A Mandadb és a tatai Kuny Domokos Múzeum őrzi Révhelyi Elemér fényképgyűjteményét. A magyar barokk építészet egyik legjelesebb képviselője ránk hagyta Sályban készült felvételeit is. Ez adhat alkalmat arra, hogy körülnézzünk a Bükk lábánál fekvő településen, megismerjük történetét.
Sály
Sály és környékének története igen gazdag múltra tekint vissza. A Gesta Hungarorumban Anonymus így ír: „Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, és tábort ütöttek a patakok mellett, attól a helytől kezdve, amelyet most Kácsnak (Sály melletti falu – a szerk.) mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak.” Ezen a helyen már jó néhány évszázad óta csak a vár romjait találhatjuk meg. Helyesebb azonban várromokról beszélni, hiszen a Latorvár tetőn három vár is volt. Az első egy vaskori földvár. A második Örsúr említett földvára, amely a nemzetség központja volt, egészen a 13. század közepéig. Az Örsúr nemzetség ekkor szakadt két ágra, Váraljai ága élt tovább ezen a helyen, a másiké, a Daróci ágé lett a szomszédos Kács vára.
A harmadik vár pedig a kissé lejjebb a déli oldal padkáján kőből megépített Árpád-kori Latorvár. A régészek szerint ez az 1200-as évek elején épült, de alig egy századdal később az elszegényedett Örsúr nemzetség a kácsi várral egy időben elhagyta. Sokáig tartotta magát az a feltételezés, hogy Latorvár huszita erőd volt, ez azonban nem igaz. A közelmúltban tárták fel a területet, ekkor készült el az egykori vár leírása. Megállapították, hogy egy nagy ovális, hét méter széles árok vette körül. Lakótornya kicsi volt, ám falait két méternél vastagabbra építették. Örsúr korában a vár mellett volt az első falu, amely elpusztult, ám népe a közeli völgyekbe települt át, jól védhető falvakat építettek maguknak. Így alakult ki Sály község is. Nevét a bibliai Saul névből eredeztetik. 1348-ban említik először írásban. Később arról tudósítanak, hogy 1581-ben megalakult a sályi református egyház, de a török hódítás ezen a vidéken is majdnem mindent elpusztított. 1596-ban, Eger eleste után Sályt teljesen felégették a törökök. Aki megmaradt, az egyes források szerint évtizedekig a közeli hegyek oldalába vágott pincelakásokban rejtezkedett.
Sály újjáéledésére egészen a törökök kiűzéséig kellett várni. Ekkor Sályi Tibold Zsigmond birtokában volt a terület. Az idős földesúr feleségül vette a fiatal Kakasfalvi Csuda Zsuzsannát. A hölgy életkorának azért van jelentősége, mert Sályi Tibold Zsigmond igen gyorsan meghalt, vele kihalt az Örsúrtól eredeztetett Tibót-Tibold nemzetség, és a fiatal özvegy hozzáment Szepessy Pálhoz. Vele sem volt szerencséje a fiatalasszonynak, hiszen Szepessy Thököly Imre híveként menekülni kényszerült az osztrákok elől. Sályt, a többi Szepessy-birtokhoz hasonlóan, hol elkobozták, hol visszaadták. Kakasfalvi Csuda Zsuzsanna 1711-es halála után csak 1713-ban - amikor fia, Szepessy János kezére került - kezdődött meg a falu újjáépítése. Az igazi változás Szepessy János gyermeke, László színre léptével következett be. Ő ugyanis elhagyta a református vallást, katolikussá vált, s egyben a bécsi udvar híve lett. Mária Teréziától bírói tisztséget kapott, az úrbéri rendezés dokumentumából pontosan tudhatjuk, hogy kik és hányan éltek Sályban, és mivel foglalkoztak a jobbágyok. A névsor 105 jobbágycsaládot ír le, akik jellemzően földművesek voltak.
Az 1700-as évek végére már három komoly kastélya is épült Sálynak: Szepessy Lászlóé, az Eötvös és a Fáy családé. A barokk Eötvös-kastélyban ma mozgássérültek gyógyítása folyik, a román stílusú Szepessy László-félében általános iskola kapott helyet, a Fáy- kastély pedig, melyben az elmúlt évszázadok jellemző építészeti stílusainak szinte mindegyike megtalálható, szép parkjával együtt műemléki gondnokság alatt áll.
A falu egyik büszkesége a késő barokk, copf stílusban 1796-ban elkészült római katolikus templom. A kontyolt nyeregtetős - sekrestyéje emeletes tetejével jellemző külleművé alakított - templomot gazdagon díszített belső terek jellemzik.
Dippold Pál