A Mandadb gyűjteményében egy 1936-ban készült fénykép ékeskedik a város református templomáról. Kunmadaras környéke az Árpád-korban az Aba, az Örs, a Bors, az Üllő és a Tomaj nemzetségek kezén volt. Az utóbbi egészen biztos, hiszen a Tomajok és az idetelepített kunok között sokáig birtokjogi harcok voltak. Ennek 1391-ben Madaras György jászkapitány vetett véget, aki egyébként Jászkiséren lakott. Ő kapta meg a mai madarasi határt, ezzel a kunok nyertek. Mátyás király idejében Madarast már kun településként tartják számon. Kunmadaras magán viseli a nagykunsági mezővárosok sajátosságait. Ezen a vidéken igen erősek voltak a református közösségek, erre utal nagy, erődszerű templomuk.

Amit ma látunk, az ennek a 18. században kialakított végső változata. Óriási tornyot építettek hozzá. Az alföldi, magasba emelkedő templomtornyok csúcsa alatt sok helyen fémből készült körterasz van. Innen lesték a vidéket a tűzfigyelők. Baj esetén könnyen riadót kongathattak, kezük ügyében volt a harang.

A hagyomány szerint a templomban Kossuth Lajos is járt, a kormányzó székét ma is nagy becsben tartják. A település szélén áll egy 18. század végén épített lakóház, benne helytörténeti gyűjtemény. Ebben, az egykori kunkapitányi házban szállt meg Kossuth Lajos 1849 júliusában, útban Görgey Artúrral tervezett találkozójára. A madarasi szájhagyományt történeti kutatások is megerősítik: Kossuth valóban itt aludt. A tájház ma az ő nevét viseli.

Dippold Pál