepan)

A hatvanas évek elején a KÖZTI vállalata megbízta Szrogh György, addigra már sokat foglalkoztatott építészt, hogy tervezze meg a Budapest Szállodát a Szilágyi Erzsébet fasor melletti egykori bolgárkertészet helyén. Ekkor indult Magyarországon a szállodaprogram, mivel egyre több cseh és kelet-németországi vendég érkezett, és ennek az igénynek akartak megfelelni az állami döntéshozók. Az építész tervei alapján 1964-ben kezdték építeni. Három év múlva készült el, akkor Budapest legmagasabb építményei közé tartozott: a szerencsés látogatók 64 méterről gyönyörködhettek a kilátásban.

A Körszálló makettje (a kép forrása: Fortepan)

Sajátos az épület formája, hiszen az alapja 33 méter átmérőjű kör. 280 kétágyas szobával és mindegyikhez külön tartozó fürdőszobával ellátott, tizennyolc emeletes épület már megnyitásakor rendkívül népszerű volt - ez annak is köszönhető, hogy nagyon sokan nem értették meg az épület esztétikai vívmányait. Szrogh György később Ybl-díjat kapott a szálloda terveiért. Visszaemlékezéseiből kiderül, hogy nem volt könnyű kialakítani az épület formáját úgy, hogy az belesimuljon a tájba, ne vessen nagy árnyékot a mögötte elterülő telkekre és a budai dombon lakók számára se zárja el teljesen a kilátást. Az épületet „letűzött karóként” is hívja az építész - már ami a környezetbe való beilleszkedését illeti. A henger alakú formát viszont racionálisnak tartja, mivel belsejét egyre kisebb körökre lehet osztani, a szobák trapéz alakúak lehetnek, így nagyobb teret kap a kilátás. A szálloda, mintegy erőpróbaként 1967-es december végi megnyitásakor máris egy hatalmas szilveszteri mulatsággal indított - ahogy arról a filmhíradó is tudósít.

Amint látható a híradó felvételein megérte a hosszú építési folyamat, hiszen nem csak szobák és étterem várta a vendégeket, hanem a szállodához tartozott még a mindenféle ínyencségeket kínáló cukrászda, éjszakai bár, drink-bár, borozó, valamint a Panoráma Bárként nevezett cola-bár - ez utóbbi 1980-ban megszűnt. Gyakran szálltak meg hírességek: itt lakott például Willy Brandt, német kancellár, Liechtenstein hercege, de Honthy Hanna is. Az étterem törzsvendége volt többek között Szepes Mária, napjainkban találkozhatunk itt Zoránnal, Bródy Jánossal, Koncz Zsuzsával, Csűrös Karolával.

Rendszeresen telt ház volt a Joker Bárban (ma London Terem), Hofi Géza és Koós János gyakori fellépéseinek köszönhetően. A műsoros estek később felköltöztek a Panoráma Bárba, mely nagyobb volt és vonzóbb kilátással kecsegtetett. Az esti szórakoztató műsorok után Székely Péter és zenekara muzsikált - ezekre a táncos eseményekre még ma is sok vendég szívesen emlékezik vissza.

Budapest panoráma (a kép forrása: Fortepan)

Az épület több rekonstrukción esett át, az első 1975-ben, a második kisebb felújítás 1985-ben történt (ekkoriban már kezdett csökkenni a népszerűsége) - ekkor csak a hall kapott új márványburkolatot, de az egész szállodát bezárták erre az időre. A hotel 1988-ban köszöntötte az egy milliomodik vendégét. 1997-ben egy újabb, a teljes szálloda bezárását igénylő felújítás következett (ekkor építették be biztonsági okokból a tetőteret és így keletkezett néhány rendkívül előkelő lakosztály), 2006-ban pedig a tizennegyedik és a tizenötödik szintet újították fel.

A szálloda azóta is működik, és nem csak vendégeket fogad, hanem filmfelvételeknek (sőt, regénynek) is helyszínéül szolgál: 2013-ban itt forgatták a Megdönteni Hajnal Tímeát című magyar film bankett-jeleneteit, de Bánki Éva Magyar Dekameron című műve is itt zajlik: kilenc fiatal a Körszállóba menekül a pestis elől, és itt szórakoztatják egymást különböző történelmi mesékkel.

Bakk Ágnes                

A MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában készült el 1973-ban Paulus Lajos filmje a kiskörei vízlépcsőről - tudósít a Mandadb.

Ehhez a helyszínhez és történethez máshonnan közelítve sem borít el bennünket az unalom. Akik Kiskörén éltek valamiképpen mindannyian kötődtek a Tiszához. A folyó közelsége meghatározta, miként éljenek. Halásztak, a gazdag ártéri területeken földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, a legújabb korban, a Tisza szabályozásának korában pedig a hatalmas földmunkához kapcsolódó kubikusság adott megélhetést.

A 20. század ötvenes éveitől kezdve itt építették meg Magyarország legnagyobb vízerőművét. A Tisza II. vízlépcső a következő egybeépített főműtárgyból: a duzzasztóműből, a hajózsilipből, a vízerőműből és a hullámtéri duzzasztóból áll. Az építkezési munkálatok egy korai szakaszában különös emberek bukkantak fel itt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után feloszlatták a korábbi időszak egyik legkegyetlenebb erőszakszervezetét, az Államvédelmi Hatóságot. A korábbi fegyveresek közül több százan dolgoztak a vízerőmű építkezésén, természetesen nem olyan körülmények között, mint az általuk fogvatartottak a recski munkatáborban. A gátépítő ávósokról részletes információkat szerezhet az, akit történelmünknek ez a része érdekel: Moldova György Az elbocsátott légió című regénye erről szól.

Kisköre életében az 1975-ben átadott vízlépcső óriási változásokat hozott, amely az egész Alföldre is hatással volt. A vízerőmű egyik mellékterméke – ma már látjuk, hogy talán inkább legfontosabb eredménye – a víztározó, amelyet most már Tisza-tónak nevezünk. Néhány évtized alatt szinte csodálatos gyorsasággal kialakult az a jellegzetes vízi világ, amely egyre több embert vonz ide. A Tisza-tó egészen más, mint a többi tavunk - persze minden tó különbözik az összes többi tótól - a környéken élők rendkívül büszkék gazdagon burjánzó ártéri erdeikre, sárga homokpadjaikra, titokzatos holtágaikra, szigeteikre és a tó nagyon gazdag növény- és állatvilágára. Azt mondják, hogy itt egyszerre, egymást nem zavarva elfér a vízi motoros, a fürdőző, napozó nyaraló és a csendben ülő horgász is.

Dippold Pál

Aki a Mandadb böngészése után belelkesedik egy 1984-ben készült képeslap láttán, és azonnal Lakitelekre rohan, sok érdekességet talál. Mivel a világ minden táján az embert is éltető folyók mellett telepedtek le legszívesebben őseink, Lakiteleken, a Tisza partján kivételes gazdagságban tárták fel a település több ezer éves múltjának emlékeit. Felleltek itt tárgyakat, melyek a rézkorból, a bronzkorból, a vaskori kelták népétől származnak. Az is bebizonyosodott, hosszú időkig laktak a környéken szarmaták, germánok, avarok. Azt pedig, hogy nyomukban igen korán megjelentek itt a honfoglaló magyarok, számtalan lelet igazolja. Nem kellett tehát az írásos forrásokban kutatni ahhoz, hogy megismerjük, kifélék is éltek erre.

Ám már a legkorábbi magyarországi okiratokban is többször említik ezt a vidéket. I. Géza király 1075-ös keltezésű leveléből megtudhatjuk, hogy itt, a Tisza partján volt a királyi ménes itatója. Az is kiderül a garamszentbenedeki apátság alapító okleveléből, hogy szőlőművelés folyt a vidéken, és ma édesvízi halgazdálkodásnak neveznénk az akkori halastavak körüli munkákat. A XI. században Felsőalpárnak nevezték ezt a földet, a lak szó első előfordulása 1488-as. A török hódoltság idején ez a terület nem néptelenedett el, ellenkezőleg, gyarapodott és gazdagodott. A közeli Kecskemét ügyes politikával a megszálló törököktől bérbe vette a város környéki pusztákat, ekkor került Lakitelek is a város kezére. Erről az időszakról élményszerűen szerezhetünk biztos tudást, ha végigolvassuk Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című művét. A Rákóczi szabadságharc után hosszú, békés időszak következett. Igen sokan tértek át a kétlaki életmódra, kiköltöztek a városból, állattartásból, halászatból és földművelésből éltek. Télen aztán visszamentek Kecskemétre.

A 19. század második felében azonban nagyon gyorsan átalakult a vidék gazdasága. Ami máshol, a hegyvidéki szőlőkben, híres bortermő vidékeinken tragédiák egész sorát hozta – a filoxéra járvány elpusztította őket –, az Kecskemét környékét aranyhomokká változtatta. A gyilkos szőlőbetegség a homokon nem marad meg, így felvirágzott a homoki fajták nemesítése. Hatalmas ültetvények és kisebb szőlőskertek alakultak ki, Lakitelek népessége igen gyorsan megnőtt. Gyorsan felépítették, és a fejlődés szolgálatába állították a helyi vasútvonalakat. A falu valóságos közlekedési csomópont lett, főleg 1927 után, amikor is Horthy Miklós jelenlétében átadták a Tiszaugi hidat. Hajóállomás épült. A faluba szinte özönlöttek az iparosok. Elkészült előbb a római katolikus, majd a református templom. Ekkorra a népesség már háromezer főre nőtt. A település fontosságáról az is tanúskodik, hogy volt itt csendőrőrs, gyógyszertár, postahivatal, hat helyen folyt az elemi iskolai oktatás, külön körzeti orvos és két bába dolgozott a faluban.

Szerencsés hely Lakitelek, a második világháború kevés kárt tett benne. A kommunista diktatúra idején több termelőszövetkezetet erőszakoltak az itt élőkre, közülük csak az 1960-ban alakult Szikra tsz maradt talpon. Közel ötszáz hektáros területen egy állami gazdaságot is kialakítottak. Így tehát a lakitelkiek többsége a mezőgazdaságból élt. Kisebb ipari üzemek ugyan fel-felbukkantak, de meghatározó szerephez nem jutottak.

Néhány évtizede kezdődött a Holt-Tisza menti terület – Tőserdő egyébként a Kiskunsági Nemzeti Park része – fejlesztése. Jellemző adat, hogy az üdülőterületre annyi nyaralót építettek, ahány ház Lakiteleken van. Egyre nagyobb hírnevet szerzett a tősfürdői termálvizes üdülőkomplexum. 1970-ben ivóvizet keresve fúrtak itt - ahogy Berekfürdőn és Mezőkövesden is mást kerestek, mint termálvizet, ott olajat -, de forró gyógyvizet találtak helyette. Tősfürdő kútja ezer méternél mélyebb, a percenként ezerliternyi felszínre törő víz 42 fokos. Kitűnően alkalmas a különféle mozgásszervi betegségek és idegrendszeri panaszok kezelésére, de a baleseti rehabilitációra is javasolják. Három nagy meleg vizes medence, egy hideg vizes úszómedence és egy kisebb gyerekmedence várja a vendégeket.

A Kiskunsági Nemzeti Park legkisebb területe a Szikrai és az Alpári Holt-Tisza vidéke. Ez a tájegység őrizte meg leginkább azokat a természeti értékeket, amelyek a Tisza szabályozása előtti időszakot jellemezték. A holtágak jellemző növényei a hínárfélék. Van itt tündérrózsa, vízitök, a partokon békabuzogány és virágkáka nő. A holtágak végében ott a nád és a gyékény. A part menti állóvizekben égerláp erdők állnak. A vízparton fűzekből és nyárfákból összeállt ligeterdők hajladoznak. Feljebb pedig tölgyeket, kőris és szilfákat találunk. A színpompás növényvilágban gazdag állatvilág él. A vízben rengeteg ponty, csuka, harcsa úszik, de megtaláljuk a védett réti csíkot is. Igen sok madárfaj lakik a területen. Van itt gémfalu, ahová időnként becikázik a jégmadár. Az öreg fák odúiban laknak a nagy fakopáncsok és zöldküllők, de az odvakban sokféle denevérfaj is megtalálható. A Nemzeti Parkban hosszabb és rövidebb túra utak és túraösvények vezetnek a természetismeret teljesebb megismerését szolgálva.

Dippold Pál

A Mandadb-n fellelt Gaál Mózes-féle 1901-ben megjelent könyv, a Magyar királymondák a magyarországi királyokról kialakult legendákról szól. Egyik legérdekesebb része A kővé vált kun aranyak című történet. Ennek kapcsán tanulságos összegereblyéznünk azt, amit erről a büszke népről, a kunokról tudunk.

A tatárok elől a hozzánk menekülő kunokat IV. Béla királyunk 1240-ben a mai Nagy- és Kiskunság vidékére telepítette, szolgálataikért a kunok szabadságot kaptak. Ez azt jelentette, hogy a kunok csak saját kapitányaiknak tartoztak engedelmességgel, kizárólag a nádor bíráskodhatott felettük.

A kunok története igen izgalmas, hosszú évszázadok kötik őket a magyarokhoz. A török nyelvű, nomád nép a Kr.u. 10. század végén Kínában, Peking környékén majd egy évszázaddal később Nyugat-Szibériában bukkant fel. Nyelvük a köztörök nyelvek csoportjába tartozott. A kun népnév is török eredetű: jelentése sárga, szőke, fakó, ami a kunok küllemének jellemzőire utalhatott. A kunok 1054-től kerültek szembe európai népekkel, 1070-re az oroszoktól elvették területeiket egészen az Al-Dunáig. Igen ám, de az 1200-as évek elején legyőzték őket a szintén Európába igyekvő tatárok. A kunok beolvadtak az oroszországi török népekbe, a románságba, nagy csoportjuk húzódott a Krím-félszigetre – itt megőrizték önállóságukat. A kunok egy másik nagy csapata Moldvába ment, majd onnan már a 11. század végétől kezdett áttelepülni a Kárpát-medencébe. Kisebb csoportokban II. István királyunk uralkodása idején folyt a betelepítésük. Több nyelvész és néprajzkutató szerint az ő emléküket őrzi a palóc népnév is, amely a kunokat jelölő szláv polovecből alakult ki. A moldvai kunok 1239-ben, Kötöny kán vezetésével a tatárok elől Magyarországra menekültek. Elismerték a magyar király főségét, hadi szolgálatuk fejében a vendég népeket megillető kedvezményeket kaptak, azaz adómentességet, és saját törvényeik szerint élhettek. Az Alföldön telepedhettek le a jászokkal együtt. Pogányok voltak, és nomád életmódjuk miatt összekülönböztek a magyarokkal. Az ellentéteket tovább mélyítette, hogy 1241-ben némely magyarok a tatár előőrsökben kunokat véltek felfedezni, ezért a vendégek ellen uszítottak. Kötöny a királyhoz indult a helyzetet tisztázni, ekkor a magyarok megölték. Ezért a feldühödött kunok kivonultak az Al-Duna vidékére, de IV. Béla királyunk a tatárjárás után, újabb tatár támadástól tartva, ismét visszahívta őket. Az új szövetséget a kun főemberek kettévágott kutyára tett esküje, és a magyar István herceg - a későbbi V. István király - és Száján kun kán Erzsébet lányának házassága pecsételte meg. Ebből született későbbi IV. László királyunk, akit Kun Lászlóként is emlegetünk. Kun Erzsébet és István herceg házassága azt is magával hozta, hogy a kunok hatalmi rendszere megváltozott: nem volt többé kánjuk, csak főembereik.

A kunok több tízezren voltak, számukat hetvenezer körülire teszik. Letelepedésük helyének kijelölésénél jellemzően a folyók és a tavak környékét választották az Alföld ritkán lakott, gazdátlan területein. Hat kun törzs beköltözéséről tudósítanak az okiratok, de név szerint csak négyet lehetett azonosítani: Bocsol, Olas, Csertán és Kór törzseit. A hetedik törzs a jászoké volt. Kiváló néprajztudósunk, Győrffy István Nagykunsági krónikáiban leírja, hogy nem tud mit kezdeni azzal a korábbi állítással, mi szerint IV. Béla királyunk a kunokat a termékeny alföldi rónákra telepítette le. Györffy és a korabeli térképek tanúsága szerint az Alföld nagykunsági része legnagyobb részt víz alatt állt. Az itt lakók csak csónakkal tudtak közlekedni. Annyiban igaza volt Győrffynek, hogy a szabályozatlan folyók, ezek áradásai nem engedték, hogy komoly földműves tevékenység folyjék itt. Ilyen szempontból tehát valóban terméketlen volt ez a terület, ám a nomád állattartásnak keresve sem találhattak volna jobb terepet. A kunok nyilván ezért választották.

Hiába szűnt meg a tatár támadások veszélye, a magyarok és a kunok együttélése - eltérő életmódjuk miatt - számtalan feszültséggel járt. Ezért IV. László 1279-ben gyors egymásutánban két kun törvényt is kiadott. Ezek lényege a következő: a kunok keresztény vallásra térnek, elhagyják sátraikat, jurtáikat, házakat, falvakat építenek maguknak, alkalmazkodnak a keresztény szokásokhoz – de szakállukat, hosszú hajukat és ruhaviseletüket megtarthatják. A törvény felsorolta a kunok szálláshelyeit, és kimondta, hogy „a kunok előbb említett urai és a kun nemesek az ország nemeseivel azonos jogokat élveznek”. A Kun László-féle törvények jelentőségét igazolja, hogy az ezekben szabályozott kun önrendelkezési jogok egészen 1876-ig életben maradtak. Mindezek ellenére a törvény nem teremtett azonnal békét a két nép között. A kunok 1280-ban fellázadtak, ezt a magyar seregek leverték. Tíz évvel később a kunok visszavágtak, meggyilkolták IV. László magyar királyt. Jó néhány évtized elmúltával állt helyre a rend a két nép viszonyában.

A török hódoltság ideje a Nagykunság népét sem kímélte. A törökök kiűzése után a Habsburgok 1702-ben elzálogosították a területet. Veszélybe került a kun szabadság. Ennek megtartása érdekében a kunok a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban a vezérlő fejedelem táborába álltak. A felkelés leverése után a kunok visszatértek ugyan régi szálláshelyeikre, de azok elzálogosítása miatt saját földjükön jobbágyokká lettek. Nem hagyták azonban annyiban a dolgot, kifizették a császári ház adósságát, ennek fejében ismét elnyerték szabadságukat. Mária Terézia 1745-ben írta alá az erről szóló redempciós oklevelet.

Dippold Pál