A modern regény megteremtőjének tartott spanyol író, Miguel de Cervantes Saavedra négyszáz évvel ezelőtt, 1616. április 23-án halt meg. Cervantes Alcalá de Henaresben született 1547-ben. Édesapja Rodrigo Cervantes gyógyszerész és sebész volt. Édesanyja Leonor de Cortinas hét gyereket szült, a későbbi író a negyedik volt közöttük.
Miguel de Cervantes
Córdobában, Sevillában és Madridban tanult. A spanyol fővárosban kapta el őt az irodalom örvénye, beleszeretett a színházba. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy később a drámaírás mellett ne teremtett volna maradandó értékű prózai és lírai munkákat. Az irodalomtudósok közül sokan Cervantes mesterművét, a Don Quijotét tartják a világirodalom első regényének. A szerző nemcsak ebben a műfajban volt úttörő, ő volt az, aki az első spanyol novellákat is megírta. Élménygazdag élete, amelyet finomabban kalandosnak mondanak, meglehetősen sok nyersanyaggal szolgált írásaihoz. A kalandos élet dióhéjban a következő. 1570-ben egy párbaj miatt el kellett tűnnie Spanyolországból. Itáliába ment, ahol egy bíboros pincéreként dolgozott. Ez nem volt éppen neki tetsző foglalkozás, katonának állt, és a lepantói csatában 1571-ben már éles bevetésen vett részt. Az oszmán birodalom elleni háborúk híres tengeri ütközetében, amely Görögország nyugati partján, a Patrei-öbölben volt, a Velencei Köztársaság, az V. Pius pápa állam vezette pápai állam, Spanyolország, a Genovai Köztársaság, a Savoyai Hercegség és a Máltai Lovagrend – azaz a Szent Liga – csapatai hatalmas csapást mértek a törökök flottájára. Hogy jól lássuk, hogy milyen nagyszabású eseményről volt szó, írjuk le a Liga haderejének adatait: kétszáz gálya, száz hadihajó, ötvenezer gyalogos és négyezerötszáz könnyűlovas. Cervantes a csatában a Marquesa nevű hajón katonáskodott, súlyosan megsebesült, bal karja megbénult. 1575-ben Spanyolországba visszatérőben hajóját berber kalózok támadták meg, Cervantes és öccse, Rodrigo az algíri pasa fogságába esett. Testvérét rövid idő elteltével a család kiváltotta, de az író öt évig fogságban volt.
Juan de Jáuregui: Cervantes portréja, 1600
Hazatérte után Spanyolország jó néhány városában vállalt hivatali munkát, ezek gyakorlása közben sűrűn összekülönbözött a helyi hatóságokkal, többször börtönbe is zárták. 1584-ben megnősült, feleségül vette a nála tizennyolc évvel fiatalabb Catalina de Salazar y Palaciost. Nem született gyerekük, ám ez Cervantest nem zavarta különösebben, hiszen ott volt Isabel de Saavedra nevű leánya egy színésznőtől. Cervantesnek 1585-ben jelent meg első nagy prózai műve, a Galatea. Nagy sikere volt, 1590-ben újra kiadták. Mindenféle családi és hivatali viszontagság után különvált feleségétől, és végül 1591-ben Granadában telepedett le – nem túl hosszú időre. Terménybehajtóként dolgozott, és amikor éppen nem zárták börtönbe, akkor írt, illetve a rács mögött sem tette le a tollat. Ezekben az időkben már több színtársulat is sikerrel játszotta a drámáit, ekkor írta meg a Don Quijote előzményeit jelentő novelláit. 1594-ben adószedő lett, ebbéli minőségében is összeütközött a helyi hatóságokkal, évekre börtönbe zárták. 1598 Sevillában találta, ekkortájt írta a Don Quijote első részét. 1600 és 1606 között Toledóban, Esquiviasban és Valladolidban lakott, majd végleg Madridba költözött. A Don Quijote első kötete 1604-ben jelent meg, óriási sikert hozott. Rá egy évre kiadták Portugáliában, Aragóniában és Kasztíliában is. 1607-ben Brüsszelben, rá egy évre Madridban, majd 1612-ben angolul, 1617-ben pedig franciául is eljuthatott az olvasókhoz. A Don Quijote második része 1615-ben jelent meg. Mivel az első rész folytatását valaki orvul megírta, ezért Cervantes úgy döntött, hogy Don Quijoténak a második kötet végén meg kell halnia. Cervantes sem élt már ezután sokáig, híres munkája második kötetének megjelenése utáni évben halt meg.
Don Quijote alakja azonban halhatatlan. A lovag kalandjait megéneklő történet egyszerre sokféle regény: pikareszk, szerelmes, pásztor és olasz regény elemeivel cizellált mű. A történet örök. A főhős nem tud élni a merev szabályok szorításában vergődő társadalomban, inkább azt cselekszi, amit szeret, amiért egyébként bolondnak nézik. Ám éppen ez adja meg neki azt a szabadságot, hogy ne ítéljék el tetteiért. Don Quijote az emberi szabadság és a határtalan szeretet modellje. Újra és újra felbukkan a világirodalom hatalmas időfolyamában elég csak a mi Mikszáth Kálmánunk Pongrácz grófjára gondolnunk, a Beszterce ostromából, vagy Jaroslav Hašek Švejkjét, de akár Ken Kesey Serteperte nagyfőnökét megidéznünk a Száll a kakukk fészkére című regényből. Don Quijote mi vagyunk. Nála univerzálisabb, az ember szinte összes jó és rossz tulajdonságát magába sűrítő alakot igazából azóta sem talált fel egyetlen író sem. Testvérei, unokatestvérei persze vannak, lásd fenti példáinkat, ám Miguel de Cervantes, aki valójában nem más, mint Don Quijote, örök.
Dippold Pál
